Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-09 / 58. szám

CSÜTÖRTÖK, 2006. MÁRCIUS 9. «KÉPES i Á R M Ű B Ö R Z E « 13 Vargáné Antal Ilona makraméi Makón Hetvenkét évesen rendezte bemutatkozó tárlatát Sose ijedt meg a kétkezi mun­kától az apátfalvi Vargáné An­tal Ilona, aki talán ezért is is­meri nagyon jól a régi paraszti életet. A ma hetvenkét éves asszony a ház körüli teendők ellátása mellett makramé ék­szereket készít, emellett igyekszik megőrizni, átadni mindazt a tudást, amit élete során megtanult. A makramékészítéstől a gobelinvarráson át a szalmafo­násig sokféle kézműves-mes­terséghez ért az apátfalvi Vargá­né Antal Ilona. Az asszony az első fogásokat már gyermekko­rában elsajátította édesanyjá­tól, aki a fogékony, szorgalmas kislányt nemcsak erre, hanem a háztartással kapcsolatos min­den munkára megtanította - ti­zenkét éves korában már font. Persze nemcsak az asszonyi munkákban szerzett jártassá­got: édesapjától a ház körüli te­endőket tanulta meg. Az egykor szüleitől ellesett fogások sze­rint végzi napi teendőit ma is. Minden bizonnyal ennek kö­szönhetően vált a hagyomá­nyok élő tárházává otthona. Az utóbbi években egyre több időt szentel a kézműves munkáknak. Immár két esz­tendeje, hogy a makramécso­mózás mesterfogásait felhasz­nálva készíti szebbnél szebb használati és dísztárgyait. En­nek a több száz éves techniká­nak az a lényege, hogy a mak­raméző pusztán a két keze ügyességével alkot: a fonalak csomózással kapcsolódnak egymáshoz, így kerekedik be­Az alkotó a munkái között. Vargáné Antal Ilona szeretné átadni az évtizedek alatt megszerzett tudást DV-fotó lőlük falikép, virágtartó, ta­risznya és minden más, amit elképzel. Ilonka néni is bo­szorkányos ügyességgel köti egymáshoz a szálakat - de nem elégszik meg a mások ál­tal gyakran használt minták­kal. Egyedi tervezésű ékszere­ket, öveket készít, amelyekhez különösen szép selyemfonala­kat használ, közéjük gyöngyö­ket fűz. Rendkívül finom csomózású, aprólékos munkát igénylő kar­kötőiből és nyakékeiből egyéb­ként nemrég rendeztek kiállí­tást a városi könyvtárban. Ké­szítésük közben Ica néni úgy érzi, minden baját elfelejti. Amolyan terápia számára ez az elfoglaltság: megnyugtató ér­zés, ahogyan a fonal a keze pa­rancsának engedelmeskedve kanyarog, csomózódik. Ám úgy véli, nem csak a saját kor­osztálya leli örömét a kézmű­vesmunkákban. A fiataloknak is ajánlja ezt, mert szerinte semmivel nem összehasonlít­ható érzés, amikor valaki saját kezűleg alkot. Szívesen vállalja a minták tanítását, örömmel vesz részt gyerekeknek szerve­zett kézműves-foglalkozáso­kon is. Mostani tárlata egyéb­ként az első volt - hetvenkét évesen rendezte. VARGA MÁRTA AZ IRASBAN IS JELESKEDIK A néprajz iránt érdeklődők a Marosvidék című folyóiratban olvashatják Vargáné Antal Ilona alapos és közérthető írásait, amelyek a paraszti élet egyes mozzanatalt örökítik meg a lek­várfőzéstől a disznóölésen át egészen a tarhonyakészítésig. Egyébként hat éve ír. Nemrégi­ben olyan gyermekjátékok ösz­szegyüjtésében nyújtott segítsé­get, amelyekkel egykor az apát­falvi apróságok múlatták az időt. A munka Gyí, paci, paripa címmel meg Is jelent a község szokásait megörökítő Bíbic könyvek sorozatban. Ablakból az ablakot Botcsinálta szociológus lennék, ha hajnalok hajnalán, ablakunk előtt állván, reprezentatív mintavételnek mondanám mostani morfondírozásomat. Pásztor őseink éjnek évadján föltekintettek az égre, és a csillagok állásából meg tudták mondani, hány óra van. Saját biológiai órámat akartam hitelesíteni, amikor azt figyelget­tem, melyik ablak mögött mikor mozdul a „józan robot". Ehhez legalább csillagos égre sincsen szükség. Mutatós kis skálát is készí­tettem hozzá. Hajnah négykor vet ki magából az ágy. A korán fek­vők is elmennek ilyenkor már aludni - elég korán van még hajnali négykor! -, és ébredeznek a magamfajta nyughatatlanok. Valahol, messze-messze, vakító fénnyel vág bele az éjszakába az egyik ab­lak. Amikor először észrevettem, másnapra rá mentő állt meg alat­ta, és idős bácsit vitt magával. Abból az ablakból vitte-e, vagy a mel­lette levőből, nem tudom, de azóta is azt gondolom, vissza is hozta, és most se tud aludni. A tízemeletes panelház dereka táján lakik az illető, de ezt csak a fölméricskélő embereknek üzenem. Elfelejtettem mondani, hogy téli hónapokra érvényes mostani vé­letlenszerű mintavételem, nyáron akkor már pitymallik. Alig üti el az óra a négyet - nálunk még szokott ütni a sétálás falióra -, látom, a panelházak fölső emeletein sorra gyulladnak a lámpák. Már-már hal­lani vélem a rajkötelékben csörgő órák szavát. Akik erre ébrednek, kezdenek téblábolni a konyhában, és kávét főznek maguknak. Leg­szebb álmukból rekkennek föl, és azétt morognak, mett legszíveseb­ben a törököt is kialudnék a várából. Vasúti mozdonyvezetők, vagy buszsofőrök lehetnek. Netán újságkihordók. Azt a balga következte­tést is le szoktam vonni a puszta látványból, hogy a fiatalabb korosz­tályhoz tartoznak az illetők. A panelregula szerint ugyanis az újháza­sok szoktak a fölső szintekre költözni, a kisebb lakásokba. Mert azok a legolcsóbbak. Aztán, ahogy szaporodik a család, és ahogy észreve­szik, hogy minden évben magasabban van ugyanaz az emelet, ala­csonyabba és nagyobba vándorolnak. Magam időközben jól megveregettem a számítógépet, beka­pom vérnyomáscsökkentőm reggeli adagját, és mivel eltelik az a kilencven perc is, ami az álomkutatók szerint a két elálmosodás közötti ébrenlét határát jelenti, elkezdek laposakat pislogni. Ásí­tás is rám szokott törni, de még nem dőlök vissza az ágyba. Ahhoz ugyanis emeletes ásításra van szükség. Tudom, ezt a fogalmat se ismeri a szociológia, pedig fontos nagyon. Amikor az első ásítás után még be se csukom a számat, máris itt van a második, sőt harmadik is, akkor kotródom vissza kihűlt ágyamba. Az órára rá se kell már néznem, tudom, fél hat körül jár az idő. Sorban ragyognak már az ablakok, zörögnek az autók, dübörög­nek a buszok, csikorognak a villamosok, csöndben tekernek a bi­ciklisek, hamarosan megvirrad. Kakasszó nem jelzi a hajnal érke­zését, panelvárosban paneltyúkok sincsenek, csak a szemetesek döngetik a kukákat. Elköszönök mindenkitől, a legszebb álmokat hozó szunnyadásomat kár lenne kihagynom. Nyolc óra tájban legtöbbször a telefon csörög rám. Valakik azért nem tudtak aludni, mert egész éjjel nem jutott eszükbe akármi­lyen fontos dolog, és bennem sejtik a magyarázatot. Vagy éppen elolvasták a reggeh újságot, és abban találtak valamit. Legalább látatlanban is beleleshetek az aznapi Zeitungba. H. D. PALYAZATI HIRDETMENY IKV ZRT. incmummízha tf vmmtmmzdilhodó zri. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának megbízásá­ból az IKV Zrt. pályázat útján történő értékesítésre hirdeti meg az alábbi felépítményes ingatlan tulajdonjogát: Szeged, Kis-Tisza u. 5. (hrsz.: 10 518.; az ingatlan alapterülete: 1382 m2) PÁLYÁZATI ALAPÁRA: BRUTTÓ 50 OOO OOO Ft A pályázati tárgyaláson csak az a pályázó vehet részt, aki a részletes pályázati felhívást az IKV Zrt. ügyfélszolgálatán legkésőbb 2006. március 22-én 17.00 óráig bruttó 20 000 Ft ellenében megvásárolta. Felvilágosítást az ügyfélszolgálat nyújt (Szeged, Dáni u. 14-16., 62/553-683; weboldal: www.ikv.hu; e-mail: ikv@ikv.hu). Az ügyfélszolgálat nyitvatartási rendje: hétfő, kedd, csütörtök: 8.00-11.00 • 13.00-15.30 óráig; szerda: 8.00-11.00 • 13.00-17.00 óráig; péntek: 8.00-12.00 óráig. Délmagyarország ONLINE Műveltségi kvíz KRESZ-tesztek k • www.delmagyar.hu A MAGYAR NEMZETI BANK BOCSÁNATOT KÉR A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATÁUL ESETT ALKALMAZOTTAITÓL Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, 2006-ban a Magyar Nemzeti Bank szeretne megemlékezni azon munkatársairól, akik 1945 és 1960 között politikai üldöztetést szenvedtek el. Ezek az emberi méltóságot, egzisztenciát és a szabadságot sértő lépések a bank nevében vagy a bankhoz fűződő munkaviszony kapcsán születtek. KÉRJÜK AZ ÉRINTETT EGYKORI KOLLÉGÁKAT - VAGY EGYENES ÁGI LESZÁRMAZOTTAIKAT JELENTKEZZENEK 2006. MÁJUS I-JÉIG A MAGYAR NEMZETI BANKNÁL, HOGY MÉLTÓ MÓDON, SZEMÉLYESEN IS BOCSÁNATOT KÉRHESSÜNK. Tel.: +36 1 428 2752 info@mnb.hu www.mnb.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom