Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-09 / 58. szám

16 • KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2006. MÁRCIUS 9. AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György to Különélő házastárs öröklési joga Tisztelt Ügyvéd Úr! Öröklésjogi kérdésben szeretnék tájékoztatást kérni. A 70-es években Romániában kötöttem házasságot, ami a 90-es években megromlott. Azóta külön élünk. Törvényesen nem váltunk el, ennek oka az volt, hogy a házassági anyakönyvi kivonatot magával vitte a férjem, azt nem bocsátja rendelkezésemre, beszerzése pedig igen bonyodalmas. Gyerekünk nincs. Szüleim, nagyszüleim sem élnek már. Végrendelet esetén is igaz az, hogy a házastárs örökli mindannak a haszonélvezetét, aminek a tulajdonjogát más ? Tisztelt Olvasó! Rövid levelében nagyon Sok jogi jelentőséggel bíró tényt írt le. Élethelyzete számtalan kérdést vethet fel. Engedje meg, hogy esak az ön által is feltett kérdésre válaszoljak. Meg kell különböztetnünk egymástól a törvényes és a végintézkedésen (végrendeleten) alapuló öröklést. Végrendelet hiányában a hagyaték a törvényes öröklés rendje szerint száll az örökösökre. Ekkor - leszármazók hiányában - mindent a túlélő házastárs örököl. A törvényes öröklési rend biztosítja az özvegyi jogot is, ami azt jelenti, hogy az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Lényeges, hogy a túlélő házastárs haszonélvezeti joga megszűnik, amennyiben új házasságot köt. Abban az esetben, ha az örökhagyó végrendelet hátrahagyásával hunyt el, akkor az öröklés nem a törvényes rend alapján, hanem a végrendeletben foglaltak szerint történik. Ha a végrendelkezés nem a házastárs javára szólt, akkor őt köteles rész illeti meg. Ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illetné még, az ő köteles része a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Egyébként a házastársat köteles részül törvényes örökrészének fele illeti meg. Miután önnek leszármazója nincs, így végrendelet hiányában mindenét a férje örökölné. Végrendelet esetén, köteles rész jogcímén a hagyaték felére tarthatna igényt. Mielőtt végképp elkeseredne, tájékoztatnom kell, hogy a fenti rendelkezések csak általánosságban, az örökhagyóval együtt élő házastársra vonatkoznak. A Ptk. 601. § (1) bekezdése kimondja, hogy „törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás". A tények ismeretében kijelenthetem: különélésük miatt férje kiesik az öröklésből, végrendelet hiányában sem lenne törvényes öröklésre jogosult. Sem tulajdonjogot, sem haszonélvezeti (özvegyi) jogot nem örökölhet. Ha ön végrendeletet tesz, akkor férje kötelesrész-igénnyel sem léphet fel eredményesen. Ön tehát vagyonával - esetleges halála esetére is - szabadon rendelkezik. Ha megengedi, eredeti kérdésén túlterjeszkedve, adnék még egy tanácsot. Bármennyire bonyolult, próbáljon meg egy házassági anyakönyvi kivonatot beszerezni. Bármikor szüksége lehet rá. Bár elveimmel ellentétes, mégis talán az lenne a legjobb, ha bíróság által is felbontatná házasságukat. A vese világnapján Sok embernek a dialíziskezelés pótolhatja a vese funkcióinak egy részét Fotó: Tésik Attila A krónikus vesebetegség és az általa okozott szív- és érrendszeri betegségek előfordulása járványszerűen növekszik az egész világon, a megbetegedés és a halálozás száma alapján pedig már népbetegségnek számít. Hazánkban a cukorbetegség és a magas vérnyomás okozta vesekárosodás mintegy 500 ezer felnőttet érint. A krónikus vesebetegséggel élő magas vérnyomásban szenvedő, vagy cukorbeteg jóval nagyobb szív- és érrendszeri károsodás kockázatával rendelkezik. A becslések szerint 2015-re a világon 36 millió embernek lesz.krónikus vesebetegsége. A krónikus vesebetegségekre történő figyelemfelhívás, a vesebetegségek megelőzése és korai felismerése érdekében a Nemzetközi Vesetársaság és a Vesealapítványok Nemzetközi Szervezete javasolta a vese világnapjának megtartását minden év márciusának második csütörtökjén, ami 2006-ban március 9-ére esik. Az egész világon a legtöbb embernél a vesebetegség vagy magas vérnyomás hosszú időn keresztül fennáll úgy, hogy nincs semmilyen tünete. Évtizedekkel később a vesebetegség hirtelen jelentkezik, és akkor már kevés lehetőség van a gyógyításra, a veseműködés fenntartására. Ilyenkor már csak a dialíziskezelés pótolhatja a vese funkcióinak egy részét, vagy szerencsés esetben a vesetranszplantációval új életet kezdhet a beteg. Egyszerű vizsgálatokkal ellenőrizhető a vese működése, a korai - még tünetmentes - időszakban is kideríthető a fennálló vesebetegség, és számos korszerű lehetőség található a vesebetegségek kezelésére, illetve gyógyítására. A megelőzésben és a korai felismerésben kiemelkedő jelentősége van a háziorvosok ez irányú, egészségnevelő, kockázatcsökkentő és gyógyító tevékenységének, valamint a vesegyógyászati szakellátásnak és gondozásnak. Az egészség megőrzése, az egészséges életmód még kevés embernél tudatos magatartás. A dohányzás, az elhízás vesekárosító hatású, hasonlóan a cukorbetegséghez, a magas vérnyomáshoz és a szívelégtelenséghez. A krónikus vesebetegség megelőzése, korai felismerése és szakorvosi kezelése egyike lehet a szív- és érrendszeri megbetegedést és halálozást csökkentő tényezőknek, és megelőzheti a krónikus vesebetegség népbetegséggé válását. Kérünk minden tudományos társaságot, szakmai és civil egészségügyi szervezetet, betegegyesületet, hogy hívja fel a figyelmet a krónikus vesebetegségek okozta szív- és érrendszeri veszélyre, valamint a krónikus vesebetegségek korai felismerésének és kezelésének jelentőségére. DR. KISS ISTVÁN, A NEPHROLÓGIA ÉS MÚVESEKEZELÉS ORSZÁGOS SZAKFELÜGYELŐ FŐORVOSA PROF. DR. ROSIVALL LÁSZLÓ, A MAGYAR VESEALAPÍTVÁNY ELNÖKE PROF. DR. NAGY JUDIT, A MAGYAR NEPHROLOGIAI TÁRSASÁG ÖRÖKÖS TISZTELETBELI ELNÖKE PROF. DR. TÚRI SÁNDOR, A MAGYAR NEPHROLOGIAI TÁRSASÁG ELNÖKE Régészetünk nagy pillanatai Amikor régi jó barátomtól megkaptam könyvét, először a kivitelezés hibátlansága kapott meg. Ehhez tudni kell, hogy premontrei érettségi után, mint nyomdász szakmunkást vettek fel a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. Innen adódik vonzódásom a szépséges Könyvekhez. Ugye, azt mondanom sem kellene, hogy kézhezvétele után azonnal, egy nap alatt kiolvastam. Grammatikailag szabályos, képi, anekdotázó, szemléletes a stílusa és felbukkant ízes, népi, majdnem elkallódott szavakat. Aztán ravaszul beleszőtt vidám esetek továbbragadják a gyanútlan olvasót. Olvasván, néha elgondolkoztam. Mi mindnyájan múltba látók vagyunk, akik emberi lelkekkel szeretnénk találkozni. Még akkor is, ha csak anyagi maradékukból felénk pislákoló történetüket kívánjuk megfejteni. Trogmayer Ottó barátom vallatta az anyaföldet, mit rejt méhe? Bekukkantott régmúlt népek életébe? Vajon mi okozta vesztüket, halálukat, elcsökevényesedésüket? A színes földrétegek neki eltűnt népek ezeréves vándorútjait jelölték ki. Kapcsolatokat keresett bizonyított tényekkel, hogy továbbjusson. Vaslogikával dolgozott és teljes lelkével írt. Én csak legfeljebb egy emberöltővel azelőtt történtekből vonhattam le az egyetlen egyénre nézve súlyos, vagy elhanyagolható megállapításokat. Az én munkám addig tartott, míg a test a földfelszínén feküdt, akár holtan, akár betegen. Sírokban nem kutakodtam. E ponton jutott eszembe, a múltba nézés egy másik, kedves esete. Nagyon régen, hárman barátok, Ottó az ősrégész, Tibor a csillagász és jómagam az orvos, kirándultunk szarvasbőgést hallgatni vadászterületemre. Ami miatt ezt most felemlítem, az Tibor múltba látása, mert a pálmát ő vitte el, azzal, hogy a galaxisok világát figyelte, évtrilliókban számolva. Ott és akkor egy gondolat vert tanyát bennem, azóta is kísér. Az, hogy egyetlen értékünk létezik, amit el kell érnünk a rövid élet boldogságához. Ez a belső csend, 'a lelki béke, mert nélküle minden törekvésünk vanitatum vanitas. Azaz a kínzó hiúság kielégítése. Ezt, Belső csend címen akkor megírtam. /Nimród 1986/ Dr. Trogmayer Ottó könyve erről a belső békéről tanúskodik, mesél. Egy tudós útja ahhoz az etikus önmegvalósításhoz, amely nem rak önzésből akadályokat pályatársai és a kezdők elé. Azt gondolom, a múltba nézés nagy lehiggadással jár, hiszen mi sem bizonyíthatja jobban életünk rövidségének megbecsülendő értékét, hogy nem rövidítjük felesleges stresszekkel. Pedig ha a múltba nézek, az indulása, mint generációnk minden polgári értékeket becsülő tagjának, nehéz volt. Ezt első találkozásunk alkalmával megállapítottam. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Belgyógyászati Klinikáján dolgoztam, a legemberibb belgyógyász, dr. Tényi Mária keze alatt, amikor ügyeletben felvettük sürgős gyomorvérző betegként Ottó barátomat. Meggyógyult, összebarátkoztunk. Onnan már egyenes volt a párhuzamos út, két nehezen vágányra került ember között. Aztán az elmúlt fél évszázad, teli búval és örömmel, csak elrohant valahogy. Gyerekeink felnőttek, mi öregek tartottuk a szellemi kapcsolatot. Én őt elbeszéléseimmel traktáltam, ő megküldte ásatási eredményeinek történetét. Ez a könyv talán koronája mindannak, amit az emberiségről tud. Bölcsesség, jövendőlátás, múltmagyarázat, tisztázó eredmények, tiszteletadás pályatársaknak, kedves kalandoknak újraélése, és mindenütt a humor megcsillanó, jóindulatú mosolya. Amikor olvastam, nem a betűket láttam, hanem hallottam mackós barátom dörmögő hangját, ami annyira kedvessé tette minden beszéd megnyilatkozását. Torma Judit színes képei a szöveg és a kitűnő fotóillusztrációk között, a csak kíváncsi belenézőknek is felkorbácsolhatja fantáziáját. A megmozduló fantázia pedig már gondolatokat szül. írjam, ne írjam? Ezt a könyvet elmúlt évezredek kezdték írni, vérrel, vassal, arannyal és mészhabarccsal. Ezt a könyvet csak lei kellett emelni az emberi történelem zavaros hulladékából, talán már Altamirában E könyv Pannónia és Dácia fejezeteit pedig a Gesta Ungarorum folytatta. Aztán jöttek további gesták, amik mindig hozzáírtak, jöttek, akik kitöröltek. Nézeteket, gondolatokat egyesek cáfolták, sokan megerősítették. Bírálták történelmünk eseményeit jobbról, bírálták balról. A történetírást nagyon nehéz berekeszteni. Megnyugtatóan pedig különösen. Ez a könyv, ugyan halottakról szól, testmeleg. Él! És minden élőnek van jövője. (Dr. TrogmayeisOttó, Múltba látó, Helikon Kiadó 2005) DR.SÁRY GYULA, BELGYÓGYÁSZ FÓORVOS, SZEGED Nagyobb toleranciát a csatornázókkal szemben! A lapban február 27-én megjelent „A tábla nem akadály" című cikkhez szeretnék hozzászólni! Tisztelt Szabó úr! Először is az ön által említett Csantavéri utca tudomásom szerint nem magánterület. Ha pedig ön és társai így gondolják, akkor javaslom, hogy sorompós beléptetőrendszerrel zárják le az utat, és kizárólag azokat engedjék be, akik önöknek szimpatikusak. Másodszor a csatornaépítők reggeltől estig még szombaton is dolgoznak hidegben, esőben, sárban (míg ön a meleg szobában pihen), hogy a többi utcában is elkészüljön a csatornázás. Tisztelt uram! Ha önnek probléma, hogy a szállító teherautók és a munkagépek használják a közterületet, akkor hogyan végezzék el a munkájukat? Egyébként a Palánkai utca hosszú évek óta ilyen állapotban van, nem az ön által említett „szállítókamionok" tették tönkre. Harmadszor: a betonmixer kocsi, a magánépítkezésekhez sódert szállító pótkocsis teherautó és a több mázsa farönkkel megrakott pótkocsi traktor milyen jogon hajt be az utcába, hiszen azokra is vonatkozik az ön által kirakatott tiltótábla. Végezetül: csak önnek és 1-2 embernek van kifogása az úthasználat ellen. Gondolkodjon el azon, amikor a Csantavéri utcában csinálták a csatornát, ugyanezek az autók és munkagépek másik utcában közlekedtek és senkinek nem volt kifogása, amiért az ő utcájukat használták. TÁBOROSIZOLTÁNNÉ, SZEGED Vetítés előfizetőinknek Kedden ismét moziba hívtuk előfizetőinket. A nagy érdeklődéssel várt Casanova című film premier előtti vetítésen 350 előfizetőnk vett részt. A vetítés előtt Kóti Zoltán, lapunk terjesztési vezetője köszöntötte vendégeinket Fotó: Gyenes Kálmán