Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-07 / 6. szám

Szombat, 2006. január 7. SZIESZTA 11 A BETYÁRKIRÁLY LEVÁGOTT FEJET SZESZBEN TARTÓSÍTVA VITTEK A FOVAROSBA „Rózsa Sándort ott fogták el örökre..." Alig egy hónappal Rózsa Sándor vonatrablási kísérlete után végleg bezárult a börtönkapu a betyárok fejedelme mögött. Csapdába csalták: 1869. január 26-án önként sétált be a szegedi várba. Ahogyan korábban két alkalommal, ezúttal is halálra ítélték, ám ismét kegyelmet kapott. A szamosújvári börtönben halt meg. Levágott és tartósított fejét egy fővárosi kórbonctani intézetbe vitték. Még a rettenthetetlen Rózsa Sándor is félt, amikor kilenc társával lesben állt, hogy kirabolják a Szegedre tartó vonatot. - Cimborák! Most rözögök! Emmán nem a parasztok! Mög a gulya! Mög a vásárosok! E' az állam! A' pedig hatalmas! - mondta cimborájának, Veszelka Imrének. Pedig a legendás betyárvezérről azt tartották, hogy ő aztán nem riadt vissza semmitől... Téli este volt: 1868. december 7-ét mutatott a kalendárium. Egy hónappal korábban Félegyháza közelében már megpróbálkoztak a vonatrablással, de hiába csavarták körül hosszú lánccal az egyik sínt, a szerelvény nem siklott ki, épp csak megzökkent az akadályon. Másodszorra már biztosra ment a Pusztapéteri és Félegyháza között, a 258-as őrház közelében lesben álló társaság. A kegyetlenkedése9 SZEMKÖZT Pap István az adókról Szerdánként 19.30-tól látható a Városi Televízió és a Délmagyarország közös műsora, a Szemközt. A héten Pap Istvánt, az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságának vezetőjét az adóváltozásokról kérdezte lapunk főmunkatársa, Oláh Zoltán, és a televízió szerkesztő-riportere, Márok Tamás. MUNKATÁRSUNKTÓL Az APEH Csongrád megyei igazgatóját, Pap Istvánt - többek között - az egyszerűsített vállalkozói adóról, az eva-ról kérdeztük. Megjegyezte, az egyszerűsített vállalkozói adó bevezetése a tervezettnél nagyobb bevételt jelentett az ál: 'amnak. Január l-jével az egyik leglényegesebb adóváltozás a 25 százalékos áfa 5 százalékos csökkenése. ~ Ez négyszázaiékos árcsökkenést jelent - mondta Pap István. Az igazgató arra a közbevetésre, hogy a boltokban, y élelmiszereknél, ebből a vásárló eddig még nem vett észre semmit, arra figyelmeztetett, hogy ez természetesen, biszen az élelmiszérek más áfakörbe tartoznak... ~ A versenyhelyzet miatt az áruházak átadják a fogyasztóknak az áfacsökkentésből adódó megtakarítást - jelentette ki Pap István, az APEH Csongrád Megyei Igazgatóság 'gazgatója. A láncra vert Rózsa Sándor a rabságban sem veszítette el méltóságát iről híres Csonka Ferenc egy vasúti őrtől srófkulcsot szerzett, azzal vagy tíz méter hoszszan fölszedték a síneket. A közeli kiserdőben rejtőzve várták a vonatot. Minden pontosan úgy történt, ahogy a betyárok kifundálták - legalábbis egy ideig. Este tíz óra tájban föltűnt a 3-as számú személyvonat sárga lámpája. A megrongált sínszakaszhoz érve a szerelvény nagy robajjal kisiklott: három kocsi fölborult, a többi a síneken maradt. A betyárok előugrottak a fák közül, és tüzet nyitottak a vonatra. Krausz János mozdonyvezető elmenekült; hiába lőttek utána, nem találták el. Amikor azonban a betyárok jobban megközelítették a vonatot, az egyik kocsiból váratlanul viszonozták a tüzet. A rablók balszerencséjére, egy tiszt vezetésével kisebb katonai egység is utazott a szerelvényen, s bátran fölvették a harcot a támadókkal. A vonatrablás tervét kezdettől ellenző Rózsa Sándor társaival együtt jobbnak látta, ha viszszavonulót fúj. A betyárok dolguk végezetlenül eltűntek a ködös téli éjszakában... Az utasok csak másnap kora reggel értek be Szegedre. A betyárvilág fölszámolásával megbízott, és a vidéket sarcoló szegénylegényeknél sokkalta kegyetlenebb módszereket alLegenda és valóság Rózsa Sándort nem fogta a golyó, mert burokban jött a világra. Legalább is így tartotta az egyszerű nép, amely félelemmel vegyes tisztelettel emlegette a betyárok fejedelmét. Erről és a híres szegénylegény viselt dolgairól Szentesi Zöldi László Rózsa Sándor - Legenda és valóság című könyvében olvashatunk. (Cikkünk Is a kötetben foglaltak alapján készült.) kalmazó kormánybiztos, Ráday Gedeon besúgói napokon belül megerősítették: csak Rózsa Sándor és bandája lehetett olyan vakmerő, hogy fegyverrel megtámadjon egy egész vonatot. Az ötvenöt esztendős betyárvezér ekkorra már több ízben is megpróbálta a börtönéletet. Kétszer halálra ítélték, de Ferenc József császár mindannyiszor meg is kegyelmezett neki. Másodjára éppen a vonatrablás évének áprilisában, Mária Valéria hercegnő születése alkalmából kapott kegyelmet. A vonatrablás után viszont elhagyta a szerencséje: Ráday csapdába csalta: tudta, hogy az üldöztetésben megfáradt betyárkirály jó útra szeretne térni, s ígérete szerint maga regulázná meg a vidéken mindinkább elszaporodó gonosztevőket. A kormánybiztos azt üzente hát Rózsának, hogy jelentkezzen nála, mert megA szamosújvári raboskodás a kemény betyárfejedelmet is megtörte ILLUSZTRÁCIÓ: SZENTESI ZÖLDI LÁSZLÓ KÖNYVÉBŐL érkezett a régen áhított csendbiztosi kinevezése. A történet másik változata szerint a még Rádaynál . is vérszomjasabb vizsgálóbiztos, Laucsik Máté csalogatta be a várba azzal az ürüggyel, hogy pandúruniformisához méretet vegyen a katonaszabó. Azt is mesélték, hogy megígérte: a várban Rózsa Sándor visszakapja régi puskáját. Bármint is történt, a betyárok királya maga sétált be a szegedi vár kapuján. Az udvaron szuronyos katonák körbefogták, leteperték, vasra verték. Az újabb halálos ítéletet ismét életfogytiglani börtönre változtatták. Szökésétől tartva a szamosújvári (ma Gherla, Románia) börtönbe vitték. Itt halt meg 65 éves korában, 1878. november 22-én. A bécsi udvar nem hitte, hogy természetes úton végezte, ezért fölboncoltatták. Fejét, szívét szeszben tartósítva Budapestre vitték, ahol a világhírű anatómus, Lenhossék Mihály tizenhat bűnöző koponyája között Rózsa Sándor fejét is megvizsgálta. Hiába kereste rajta a gonosztevőkre utaló jeleket. A betyárvezér fejét még az 1940-es években is a fővárosi Szvetenay utcai kórbonctani intézetben őrizték, de a háborús fölfordulás idején nyoma veszett. NYILAS PÉTER A labdarúgás világtörténetéből Ml AZ IGAZ A FOCIBAN? A fiűk ültek a kezdőkörben, ki fűszálat rágott, mások hátukon feküdtek és a vádlijukat masszírozták, némelyek azon tűnődtek, játszanak-e hétvégén vagy megint a kispadon száradnak majd. Különben nem nagyon figyeltek. Jól tudták, mi következik. A kapus kívülről tudta a monológot, s néha a pályával szomszédos, „Nem" nevű kocsmában, hol edzés után általában összegyűltek, elutánozta az öreg szavait. A többiek röhögtek, leghangosabban persze az idős középhátvéd kacagott. Évek óta ugyanaz volt a nóta, az_ edző minden foglalkozás végén előadta a szózatát. Ősz hajú, durva arcú, nap barnította férfi volt a tréner, előbb hosszan elbámulta őket, végül megszólalt. „Mert a labdarúgással számtalan anekdota, úgynevezett tárca, kroki, humoreszk, pamflet, kisszínes és rémhír foglalkozik, hiszen tudjátok. Az öltözői pletykák sem csak a színházak mérgezett világában érvényesek. írtak a labdarúgásról tanulmányt, szakdolgozatot, esszét, kisregényt, családregényt, emiékfolyamot, fiaim, írtak erről a csodálatos sportról már mindent. Ám tudnotok kell, ebből a tengernyi szóból és mondatból semmi sem igaz. Nincs Igaz újságcikk, tudósítás, és nincsen Igaz bekiabálás sem. Nincsen. Az öreg hallgatott. Rosszulesett a csönd, a középhátvéd krákogott. Akkor mi az igaz, mester, emelkedett fel a szélről váratlanul a kicsi csatár, aki aznap került föl az" ifjúsági csapatból, és még nem kellett naponta borotválkoznia. A fiú először hallotta a monológot. Az edző meglepődött, szemöldökét fölvonta, senki se kérdezte még ezt tőle. Aztán a salakpálya felé fordult, hol a tartalék csapat tartalék balhátvédje gyakorolta a dekázást. A fájdalom, mondta végül az edző, majd a jellegzetes, billegő járásával, dermedt jobb lábát maga után húzva egy régi becsúszó szerelés emléke játékos korából elindult az öltöző Irányába. FELSZABADULÁS VAGY MEGSZÁLLÁS? 1945. augusztus 19-én a magyarok az osztrákok ellen játsszák a felszabadulás, vagy más vélemények szerint a megszállás utáni első válogatott labdarúgó-mérkőzésüket. A magyarok a mérkőzés tizennyolcadik percében tizenegyeshezjutnak, s a büntetőt Rudas értékesíti. Megszállás, felszabadulás, újbarbarizmus eljövetele, apokalipszis utáni apokalipszis, megváltás, béke, kegyelem, nos, körülbelül ez a magyar történészi vita tárgya azóta is. Ám a lényeg: a felszabadulás, vagy az újbóli megszállás első válogatottbeli gólját a labda nem volt képes elviselni. Kilyukadt. A LEGJOBB DÁN JÁTÉKOS Nem a Laudrup fivérek voltak a legjobb dán játékosok. Nem is a Sand testvérek, de még csak nem is a fantasztikus Töfting, akit fűnyírónak becézett a szakirodalom. Minden idők legjobb dán játékosának élettörténetét a Dán Tudományos Akadémiától kaptuk, ám a jegyzeteket kísérő hivatalos szöveg fölhívja a figyelmünket, hogy a játékos nevét, pályafutásának idejét, életének egyetlen klubját - tekintettel a dán szövetségi labdarúgótörvényre - nem jelölheti a felhasználó. Ki akarná megsérteni a dán törvényeket?! Mi sem mondhatunk mást, hogy e minden idők legjobb dán labdarúgója örökös csere volt. Soha nem játszott. Soha nem cserélték be, bár edzője néha elküldte a kapu mögé melegíteni, ám egyszer sem intette vissza, fiam, bemész a hülye Hartling helyére, és csak Rosemburgra figyelsz. Ha a Stadt átveszi a labdát, nyomban felrúgod. Hamrin és Keill egyáltalán nem érdekes, soha ne nézz Hagg szemébe, még akkor sem, ha azt kezdi bizonygatni, hogy viszonya van anyáddal és a kishúgoddai. Nem, soha nem mondtak neki ilyesmiket, legfeljebb anynyit, hogy melegíts, készülj, mozogj egy kicsit, majd látjuk. Ez a minden idők legjobb dán játékosa egy napon aztán odalépett az edzőjéhez, aki civilben rendőr őrmester volt Koppenhágában. Mester, miért nem játszhatok soha? Az edző intett a gyúrónak, elég a balszélső lazításából, jöjjön a védekező középpályás, majd a játékoshoz fordult. Összevonta a szemöldökét, oldalra köpött, majd megkérdezte: Ismered, fiam, Yehudi Menuhint? Minden idők legjobb dán játékosa bólintott, hát persze. Mint tudjuk, köhintett az edző, Yehudi Menuhin nemcsak varázslatosan játszik a hegedűn, de gyűjti is e zeneszerszámokat. Csodálatos Stradivari-, Guarneri- és Amati-hegedűk vannak a mester birtokában. Yehudi Menuhin Is tudja, és én is tudom, hogy van olyan hegedű, melyet - olykor emberöltőkön keresztül is - érintetlenül kell hagyni, hogy úgy szólaljon meg, ha eljön az idő, hogy a hangzás utánozhatatlan legyen. Yehudi Menuhin egyszer beszélt egy olyan Stradivariról, melyet máig nem szólaltattak meg. Senki, fiam. És én is tudok egy Ilyen hegedűről, mondta halkan a mester. Érted már, fiam? Értem, mester, és a játékos visszaballagott a cserepadhoz. Leült. A fejét csóválgatta, ej, nahát, még ilyet. Azóta is ott ül a cserepadon, és boldogabb a dán gólkirálynál. Tudja, ha eljön az idő, és ő játszani fog, nemcsak Dánia, az egész világ beleremeg majd a gyönyörbe. A NEAL HANNSEN-FÉLE MEGOLDÁS Nem sokkal azután, hogy a Chelsea leigazolta Gudjohnsent, egy izlandi kiscsapat valamennyi játékosa súlyos depresszióba zuhant. Még az ifjúsági csapatból fölkerült balhátvéd, a kövér gyúró, a szertáros, a pálya gondnoka is megkapta a kórt Egyetlen emberrel nem bírt e lelki nyavalya, ő volt az edző, civilben reykjaviki könyvtáros, Neal Hannsen. A játékosok szótlanul, egyetlen vicc, kósza nevetés, egyetlen derűs ugratás nélkül csinálták az edzéseket, s ha felhangzott a tréningetjelző sípszó, szótlanul tisztálkodtak, és némán ballagtak haza. S bár az egész csapat mélyen depressziós volt az eredményesség hiányával nem vádolhatták a fiúkat. Az edző által megjelölt hatodik helyen állt a csapat Ám a játékosok gyászos arckifejezéssel játszottak, s a fejüket lehajtva ballagtak az öltözőbe a mérkőzések után, és mindegy volftsúlyos vereséget vagy gólzáporos győzelmet arattak. A helyzlt tarthatatlanná vált. Az újonnan igazolt játékosok néhány nap alatt ugyancsak depresszióssá váltak, sőt a csapat drukkerei közül is sokan feltűnő kedvetlenséggel ácsorogtak a tribünön, s az egyik győzelem után merev arccal kiáltozták a fenyőből épült klubház előtt, hogy éjjo, éjjo, éjjo, gyertek ide. Sürgősen tenni kellett valamit. Neal Hannsen először Santorini szigetére utaztatta el a csapatot, de nem segített sem az atlantiszi múlt, sem a felhőtlen ég, sem a tenger kékje. Az edző-a Barcelona elmegyógyintézeteinek válogatottja ellen szervezett le mérkőzést Hiába tette. Elvitte a játékosokat a bécsi gnómok és szörnyszülöttek kiállítására, levetítette nekik a berni labdarúgó-világbajnokság döntőjéről készült összefoglalót, alkalmazott női gyúrót, bundázott, korholt, földicsért, az öltözőben új helyre tetette a padokat, megtiltotta a mérkőzések előtti onániát, majd kötelezővé tette, hiába és hiába, minden igyekezete, ötlete és kigondolása hiábavalónak bizonyult Aztán egy keddi edzésre a kezdőkörbe hivatta a klub valamennyi alkalmazottját, illetve néhány, a pálya szélén ácsorgó vezérszurkolót A játékosok csodálkoztak volna, ha tudtak volna csodálkozni. Ám igazán depressziós ember nem csodálkozik. Hannsen egy tökéletesen pontos svéd colstok segítségével lemérte a pálya jobb oldali térfelének hosszát majd pedig a bal oldalit. A műveletet megismételte. Ezután közölte, a pálya egyik térfele másfél centiméterrel hosszabb, mint a másik. Az edző csíkozógépért ballagott, s újra kihúzta a félvonalat. Megint mért, bólintott. Izzadó homlokát megtörölte, rágyújtott egy vékony szálú, fehér amerikai cigarettára, s a játékosaira pillantott. S ekkor, akárha angyal szállt volna el a pálya fölött, halkan fölkuncogott a cserekapus. SZÍV ERNŐ