Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-10 / 59. szám

10 DÉLMADÁR 2006. március 10., péntek A legjobb ajándékok, mellyel meglepték a férfiak a hölgyeket nőnapon EGZOTIKUS UTAZASAL EGY KIS VIRAGGAL EGY KIS CSOKIVAL FINOM ILLATTAL Az antialkoholista Az ír férfi bemegy egy dublini bárba, rendel három korsó Guinnesst, és Iszik egy-egy kortyot, mindegyikből egymás után. Miután imígyen mindhármat kiissza, visszamegy a pulthoz, és még hármat rendel. A csapos így szól hozzá: -Tudja, miután kiengedek egy korsóval, az hamarosan elveszti az aromáját; jobb lenne az íze, ha egyszerre csak egyet venne. Az ír úriember így felel erre: - Nos, tudnia kell, hogy nekem van két fivérem. Az egyik Amerikában, a másik Ausztráliában, én meg itt, Dublinban. Amikor elmentünk otthonról, megígértük, hogy mindig így fogunk inni, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor még mind együtt ittunk. A csapos elismeri, hogy ez egy szép szokás, és annyiban hagyja a dolgot. Az ír férfi törzsvendég lesz a bárban, és mindig ugyanígy iszik: rendel három korsóval, s mindegyikből hörpint egy-egy kortyot. Az egyik nap bejön, és csak két korsóval rendel. Az összes többi törzsvendég észreveszi ezt, és elcsendesedik. Amikor visszajön a pulthoz a második körért, a csapos meg­szólal: - Nem akarom megzavarni a gyászát, de ki akarom fejezni részvétemet az önt ért nagy veszteség miatt. Az ír férfi egy pillanatig zavartnak tűnik, de aztán fény gyúl a szemében, és nevetni kezd. - Ó, nem arról van szó - mondja. - Mindenki jól van, csak én abbahagytam az ivást! Etióp kifogja az aranyhalat, mire az aranyhal megszólal: - Teljesítem háro.... A milliomos horgászik a parton, csörög a mobilja. A lánya az, felveszi: - Apu most láttam egy szuper kocsit, megvehetem? - Mennyi? - 5000 dollár. - Vegyed. Két perc nuílva megint csörög, most a fia hfvja: - Apu láttam egy nagyon jó jachtot, megvehetem? - Mennyi? - 10000 dollár. - Vegyed. Horgászik tovább, és nemsokára kifogja az aranyhalat. Lát­ja, hogy kicsi, vékony ezért visszadobja. Az aranyhal odaszól: - És a három kfvánság? - Mondjad. Közlemény! A munka jelképei megváltoztak. Az eddigi sarló/kalapácsot felváltja a fagyi és a galamb. Aki nem nyal, repül! Ilyen nincs! A házasság titka - Szexuális téren egyre ösz­szehangoltabb vagyok a fele­ségemmel. - Valóban? - Igen. Tegnap például mindkettőnknek fájt a feje. A székely és az ablak Az öreg székely utazik a vonaton. Ül vele szemben egy nő, aki egyszer csak megszólal: - Elnézést, felhúzná az ablakot? Nagyon hideg van odakint. Az öreg szó nélkül felhúzza, majd megkérdezi: - Na, oszt most már meleg van odakinn? Ml AZ ÉLET NÉGY SZAKASZA? 1. Amikor elhiszed, hogy van Mikulás. 2. Amikor már nem hiszed el, hogy van Mikulás. 3. Amikor te vagy a Miku­lás. 4. Amikor úgy nézel ki, mint a Mikulás. Hoppá... Betörő becsönget a lakásba. Bentről kislányhang vála­szol: -Ki az? - Szia kislány, csak te vagy itthon? - Nem, még itt van a Bence is! - És ő hány éves? -Három! Betörő berúgja az ajtót. Ekkor előrohan Bence, a hároméves bullmasztiff... Két embrió úszkál a magzatvízben és beszélget: - Szerinted van élet a születés után? - Nem tudom onnan még nem jött vissza senki. Még egy kis rugalmasság, és a miénk lesz az első kátyúkövetö záróvonal KÉT APA BESZÉLGET: - Adj már tanácsot, bará­tom, Szerinted milyen szüle­tésnapi ajándéknak örül leg­jobban egy 18 éves fiú? - EGY 19 ÉVES LÁNYNAK. - Hogy haladsz a torna­gyakorlataiddal? - kérdezi a férj az asszonytól. A lábuj­jaidat meg tudod már érin­teni? - Nem, azt még nem, de már kezdem látni... - Képzeld, vettünk egy vé­cékefét! - Na és milyen? - Hát, a papír után szo­katlan... - Édes kisfiam, ne menj min­den áldott este abba a vacak diszkóba, mert megsüketülsz! - Kösz, anyu, már ettem! - Nagymama, ébredj gyor­san! - Mi a baj, kis unokám? - Elfelejtetted bevenni az altatódat! Börtönőrök beszélgetnek: - Képzeld, a hetes zárkából megszökött az a gyilkos! - Na, végre-valahára! Akkor vége annak az örökös reszel­getésnek! Egy nagyon mérges kato­na megy oda az őrmeste­réhez: - Őrmester, igaz, hogy ma­ga azt terjeszti rólunk, hogy mi ketten a kaolin mögött csókolóztunk? - Nem, ugyan, én nem ter­jesztek semmi ilyesmit! Mire a katona: - Hát akkor az van, őrmes­ter, hogy megláttak minket! Belami vámhatára Már csak hármat kell aludnunk, és huss, me­hetünk végig az autósztrádán, egészen Belgrádig ­közölte a Zsibbadt brigádvezetőben üldögélők népes csapatával Smúz apu. A Dűjj Előre SC egykor volt pénztárosa ez idő tájt már érezte Snájdig Pepi borszagú, s a tavasz rügyfakasztó leheletét. Ezért aztán többen úgy hitték, e kettős fronthatás miatt jutott Smúz úr eszébe a sztráda, meg Belgrád. Merthogy a vén csont úgy tíz éve biztos nem lépte át az ország, legfeljebb a józanság határát, a jogosítványát meg már oly régen bevonták, hogy az irat immár kiállítási tárgyként funkcionál a Bűnügyi Múzeumban. - Ugyan, ne szórakozzanak már szegény Smúz apuval, amikor megint ünnepre készülünk. Hiszen az azért mégiscsak hatalmas dolog, hogy az autósztráda, amiről három-négy éve még azt hittük, csupán álomként funkcionálhat itt, a Dél-Aiföldön, immár elérte a határt is, a Balkánra induló kamionok nem törik szilánkosra Szeged útjait - lelkesült Belami, s vele együtt a többiek. Amikor pedig Minek Dönci bejelentette, hogy csupán fél óra szükségeltetik majd ahhoz, hogy határral, finánccal, útlevélkezeléssel, meg uta­zással együtt elérhessenek Szabadkára, többek könnyzacskója is megtelt a meghatódottságtól. - Ej, ha ez úgy húsz évvel ezelőtt bekö­vetkezhetett volna - sóhajtott ekkor Cink Enikő. És lelki szemei előtt ellebegett az a sok szép Fa szappan, farmer, meg Yugoton hanglemez, amit oly sok keservvel, fáradsággal, farmotoros Ikarus buszban történő zötykölödéssel tudott csak át­csempészni a határon. - Ahogy elnézem az ábrándozását, magának se a szabadkai múzeum kiállítása, netán ama szép város könyvtára jutott eszébe - vigyorgott Ló Elek. És ez a vigyor elég is lett ahhoz, hogy némi kis indulat szabaduljon fel a Zsibiben. Minek Dönci például Bika Jenőt vádolta meg azzal, hogy visszaélve a határ közelségével, nem kevés időt és energiát fordított egykoron a csempészgetésre. - Emberek, csak nem fogunk most régen elavult vámbűncselekményeken morfondírozni? - kérdez­te Beiami, aki maga is érezte, némi vaj olvad múltidézés közben a füle mögött, merthogy a szabadkai olasz piacon ő sem azért fordult meg évente vagy hatszor, mert a szerb nyelvtudását szerette volna pallérozni. - Ugyan miért lenne mindez bűncselekmény? Mi csak a hiánygazdaság réseit akartuk betömni, segítve a magyar ipar piackereső törekvéseit ­magyarázta Plüss Eta, aki valaha kevéske kávét, sajtot és vajat cipelt át a határon a szoknyája alatt, mert úgy tudta, a Vajdaságban éppen ezekre lenne kereslet. - És azt se feledjük, hogy eme kisipari ke­reskedelem nagy segítséget nyújtott akkor is, amikor a rendszerváltást követő recesszióban állást veszített tanár, textilmunkás, konzervgyárból kiebrudalt melós állt be a határon sorakozó sorba, hogy legalább napi egy darab ezrest szakítson magának a másoknak oly sok milliárdot hozó naftabizniszbői - Idézte a közelebbi múlt ese­ményeit Snájdig Pepi. - Szóval maga megszegte az ENSZ-embargót? ­hűlt meg a vér a röhögéstől Zsugabubus ereiben. ­Na, igencsak ügyetlen lehetett, ha még mindig itt issza hitelben Józsi csapos nejlonborát - tette hozzá. Majd egy javaslattal állt elő. Mi lenne, ha a Zsibbadt brigádvezető oly sok huncutságot megélt nagyközönsége egyszer egy szép kockás füzetben összegyűjtené határ menti kalandjait, s ez képezné az alapját egy vámtörténeti kiadványnak. - Majd adok én magának olyan kiadványt, hogy még a szemei is eljárják a topogós csárdát. Csak nem azt akarja, hogy rossz színben tüntessük fel magunkat az utódaink előtt? - Nem akarok én semmi Ilyet. Inkább csak arról rögzítenék egy míves dokumentumot, hogy efféle világ is járt mifelénk. Csempészes, sumákolós, kesernyés. Hogy volt olyan Idő, amikor el se hittük: egyszer majd a magyar boltok is tele lesznek áruval, és azokat szép magyar forintért meg­vehetjük. Most meg már a sztrádánál tartunk, meg EU-s polgárként feszengünk. Mindezt csak azért jegyzem meg, mert néhány arcon úgy látom: eljött az este hét óra, s már szeretnék előadni a magyar sopánkodóst. Erre a hányaveti, utolsó mondatra aztán nem reagált senki. Józsi csapos is csak annyit kérdezett a pultra ájuló Minek Döncitől: - Minek úr, aztán egy-két üveg vinyakot, csak úgy, a nosztalgia kedvéért nem hozna-e nékem, ha már egyszer kipróbálja azzal a szép autójával a Sza­badka határáig is elfutó sztrádát? BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom