Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-30 / 75. szám

10 BIZALMASAN 2006. március 30., csütörtök „A TÖRTÉNETEK SZÉP NŐKKEL TÖRTÉNNEK, AKÁR ÉRDEKESEK, AKÁR NEM"? Szerepek a színpadon innen és túl Egy hajóban eveznek...: Dobos Kati, Markovics Ági, Cseh Zsuzsa FOTÓ: KARNOK CSABA A színpadon bármi megtörténhet. Ott terepet és szerepet kapott a nő. Ott megmutathatja, ahogy Csipkeró­zsika, Hamupipőke, Hófehérke már nem tűri a várakozást az őt rabságá­tól megszabadító mesehősre. A sze­gedi színpadok hősnőivel, Cseh Zsu­zsa és Dobos Kati színésszel, vala­mint Markovics Ági táncossal a lá­nyok és asszonyok művészetben ját­szott szerepéről beszélgettünk. - A kislány Csipkerózsika, Hamupi­pőke, Hófehérke és más meséket hall­va megtanulja, hogy a történetek szép nőkkel történnek, akár érdekesek, akár nem - írja Naomi WolfA szépség kultusza című könyvéhen. Tényleg? - A férfi- és női szerepek egyáltalán nem különböznek egymástól - jelenti ki Cseh Zsuzsa, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. - Sőt: egymást kiegé­szítve, inspirálva működnek a szín­házban. - Az viszont tény, hogy a színház irányításában a férfiak játszanak döntő szerepet. így alakult, mosolyog ked­vesen Markovics Ági, a Szegedi Kortárs Balett táncosnője. - Talán azért, mert számukra ez az önmegvalósítás egyet­len terepe. - Ha nem olyan szerepre kérnek, amire alkalmas vagyok, ha nem ját­szatnak, vagy ha éppen nekem való szereppel kínálnak - attól én ugyanaz az ember vagyok, néz befelé Dobos Kati, a Szegedi Nemzeti Színház szín­művésznője, aki e teátrumhoz 1978-ban szerződött, s azóta megélt már sok-sok jó és nehezebb időszakot. - Egy nőt nem lehet háttérbe szorítani. Ha művészként elhanyagoltnak érzi magát, akkor a nőre háruló gyönyörű szerepekben élheti ki magát - a csa­ládot vigyázva, a barátokkal és a szü­lőkkel törődve. Szerepek és példaképek - Női karakterek? - Nincs olyan női figura, amit ha jól megírtak, ne tudnék eljátszani - a naivától a királynőig - mondja Kati, mire eszembe jut a Kakukkfészek Ratc­hed nővéreként, vagy a Csodálatos vagy, Jűlia színésznőjeként, s most a Luxemburg grófjában. - A táncban kevés a kifejezett ka­rakterszerep. Ott a NŐ jelenik meg a színpadon - összegez Ági. - Ez is, az is: szeretem a vidám és a szomorú szerepet is, szeretek tragika és komika is lenni. Amit éppen rám bíznak, azt a szerepet szeretem a leg­jobban - billen erre és arra is az örökké vidám Zsuzsa. - Példakép? - Barta Mária - jelenti ki Kati. - Miller A salemi boszorkányok című darabjá­ban játszottam vele... Sok próbán csak bejött, és elmondta a szerepe szövegét, nem formált semmit. Aztán az elő­adáshoz közeledve, az egyik próbán egyszer csak előttünk volt: maga Titu­ba, tökéletesen... Én is a próbán, nem otthon tanulom a szöveget, a helyzet és szövegértésből pedig egyszer csak megszületik a tökéletes szerep. De szá­momra az is példamutató, ahogy Barta Mária a kezdő színészekkel törődött... - A táncban nincs kihez hasonlítani, ott magadnak magadból kell mozgó­sítani minden mozdulatot - fogalmaz Ági. - Már nincs, akire így néznék. Inkább azt érzem feladatomnak, hogy én adjam át, amit tudok... - A legtöbbet talán Gaál Erzsébettől, az osztályfőnökömtől tanultam, akire ma már kevesen emlékeznek, pedig csodálatos színész és rendező volt. A leírt szöveget szabadon kezelhető anyagnak tekintette, amelyet a próbák során a színészek aktív közreműkö­désével véglegesített. Tőle tanultam színházi ízlést, de azt is, hogy nyitott szemmel kell járni a világban. Jó zenék, jó filmek, jó színházi darabok, jó köny­vek. Ez mind inspirációs anyag. Minél tágabb az a kör, amire figyelni tudunk, annál nyitottabb emberek vagyunk ­így Zsuzsa. „Művésznőként" más - Művészet? - Nem szerepekre, hanem figurákra gondolok. Mikor a szép beszéd nem hátrány, hanem előny - szólal meg vággyal teli hangon Kati. - Á prózaidarab-beli szereplésem után többen állítottak meg, mint ko­rábban balettosként bármikor - árulja el Ági. - A balett, a mozgásművészet nincs annyira közel az emberekhez, az ottani eszközhasználatról kevésbé ala­kulhat ki véleményük, mint egy prózai színházbeli produkció kivitelezéséről. De az összkép alapján mindig nagy a tetszés. Azt kérdezik folyton, miért nem játszunk többet. - Nem szeretném, ha „művésznő­ként" különböztetnének meg, mond­juk a boltban másként szolgálnának ki. Egyszer taxival kellett az előadásra ro­hannom, s megkérdezte a taxis: jegy­szedőnő vagyok? Egy színészt teljesen másképp képzelt el - anekdotázik Zsu­zsa. Keresem az újat - Kreativitás? - A prózabeli szerep csak kivételes kirándulás volt. Az én életem a tánc ­billenti kecsesen oldalra a fejét Ági, aki a budapesti Wings Produkció kere­tében alkotott koreográfiában egy va­lódi egyéniség, egy mozgásetűdben „adta elő" a különféle ruhadarabokat és azok kiegészítőit, így kapott az öl­tözék is pluszjelentést és hangulatot, vált egyedivé és egyben szórakozta­tóvá. - Folyamatosan csinálok valamit, ke­resem az újabb és újabb lehetőséget. De sohasem görcsöltem: mi lesz a következő szerepem. Mindig azt kell tökéletesen megoldani, amit az em­berre ráosztanak. A ruháimat látva kérdezték már, ugye nekem is tervezel ilyet? Tanácsot is kértek már tőlem: illik-e egyik ruhadarab a másikhoz. Hát elfogadják, hogy ilyeneket is csi­nálok - összegez Zsuzsa, aki elvégezte a Szegedi Divatiskolát, s a szépség kultuszáról alkotott különvélemé­nyének az is alapja, hogy korábban a képzőművészet más ágaival is foglal­kozott. -A versben minden meglelhető, ami épp hiányzik - lelkesedik Kati. - A versben ott a teljesség, a vers a min­denem. - Szeged? - ízig-vérig szegedinek érzem ma­gam, bár Nyírlövőn születtem - em­lékszik Kati. - Itt szeretek élni, ez a város az életem. - A szülővárosom Dunaújváros, de már tíz éve Szeged számomra az ott­hon - árulja el Agi. - Folyton úton vagyok: Eger (ahol az édesanyám), Budapest (ahol a sze­relmem), s Szeged (ahol a munkám vár) között. Itt hiányoznak a hegyek ­ott hiányzik Szeged. ÚJSZÁSZI ILONA Gésaiskola A londoni nemzetközi gésais­kolában a csábítás ősi japán fortélyait nemcsak hölgyek, de az urak is elsajátíthatják, a Kelet ősi titkai nevű okta­tási intézmény ugyanis nem diszkriminálja a teremtés ko­ronáit. MTI Egyébiránt a titokzatos Kelet ősi titkaival az iskola orosz igaz­gatónője, egy bizonyos Olga Macselszkaja ismerteti meg a nebulókat, aki az Egy gésa em­lékiratai című filmen fellelke­sülve nyitotta meg nemrég in­tézményét - olvasható az NTV orosz tévécsatorna honlapján. A direktrisz meggyőződése szerint abszolút téves az az elképzelés, hogy a gésák mű­vészetét csak a szebbik nem képviselői sajátíthatják el, hi­szen a középkori Japán első gésája egy férfi volt. Különben a tananyagban nem annyira a csábítás mű­vészete szerepel, inkább a ke­leti filozófia elsajátításáról van szó, amely révén az egyén el­nyeri belső szabadságát. Az iskolát egyaránt látogatják magányos hölgyek és urak, de szép számmal akadnak a ne­bulók között párok is. A diákok az idő nagy részét meditációval töltik, vagyis semmi csábítás, kizárólag filozófia. Többet takarítunk... MTI Magyarországon a takarítás elsősorban a nők feladata: míg a teremtés koronái hetente át­lagosan egy alkalommal ra­gadják meg a porszívót, a höl­gyek minden második nap, az­az hetente három alkalommal áldozzák idejüket és energi­ájukat arra, hogy otthonukban rend és tisztaság honoljon. A GfK Hungária Piackutató Intézet által végzett felmérés tanúsága szerint az otthoni rendrakás és takarítás gyako­risága az életkorral egyenes arányban növekszik, fordított viszont az arány, ha a ház­tartás nettó jövedelmével ve­tik össze. A legalacsonyabb jö­vedelemmel rendelkezők ugyanis gyakrabban takaríta­nak saját maguk, mint a te­hetősebb családok, ami fel­tehetően annak tudható be, hogy utóbbiak inkább meg­engedhetik maguknak, hogy mást bízzanak meg otthonuk tisztántartásával. Magyar öltözködési stílus - finn szemmel Taneli Magyarországon is sokallja a kínai áruk tömegét FOTÓ: KARNOK CSABA A pirosat szeretjük, míg ők a kéket. Díszítünk és dekorálunk, ők az egy­szerűséget kedvelik. Magas sarkút hordunk nappal is, ők csak alka­lomra cserélik le a kényelmes cipőt - öt finn diákkal beszélgettünk a divatról, a különbségekről és a ha­sonlóságokról. öt finn diák öt héten keresztül volt Szeged, illetve a Tisza Lajos Könnyű­ipari Szakközépiskola vendége. A gye­rekek szakmai gyakorlatra jöttek hoz­zánk, közben öt szegedi tanuló Finn­országban vendégeskedik. A textillel ­ruhákkal, de szőnyegekkel is - foglal­kozó négy lányt és egy fiút a divatról kérdezgettük. Arról, hogy miben kü­lönbözik és miben egyezik a finnek és magyarok ízlése, stílusa, utcai viselete. Laurát és Teát a szövőszék mellett találtuk, szőnyeget készítettek. A ró­zsaszín csíkokat egyikük feketével, másikuk fehérrel és szürkével vál­takoztatta. A rózsaszín a legszebb szín - állapították meg. De a finnek mégsem ezt, hanem többnyire a ké­ket és más hideg színeket kedvelik. A magyarok ellenben a pirosat ­mondták. A finneknek a lányok szerint több ruhájuk van, amit meg is magya­ráznak: a hideg éghajlat az oka. El­árulták: ők ha ruhát vásárolnak, többnyire a minőséget tartják szem előtt. A kérdés elől, hogy szerintük a A szegediek kalapoztak Az öt hét során három szegedi üzemben jártak és többféle techniká­val ismerkedtek meg a gyerekek. Hí­meztek, szőttek, terveztek és varrtak, közben a szegedi diákok Finnország­ban megtanultak kalapot készíteni. magyarok is így tesznek-e diploma­tikusan kitértek. Majd dicséretként hozzátették: feltűnt nekik, hogy ná­lunk az idősebbek - még a férfiak - is törekszenek az igényes megjelenés­re. - A cipőben látom a legnagyobb különbséget. A szegedi lányok vastag talpú és magas sarkú darabokat hor­danak-jegyezte meg Ulriikka. Náluk nem gyötrik magukat ilyesmivel a hölgyek, magas sarkokon csak szó­rakozni indulnak, egyébként a ké­nyelmet választják. - A magyarok nem félnek öltöz­ködni, a finnek viszont sokkal kon­zervatívabbak - vélekedett Taneli. A fiatalember szerint jellemző ránk az is, hogy sok dekorációt használunk, szeretjük díszíteni a ruháinkat. Ők inkább az egyszerűséget kedvelik. Ez a vonás egyébként az általa tervezett és varrt ingben is megmutatkozik: egyszínű fekete, fűzős nyakrésszel, gombok nélkül. Taneli szerint közös vonás is van a magyar és finn textiliparban, mind­két országban gondot jelent az olcsó kínai áruk tömeges jelenléte. - Ez ellen csak minőségi áruval lehet fel­venni a versenyt - mondta, és fel­hívta a figyelmet Jukka Rintala ter­vezőre, aki az egyedi alkalmi kol­lekciók mellett a tömegek számára is tervez ruhákat. Taneli magyar ter­vezőt nem tudott említeni. G.ZS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom