Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-28 / 73. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR" KEDD, 2006. MÁRCIUS 28. SZEMBESÍTJÜK OLVASÓINKKAL Felismeri-e Búzás Pétert? Új játékunkban arra invitáljuk olvasóinkat, tippeljenek ve­lünk: ki van a képen ? Újságíró­ink mutatnak egy fényképet egy Csongrád megyei híres em­berről. Ismeri ót? Mit mond önnek a portré, az arcvoná­sok? BÚZÁS PÉTER A makói járókelőknek ezúttal Búzás Péter fotóját mutattuk meg. Makó város polgármeste­re 1994 óta, immár három cikluson át vezeti az önkor­mányzatot, és a következő négy esztendőben is erre a fel­adatra készül. Olvasóink mindegyike azonnal felismer­te a közéleti szereplőt. Makszi István­né, nyugdíjas szövőnő - Persze, azon­nal felismer­tem, ő Búzás Péter, a polgár­mester. Szerin­tem nagyon jól végzi a munkáját, a fotóról az sugárzik, hogy ma­gánemberként is szimpatikus, szorgos. Én a Vertántelepen la­kom, ami teljesen megváltozott az utóbbi években, járdák épül­tek és szép, virágos lett a város­rész. Nemrég több ismerősünk is érkezett a városba, nem ismertek rá Makóra, ez is bizonyítja, hogy munkáját felelősségteljesen, si­kerrel végzi. Burunkainé Bíró Mónika, gyesen lévő anyuka Igen, azonnal felis­mertem ezt a képet: ő Bú­zás Péter, ennek a városnak a polgármestere. Számomra tel­jesen közömbös ez a fotó, a vo­násai alapján úgy vélem, jó családapa és férj lehet. Egyéb­ként szinte semmit sem tudok róla, nem érdeklődtem pálya­futása, sem pedig munkásságá­val kapcsolatban: hidegen hagy a politika. Úgy vélem, mintegy tíz éve lehet a város első embe­Schuch György, közép­iskolai tanuló Hidom, hogy ki van a fotón, Búzás Péter az, a pol­gármester. Bár szinte semmit nem tudok róla, és nem is nagyon ragadt meg az emlékezetemben, hogy valaha is rosszat vagy jót mondtak volna vele kapcsolatban, a kép alapján úgy tűnik, hogy magabiztos és jó vezető. Mostanában gyakran látom őt választási plakátokon, persze ezen nem kell sokat cso­dálkozni, hiszen választásra ké­szülünk, ilyenkor a pártok fut­tatják a jelölteket. Csala Ernő, nyugdíjas pos­tás - Jól isme­rem őt, Búzás Péter, a pol­gármester, és mellesleg a szomszédom. Éppen ezért na­gyon sokat tudok róla, de csak jót mondhatok, dolgos és szá­momra igen szimpatikus ember. Egyébként a ház körül is kiveszi a részét a munkából, láttam már hajnalban havat lapátolni. Soha, semmiben nem volt konf­liktus közöttünk. Szerintem lel­kiismeretes vezető, hiszen lát­ványosan szépül a város az utóbbi években. A TATA és az SZTE Közös kutatási és oktatási programokat indít a Szegedi Tudomány­egyetem (SZTE) és az indiai székhelyű informatikai tanácsadó és szoftverfejlesztő cég, a TATA Consultancy Services Limited (TCS). A világon több mint 60 ezer főállá­sú alkalmazottja van, és a számí­tástechnikai ipar legjelentősebb vállalataival (például az IBM-mel is) működik együtt a TATA Con­sultancy Services Limited. Az Ázsiában piacvezető vállalkozás magyarországi leányvállalata négy éve alakult, a TATA Consultancy Services Hungary ma már több mint 350 szakembert foglalkoz­tat. A cég kezdeményezett együtt­működést a Szegedi Tudomány­egyetemmel. Kutatási és oktatási programokat indítanak, közös pá­lyázatokat készítenek, illetve le­hetővé válik a hallgatók részmun­kaidős ipari foglalkoztatása is. Gergő bácsi elment MUNKATÁRSUNKTÓL A föld mélyének szépségeiben gyönyörködnek-Alföldi barlangászok A kúszás-mászás szerelmesei A szegcdi barlangkutatók között is több a nő - képünkön 6:3 az arány Fotó: DM/DV Bár Szeged környékén egy fia barlang sincs, a város nevével fémjelzett barlangkutató egyesület mégis működik. A szegedi barlangászok a Me­csekben kutatnak, oda viszik a vállalkozó kedvű csoporto­kat is, hogy felfedezzék a föld mélyének szépségeit. Szege­den csak gyakorolnak: egy helyben másznak. A 13 éve alakult JATE Barlang­kutató Csoport 1997-ben vált Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesületté, hogy pályázhassa­nak a kutatáshoz szükséges pén­zekre. Raisz Péter 2000 augusz­tusa óta tagja a csoportnak, veze­tőként harmadik évét kezdi. Mi­vel Szeged közelében nincsenek barlangok, a föld alatti világ sze­relmesei a Mecsekbe járnak ku­tatni. . Nem mindenki bírja - Eleinte csak kutatással fog­lalkoztunk, ma már oktatjuk is a barlangászatot, és iskolai cso­portokat túráztatunk. Van, hogy csak kirándulunk, de leg­többször barlangba is levisszük őket. Orfű mellett két, amatő­rök által is járható barlang van. A járhatóság idézőjelben érten­dő, sok helyen kúszni, mászni Raisz Péter Fotó: Gyenes Kálmán kell, csak néha lehet felegyene­sedni - mondta az egyesület el­nöke. Általában az elején kide­rül, ha valaki ezt nem bírja. Vagy már a bejáratnál megijed, vagy sikerül leimádkozni, de hamar visszafordul. Raisz Péter szerint a legtöbben inkább élve­zik a túrát. A mecseki Szuadó-völgyben három helyen végez kutatómun­kát az egyesület: a Szuadó, a Gi­lisztás és a Trió nevű barlangok­ban. Ezek feltárása komoly fizi­kai munka. Vésővel szélesítik ki a járatokat, a lebontott követ vödrökben hordják ki a szabad­ba. - A fekve bontás nem túl ké­nyelmes. Jobb esetben ki tudunk építeni egy kötélpályát, amin a vödröt végighúzhatjuk - mesélte Raisz Péter. A bontásnál körülte­kintően kell eljárni: ha megko­pogtatják a követ, hallatszik, hogy masszív-e a kőzet vagy tör­melékes. Időnként a biztonság kedvéért ácsolatot készítenek. A feltárt részekről térkép készül, a kutatás eseményeit dokumentál­ják. Több a nő, mint a férfi A főként egyetemi hallgatókból álló szegedi egyesület taglétszá­ma 50-60 fő körül változik. Há­rom éve székhelyüket áthelyez­ték Pécsre, azóta egyre több bara­nyai tagjuk is van. - 16 éves bar­langász is van közöttünk, de ren­geteget segített a mecseki feltárá­sokban 80 éves, tiszteletbeli ta­gunk, Vass Béla, aki 70 évesen még barlangászott - mondta Raisz Péter. Érdekes módon a barlangászok között valamivel több nő van, mint férfi. - Vala­hogy a lányok nagyobb lelkese­déssel csinálják ezt, mint a fiúk. Nem tudjuk, mi lehet ennek az oka, de mi, fiúk, örülünk neki. Mi lehet a jó a nyirkos, sötét, szűk helyek felfedezésében? - A veszélyesség izgalma, a kú­szás-mászás élménye, a csend adja a barlangászat szépségét. Persze a látvány sem utolsó, gyö­nyörű karsztképződmények van­nak a föld alatt - mesélte lelke­sen az egyesület elnöke. Helyben másznak a szigeten Sokakat éppen a balesetveszély riaszt vissza. - A maga nemében minden barlang veszélyes, a lé­nyeg, hogy mindenkinek tudnia kell magáról, mennyit bír - ma­gyarázta Raisz Péter. Nem sza­bad szégyellni, ha valaki elfárad, vagy vissza kell fordulnia. A leg­veszélyesebbek a függőleges jára­tok, ezekben kötelezve lehet köz­lekedni, ezt pedig jól meg kell ta­nulni. - A „köteles" barlangokra előzetesen edzünk. Tornatermet bérlünk, jó időben pedig kijá­runk a Boszorkányszigetre vagy az újszegedi roncshídhoz ­mondta az elnök. Ilyenkor az újoncok kötélpályán gyakorolják az alapokat, a gyakorlottabbak pedig 60-100 métert is másznak, időre, oly módon, hogy egy csi­gán vezetik át a kötelet, amit a többiek engednek utánuk. Amíg ők egy helyben másznak. FAZEKAS GÁBOR Két évezredbe kóstolhatott bele, három században élt, de egyetlen évnek, egy hónapnak, egy hétnek és egy napnak lett halottja a 109. évében Molnár Gergely. Az ország legidősebb férfija volt, egy­kori katonaként az élet nagy csatájában évei számával lett hősi ha­lottunk. Kiskunmajsa tanyavilágában született, de hogy mikor, pontosan nem tudhatjuk. Személyi okmányaiban ugyan november közepe szerepel, de akkor még állítólag élt az a tanyai szokás, csak azt anyakönyvezték, aki biztosan megmaradt. Félig-meddig családi hagyományként élt a meggyőződés, hogy valójában tavaszi szüle­tésű lett volna. Dorozsmai lakosként többször besoroztuk már a százon túliak társaságába. Láthattuk kaszálni, malacokat etetni, tudtuk, hogy negyven mázsa búza alá tartotta a zsákot, és ő szo­kott ebédet főzni unokáinak-dédunokáinak is. Sikerült megér­nünk, hogy tavaly ősszel katonai pompával köszöntötték a szege­di Honvéd téren. Innen, az egykori laktanya elől vonult be az első világháborúba, szaladj János, rohanj Jánosként. Miközben kato­nai rezesek fújták a marsot, és főtisztek verték előtte a díszlépést, kedves figyelmességként karszéket is hoztak a vadgesztenyefa tö­vébe, de ő állva nézte végig a neki rendelt ceremóniát. Hősiesen tűrte azt is, noha csak egy „krumplivirágot" szerzett, azt is a má­sodikban, tehát egykori őrvezető létére alezredesek tüsténkedje­nek mellette, hogy a „családi" fényképen rajta lehessenek. Akkor még jó egészségnek örvendett. Kaján köszöntésként avval búcsúz­tunk tőle, majd ha mi leszünk száznyolc évesek, ugyanannak a fá­nak a tövében ő is ott legyen. Most meglépett. Az idei tavaszon kaptuk a hírt, kezd kimenni az erő a lábaiból. Akkor vette volna észre, hogy kemény száznyolc év nyomja a vállát? A kórházban még megtörtént vele az a vicces eset, hogy az ottaniak sokat tapasztalt szeme nyolcvan-valahány­nak saccolta, és elámultak, amikor megtudták az igazságot. Már­cius 22-én, a hivatalos tavasz második napján már csak ő hallhat­ta az utolsó marsot, égi trombitások fújták a takarodót. El kellett masíroznia. Gergő bátyánk, Isten veled. Nyugodj békében! Négy hónappal ezelőtt, 108. születésnapján a Magyar Honvéd­ség kitüntette Molnár Gergelyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom