Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-09 / 58. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN NAPI MELLÉKLETEK BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA « 2006. MÁRCIUS 9. Péntek tELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd YOGY-IR Szerda LÉGYOTT WWW.DELMAGYAR.HU OLVASÓSAROK Tűsarkúban hátrafelé Hogy Oravecz Éva Csilla férfi-, vagy nőpárti, az az IPM gondozásában megjelent könyv utolsó betűjéig kérdéses. Egyaránt és egyenlően osztja a hideget-meleget a feministáknak és a macsóknak. Oravecz Éva Csilla szerint a feminista, mivel versenyezni akar a férfival, önmagát, vagyis női vonásait veszíti el a küzdelem hevében, hiszen kemény akar lenni. A feminizmus szerinte a nőket farkasokká formálja. Elgondolkodtató az is, hogy az anorexiának és a bulémiának - mint női betegségeknek - megvan a férfi megfelelője is: az Adonisz-komplexus. A szerző ráadásul úgy véli, a szőke nő nem is olyan buta, mint amilyennek látszik - csak tetteti magát. Ostobasága mögé kiválóan rejti szenzációs stratégiai érzékét, a valódi, öntudatos nő mintapéldánya. Nem csoda, hogy a férfiak körében osztatlan sikert arat, nem szőke társai közt pedig mérhetetlen irigységet generál. Oravecz könyvében olvashatunk vitára számot tartó kijelentéseket: „A kurvák közt viszont nem egy kitűnő, született pszichológus akad." Vagy: „Az abortuszellenes törvényeket a világtörténelemben sosem a nők védelmében hozták." És: „A szőke nő a lehető legracionálisabb gazdasági szakember." Ezzel a három idézettel bocsátjuk útjára Oravecz Éva Csilla könyvét, amelyről bizonyos, hogy nem fog könyvesboltok polcain porosodni. Az is bizonyos, hogy olvasótáborában ott lesznek a felhergelt feministák, az elnőisedett vagy túlzottan elmacsósodott férfiak. S ha e sorok szerzője időnként égnek álló hajjal olvasta is Oravecz megfellebbezhetetlennek tűnő véleményét, azt el kell ismerni: a harcos feleket földbe döngölő kritika mögött felsejlik az örök igazság: a férfi és a nő nem ellenfelek, hanem játszótársak, s a két fél részből áll össze az az egység, ami az emberiség evolúciója során az örök harmóniát hordozza magában. S ha letettük a könyvet, tegyük szívünkre a kezünket, s válaszoljunk a fel nem tette kérdésre: mik vagyunk inkább? Feministák, macsók vagy emberek? NY. É. Hova lettek a szakácsnők? Nőnapon a férfiak virággal kedveskednek a szebbik nem képviselőinek otthon, a családban és a munkahelyen. Képzeljünk el munkahely gyanánt egy éttermi vagy szállodai konyhát. A séf csinos kis bukétával érkezik március 8-án - de vajon kinek nyújtja át? A konyhafőnökök, a szakácsmesterek és a mesterszakácsok ugyanis szinte kivétel nélkül férfiak. MTI Mi lett a szakácsnőkkel? Csak otthon, a lakótelepi konyha gőzébe fásulva forgatják a fakanalat? Egy-két halovány kivételtől eltekintve a médiában is, férfiak főznek. Pedig a szakácskönyvek döntő többségét természetesen a konyha tündérei, azaz a nők összegyűjtött tapasztalatai töltik meg, s a klasszikus szakácskönyveket jórészt nők is írták. Rézi néni 1876-as kiadású Szegedi szakácskönyve több kiadást ért meg. Az 1897-es azzal kezdődik, hogy a leves az ebéd fő kelléke, jónak, ízletesnek kell lennie, mert arról ítélik meg az egész ebédet. Az elektronikus tömegkommunikációt még nélkülöző, de rádió és tévé helyett a könyvnyomtatásra rátalált régebbi korok „médiaszakácsai" - nők voltak. Bornemissza Anna 1680-ból való szakácskönyve éppúgy bizonyítja ezt, mint Zemplényi Antónia receptgyűjteménye (Képes pesti szakácskönyv, Pest, 1864) vagy Zilahy Ágnes Valódi magyar szakácskönyv című munkája, amelynek második, bővített kiadásával 1892-ben rukkolt elő a Magyar Nők Lapja. A múlt század derekára fordul a kocka. Nemcsak Vízvári Mariska szakácskönyve forog már kézen-közön, hanem a férfiak: Dobos, Gundel, Magyar Elek, Rákóczi s a két Túrós (Emil és Lukács), majd Venesz József nevével is megismerkedik a szakma s a nagyközönség. Csak találgatható, miképpen vélekedhetett F. Nagy Angéla, Frank Júlia, Horváth Ilona, Pelle Józsefné és Stahl Judit (az említett névsorban van, aki a Jel-Kép című tömegkommunikációs szakfolyóirat szerkesztőjeként - álnéven - ragadt fakanalat és van, aki cukrászati szakközépiskola elvégzése után a főiskola rendezői szakán diplomázva kezdett el sütni-főzni), amikor kiderült, hogy a ma neves magyar szakácsok 99 százalékban férfiak. - Tud mondani egyetlen híres szakácsot, aki nő? - kérdezett vissza az etióp császár is, amikor a hetvenes években az olasz sztárriporter, Oriana Fallaci egy interjú végén megkérdezte tőle, mi a véleménye a nőkről. Jellemző az is, hogy az éttermi séfek, fő- és mesterszakácsok, Oscar-díjas sütők-főzők névsorában csak elvétve bukkanunk női nevekre: a legjobb éttermek konyháin férfiak állnak a tűzhely mellett. A kevés kivételt jelentőket faggatva két véleményt jegyeztem fel. „Nem a nők a rosszabbak, hanem a karrierlehetőségeik. Sok főszakács nem hajlandó nőket vezető pozícióba helyezni. De ez minden területen így van" - így az egyik. A másik pedig: „Biztos, hogy a nők nem főznek rosszabbul vagy kevesebb fantáziával, mint a férfiak. Hogy mégis olyan kevés szakácsnő van az élvonalban, csak azt mutatja, hogy a nők gyakran a hivatásukat is feladják a családalapítás kedvéért." LÁTOGATÓBAN A SZATYMAZI, NEGYGYERMEKES TÓTHÉKNÁL A család központja a meleg kemence Együtt a család: míg a testvérek iskolában vannak, addig Gergő segít a sütésnél A szatymazi tanyavilágban élő Tóth család semmi pénzért nem költözne a városba. A szabadságot, a nyugodtságot nem adnák fel. Az életben rengeteg olyan pici öröm van, amit mások nem élnek át, mint például a kenyérsütést a boglyakemencében, ami nemcsak az étel elkészítését jelenti a szatymazi tanyán... - Gergő, gyere elő! Köszönj szépen a bácsiknak - szólongatja fiát házigazdánk, Tóth József, mire a boglyakemence mellől, a kuckóból előbújik az egészségtől majd kicsattanó kisfiú. Cipók és pizzák - Szeretünk ám a tesóimmal itt télen - ered meg rögtön a nyelve a négyéves kölyöknek, akitől pillanatok alatt megtudjuk: kenyeret, pizzát, zsemlét, fonott kalácsot és nyulat sütnek ma a kemencében. A Szatymaz és Vilmaszállás közötti tanyán a család öt évvel ezelőtt határozta el a kemence építését. A családfő és felesége, Zsófi ekkor olvasott lapunk lakásépítész mellékletében a búbos kemencékről, melyek építésével a múltban sokan foglalkoztak. Minden ügyesebb kezű ember tudott kemencét rakni, aki a sárral, a veszszővel való bánásmódot ismerte. József idős embereket faggatott ki, hogyan is kezdjen a munkához. - Nem ördöngös egy ilyen kemencét megépíteni: mezei tégla, homok, üveg, kapacserép és sár volt a ház körül. Apám is megmondta: „amit fiam magad elkészítesz, azért nem kell fizetned, és annyival többet érsz". Hát nagyon igaza volt - idézi fel édesapja szavait a házigazda, miközben kikísér az udvarra a kemence szájához, mert Zsófi asszony már veti az előre venyigével, gallyakkal befűtött kemencébe a cipókat. A tüzelés általában a négy gyerek feladata: Gergő, Melinda, Öcsi és Nóra nagyon szeretnek tüzeskedni. Már ők is tudják, hogy mielőtt édesanyjuk beteszi a különböző ételeket a kemencébe, fel kell lángoltatni a tüzet. Ha nem kellő a hőmérséklet a sütőtérben, akkor a cipó is lapos marad. A pirosra sült kenyér háromnegyed óra alatt kész, de a pizzának sem kell húsz percnél több, sőt az öreg nyúl is két és fél óra alatt egyenletesen megpuhul. Ontja a meleget - Kétszázötven forintból öt kiló kenyér kijön: egy héten háromszor-négyszer sütök valamit a kemencében. ízletesebbek a húsok és tészták, mint amit a gázon készítenek. Ráadásul ezt a szobát külön fűteni sem kell, mert a kemence ontja a meleget. Nem is értem: miért bontják ki egyre többen a tanyákon a kemencéket, amikor ennél gazdaságosabb, természetesebb fűtést el sem tudok képzelni - magyarázza a gazdasszony, aki tizenöt éve háztartást vezet, és a tanya körüli nyolcszáz négyszögöl földön férje segítségével krumplit és zöldséget termel. Emellett ellátja a jószágokat: a diszFOTÓK: GYENES KÁLMÁN nókat, a csirkéket és a nyulakat, és persze foglalkozik a három iskolás és egy óvodás gyermekével, míg sertésgondozó ura haza nem tér a munkából. A házaspár élelmiszerért nem jár boltba, hiszen mindent megtermelnek. Azt tervezik: tehenet vesznek, mert a frissen fejt tejnél nincs jobb a világon. Az élet finomságai - Apu, úgy szeretnék egy kis bocit is - kérleli édesapját Gergő, aki a tésztagyúrásból sem maradhat ki: készül ugyanis a fonottkalács. Persze ahhoz, hogy ismét jó meleg legyen a kemencében, piszkafával a parazsat meg kell mozgatni, de ez nem fáradságos munka, mint ahogy a család megszokta már a városi embernek nem mindennapos ház körüli teendőket is. A házaspár szerint a tanyasi életmódot egyre többen feladják, elhagyják a tanyákat. Tóthék és gyermekeik azonban az életüket nem tudnák elképzelni a városban: a jó levegőt, a szabadságot, a nyugodtságot és az élet olyan finomságát, mint a kemencében sült kenyeret - semmi pénzért nem cserélnék el. CS. GÁT LÁSZLÓ