Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-09 / 58. szám

16 • KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2006. MÁRCIUS 9. AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György to Különélő házastárs öröklési joga Tisztelt Ügyvéd Úr! Öröklésjogi kérdésben szeretnék tájékoztatást kérni. A 70-es évek­ben Romániában kötöttem házasságot, ami a 90-es években meg­romlott. Azóta külön élünk. Törvényesen nem váltunk el, ennek oka az volt, hogy a házassági anyakönyvi kivonatot magával vitte a fér­jem, azt nem bocsátja rendelkezésemre, beszerzése pedig igen bo­nyodalmas. Gyerekünk nincs. Szüleim, nagyszüleim sem élnek már. Végrendelet esetén is igaz az, hogy a házastárs örökli mindannak a haszonélvezetét, aminek a tulajdonjogát más ? Tisztelt Olvasó! Rövid levelében nagyon Sok jo­gi jelentőséggel bíró tényt írt le. Élethelyzete számtalan kérdést vethet fel. Engedje meg, hogy esak az ön által is feltett kérdésre válaszoljak. Meg kell különböz­tetnünk egymástól a törvényes és a végintézkedésen (végrende­leten) alapuló öröklést. Végrendelet hiányában a ha­gyaték a törvényes öröklés rendje szerint száll az örökö­sökre. Ekkor - leszármazók hiá­nyában - mindent a túlélő há­zastárs örököl. A törvényes öröklési rend biztosítja az özve­gyi jogot is, ami azt jelenti, hogy az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Lénye­ges, hogy a túlélő házastárs ha­szonélvezeti joga megszűnik, amennyiben új házasságot köt. Abban az esetben, ha az örök­hagyó végrendelet hátrahagyásá­val hunyt el, akkor az öröklés nem a törvényes rend alapján, hanem a végrendeletben foglal­tak szerint történik. Ha a végren­delkezés nem a házastárs javára szólt, akkor őt köteles rész illeti meg. Ha a házastársat mint tör­vényes örököst haszonélvezeti jog illetné még, az ő köteles része a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szük­ségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontár­gyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Egyébként a házastársat köteles részül törvényes örökrészének fele illeti meg. Miután önnek le­származója nincs, így végrende­let hiányában mindenét a férje örökölné. Végrendelet esetén, köteles rész jogcímén a hagyaték felére tarthatna igényt. Mielőtt végképp elkeseredne, tájékoztatnom kell, hogy a fenti rendelkezések csak általánosság­ban, az örökhagyóval együtt élő házastársra vonatkoznak. A Ptk. 601. § (1) bekezdése kimondja, hogy „törvény alapján nem örö­kölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körül­ményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás". A tények is­meretében kijelenthetem: kü­lönélésük miatt férje kiesik az öröklésből, végrendelet hiányá­ban sem lenne törvényes örök­lésre jogosult. Sem tulajdonjo­got, sem haszonélvezeti (özvegyi) jogot nem örökölhet. Ha ön vég­rendeletet tesz, akkor férje köte­lesrész-igénnyel sem léphet fel eredményesen. Ön tehát vagyo­nával - esetleges halála esetére is - szabadon rendelkezik. Ha megengedi, eredeti kérdé­sén túlterjeszkedve, adnék még egy tanácsot. Bármennyire bo­nyolult, próbáljon meg egy há­zassági anyakönyvi kivonatot be­szerezni. Bármikor szüksége le­het rá. Bár elveimmel ellentétes, mégis talán az lenne a legjobb, ha bíróság által is felbontatná há­zasságukat. A vese világnapján Sok embernek a dialíziskezelés pótolhatja a vese funkcióinak egy részét Fotó: Tésik Attila A krónikus vesebetegség és az általa okozott szív- és érrendszeri betegségek előfordulása járványszerűen növekszik az egész világon, a megbetegedés és a halálozás száma alapján pedig már népbetegségnek számít. Hazánk­ban a cukorbetegség és a magas vérnyomás okozta vesekárosodás mintegy 500 ezer fel­nőttet érint. A krónikus vesebetegséggel élő magas vérnyomásban szenvedő, vagy cukor­beteg jóval nagyobb szív- és érrendszeri káro­sodás kockázatával rendelkezik. A becslések szerint 2015-re a világon 36 millió embernek lesz.krónikus vesebetegsége. A krónikus vesebetegségekre történő figye­lemfelhívás, a vesebetegségek megelőzése és korai felismerése érdekében a Nemzetközi Ve­setársaság és a Vesealapítványok Nemzetközi Szervezete javasolta a vese világnapjának meg­tartását minden év márciusának második csü­törtökjén, ami 2006-ban március 9-ére esik. Az egész világon a legtöbb embernél a vese­betegség vagy magas vérnyomás hosszú időn keresztül fennáll úgy, hogy nincs semmilyen tünete. Évtizedekkel később a vesebetegség hirtelen jelentkezik, és akkor már kevés lehe­tőség van a gyógyításra, a veseműködés fenn­tartására. Ilyenkor már csak a dialíziskezelés pótolhatja a vese funkcióinak egy részét, vagy szerencsés esetben a vesetranszplantációval új életet kezdhet a beteg. Egyszerű vizsgálatokkal ellenőrizhető a vese működése, a korai - még tünetmentes - idő­szakban is kideríthető a fennálló vesebetegség, és számos korszerű lehetőség található a vese­betegségek kezelésére, illetve gyógyítására. A megelőzésben és a korai felismerésben ki­emelkedő jelentősége van a háziorvosok ez irányú, egészségnevelő, kockázatcsökkentő és gyógyító tevékenységének, valamint a vese­gyógyászati szakellátásnak és gondozásnak. Az egészség megőrzése, az egészséges élet­mód még kevés embernél tudatos magatar­tás. A dohányzás, az elhízás vesekárosító ha­tású, hasonlóan a cukorbetegséghez, a magas vérnyomáshoz és a szívelégtelenséghez. A krónikus vesebetegség megelőzése, korai fel­ismerése és szakorvosi kezelése egyike lehet a szív- és érrendszeri megbetegedést és halá­lozást csökkentő tényezőknek, és megelőz­heti a krónikus vesebetegség népbetegséggé válását. Kérünk minden tudományos társaságot, szakmai és civil egészségügyi szervezetet, be­tegegyesületet, hogy hívja fel a figyelmet a krónikus vesebetegségek okozta szív- és ér­rendszeri veszélyre, valamint a krónikus ve­sebetegségek korai felismerésének és kezelé­sének jelentőségére. DR. KISS ISTVÁN, A NEPHROLÓGIA ÉS MÚVESEKEZELÉS ORSZÁGOS SZAKFELÜGYELŐ FŐORVOSA PROF. DR. ROSIVALL LÁSZLÓ, A MAGYAR VESEALAPÍTVÁNY ELNÖKE PROF. DR. NAGY JUDIT, A MAGYAR NEPHROLOGIAI TÁRSASÁG ÖRÖKÖS TISZTELETBELI ELNÖKE PROF. DR. TÚRI SÁNDOR, A MAGYAR NEPHROLOGIAI TÁRSASÁG ELNÖKE Régészetünk nagy pillanatai Amikor régi jó barátomtól meg­kaptam könyvét, először a kivite­lezés hibátlansága kapott meg. Ehhez tudni kell, hogy premont­rei érettségi után, mint nyomdász szakmunkást vettek fel a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. In­nen adódik vonzódásom a szépsé­ges Könyvekhez. Ugye, azt mon­danom sem kellene, hogy kézhez­vétele után azonnal, egy nap alatt kiolvastam. Grammatikailag sza­bályos, képi, anekdotázó, szemlé­letes a stílusa és felbukkant ízes, népi, majdnem elkallódott szava­kat. Aztán ravaszul beleszőtt vi­dám esetek továbbragadják a gya­nútlan olvasót. Olvasván, néha elgondolkoz­tam. Mi mindnyájan múltba látók vagyunk, akik emberi lelkekkel szeretnénk találkozni. Még akkor is, ha csak anyagi maradékukból felénk pislákoló történetüket kí­vánjuk megfejteni. Trogmayer Ot­tó barátom vallatta az anyaföldet, mit rejt méhe? Bekukkantott rég­múlt népek életébe? Vajon mi okozta vesztüket, halálukat, elcsö­kevényesedésüket? A színes föld­rétegek neki eltűnt népek ezeréves vándorútjait jelölték ki. Kapcsola­tokat keresett bizonyított tények­kel, hogy továbbjusson. Vaslogiká­val dolgozott és teljes lelkével írt. Én csak legfeljebb egy emberöl­tővel azelőtt történtekből von­hattam le az egyetlen egyénre nézve súlyos, vagy elhanyagolha­tó megállapításokat. Az én mun­kám addig tartott, míg a test a földfelszínén feküdt, akár hol­tan, akár betegen. Sírokban nem kutakodtam. E ponton jutott eszembe, a múltba nézés egy má­sik, kedves esete. Nagyon régen, hárman barátok, Ottó az ősré­gész, Tibor a csillagász és jóma­gam az orvos, kirándultunk szarvasbőgést hallgatni vadász­területemre. Ami miatt ezt most felemlítem, az Tibor múltba lá­tása, mert a pálmát ő vitte el, az­zal, hogy a galaxisok világát fi­gyelte, évtrilliókban számolva. Ott és akkor egy gondolat vert ta­nyát bennem, azóta is kísér. Az, hogy egyetlen értékünk létezik, amit el kell érnünk a rövid élet boldogságához. Ez a belső csend, 'a lelki béke, mert nélküle min­den törekvésünk vanitatum va­nitas. Azaz a kínzó hiúság kielé­gítése. Ezt, Belső csend címen akkor megírtam. /Nimród 1986/ Dr. Trogmayer Ottó könyve er­ről a belső békéről tanúskodik, mesél. Egy tudós útja ahhoz az etikus önmegvalósításhoz, amely nem rak önzésből akadá­lyokat pályatársai és a kezdők elé. Azt gondolom, a múltba né­zés nagy lehiggadással jár, hiszen mi sem bizonyíthatja jobban éle­tünk rövidségének megbecsülen­dő értékét, hogy nem rövidítjük felesleges stresszekkel. Pedig ha a múltba nézek, az indulása, mint generációnk minden polgá­ri értékeket becsülő tagjának, ne­héz volt. Ezt első találkozásunk alkalmával megállapítottam. A Szegedi Orvostudományi Egye­tem Belgyógyászati Klinikáján dolgoztam, a legemberibb bel­gyógyász, dr. Tényi Mária keze alatt, amikor ügyeletben felvet­tük sürgős gyomorvérző beteg­ként Ottó barátomat. Meggyó­gyult, összebarátkoztunk. On­nan már egyenes volt a párhuza­mos út, két nehezen vágányra került ember között. Aztán az el­múlt fél évszázad, teli búval és örömmel, csak elrohant vala­hogy. Gyerekeink felnőttek, mi öregek tartottuk a szellemi kap­csolatot. Én őt elbeszéléseimmel traktáltam, ő megküldte ásatási eredményeinek történetét. Ez a könyv talán koronája mindannak, amit az emberiség­ről tud. Bölcsesség, jövendőlátás, múltmagyarázat, tisztázó ered­mények, tiszteletadás pályatár­saknak, kedves kalandoknak új­raélése, és mindenütt a humor megcsillanó, jóindulatú mosolya. Amikor olvastam, nem a betűket láttam, hanem hallottam mac­kós barátom dörmögő hangját, ami annyira kedvessé tette min­den beszéd megnyilatkozását. Torma Judit színes képei a szöveg és a kitűnő fotóillusztrációk kö­zött, a csak kíváncsi belenézők­nek is felkorbácsolhatja fantáziá­ját. A megmozduló fantázia pedig már gondolatokat szül. írjam, ne írjam? Ezt a könyvet elmúlt évezredek kezdték írni, vérrel, vassal, arannyal és mész­habarccsal. Ezt a könyvet csak lei kellett emelni az emberi történe­lem zavaros hulladékából, talán már Altamirában E könyv Pan­nónia és Dácia fejezeteit pedig a Gesta Ungarorum folytatta. Az­tán jöttek további gesták, amik mindig hozzáírtak, jöttek, akik kitöröltek. Nézeteket, gondolato­kat egyesek cáfolták, sokan meg­erősítették. Bírálták történel­münk eseményeit jobbról, bírál­ták balról. A történetírást nagyon nehéz berekeszteni. Megnyugta­tóan pedig különösen. Ez a könyv, ugyan halottakról szól, testmeleg. Él! És minden élőnek van jövője. (Dr. TrogmayeisOttó, Múltba lá­tó, Helikon Kiadó 2005) DR.SÁRY GYULA, BELGYÓGYÁSZ FÓORVOS, SZEGED Nagyobb toleranciát a csatornázókkal szemben! A lapban február 27-én megjelent „A tábla nem akadály" című cikkhez szeretnék hozzászólni! Tisztelt Szabó úr! Először is az ön által említett Csantavéri utca tudomásom szerint nem magánte­rület. Ha pedig ön és társai így gondolják, akkor ja­vaslom, hogy sorompós beléptetőrendszerrel zárják le az utat, és kizárólag azokat engedjék be, akik önöknek szimpatikusak. Másodszor a csatornaépí­tők reggeltől estig még szombaton is dolgoznak hi­degben, esőben, sárban (míg ön a meleg szobában pi­hen), hogy a többi utcában is elkészüljön a csatorná­zás. Tisztelt uram! Ha önnek probléma, hogy a szál­lító teherautók és a munkagépek használják a közte­rületet, akkor hogyan végezzék el a munkájukat? Egyébként a Palánkai utca hosszú évek óta ilyen álla­potban van, nem az ön által említett „szállítókamio­nok" tették tönkre. Harmadszor: a betonmixer ko­csi, a magánépítkezésekhez sódert szállító pótkocsis teherautó és a több mázsa farönkkel megrakott pót­kocsi traktor milyen jogon hajt be az utcába, hiszen azokra is vonatkozik az ön által kirakatott tiltótábla. Végezetül: csak önnek és 1-2 embernek van kifo­gása az úthasználat ellen. Gondolkodjon el azon, amikor a Csantavéri utcában csinálták a csatornát, ugyanezek az autók és munkagépek másik utcában közlekedtek és senkinek nem volt kifogása, amiért az ő utcájukat használták. TÁBOROSIZOLTÁNNÉ, SZEGED Vetítés előfizetőinknek Kedden ismét moziba hívtuk előfizetőinket. A nagy érdeklődéssel várt Casanova című film premier előtti vetítésen 350 előfizetőnk vett részt. A vetítés előtt Kóti Zoltán, lapunk terjesztési vezetője kö­szöntötte vendégeinket Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom