Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-17 / 41. szám

10 DÉLMADÁR 2006. február 17., péntek Valentin-nap Ha randipartnerünknek ezt mondtuk, rosszul tettük. - Csinos dekoltázs! Szivacsos melltartó? - Igazából utálom ezt az éttermet, de nem szeretném, ha az ingyenkajajegyem lejárna. - Ma este nem iszom bort. Az urológus azt mondta, nem jó keverék az alkohol és a penicillin. - Mégse kötötték be ma a kábeltévét, Egy hát itt vagyok. - A volt feleségemmel sokat jártunk ide. - Sosem mondtam, hogy szükséged van orrplasztikára, csak azt, hogy ne félj, nem fáj az! - Megbocsátasz egy percre? A macskám nagyon egyedül érzi magát, ha nem hallja óránként a hangomat az üzenetrögzítőn. Bátorság - Gratulálok a bátorságához! Az operációt hősiesen állta, de a műtételőtt nagyon nyugtalan volt. dulakodott a nővérekkel, kiabált, káromkodott... Beteg: - Ne csodálkozzon rajta, doktor úr, hiszen én csak az ablakot jöttem megtisztítani. A professzor pizsamája Téli olim-pia Elkezdődött a választási kampány Meghal egy ember, és felkerül a mennyországba. Békésen telnek napjai, ám az egyik napon valami halk csilingelést hall. Nem tudja mire vélni a dolgot, így hát megkérdi Szent Pétert. - Tudod, fiam, ha valaki a földön hazudik, akkor mi csilingelünk egyet, hogy mindenki tudjon róla - válaszol Péter. Nagy ritkán hallható a csengettyű, ilyenkor emberünk jót derül magában. Egyszer azonban nagy csengetés, csörgetés, harangzúgás. Megijednek a mennyország lakói, szaladnak Szent Péterhez, hogy mi történt. - Ja, fiaim, a földön megkezdődött a választási kampány - mondja Péter. Doktor űr! Nagyon hullik a hajam! Mit tud ajánlani, hogy megmaradjon? - Egy papírdobozhoz mit szólna? Egy halottkém egy fejbe vert ember halotti bizonyítványára azt írta rá, hogy az illető természetes halállal halt meg. Amikor egy orvos megkérdezte őt, hogy miért ezt írta, csak ennyit mondott: - Hát természetes, hogy meghalt, ha így fejbe vágták! A gyógyszerész a vásárló után szalad: - Elnézést, a fájdalomcsillapító tabletta helyett ciánkáli tablettát adtam. - És nagy a különbség? - De még mennyire! A ciánkáli hatszáznyolcvan forinttal többe kerül! Hogy hívják a görög bányászt ? Körmeköztlapitakosz (Körme közt lapít a kosz) Aztán szép piros szívet, vagy egyéb giccses bizgentyűt, mondjuk felfújható habcsókot, meg lóvé feliratú kaktuszbogyót kapott-é a kedves nejétől tegnap este? - érdeklődött, egész fejét mosolyba öltöztetve Minek Dönci. Kérdését Snájdig Pepihez intézte, aki mindig is egy genetikai katasztrófának tartotta Minek urat, de most aztán végképp nem értette, ugyan miért is kellett volna az ó hites feleségének kétkamionnyi ajándékkal toppannia abba a szép, kitapétázott, de ki nem fizetett fűtésszámlájáról elhíresült, közös lakásukba. - Ha tudni akarja, az én asszonyom tegnap éppenséggel azt mondta, amikor hazaértem, hogy kapjam a nyakam közé azt a két lúdtalpas lábam, aztán kocogjak le, de íziben a boltba, merthogy nincs kenyér otthon. Majd hozzátette: igazán végezhetnék már egy kis házimunkát is, merthogy hasonlatosabb vagyok egy lajhárhoz, mint egy szökellő gazellához - tárta föl közelmúltját Snájdig. - Na, akkor a maga neje csöppet sem korszerű, mert hogy fogalma sincs arról, hogy Valentin-napon szeretni kell a másikat - magyarázta Minek úr. - Hagyjon már minket ezzel a Valentin-nappal, amit csak azért találtak ki, hogy egy-két virágkereskedő, meg giccsárus megszedje magát lökte le dühösen a poharát Plüss Eta. A Zsibiben ülők élénken emlékeztek arra, hogy eme bizonyos Valentin nap már korábban is megosztotta a társaságot. De - s ezt már Józsi csapos tette közhírré - azért a poharakat nem kell lökdösni, merthogy Etácska a közelgő nőnapra tekintettel kaphat két pofont a söprűnyéllel. - Szépen vagyunk, éppen a szerelmesek ünnepének ürügyén fogják itten kioltani egymás életét - vette pártfogásba Etust Bovden Béci. Ám közbeszólása nem sokat segített, mert hogy a Zsibbadt brigádvezetőben egymás túllicitálva kezdték el szidni a nejlonünnepeket, amik megítélésük szerint - idegenek a magyar népi hagyományoktól, úgy is mint disznónak ölése, pálinkával indított reggel, meg egymásnak följelentgetése. - Én bizony nem tiltakoznék az új ünnepek ellen - vette ki a szót meg a billegő műfogsort Bika Jenő szájából Firnájsz Egon. Majd közölte: éppen a közelmúltban olvasta, hogy az Európai Unióban magyarföldön van a legkevesebb, ünnep kapcsán fizetett munkaszüneti nap. Tehát Valentint, aki egyébként Bálint, nem kell támadni a napja miatt. Sokkal inkább azért kellene harcolni, hogy legyen belőle piros betűs ünnep, mert hát az sosem árt az egészségnek, ha munka nélkül is jövedelemhez lehet jutni. Eme ötlet annyira felvillanyozta a Zsibiben ülőket, hogy többek feje úgy világított, mint a frissen felújított köztéri lámpa. Röpködtek is az ötletek a Valentin-nap mellett még fizetett ünnepi státuszra irtózatosan megérett napokról. Volt, aki saját neve- és születésnapjának ünneppé nyilvánítását kérvényezte volna legszívesebben a köztársasági elnöknél. Más úgy vélte, hogy februárt, mint hideg idejéről elhíresült hónapot teljes egészében fessék be pirosra, s persze az sem ártana, ha ebből az alkalomból a minimálbért, mondjuk, háromszorosára emelnék fel. - Úgy látom, a teremben tartózkodó hölgyek és urak immár kezdik teljes mértékben elveszíteni a realitásérzéküket, ezért inkább én folytatnám e beszélgetést. Merthogy remek ötletem támadt csapott az asztalra és Smúz apu sokat megért homlokára a szeretet ürügyén Belami. Elmondta: megítélése szerint 2006-ban a Valentin-napot egészen április végéig kéne elnyújtani. - E megoldástól azt ugyan nem várnám, hogy az egész ország szerelmes lesz egymásba. Sőt mi több, a hetekig tartó Valentin-napot nem is kényszeriteném rá minden állampolgárra, csupán azokra, akik nagy késztetést éreznek arra, hogy a választások idején bekerüljenek virágzó (vagy éppenséggel az ezer gonddal küszködő) köztársaságunk parlamentjébe. Mert ha mondjuk minden képviselőjelölt, pártfunkcionárius, meg nagyon aktív aktíva keze egy hurkapálcára kötözött piros szívet markolászna, csak nem maradna ereje arra, hogy az ellenérdekű fél anyázásába kezdjen. Lelki szemeim előtt én még azt is látom, hogy a valentinozó politikusok cuppanós csókkal köszöntik egymást, s elhiszik: egy választási vereség nem egyenlő a nemzethalállal hadarta a szót Belami. - Gondolja, hogy mindehhez Valentinnak napja elegendő? - kérdezte Smúz apu, de szavait elsodorta az ordibálás. Ugyanis Józsi csapos pultjánál, hallván a választás szót, ketten máris négy pártra szakadtak, s úgy röpködtek a káromkodások, hogy jobb érzésű felmosórongyok a Valentinok tiszteletére - magukra rántották a bádog vödröt. BÁTYI ZOLTÁN Egy jó feleségnek 70 dologhoz kell nagyon jól értenie. A házimunkához és a többi 69-hez. A házasság örök HOL A TEA? A férj faggatja a feleségét: - Drágám! Hol van a tea? - Jaj, ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A tea a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire az van ráírva, hogy só. ÚRISTEN A házaspár már két órája autózik, amikor a feleség a fejéhez kap, és felsikolt: - Úristen, forduljunk vissza! Bedugva hagytam a vasalót, és félek, hogy le fog égni a ház. - Á, dehogy fog leégni! - feleli a férj. - Én meg nyitva hagytam a kádcsapot a fürdőszobában. MIT VEGYEK FA? A férj megrázza alvó felesége vállát. - Ébredj fel és öltözz! Ég a ház! - Szerinted mit kellene felvennem? SZÉP NAP Béla kinéz egy májusi reggelen az ablakon: - Drágám, látod, milyen szépen süt a nap? -És? - Milyen szépen csiripelnek a madarak! -És? - Láthatod, milyen szép nap van ma! - Na és? - Nem emlékszel? Azt mondtad, hogy egy szép napon elmész! RÉGÉSZ Azt mondja az anya a lányának: - Annak örülnék, kislányom, ha egy régész venne téged feleségül. - De miért pont régész? - Mert minél öregebb leszel, a régész annál jobban értékel. ELŐFIZETÉS A kocsmában egy férfi meséli a haverjának: - Te, a feleségem előfizetett nekem a National Geographic és a Playboy magazinra. -És miért pont erre a kettőre? - Ugyanazon okból: mindkettőben olyan helyeket láthatok, ahol sosem fogok járni. Belami Valentinja Téli olimpia A DÉLMADÁR HETI MEGÁLLAPÍTÁSA Szállj velem! Postás Egy hétfő reggel a postás éppen szokásos körútját rója, amikor látja, hogy Kovács jön ki a kukához egy láda üres üveggel a kezében. - Csak nem házibuli volt nálatok a hét végén? - kérdezi a postás. - De, még szombat este volt a buli, de csak most kezdek magamhoz térni. Vagy 15 pár volt nálunk, és egy kicsit bevadultunk. Elég sok pia fogyott, aztán „Ki vagyok én?"-t játszottunk - mondja Kovács. - Azt meg hogy kell? - Minden pasi bevonul egy szobába, és egyenként jönnek ki, felül álcázva, alul semmiben. A lányok pedig kitalálják, ki kicsoda. - Hű, de kár, hogy nem voltam itt! - kiált fel a postás. - Talán jobb is, mert legalább ötször hangzott el a neved! A professzor urat meghívja vacsorára a barátja. Jóízű falatok és kellemes társalgás után késő este, tizenegy tájban a tudós indulni készül. Odakinn azonban zuhog az eső. - Nem, barátom - mondja a házigazda -, ilyen ítéletidőben nem engedhetlek el. Itt alszol a vendégszobában. Mindjárt szólok a feleségemnek, hogy készítse el az ágyadat. Úgy is lesz. A professzor elfoglalta a vendégszobát, és jó éjszakát kívánt. Egy óra műlva csengetnek a kapun. A házigazda kinyitja az ajtót, és legnagyobb meglepetésére a csuromvizesre ázott profeszszort pillantja meg, aki egy csomagot szorongat a hóna alatt. - Hát te? Hol voltál? - mered rá a vendéglátó. - Bocsáss meg, barátom feleli a professzor -, csak hazaugrottam a pizsamámért. Két horgász ül a folyóparton, amikor elmegy mellettük egy gyászmenet. Ekkor az egyik feláll, és leveszi a kalapját. Mire a másik: Nem is tudtam, hogy ilyen együttérző vagy... - Akárhogy is, de azért csak 30 évig a feleségem volt...