Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-24 / 47. szám

10 DÉLMADÁR 2006. február 24., péntek 41, .„ tte Müzli Két testvér beszélget. Az egyik négyéves, a másik hat. A 4 éves így szól a bátyjához: - Te, szerintem itt az ideje, hogy elkezdjünk káromkodni. Most lemegyünk a konyhába az anyuhoz és mondunk vala mi jó zaftosat. Például te mondasz valamit, ami „büdös franccal" kezdődik, én meg kitalálok va­lamit, amiben lesz egy „vazze". A kicsi beleegyezik, és el­indulnak lefelé a lépcsőn. Anyuka éppen reggelit készít. A hatéves lép be először, és így szól: - A büdös francba, én müzlit kérek. Az anya jól eltángálja a bá­tyót és a lépcsőn felfelé menet még jól a fenekére húz egy párat, majd rázárja a szo­baajtót. Anyuka lejön a lép­csőn, és megkérdi a négy­évest: - Na és te, kisfiam, mit kérsz reggelire? - Hát vazze, müzlit biztos nem. Egy házaspár elmegy horgász­ni a hétvégén. A férj ledől pi­henni egy kicsit, a felesége pedig a csónakkal beevezve a tó közepére, lefekszik napozni és olvasni. Arra evez a halőr, és megszólítja: - Bocsánat, hölgyem, mit csinál itt? - Nem látja, hogy olvasok? - Azt tudja, hogy tilos itt horgászni? - De én nem is horgászom! - De a felszerelés itt van a csónakban! Ezért fel kell je­lentenem! - Akkor én meg beperelem nemi erőszakért! - De hát magához sem ér­tem! - Persze, de a felszerelés ma­gánál van! Állati politika Rovatunkban néhányat ellestünk, sőt bemutatunk az állatvilág politikus-magatartásai közül. A kutatók Darwin óta szeretnék megtudni például, hogyan fejlődött ki az állati politizálás. Nos, nem olyan fortélyos a dolog. A Délmadár példáin keresztül ez jól (be)látható lesz. Belami Torinója Mit mondjak, nem rágtam szét a körmeimet az izgalomtól azért, mert Torinóban téli olimpiát rendeznek - ásított egy méreteset Snájdig Pepi, miközben a Zsibbadt brigádvezetőről elnevezett kocsma nagytermében néhányan a televízióban vitézkedő sífutókat bámulták, üvegesnek tekint­hető szemmel. - Na, ezen nem csodálkozom. Mert a maga érdeklődése túlságosan rövid pályán, egészen pontosan a körte pálinka meg a nagyfröccs közötti útvonalon mozog - kezdett egy kis sértegetésbe Minek Dönci, akit viszont irtózatosan lekötött, vajon a norvég Soerenboergensonsen, vagy a német Gutenmorgenhamburger lesz-e a huszon­hatodik a szabadstílusú hótaposásban. - Én igenis örömmel látom, milyen messzire tudnak repülni a síugrók, meg aztán a jégtáncosok ruháján is megakad a szemem, már ha ruhának lehetne nevezni az a kilenc négyzetcentiméteres rongykölteményt, amit valami bűvészinas ráta­paszt azokra a csudaszép lányokra - nyalogatta szájának minden szélét Ló Elek, elég sajátságosan közelítve a téli sportokhoz. - Ugyan már, szóba se hozzák ezt az olimpiát, mert hogy nekünk ez csak pénzpocsékolás. Rá­költünk a versenyzőkre egy halom forintot, az euróról nem is beszélve, aztán hallgathatom, hogy a kettes bob kormányosa tulajdonképpen elé­gedett a 29. hellyel, igaz, összesen csak ennyien indultak. - Maga csak ne bántsa a bobosokat, mert jó nagy kék szilvát ütök a szeme alá. El tudja képzelni, milyen nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy olyan bádogteknőben leszáguldjon a hegyről - hevült a vér Smúz apuban, miközben többen is székekkel, meg a Torinóban szerzett hatvanikszedik, meg hetvenipszilonodik magyar helyezésekkel dobálóztak. - Látom, maguk már megint előkapták leg­nemesebb tulajdonságaikat, és csak a rosszat veszik észre. És az eszükbe sem jut, hogy sok-sok év után újfent olimpiai pontokat szereztünk? Hogy van olyan gyorskorcsolyázónk, aki negyedik, s olyan, aki ötödik lett? - érdeklődött Belami. A külváros nyugalmazott szépfiúja mondott vol­na még egyebeket is feltörekvő magyar téli sportokról, de előbb Magyarország földrajzi és meteorológiai viszonyait vázolta fel, mintegy je­lezve: ilyen körülmények között nem csoda, ha az alpesi országok sportolói valamivel jobb helyezést érnek el. Nem is beszélve a norvégokról, mert hogy náluk még a mikrohullámú sütőkben is hó terem - zárta le mondandóját Belami, majd éktelen kiabálásba kezdett, mert a cseh Helena Csuszkalova kettő egész nyolctized századmá­sodpercet vert rá az osztrák Hansi Bodenbür­germaisterre a kétlövéses négylövésesben, és még át is ugrott hat hóbuckát. - Tudják mit, én egyáltalán nem poénkodnék a téli olimpián, mert hogy inkább el vagyok ke­seredve. Ezekről a télben, jégben, fagyban, de leginkább síruhában ugró, futó, gyalogló, kipirult arcú, és talpig egészséges sportolókról ugyanis az jut eszembe, hogyan telik el egy tél a mi szép kis, unalmas, lustán terpeszkedő Alföldünkön - vett elő egy a farzsebéből egy frissen élezett ekét Bovden Béci, mert hogy nagyon mélyen szántó gondolatait akarta közkinccsé tenni. - Egészen pontosan arra gondolok, hogy mi­közben tőlünk északabbra, nyugatabbra a népek szabad idejükben jó nagy sétákat tesznek, jég­pályára mennek, netán éppen megcélozzák a hegyeket, hogy ne rozsdásodjanak be az izmaik, mifelénk inkább csak bámulunk ki a fejünkből, s attól rettegünk, nehogy jól fejbe kólintson egy méretes vírus. A magyar a telet csak kike­rülhetetlen rossznak tartja, s úgy gondolja, akkor tesz legtöbbet az egészségéért, ha heverőn vé­gignyúlva fetreng a tévé előtt, és szidja a té­békasszát, mert nem áldoz még több milliárdot a gyógyszerekre - hadarta Béci oly folyékonyan, mint akit az Egészségügyi Minisztérium kért fel píármenedzsernek. A Zsibiben ülők a szép szavakon fellelkesülve újabb sört rendeltek, rágyújtottak néhány szál ciga­rettára, s azon törték a fejüket, hogyan találhatná­nak jó kifogásokat, csak azért, hogy megtorpedóz­zák Bovden Béci elméletét. Nem kellett sokat gon­dolkodniuk. Volt, aki idő, pénz, korcsolya, más he­gyek, no meg völgyek hiányára hivatkozott, és a brrr, de hideg is igen előkelő helyen szerepelt e sorban. Ám ekkor Belami nagy hirtelen fölpattant, kijelen­tette: Bovdennek nagyon is igaza van, s ő máris in­dul egy hosszabb sétára. Éljen az izom! - kiabálta Belami, s úgy elvágtatott, hogy Józsi csapos csak integetett utána. - Na, ha a téli sport mifelénk azzal kezdődik, hogy nem fizetik ki a számlát, jelentem: a Zsibiben befejeződött a torinói olimpia - motyogta a morc csapos, és egy kisbaltát hajított a tévé képernyője felé. BÁTYI ZOLTÁN A logika diadala Egy gazdag gróf kéthetes nya­ralásból jön haza, a kocsisa kinn várja az állomáson. - Na, fiam, történt valami, míg távol voltam? - Nem történt semmi, ha­csak az nem, hogy a Bodri, a nagyságos űr kedvenc kutyája, megdöglött. - És mitől döglött meg a szerencsétlen? - Megfeküdte a gyomrát a sok sült lóhús. - Hogy jutott a Bodri annyi lóhúshoz? - Hát bennégtek az istál­lóban. - Hogyhogy, leégett az is­tálló? - Igen, a tűz átterjedt a pa­lotáról. - Leégett a palota? De mi­ért? - Mert a nagyságos úr anyja ravatalán felborult a gyertya. - Meghalt az anyám? Az ijedt kocsis: - Hát hogyne kapott volna szívszélhűdést a szerencsét­len, amikor megtudta, hogy a nagyságos úr felesége meg­szökött a titkárával! A suszter maradjon annál a fánál, amelyiket KAPTA. Sosem értettem, miért szopják a babák az ujjukat. Aztán megkóstoltam a bébi­ételt. Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ab­lakot, mindig odacsukom va­laki kezét. A laktanyában ordítozik az őrmester: - Akinek van felesége, az álljon jobbra, akinek nincs, az balra! - És aki homokos, az hova álljon? - kérdi valaki. - Szorosan mögém! Aki mer, az nyer - Aki merít, az nyerít? Két katonatiszt beszél­get: - Képzeld, nekem milyen feleségem van! Ha este ha­zamegyek, és meg akarom csókolni, engedélyt kell tőle kérnem. - Az semmi - mondja a másik -, ha én szeretkezni szeretnék a feleségemmel, sorba kell állnom. Az állatvilágban jellemző a barátság. Olyan szintű kapcsolatok szövődnek, melyet például a honi közéletből az SZDSZ és az MSZP kapcsolatával tudnánk leginkább jellemezni. A barátok az állati választások után gyakran nyitják egymásra az ajtót. Több esetben ezután egyikük életképes marad A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat, és mindenkitől megkérdezi, hogy milyen hőstettet hajtott végre a csatában. - Én levágtam egy ember lábát! - húzza ki magát egy vézna kis katona. - Jobban tette volna, ha a fejét vágta volna le! - vála­szolja az ezredes. Mire a vézna katona: - Feje már nem volt sze­génynek. Több állatpárt olyan ígéretekkel halmozza el választóit, melyek több tésztát, mint napot, végtelenített spagettit és hasonlókat tálalnak a választók elé. Az állatvilágban ezeket az ígéreteket meg is eszik azok, akiknek szánják. Az állatvilágban az átlagos hiedelemmel szemben nincsenek patkányok, csakis fehér egerek. Legalábbis a kampányok idején. Ha mégis, az csak az ellenjelölt lehet Az állatvilágban is tartanak választásokat. Ezek sokban hasonlítanak az emberi voksoláshoz. A jelöltekre itt is nagy figyelem irányul. Képeink azt mutatják be, miként festenek előtte és utána a jelöltek. Tény, a választás eredménye a kisebb-nagyobb állatokat is képes úgy érni, mint a hideg zuhany Főnök bemegy a céghez, tit­kárnője így fogadja: - Főnök, van egy rossz és egy jó hírem! - Kezdje a rosszal! - Itt járt az adóellenőr és megbírságolta a céget tízmil­lió forintra. - Mondja a jót! - Gyerekünk lesz!!! - Hogyan hívják azt a kádat, amiben a mama fürdik? - ?? - Anyukád. Az orvos behívja a várószo­bában üldögélő férjet a ren­delőbe: - Nézze csak, uram - mond­ja -, megpróbálok finoman, tapintatosan fogalmazni. Szó­val van egy jó és egy rossz hírem a maga számára. - Mi a rossz hír? - kérdezi idegesen a férfi. - Úgy van, ahogyan sejtettük. A feleségének trippere van. - Hát, ez tényleg nagy baj. És mi a jó hír? - Az, hogy nem magától kap­ta. Egy férfi elmegy a barát­jához, és látja, hogy annak az autója összevissza van törve, fű- és fadarabok vannak rajta mindenütt, az eleje pedig tiszta vér. - Te meg mit csináltál? ­kérdi döbbenten. - Elütöttem egy ügyvédet ­feleli az. - Gondolom, ettől véres az eleje. De hát mik ezek a fű- és famaradványok rajta? - Sajnos bemenekült a parkba. Hogyan tolat a méhecske? - ??? - Müz, müz, müz... A DÉLMADÁR HETI NYELVTÖRŐJE Az ígéret szép szó, de a Landwirtschaftsausstellung meg hosszú! MÉG JÓ, HOGY A HORGÁSZAT NYUGTAT HORGÁSZNI HA A i TÁBLÁT LEVERI, TILOS TÁBLÁI AKKOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom