Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-25 / 21. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR*» SZERDA, 2006. JANUÁR 25. A vásárhelyi főiskolán megismerhették az új szakot Vadgazdamérnökök, akár mesterfokon Nem csupán a Volga, a vastaps is zúgott a budapesti koncerten Gregor rapült a színpadon A buszon látta meg, felhívásban kereste a lányt a szegedi fiatalember Különösen indult plakátszerelem Geszti Péter és Gregor József a koncerten Fotó: DM/DV nagy odaadással dolgoztak. A vi­lághírű operaénekes egyetlen számban szerepelt, Gesztiék ki­fejezetten a koncertre készítettek egy feldolgozást a Zúg a Volga cí­mű dalukból, amiben a basszust Gregor énekelte, s közreműkö­dött a Honvéd Együttes férfikara is. - A dalnak óriási sikere volt. Büszke vagyok arra, hogy meg­hívtak, hogy nem tartanak öreg­nek és vaskalaposnak, aki csak az operával foglalkozik. Nagyon szerettem ezt az egészet, újra csak igent mondanék a fiatalok­nak, bár fárasztó volt a próbaidő­szak. Annál is inkább, mert a szegedi operaénekes az Operaház és a próbaterem között ingázott tíz napig. Délelőtt a Rapülőkkel ké­szült a koncertre, utána pedig Sosztakovics Kisvárosi Lady Machbetjét próbálta. - Amikor kiderült, dupla koncert lesz, ter­mészetesen a másodikra is igent mondtam. Nevettem is rajta, hogy két Sosztakovics között rapkoncertet adok. Végül Gregor József még annyit jegyzett meg: a Rapülők-koncer­tet a profizmus jellemezte a lát­ványtól a táncosokon át a techni­kai megoldásokig. Szerinte Gesz­tiék feladták a leckét: nehéz lesz Magyarországon még egyszer ha­sonló produkciót csinálni. NYEMCSOK ÉVA ges hirdetést. Zsolt kikötéséhez alkalmazkod­va - bár a leírásban nem ismertünk magunkra - SMS-t írtunk a megadott telefonszámra. A 22 éves Miklós Zsolt készségesen vállal­kozott a beszélgetésre, de azt nem akarta, hogy fényképet készítsünk róla. Mint mond­ta: nem vágyik akkora nyilvánosságra. Elmesélte: a nagy találkozás után napokig csak reménykedett, rótta a köröket azzal a bi­zonyos kettes busszal, de szíve hölgyét nem látta újra. Ekkor jutott eszébe a felhívás ötle­te, melyre egyik barátja csak ennyit mondott: nem vagy te normális! Ó viszont úgy gondol­ta, semmit nem veszíthet egy próbálkozással. Zsolt eddig nem szorult rá hasonló trük­kökre, szerinte ha szórakozóhelyeken nem is, házibulikban, ismerős ismerősén keresz­tül remekül lehet ismerkedni. Kérdésünkre, hogyan reagálna, ha a saját személyleírását olvasná egy hasonló plaká­ton, Zsolt elgondolkodott: „Először biztosan megijednék, de mindig jólesik az embernek, ha érdeklődnek utána. Persze attól függ, hogy ki." A plakátokat ma már nem látni az ajtókon, de nincs is rájuk szükség. Zsolt a felhívások kihelyezése után néhány nappal egyetlen bá­tortalan SMS-t kapott: talán én vagyok az, akit keresel. O volt, de a találkozót a két fia­tal nem sieti el, egyelőre interneten keresztül ismerkednek. Hogy a romantikus kezdés után Zsolt a különleges folytatásról is gon­doskodik-e, nem árulta el. Szerinte előbb an­nak kell kiderülnie: összeillenek-e egyáltalán a 160-170 centi magas, barna hajú lánnyal. G. ZS. Sok fiatal lát fantáziát a vadgazdálkodásban. A vásárhelyi főiskolai kar nyílt napot tartott, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a szeptembertől induló vadgazdamérnöki szak lehetőségeivel. A dél-alföldi régióban egyedüliként ebben az intézményben tanulhat­nak majd szeptembertől vadgazdamérnöki szakon a leendő hallga­tók, akiknek nyílt napot tartottak. A szervezők szerint manapság in­kább az interneten keresgélnek a végzős középiskolások az egyete­mek és a főiskolák kínálatai között. Ennek ellenére érdemes nyílt na­pot rendezni, mert így a fiatalok, illetve szüleik személyesen is megis­merhetik az intézményt. - Száztizenhét éve folyik agrároktatás a főiskolánkon. A kezdetek óta számos változás, újítás történt. Ezek közül a legújabb lehetőség, hogy vadgazdamérnököket is képezünk. A hároméves főiskolai tanul­mányok sikeres teljesítése titán akár az úgynevezett egyetemi mester­képzésen is folytathatják hallgatóink - nyilatkozta Fodor Ferencné, a tanulmányi osztály vezetője. Az előadó előtti folyosón számos szórólapot helyeztek el. Ezenkívül az asztalon két tál is állt, melyből bárki megkóstolhatta az iskola tan­üzemében készült holland típusú sajtot. Egy sajtot eszegető lánytól, Terhes Arankától megtudtuk, hogy kis­gyermekként számos hajtáson részt vett már, mert nagypapája egyko­ron hivatásos vadász volt. A szegedi középiskolást mindig is érdekelte a természet, a vadgazdálkodás, ezért jött el a nyílt napra. A röszkei Márki Lajos jövőjét a vadgazdálkodásban látja. Úgy véli, azért érdemes ezzel a későbbiekben foglalkozni, mert egyre több külföldi vadász célpontja Magyarország. S minden szakmában, így a vadgazdálkodásban is a kép­zett, diplomás embereknek van esélye jobb pozíciók megszerzésére. Papp László egy állattartó és növénytermesztő cégnél dolgozik. A dombegyházi fiatalember munkája mellett levelezőn szeretne tovább­tanulni a főiskolán. Elmondta, hogy főnökei megígérték, anyagilag is támogatják a diploma megszerzésében. K.T. Két nagyszabású koncertet adott a Rapülők Budapesten. Geszti Péter zenekara közel százfős szereplőgárdát vonulta­tott fel. Vendégművészként fel­lépett Gregor József is, aki pén­teken és szombaton rappelt, csütörtökön és vasárnap pedig az Operaházban Sosztakovics Kisvárosi Lady Machbetjének egyik szerepét énekelte. A hét végén Gregor lózsef is szín­padra lépett a két koncertre újra összeállt Rapülők koncertjén. A szegedi operaénekes nagy öröm­mel mondott igent Geszti Péter­nek. - Két oka is volt annak, hogy el­vállaltam a fellépést. Egyrészt, mert Geszti nagyon jó barátom, másrészt mert ebben az évezred­ben a műfajok már átjárhatók, s ezt valaki vagy tudomásul veszi és csinálja, vagy nemet mond a ha­sonló felkérésekre. Nem első alka­lommal „rándultam át" a köny­nyűzenébe, mindig nagy öröm számomra musicalben játszani, gondolok itt például a Hegedűs a háztetőn című darabra, vagy a Jé­zus Krisztus Szupersztárra, amelyben Kajafást alakítottam. Gregor József hozzátette: ön­magában már azért is megérte el­fogadni a felkérést, mert olyan hangulatot, amilyenben a hétvé­gi koncerten volt része, egy ope­raelőadáson el sem lehet képzel­ni. - Több mint tízezer ember or­dított, tapsolt, őrjöngött. Őszin­tén mondom, csodálatos volt. Nem is beszélve a látványele­mekről, a profi táncosokról, akik a napi nyolcórás próbák során Romantikus plakátokat nyomtatott, hogy megtalálja szíve hölgyét egy szegedi fia­talember. A felhívást és telefonszámát a makkosházi tízemeletesek ajtajára ragasz­totta, s a hirdetés nem volt hiábavaló: a lány néhány nap múlva jelentkezett. Hasznos információk birtokában jönnek ki az érdeklődők az elő­adóból Fotó: Tésik Attila „Múlt szombaton a kettes buszon láttalak, hosszan néztük egymást. 160-170 centiméter magas, barna hajú lány vagy. Kérlek, keress meg SMS-ben a következő telefonszámon" ­ezt olvashatták néhány napon keresztül a ket­tes busz makkosházi végállomásánál lakók, és egy kérést: ne tépjék le a felhívást! A romanti­kus fiatalember - aki Zsolt néven írta alá a le­velet - a tízemeletesek bejárati ajtajára plaká­tolta ki telefonszámát. A lakók méltányolták a kérést, napokig érintetlenül hagyták a különle­A héten befejeződik a vizsgaidőszak-A szigorlatok előtt szinte már enni sem tudnak az izgulós diákok Vilmáznak, sírnak és tanulnak az egyetemisták A Szegedi Tudományegyetem legtöbb karán ezen a héten befejeződik a vizs­gaidőszak. A TTK-n már jövő hétfőtől tanítanak, máshol utóvizsgahétnek minősül ez az időszak. A kollégisták többsége utolsó vizsgájára készül és ereje végén jár. Legalább harminc fok és az asztalt bete­rítő jegyzethalmaz fogadott bennünket a Hermán Ottó Kollégium kilencedik emeleti tanulószobájában. Az elsőéves geográfus, Hurton Zsuzsanna és a köz­gazdásznak készülő Darazsacz Péter utolsó vizsgájára tanul. A lánynak tíz, a fiúnak hat vizsgája volt a félévben. Mindketten végső erőtartalékaikat moz­gósítják. - Előző héten három vizsgám volt, ma is vizsgáztam és holnap is fogok. Soha nem szoktam kávézni, de ilyenkor kivé­telt kell tennem. Csak így tudok ébren maradni - mondja a fáradtságtól karikás szemű Zsuzsa. A vizsgaidőszakot az egyik cnergiaital-gyártó cég is kihasznál­ja termékének népszerűsítésére. Ingyen élénkítőt ad a kollégistáknak. - Úgy gondoltam, sokáig fent tudok majd ma­radni. Megittam, letusoltam, majd olyan fáradt lettem, hogy muszáj volt le­feküdnöm. Szerencsére másnap nem volt vizsgám - mesél Zsuzsa az energia­ital hatásáról. A diákok többsége kora délutántól haj­nali kettő-három óráig tanul. Kávéval kezdenek, és amikor érzik magukon a fáradtság első jeleit, ismét az automatá­hoz vonulnak. - Késő este komoly sor szokott kialakulni a gép előtt - meséli Péter. Borbényi Katalin egyike azoknak, akiket leginkább megviselt a vizsgaidő­szak. Nem csoda: a lány végzős közgaz­dász, ráadásul már a második diplomá­jáért szállt harcba. Elmondása szerint idegeire ment a tanulás, rendszeresen kap sírógörcsöt. - A szigorlatok előtt két-három nappal már enni sem tudok. Kipróbáltuk, egy­folytában tizenhat órás tanulásra is ké­pesek vagyunk. Ezt persze nem lehet a végtelenségig csinálni, de egy-egy vizs­gára fel tudja turbózni magát az ember - mesél tanulási szokásairól. Azt is el­mondja, néha olyat csinál ilyenkor, amit máskor nem tenne meg. - Az egyik vizsgám előtt esett le az első hó. Pár barátnőmmel hajnalban lemen­tünk a kolesz elé, és elkezdtünk pa­pucsban hógolyózni. Miután kitöm-' boltuk magunkat, visszament min­denki a könyve mellé, és folytatta a ta­nulást - meséli. A kollégiumban több száz diákra vár még nagy éjszakázás a hét hátralevő ré­szében. Akik túlvannak a vizsgákon, in­kább hazautaznak. Nem fájdítják tanu­ló társaik szívét. - Ha valakit meglát­nánk, hogy bulizni megy, amikor ne­künk még tanulni kell, nagyon pórul járna - mondják többen is. Hangjukból azonban kivehető volt: legszívesebben ők is egy szórakozóhely felé tartó társa­sághoz csapódnának, és mihamarabb el­felejtenék a vizsgaidőszak összes meg­próbáltatását. K. G. G. VILMA, TE ÉDES! g A kollégiumban úgy tartja a hagyomány, hogy a hermanos fiúk és a mórás lányok a vilmázással tudják bebiztosítani a másnapi síkeres vizsgájukat. A vilmázas abból áll, hogy a vizsgát megelőző éjszakán a her­manos fiúk felmennek a tetőre, és pontban éjfélkor átkiabálnak a Móra-kollégiumba: Viiiii...-Viiiii...-Viiiiilma! A mórás lányok pe­dig visszakiabálják: Eeeen-geeedj-beee! Aki részt vesz a szertartáson, annak a le­genda szerint nem kell félnie a bukástól. Az elsőéves Darazsacz Péter közgazdaságtant, Hurton Zsuzsa csillagászati föld­rajzot tanul Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom