Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-21 / 298. szám

SZERDA, 2005. DECEMBER 21. • HIRDETÉS« 23 Kisteleki csalózott LABDARUGAS BUDAPEST (MTD Kisteleki István ligaelnök tegnap a székét felrúgva, botrányos kö­rülmények közepette távozott a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnökségének rendkívüli üléséről, s arról számolt be, hogy a felügyelőbizottság által készít­tetett könyvvizsgálói jelentés 200 millió forintos adóhiányt és 500 milliós jogtalan elszámolást állapított meg. - Ezek a számok még engem is megdöbbentettek. Bozóky Imre el­nök úr egyelőre nem reagált érdem ­ben a jelentésre, mivel még nem ol­vasta el azt, ami érthető, hiszen ő is csak ma kapta kézhez. Harminc nap áll az MLSZ rendelkezésére, hogy elszámoljon több százmillió­val - mondta az MLL vezetője. Bozóky Imre, a Magyar Labda­rúgó-szövetség elnöke cáfolta Kisteleki állítását. - Az MLSZ menedzsmentje és könyvvizsgálója több ellenvetés­sel élt a jelentéssel kapcsolatban. Majd ha a mi könyvvizsgálónk is elkészíti a jelentését, akkor de­rülhet ki az igazság. Amit Kiste­leki csinált, arra példa még nem volt. Egyszerűen elfogadhatat­lan, hogy a ligaelnök lecsalózta a sportág vezető testületét és szé­két felrúgva távozott - mondta válaszként Bozóky. Az MLSZ-elnök arról is beszá­molt, hogy az angol szövetség május 30-ára meghívta a ma­gyar válogatottat az újjáépülő Wembley-stadion nyitómérkő­zésére, s hozzátette, hogy ha va­lamilyen oknál fogva mégsem lehetne a legendás arénában megtartani a találkozót, akkor Manchester lesz a helyszín. A Lothar Matthäus szövetségi ka­pitány jövőjét firtató kérdésekre a következőt válaszolta: - Elkép­zelhető, hogy ma tárgyalunk ró­la. A német tréner szerződése de­cember 31-én jár le. Ronaldinho a FIFA legjobbja 2005-ben Tavalyhoz hasonlóan a brazil Ronaldinhót választották az év játékosává a Nemzetközi Lab­darúgó-szövetség (FIFA) szava­zásán, melynek eredményhirde­tésére a zürichi operaházban rendezett gálán került sor. ZÜRICH (MTI) Az FC Barcelona világbajnok klasszisa, Ronaldinho - aki idén az Aranylabdát is kiérdemelte ­956, az angol Frank Lampard (Chelsea) 306, a győztes klubtár­sa, a kameruni Sámuel Eto'o pe­dig 190 pontot kapott a szavazá­son. A voksoláson a klubedzők, a szövetségi kapitányok és a profi játékosok nemzetközi szakszer­vezete (FIFPro) nyilvánított véle­ményt. Ronaldinho a Gremióban kezdte pályafutását, ahol 1998-ban, azaz 18 évesen ját­szott először profik között. Egy év múlva már a közönség első számú kedvence volt. 2001-ben járt le hazai szerződése, s nyil­vánvaló volt számára, hogy Euró­pában folytatja. Elsőként a fran­cia Paris St. Germain csapott le az ifjú titánra, 2001. január 17-én ötéves szerződést kötött a francia klubbal. A földkerekség elsősorban a 2002-es világbaj­nokságon figyelt fel rá, amelyen az aranyérmes brazil válogatott egyik legjobbja volt. 2003 nyarán elköltözött Párizsból, és számos kérő közül - mint a Manchester United, a Chelsea vagy a Bayern München - a spanyol FC Barce­lonát választotta. Hatalmas sze­repe volt abban, hogy a Barca nyáron hat év szünet után elhó­dította a bajnoki címet. A nőknél a 2003-ban világbaj­nok német Birgit'Prinz másod­szor is megvédte címét 513 pont­tal, a második brazil Marta 429, míg a harmadik amerikai Shan­non Boxx 235 pontot kapott. Elnöki különdíjban részesült Anders Frisk svéd bíró, aki már­ciusban - a Barcelona-Chelsea Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő után, az őt és családját ért fenye­getések hatására - visszavonult a játékvezetéstől. AZ EDDIGI GYŐZTESEK Az év játékosa díj eddigi győztesei. 1991: Lothar Matthäus (német), 1992: Marco van Basten (holland), 1993: Roberto Baggio (olasz), 1994: Romario (brazil), 1995: George Weah (libériai), 1996: Ro­naldo (brazil), 1997: Ronaldo (brazil), 1998: Zinédine Zidane (francia), 1999: Rivaldo (brazil), 2000: Zinédine Zidane (francia, Juventus), 2001: Luis Figo (portu­gál, Real Madrid), 2002: Ronaldo (brazil, Real Madrid), 2003: Ziné­dine Zidane (francia, Real Mad­rid), 2004: Ronaldinho (brazil, Barcelona), 2005: Ronaldinho (brazil, Barcelona). Ronaldinho megcsókolja a kitüntetést MTl-fotó Az év sportolói a Délvilág életműdíjasa: Risztov Éva Még nincs komoly terve Risztov Éva - ezt kevesen mond­hatják el magukról - 20 évesen lezárta életének egy jelentős sza­kaszát. Abbahagyta az úszást. Csalódott és boldog. Sportágá­nak keserű szájízzel fordított hátat, viszont élvezi a civil élet szabadságát, bár azt még nem döntötte el, hogy mihez kezd. - Olyan kérdés, amit vártam, de soha nem tettek fel? Nincs. Előbb-utóbb mindig elmondtam mindent, amit akartam - mond­ta a pályafutását október köze­pén befejező úszó, Risztov Éva, aki a Délvilág életműdíját vehet­te át lapunk Az év sportolója el­nevezésű gáláján. Nem sokáig pihent, a medencé­től nem tudott szabadulni, elkez­dett - bár csak hobbiból - vízilab­dázni, a Domino BHSE együttesé­ben. Először bizonyítani akar, le­tenni valamit az asztalra új sport­ágában, csakis akkor kötelezi el magát a póló mellett hosszabb tá­von. Erre a lehetőségre egyébként az a mobilszolgáltató hívta fel a fi­gyelmét, amely úszóként támogat­ta, Kisteleki Dóra és Kovács Anett pedig „megfűzte", meggyőzte, hogy csatlakozzon hozzájuk. - Nem bántam meg, barátokra leltem, szeretem és tisztelem az edzőmet, Györe Lajost. Teljesen más közeg, jól érzem magam, és már meccset is játszottam a gárda B csapatában, az OB I/B-ben. Szí­vesen és felelősség nélkül csiná­lom, és pillanatnyilag úgy gondo­lom, nem is akarom minőségi szintre emelni. A legfontosabb, hogy szeretnek, befogadtak, elfo­gadnak olyannak, amilyen vagyok, és mindenben mellettem állnak. Emlék a közelmúltból: Risztov Éva úszik Fotó: Tésik Attila Az úszásban azonban nem volt mindig így, ezt is sérelmezte. Olya­nok hagyták cserben, vagy „koptak ki" mellőle, akikben bízott, akiket barátainak, barátnőinek tartott, hitt. Gesztusain, „jelbeszédén" látszik, ezen még nem tette túl magát teljesen - Nem akarok sen­kit megbántam, lezártam életem­nek ezt a szakaszát. Az élsport ilyen, nekem azonban már nem volt gyomrom hozzá. A vásárhelyi úszóiskola? Még nem aktuális. És még nem ürítette fenékig a keserűség poharát: az egyik bul­várlap összehozta a rádiós, tévés sztárral, Bocitkor Gáborral, talál­gatások jelentek meg, kíváncsis­kodtak. Besokallt. Nem csoda. - Tudom, hogy az a sztori, ha két híres ember nem létező magánéle­téről írhatnak, és a végén - annyi­szor ismétlik, sulykolják -, hogy elhiszik az olvasók, az emberek. Ezzel tisztában vagyok, de nem fo­gadom el. Kíváncsi lennék rá, mit szólna az az újságíró, aki rólam is cikkezett, ahhoz, ha az ő privát szférájában is kutakodnának, kite­regetnék, hogy ki a barátnője, csal­ja-e, vagy sem a feleségét, pletykál­nának róla. Valószínűleg ő lenne a legjobban felháborodva... Arra ké­rem az embereket: ne ezek alapján alkossanak rólam véleményt, mert a cikkeken keresztül - még ha azt hiszik is - nem ismerhettek, nem ismerhetnek meg. Egyébként nem tartozik senkire, hogy kivel járok, boldog-e a párkapcsolatom, veszekszem-e a kedvesemmel. Szeretném magam irányítani a sorsomat - és ez az élet sem köny­nyebb, mint a másik volt. Ha már szóba került, nem le­hetett kikerülni: milyen jövőt képzel magának Risztov Éva? - Nincsenek konkrét terveim a jövőt illetően - most jól, szaba­dabban érzem magam. Sokáig al­szom, kutyát sétáltatok, tanu­lok, készülök az érettségire, és edzésre járok - és néha haza is jövök. Mert a család hiányzik, más azonban nem... IMRE PÉTER SIKERES PÁLYAFUTÁS Risztov Éva húszéves korára majd­nem mindent elért pályafutása so­rán. A normálmedencés (50 méte­res) Európa-bajnokságon őt ezüstöt, egy bronzot; a világbajnokságokon három ezüst- és egy bronzérmet szerzett míg a rövid pályás Euró­pa-bajnokságokon hat arany mellett egy bronz volt a termése. A felnőtt országos bajnokságokon ötvenszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára, a többi korosztályos és egyéb érmet pedig „kilókban" lehetne mérni. Győztes rajt Csabán KÉZILABDA MUNKATÁRSUNKTÓL Győzelemmel kezdte szereplését a Békés megyében zajló Pannon GSM-kupa férfi kézilabdatornán a magyar válogatott. Skaliczki László idegenlégiósokat és sérül­teket nélkülöző gárdája Békés­csabán a cseheket múlta felül az Európa-bajnoki felkészülés első állomásán két találattal, 27-25-re. A mieinknél kiválóan védett a Pick Szeged kapusa, Szente Gábor, valamint pályára lépett csapattársa, Lendvai Péter is. A csehek a tizedik percig ve­zettek, aztán kisebb megingá­soktól eltekintve végig vezetett a hazai együttes. A végeredmény: Magyarország-Cschország 27-25 (12-8). A másik mérkőzésen, Bé­késen: Lengyelország-Szlovákia 30-25. A négycsapatos eseményen ma a lengyelekkel, holnap pedig a szlovákokkal találkoznak a ma­gyarok szintén Békéscsabán 18 órától. Diákolimpiai medálok MUNKATÁRSUNKTÓL A Szegedi VSE Tor­nádó Team gyors­korcsolya-szakosz­tályának a verseny­zői szép sikereket ér­tek el a közelmúlt­ban Budapesten megrendezett hosz­szúpályás diákolim­piai döntőn. Úgy, hogy előtte mind­össze heti egy órát tudtak jégen edzeni. Eredményeik, el­sők: Sántha Blan­ka, Monostori Esz­ter (mindkettő JGYTF Gyak.), Ké­ri Eszter (Tarjáni két tannyelvű); másodikak: Török Réka (Rókus I.), Streitmann Laura, Berta Martin (utób­bi kettő JGYTF Gyak.); harmadik: Sebők Dominika (Karolina); negye­dik: Hülber Dániel (Tarjáni két tannyel­vű); ötödikek: Gardi Dominika (Dózsa), Bakos Betti (Radnó­ti); hatodik: Dékány Bence (Táltos). Edzők: Kéri Ferenc és Garzó Erika. Ezüstérem Aradról MUNKATÁRSUNKTÓL Aradon rendeztek 15 csapat részvételével nemzetközi teremlabdarú­gó-tornát az 1996-ban született gyerekekből álló csapatok részvételé­vel. A viadalon részt vett a Tisza Volán SC gárdája is, ámely a máso­dik helyet szerezte meg. Eredményeik, csoportmeccsek: -Kolozsvár (romániai) 4-1, gól­szerzők: Szélpál N. 3, Zsótér; -Pandurii TG fiu (román) 5-4, gsz»: Szélpál N. 3, Zsótér, Kántor; -UTA Arad (romániai) 3-1, gsz.: Szélpál N., Zsótér, Kántor; -Bihar FC (romániai) 3-1, gsz.: Szélpál N., Zsótér, Horváth B.; 1-3. helyért:-Nagyvárad (romániai) 5-1,gsz.: Szélpál N. 3, Zsótér, Kántor; -Atletico Arad 1-2, gsz.: Kántor. A végeredmény: 1. Atletico Arad, 2. Tisza Volán SC (Horváth Ben­ce, Kántor Máté, Juhász Roland, Szélpál Norbert, Szőllősi Dániel, Zsótér Donát, Lázár Bence, Pintér Ferenc, Molnár Csaba, Fodor Dá­niel, Hegedűs Viktor, Berta Viktor, Király Márton, edző: Hűvös Gá­bor), 3. Nagyvárad. Egykori kedvencek a Kék Mókus-kupán (12.) Csehó „Csifu" Tibor A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsar­nokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen. A kispályás labdarúgótornák ál­landó résztvevője a most 42 esz­tendős Csehó Tibor (képünkön). „Csifu" nélkül elképzelhetetlen a Kék Mókus-kupa is, kétszer nyert, de mellette jó néhány dön­tős szerepléssel is büszkélked­het. - Rabja vagyok a kispályás lab­darúgásnak, egyszerűen imá­dom. Ha hívnak, szerencsére megkeresésben nincs hiány, azonnal megyek - árulta el a re­mek kapus. Tizenkét évesen, 1975-ben a Szeol Sportiskolában Dobozi Pis­ta bácsinál kezdett el futballozni. Amikor kiöregedett az ifikorból az NB III-as Délép SC-ben foly­tatta, egészen addig, míg be nem vonult a H. Kun Béla SE-be. A le­szerelés előtt Kaszás Gábor hívta az élvonalbeli Szeol AK-ba, de amikor aktuálissá vált volna az igazolás, az edző már a Videoton­nál volt, így Csehó az NB III-as Szegedi Dózsához írt alá. - Remek időszaka volt ez a pá­lyafutásomnak, megnyertük a bajnokságot, feljutottunk az NB Il-be. Ehhez az időszakhoz kötő­dik életem talán legjobb mérkő­zése. Diósgyőrben játszottunk, sérült voltam, alig tudtam járni. Kényszerből le kellett ülnöm a kispadra, de a DVTK 3-0-s veze­tésénél Fazekas Istvánt szétrúg­ták a hazaiak, muszáj volt pályá­ra lépnem. Sántikálva beálltam a kapuba, majd kivédtem a hazai­ak szemét. Kaptam ugyan négy gólt, a vége 7-1 lett oda, a Nép­sport mégis 8-as osztályzattal honorálta teljesítményemet. Emlékszem, a meccs után az el­lenfél játékosai is odajöttek hoz­zám gratulálni. Csifu 1995 januárjáig védte a Hunyadi tériek kapuját, majd egy évre leállt. Nem kért a Szeged SC-vel történt fúzióból... - A Vágó Attila edzette Kiskun­dorozsma NB III-as gárdájában kezdtem újra. Bajnokok lettünk, feljutottunk a másodosztályba, majd egyéves tápéi kitérő után lehorgonyoztam a Kiszombor csapatánál. Öt felejthetetlen évet töltöttem itt el, háromszor aranyérmesek lettünk, de a má­sik két alkalommal is a dobogón végeztünk. A nyáron hagytam abba a futballt. Egyrészt regge­lente, amikor kikeltem az ágy­ból, már fájt mindenen, más­részt pedig fiatal csapattársaim­nál igencsak hiányoltam a labda­rúgás iránti alázatot... Az Alföld Szeged Kft.-nél áru­szállítóként dolgozó egykori há­lóőr kicsit sajnálja, hogy hosszú pályafutása alatt nem szerepel­hetett az NB I-ben. - Békéscsabán lett volna erre legnagyobb esélyem, de mert az akkori, ottani kapus, Gulyás kül­földre igazolása kútba esett, ma­radtam Szegeden. Ezzel együtt elégedett vagyok pályafutásom­mal, amelyben akadtak kudar­cok és szép dolgok egyaránt. Ke­rekítek érzem az egészet. SZÉLPÁL LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom