Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-27 / 23. szám

10 DELMADAR 2006. január 27., péntek Elvan a gyerek, ha játszik Két székely bácsi utazik szekéren a vásárba, és közben a maguk módján beszélgetnek: - Oszt, kendnek van fia? - kérdi az egyik. - Van - jön a válasz később. - Oszt, mit csinál? - szól ismét a kérdés. - Katona - felel a másik. Megérkeznek a vásárba, majd amikor véget ér, összepakolnak és elindulnak hazafelé a sötétben szekérrel, kivilágítatlanul. - Oszt, bajusza van? - kérdezi ismét az egyik. - Van - feleli a másik. Hkkor hirtelen beléjük szalad egy kamion, összevissza törik a szekér, mindketten kórházba kerülnek. Bekötözve, mozdu­latlanul térnek magukhoz: - Oszt, pödri?... Két részeg megy a vasúti síneken. Az egyik azt mondja: - Jaj, de hosszú ez a lépcső! - És milyen alacsonyan vannak a korlátok! Mindig az ügyfélnek van igaza Ügyfél: - Nem tudok csaüa­kozni az internetre. Hotline: - Biztos, hogy a jó jelszót használta? Ügyfél: - Biztos, láttam, amint a kollégám is ezt adta meg. Hotline: - És mi volt ez a jelszó? - Ügyfél:- Öt csillag. A Napba nézek, és téged látlak. A Holdra nézek, és téged látlak. Kinézek az ab­lakomon, és téged látlak... Állj már arrébb, cseszd meg! Ha felkelek, hallom a han­godat. Ha tanulok, hallom a hangodat. Ha eszem, hallom a hangodat. Nem tudok el­aludni, mert hallom a han­godat. Nem fognád már be, vég­re! A DELMADAR HETI MEGALLAPITASA A nejem szerint túl kíváncsi vagyok. Legalábbis folyton erről írogat a naplójában. - Mikor nem néz bele egy nő a tükörbe? - Amikor kifelé tolat egy par­kolóból. - Mi a különbség a Kelly Family és a Family Frost kö­zött? - A Family Frostnak csak egy rossz száma van! - Mit csinál a kaméleon a sütőben? - Beleolvad a környeze­tébe. - Melyik az az állat, ame­lyiknek 2/3-a zsír? - Zsiráf! - Hogy hívják a robot ki­sebbségit? - Géplakatos. - Miért nincs Kubának eve­ző scsapata? - Mert aki megtanult evez­ni, az már réges régen Ame­rikában van. Belami kampányt kezd Smúz apu a Zsibbadt brigádvezetőröl elke­resztelt kiskocsma egyik félre eső asztalánál közölte: szerinte a Magyar Köztársaság elnöke helyesen tette, hogy az idei országgyűlési vá­lasztásokat a lehető legkorábbi időpontra tűzte ki, mert így hamarabb befejeződik a kampány, mint­sem egymás összes torkát elvághatnák a politikai ellenségek. - Hol lát itt ellenségeket? Ellenfelek, azok, persze vannak, de hát ellenségeskedésről én nem hallottam - torkolta le Smúz aput Minek Dönci, és az se zavarta, hogy kijelentését hangos röhögés követte. Ebből Minek úr nagy merészen arra következtetett, a Zsibiben ülők kicsit másként látják a dolgokat. Bovden Béci ki is mondta a konkrétat, amikor különböző kiadványokat, pla­kátokat, könyveket, no meg pereskedéseket em­lített, amelyek jóval ritkábban zajlanak tudo­mányos akadémia tagok, mint pártharcosok kö­zött. - Aztán mit zavarják magát ezek a cselek és fortélyok? A kenyér emiatt nem lesz drágább, a politikusok meg legalább megdolgoznak a pén­zükért - vélekedett Cink Enikő, miközben hevesen reszelte a körmét, s nagyon remélte, nem beszél hülyeségeket. - Egyébként pedig - tette hozzá - én egy percig sem hiszem, hogy más országokban különb lenne a választási erkölcs. Ezen a megjegyzésen és a székeken ülve többen is elgondolkodtak, mígnem Snájdig Pepi a kö­vetkezőkkel gazdagította a beszélgetést: - Engem momentán az sem érdekel, ha Nyasz­szaföldön lendkerekes tengeri teknőcökkel haj­kurásszák egymást a politikusok, mert hogy én Magyarországon szeretnék békességet. S mivel sosem tudni, kinél mikor borul ki a bili, jómagam is úgy vélem, a kolbász akkor jó, ha hosszú, a kampány meg akkor, ha rövid. - Mielőtt még népi szólás válnék ebból a kijelentéséből, mondanék valamit - emelkedett vitára Belami. - Én meg úgy látom, de négy éve se gondoltam másként, hogy legyen csak szép nagy kampányunk, ha már fizetésünk nem lehet nagy. Mert, ha nem vették volna észre, ebben a néhány hétben mi, magyar panellakók igencsak fel­értékelődünk. Kérdem én, mondjuk Ló úrtól, ugyan mikor kérték ki a maga véleményét az elmúlt negyvennyolc hónapban? Ha jól hallottam, a felesége, ahogy csak hazaér, belelöki a pa­pucsba. Sejtéseim szerint neveletlen kölke is folyamatosan visszabeszél, s a munkahelyén sem a maga vastagbelében fordul meg a passzátszél. Mert hogy ritkán kérdik meg, merre is kanyarítaná a Nejlonsín-masszírozó Bt. marketingstratégiáját. A döntési jogát leginkább csak Józsi csapos előtt fitogtathatja, amikor azon morfondírozik, vizezett bort iszik, vagy inkább marad a pancsolt pá­linkánál. De most aztán a maga ikszére ácsin­góznak a nagyemberek. Mivel az elmondottakkal senki nem szállt vi­tába, a külváros nyugalmazott szépfiúja így foly­tatta: - Meg aztán azt sem titkolom, nekem bizony jólesik, hogy kampányidőszakban mintha hájjal kenegetnék még a lábamon duzzadó bütyköt is. Ilyenkor tudom meg, hogy a következő négy évben akkorát ugrik az életszínvonalam, hogy elin­dulhatna a következő olimpián. Kifejezetten öröm lesz kórházba járnom, mert hogy az egészségügyi reform úgy beindul, hogy a fal, meg a tébékártya adja a másikat. Autópálya épül még a házam tetejére is, s ha nem vigyázok, a következő választási ciklus közepére azon kapom magam, hogy még BMI Gates űr, tudják, az a tetőtől bankkártyáig csuma milliárdos is az én ajtómon kopogtat be irtózatosan kedvező kamatozású hitelért. Hogy ebből persze nem lesz semmi? A franc se tudja. A kampány már csak olyan jószág, hogy mi, szavazásra kijelöltek, álmodozunk, a parlamentbe igyekvők meg ígérgetnek. De hát ez így is van jól - zárta le monológját, meg az utcán felejtett biciklijét Belami. - Elárulnák, hogy mégis miről beszélnek ­ébredt föl alkohollal megtámogatott szender­gésböl ekkor Bika Jenő, s nézett ki oly bambán a fejéből, hogy az már külön büntetési tételt érdemelne a büntető törvénykönyvben. - Indul a kampány, hékás. Már egy hete bemondták - próbált fényt gyújtani Bika út sötét fejében Plüss Eta, ám Bika Jenő inkább az asztal lapját választotta, és hortyogott tovább. - Alighanem ő az, aki a közömbösök táborát erősíti. De irigylem! Mert hogy neki ígérgetik majd a legtöbbet - köszönt el Belami, s peckes járásán nagyon is látszott: pontosan tudja, mily fontos szerep jut neki áprilisban. Addig meg majdcsak kifizeti valahogy a közüzemi számlákat. BÁTYI ZOLTÁN Képes képtelen FEL A FEJJEL! NINCS ITT SEMMI LÁTNIVALÓ, KÉREM, TÁVOZZANAK! Szibéria Szibériában a legnagyobb tél közepén Szergej átkiabál a szomszédjának. - Iváááni - Mi vaaan? - Van egy üveg vodkám, megisszuk? - Ne kiabáljl Elvisznek! - Innen? Hová??? MEMÓRIA Három idősödő ember találkozik a parkban és arról beszélgetnek, milyen nehéz az öregkor. Mondja az egyik: - Tegnap is volt ez a ronda szeles idő, úgy fájtak az ízületeim, hogy azt hittem, meg­bolondulok. Reuma, reuma. Borzasztó! - Én meg ma reggel felmentem a fiamékhoz, az első emeleten laknak, de teljesen kiful­ladtam. Hja, a szív se az igazi már! Hej a szív, a szív! - Ne is mondjátok! Hétfőn fekszem az ágy­ban, fickósnak érzem magam, odaszólok az asszonynak: Mama, nem kettyintünk egyet? Mire ő: „Meg vagy te húzatva, papa, 5 perce kettyintettünk!" Memória, a memória! NEHANY FALFIRKA A nőknek is van joguk programozni, vegyünk nekik mosógépet! Egyszer volt egy kutyám, Egyiptomnak hív­tuk. Minden szobában hagyott egy piramist. Mindegy, hogy mekkora embernek érzed ma­gad, mindegy, hogy mit értél el, a temetési me­neted hosszát úgyis az időjárás határozza meg! Tíz kedvenc filmem van. Rambo 1,2,3, meg hét pórnő. Te vagy a megtestesült költészet! Az ajkad Weöres, a szíved Arany, az agyad Tompa. Egyik feleségemmel sem volt szerencsém: az I. elhagyott, a 2. nem. Az erkölcsösség nem más, mint az alkalom hiánya. - Mi a különbség a balta és a tangabugyi között? - Nem mindegy, hogy melyik vág a fenekedbe! - Miben hasonlít a női mell a Martinihez? - Egy kevés belőle, három meg már sok. Miért jó magyarnak lenni? 1. Nem haragszom meg, ha a szomszédom feljelent, mert tegnap én jelentettem fel őt. 2. Van Suzukink. 3. Sírva tudunk vigadni. 4. Minden jóban találunk va­lami rosszat. 5. Mi találtunk fel mindent (a spanyolviasz kivételével). 6. Jókat röhögünk a saját bajunkon. 7. Vannak dolgok, amiben a világelsők között vagyunk (al­koholisták, öngyilkosok). 8. A jég hátán is megélünk (a globális felmelegedés miatt csökken az életterünk). 9. Mindig van még egy lyuk a nadrágszíjon. 10. A világ bármely táján nyugodtan káromkodhatunk, nyelvünket úgysem érti senki (kivéve az éppen mindig arra lófráló honfitársaink). 11. Nem tér el a vélemé­nyünk a körülöttünk lévő or­szágokétól! Egyformán szeret­jük egymást! 12. Magyarország nagy volt! 13. A világon a legjobb bo­runk volt! 14. A focink a világon a leg­jobb volt! Még az angolokat is megvertük! 15. A napsütésünk a legjobb! Egyre több ember barnul! KEZDŐ HÁZIASSZONY - Hány percig főzted a lágy tojást?? - Tizenkét percig. - Mondtam, hogy csak 3 percig kell főzni! - Tudom, de négyet tettem föl. BIZALMAS KÉRDÉS Két haver beszélget a kocsmában: - Ne haragudj, hogy megkérdem, de a te feleséged hogyan szeretkezik? - Hát - vonja meg a vállát a másik - van, aki dicséri... KÉT SZOMSZÉD BESZÉLGET - Képzeld Béla, én úgy vezetek, hogy közben zsugázom! - Na, és ezt hogyan csinálod? - Tudod, kihajtok az utcánkból, és már megy is a kátyú­játék! Két elefánt kerget egy mamu­tot. A mamut leizzadva lohol, majd valahogy két szikla közé bebújik. Az elefántok nem ve­szik észre és továbbszalad­nak. A mamut tíz perc múlva re­megve előbújik, homlokáról törölve a verejtéket, megköny­nyebbülve felsóhajt: - Ezek a skinheadek! Az Úr nekem feladatot adott, mikor erre a világra küldött. De annyira le vagyok maradva, hogy valószínűleg örökké fogok élni. Magyar valóság

Next

/
Oldalképek
Tartalom