Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-11 / 60. szám

10 SZIESZTA 2006. március 11., szombat KITOLTAK A 21. SZÁZADI TURISTÁKKAL - ÉVTIZEDEKIG KÉRTE SZEGED, HOGY LEBONTHASSA A VÁRAT Túra az árvíz előtti Szegeden Nem gondoltak a mai turistákra: 1883-ban lebontották a Tisza-parti várat. A Palánk öreg házai is eltűntek. Nincs már hadapródkaszárnya, és a folyóparti sörház is rég bezárt. Az árvíz után bontási és újjáépítési láz dúlt Szegeden. Tüzérségi raktár állt a mai Vár utca és a Deák Ferenc utca sarkán. Valaha középkori palota volt az. Ott magasodott, ahol ma a csuklós 9-es kanyarog a Széchenyi tér felé. Lebontották. Amit az árvíz meghagyott a várból, azt a szorgos munkások szedték szét. Szeged az ország második városa volt. Malmok tucatjai őröltek a folyó partján, a szegedi superplaccon gyártották az ország legjobb hajóit. Nem volt helye vízparti sétáknak: a sáros, természetes állapotú partot mindenféle úszó eszközök foglalták el. A magasabb részeken farakások, áruhalmok álltak folyami kikötő, üzemi terület, logisztikai központ volt ez. Persze egy magára adó, gazdag városban a közösségi sétának is volt helye: 1846-ban a magisztrátus sétálókertet, fasort ültetett a romos várfalak elé, a mai Széchenyi térre. A promenád közepére üvegfalú sörcsarnokot állíttattak. A nagy árvíz előtt a vár romos épület volt, rontotta a város képét. 1857-ben a császár megszüntette erődítményi jellegét, ezzel feloldotta az építési tilalmat is. A városnak akkor már régi óhaja volt, hogy a várat lebonthassa. Végül azonban csak az árvíz után tudták az erődítményt a városközpontból eltakarítani. Tömörkény azt írta: „Mikor bontották, meg lehetett csodálni a régi kőművesség mesterségét; a csákány belegörbült a falakba, a fal nem engedett. Robbantással vetették széjjel a téglákat, mint a sziklát." A vár helyén palotákat emeltek, parkosítottak. Talán azért akarták eltüntetni a börtönné vált várat a szegediek, mert az önkényuralom jelképének számított. Benne szabadságharcosok raboskodtak, az ottani katonaság pedig sakkban tarthatta a várost. Ha ma állna, a vízibástyáról csodálatos kilátás nyílna körbe a folyóra, a falakra. Csak a rondella nyúlt a folyó vizébe, a falak beljebb, a magas parton húzódtak. A vár túlsó vége a főtérig nyűlt, a tornyos váPalánk Szegfű utca, Ipar utca, Árpád utca. Helyükön most a Dóm tér épületei és klinikák állnak. Az Ipar utca sarkán, a Tisza-parton szállt ki a gőzhajóból 1833-ban Széchenyi. Itt állt egy erkélyes ház borospincével. Ebben volt a műhelye Frankéi Jakab paszományosnak is. Később Kiss Julcsa bormérése kapott helyet e házban, ahol Tömörkény gyakran vendégeskedett. Szemben állt a sörház. Sajnos a vonaton hozott kőbányai sör a helyi főzőket tönkretette, így a sörházat később kaszárnyává alakították. Volt itt még posztóvágó, cipész, szűrszabó, hentes, csizmadia. Csupa apró, kedves ház, mindben egy „kis- és középvállalkozás". A 13. szám alatt született Juhász Gyula. Lebontották, mert kellett a hely az új székesegyháznak, az egyetemnek. Ami maradt az öreg palánki házakból az Oskola utca környékén, az a hatvanas években pusztult el. Ekkor tüntették el az Alföld egyetlen 17. századból maradt emeletes polgárházát, az Oskola utca 6. alatti Török házat is. Vártörténet A tatárjárás után épülhetett a szegedi kővár. A vár alatt volt a tiszai királyi naszádosok hadi kikötője és állomása. A török Szegedet 1542-ben foglalta el, amit az ostrom alatt romboltak, utána kijavították: magasították és erősítették falakat az árkokat mélyítették, szélesítették. A vár déli oldalán levő várost földbástyákkal és árkokkal kerítették. 1688-ban vették vissza a várat a császári csapatok. A kurucok kétszer ostromolták eredménytelenül. 1714-1716 között erősítették meg, az új védművet csiilagsáncnak nevezte a nép. Három, felvonóhíddal ellátott kapuja volt. A belső vár kapuja a Palánkra nyílt A nagy árvízkor a keleti fal és egy saroktorony a Tiszába dőlt A romosvárat 1883-ban lebontották. rosházával szemközt magasodtak a falak. A vár egykori külső falain belül található ma a Vidra utca, a Rákóczi, a Bartók tér, de még a „lófara" is. Ami mára a várból maradt, az minderről nem mond semmit. Elvileg kapu volt az, később kazamataként, sőt Móra szerint még istállóként is szolgált. Ha ma körbejárhatnánk a belső várat, látnánk: a falak mentén hasonló boltozott kazamaták álltak. A színház heA várudvar, a nyugati kapuval a bontás előtt. Jobbra a hadapród-, balra a helyőrségi kaszárnya, háttérben a városháza KÉP: SOMOGYI-KÖNYVTÁR Évfordulóra emlékezünk Március 11-én, 1879-ben Szeged kétségbeesetten védekezett. Lázár György, fiatal jogász, a csónakázóegylet tagja írta: „11 órára orkánná változott a vihar, amely a legbátrabb szíveket is megremegtette. A sebtében fölemelt nyúlgátak olyan lazák voltak, mint a keshedt posztó, amit foltozni nem lehel A vihar elköpdöste a világító eszközök lángját, s a teljes sötétségben történt meg a végleges tragédia." Mikszáth így emlékezett „A budai országúton mint vert hadak, nagy csoportokban húzódtak hazafelé, sföl a várfalára a munkások. A mozsárágyúkat a figyelmeztető vészlövésekkel már nem lehetett elsütni, a főteret is megfutotta az ár." lyén magasodott a katonai parancsnokság barokk épülete, mellette a tiszti kaszárnya. A régi vártemplom - melyet most ásnak ki a földből -, már az 1700-as években sem volt meg. A helyőrség későbbi temploma ott állt, ahol ma Erzsébet királyné kőszobra díszíti a parkot. A mai múzeum táján a térparancsnokság és a helyőrség kapott helyet, egy fegyvertárnak épült házba pedig a tüzérek költöztek. Az Oskola utca 1872-ben. Jobbra, ahol Traub könyv- és papírboltját hirdeti a német cégér, ott nyílik ma a Zodiákus étterem bejárata KÉP: SOMOGYI-KÖNYVTÁR A fagylaltozó, fényképezőgépet csattogató turisták ezt mind bejárhatnák. A Partfürdőn strandolok integethetnének a falakról és bástyákról távcsövező turistáknak. Az l-es villamos a várfal tövében menne, mielőtt elkanyarodna a Kossuth Lajos sugárút felé. (A Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteményéből felhasznált művek: Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon; Tóth Ferenc (szerk.): Csongrád megye építészeti emlékei; Péter László: Szegedi örökség; Tóth Béla: A szegedi nagyárvíz képeskönyve; Szeged, Magyar Városok Monográfiája sorozat.) MOLNÁR B. IMRE SZÁZHUSZONÖT ÉVE SZÜLETETT KISS LAJOS VÁSÁRHELYI NÉPRAJZKUTATÓ A szegény emberek megörökítője Koszorúzás Kiss Lajos születésének 125. évfordulója alkalmából tart megemlékezést és koszorúzást a vásárhelyi önkormányzat március 13-án, hétfőn délután fél 4-től a néprajztudós Kincses temetőbeli sírjánál. Beszédet mond: Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő, közreműködnek a Kiss Lajos Általános Iskola diákjai. Tornyai János festőművész hatására lett etnográfus a 125 évvel ezelőtt Vásárhelyen született Kiss Lajos (képünkön), aki színésznek tanult, ám a helyi múzeum egyik alapítója, s első igazgatója lett. Vásárhely néprajzát olvasmányos könyvekben örökítette meg. Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1881. március 13-án, vásárhelyi szegény, paraszti családba született Kiss Lajos néprajzkutató. Érettségi után a budapesti színiiskolába iratkozott be, majd visszatért szülővárosába, s itt hamarosan baráti kapcsolatba került a városban élő képzőművészekkel. Tornyai János keltette fel a néprajzi tárgyak iránti érdeklődését, s a Vásárhelyen 1904-ben rendezett ipari és mezőgazdasági kiállításon be is mutatta gyűjteményét. A műzeumügy iránti elkötelezettségét Győrffy Istvánnal való találkozása erősítette meg. Dolgozott újságíróként is. Muzeológusi ismereteit a Kolozsvári Tudományegyetem régészeti intézete mellett szervezett tanfolyamon sajátította el. Jelentős szerepet játszott a helyi múzeum megalapításában, melynek első vezetője is ő lett 1904-ben. Miután Vásárhelyen munkásságát nem méltányolták, 1912-ben Nyíregyházára ment, ahol 1925-től - három évtizeden keresztül - az igazgatói teendőket is ellátta. Munkásságát 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el, s 1952-ben a történettudományok doktora lett. Kiterjedt munkássága a magyar leíró etnográfiába tartoznak, írt a földművelésről, a táplálkozásról, a népi építkezésről, a kerámiáról, a szűcsmesterségről és a hímzésről. A mezőgazdasági társadalom jellegzetes népi foglalkozásaival kapcsolatos megfigyeléseit tárcákban és életképekben adta vissza olvasóinak. Munkásságában jól ötvöződik a tudomány és az irodalom, azaz a hitelesség és az olvasmányosság. Nyugdíjba vonulása előtt a Néprajzi Múzeumban dolgozott, s 1956. február 2-án Budapesten halt meg. Vásárhelyisége, szülővárosának hatása munkásságában is markánsan megjelent. KOROM ANDRÁS Légkör és közérzet A lakóhely sajátos hangulatot áraszt, a polgárok által alkotott közösségtudatállapota gondolati szinten megfogható, vagyis egy város jellemezhető. Nyilvánvalóan nem mellékes a mindennapi közérzet szempontjából, hogy milyen emberekkel vagyunk körülvéve, miközben mi magunk is hatással vagyunk a környezetünkre. Egy városról alkotott kép leírásához irányt ad az első benyomás: a név hangzása. Az ókori Görögország társadalmi létformája éppen a város volt. A korszak nagynevű matematikusa, Püthagorasz felállított egy rendszert, melyben a betűk, mint kiejtett hangok mellé számokat rendelt, s azt állította, ezek együttesen olyan energiahordozók, melyek jelentéssel bírnak. A megfejtés során csak összeadni kell. Az eredmény alapján lássuk a megye két legnagyobb városát! Szeged számára így is adott a teljesség, a tökéletesség. A megye más településeihez képest sehol sem jelenik meg olyan erősen a kommunikáció, mint itt. Szegedet ebben a vonatkozásban viszály feszíti, a szereplők sérelmeiket egymáson megtorolják. A lényegi kérdés, hogy kié a hatalom, éppen a közbeszéd területén dől el Szegeden megfigyelhető jelenség a mellébeszélés, mely gyengíti az együttélést. A város legnagyobb esélye a rendre a nyilvánosság terének harmóniája. Hódmezővásárhely betűinek összege nagyobb, mint a matematikus által felállított legnagyobb szám - ez a tény arra enged következtetni, a tudós nem tartotta elképzelhetőnek, hogy valami ekkora legyen. Ezért a város részszavait érdemes külön elemezni, s végül rá egyben tekinteni. Vásárhely túlmegy a határain, a vezetőket a jótétemény szemlélete vezeti, ám az uralkodássá alakul - a város vezetője mindig nagy egyéniség lesz. A településnek a közéletben kis katasztrófái és ugyanekkora gyógyulásai vannak, vagyis túléli önmagát... blahó gabriella