Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-03 / 283. szám

14 SZIESZTA 2005. december 3., szombat BOCHKOR GÁBOR: PICIT SZEMTELENKEDŐ, PISZKÁLÓDÓ FIGURA VAGYOK Bajor, a barátságos bohém irányt váltott Két, gyermekeknek szóló kötetét mu­tatja be Nagy Bandó András, aki hét­főn este lesz a Szegedi Szalon ven­dége a Bartók Béla Művelődési Köz­pontban. A deszki születésű humo­ristát arról faggattuk: hogyan jutott el a kabarétól a szépirodalomig. A Fából vasparipa kötet apropóján be­szélgethetnek Nagy Bandó Andrással hét­főn este 6 órától azok, akik ellátogatnak a Bartók Béla Művelődési Központ Szegedi Szalon című rendezvényére. Nagy Bandó elmondta: több oka van annak, hogy manapság „kevéssé túltengő mértékben" van jelen a tévéműsorokban és a ka­barékban. Igaz, a rádiókabarénak - ha ritkán is - még dolgozik, és lapunkat is megtiszteli egy-egy írással, de mostaná­ban valahogy a kabaré nem inspirálja annyira, mint régen. Ennek oka pedig egyszerű: nincs inspirációja. Bandó kicsit büszkén említi: 30 éven át írta magán­számait, tíz önálló estet állított össze ezekből, s a rádió archívumában is több mint 20 órányi anyagát őrzik. Ennek ak­kor nézett utána, amikor szó volt arról, hogy készítenek egy életműsorozatot, ez a terv azonban kútba esett. Viszont dol­gozik egy másik kabaréműsornak, Hu­morlexikon a címe. Nem rég rögzítették a rádióba ezek konferálószövegeit, az ak­tuális címszó a szegénység. Nagy Bandó kis iróniával jegyzi meg: az erről szóló számba beledolgozta hajdani Eltartási szerződés című írását, amelyben arra kér­te az államot, odaadja neki a pénzét, csak fogadja őt örökbe... Hát bizony, az írás ennyi év után is aktuális! A humorista vallja: a humorérzék nem kopik ki az emberből, de elhagyva az ötvenedik életévet, fel kell mérni, hogy vannak-e fontosabb dolgok a humoresz­kek írásánál. Az országot járva a fellépései alkalmával még mindig érzi a közönség szeretetét, sikerei vannak, de egyébként a céljai már más utak felé viszik. Van pél­dául adóssága a klasszikusokkal és kor­társakkal szemben: rengeteg könyvet sze­retne elolvasni, és van néhány, amit meg akar írni. Emellett Pécsen Háy János A Gézagyerek című darabjában is játszik ­Herda Pityut alakítja, a kisember bőrébe bújva kiválóan érzi magát. Ráadásul ez az időszak a Minerva-színpadra emlékez­teti, 1975-ben léptek fel utoljára, de en­nek ellenére Bandó úgy érzi: a színpad olyan neki ma is, mintha nem szállt volna el az a harminc év... A gyerekkönyvek-versek után most ko­molyabb munkába fogott: a Toscana cí­mű regényén dolgozik. Ennek alaptör­ténete: egy író úgy jön ki a kórházból, hogy tudja, hasnyálmirigyrákja van, és számára már csak három hónap az élet. Ugyanakkor lánya hat hónapos veszé­lyeztetett terhes - három hónapja van gyermeke megszületéséig. Az író eltit­kolja, hogy halálos beteg, mert félti a lányát és születendő unokáját a trau­mától. Azt hazudja a lányának, hogy Tos­canába utazik író barátaival. Valójában a kórházba költözik be, s e-mailen tartják a kapcsolatot... Bandó számára ez nagyon izgalmas téma, hiszen a főhős áldozatot hoz azért, hogy unokája egészségesen megszülethessen. Az írás nagy feladat, tervei szerint jövő tavasszal készül el a 400-500 oldalasra tervezett kötettel. Lel­kesen mondta: ez az, amiért érdemes otthon lenni, amiért érdemes minden nap felkelni. Megint azzal foglalkozhat, amit szeret, és ez az egész eddigi életére jellemző volt. Örömöt és boldogságot adott neki mindig is a munkája, és most is. S hogy is ne lenne elégedett, amikor a Fából vasparipa gyerekverskötet első ki­adása már elfogyott - ebből a hétfői estre hoz magával néhány példányt -, s a legkisebbeknek szóló verseiből Halász Ju­dit és a Republic lemezén is hallható feldolgozás, nem is beszélve arról, hogy a Szélkiáltó együttes 16 versét vitte cédére, a Madarat tolláról kötet megzenésített költeményeit pedig egy zalaegerszegi csapat rögzíti hanghordozóra. Bandó Szegedre szívesen jön, hiszen találkozik a hajdani Minervásokkal, a ba­rátokkal, és - azt mondta - annyi jó élmény éri minden alkalommal, hogy teli zsákkal térhet haza orrfűi otthonába. NYEMCSOK ÉVA Ha a rádiókabaréban megszólal a hangja, a hallgató szája fülig szalad. Ő tudja a legjobban kihozni a sodrából Farkasházy Tivadart. Kedves bohém, akinek a barát­ságairól legendákat mesélnek. A filmeken az egyszerű, csetlő-botló, mosolyogtatóan esendő kisemberek meg­formálásával nevettet - Bajor Imre. Ma Magyarország egyik legsikeresebb színésze. Saját bevallása szerint a siker - ez az illékony ajándék - nem változtatta meg az emberekhez való viszonyát. Ő maradt, aki volt. A Bajorimi. - A hazai mozik nagy sikerrel játsszák Gyöngyössy Bence és Kabay Barna filmjét, mely az 1943-ban készült Egy szoknya, egy nadrág remake-je. A Meseautó és a Hyppolit, a lakáj nyomdokaiba lépő filmet a bemutató óta negyvenezren látták. Ön egy agrármüsor rendezőjét alakítja a feldolgozásban. Hogyan fogadta a felkérést a szerepre? - Nagyon örültem ennek a szerepnek, mert a megtiszteltetés mellett az is fontos, hogy szeretem a magyar vígjátékokat, és örülök, ha a játékommal megnevettetem a közönséget. - Az Egy szoknya, egy nadrág öt hónap kemény munka után készült el A forgatáson melyek voltak azok a pillanatok, ame­lyek önnek különösen kedvesek voltak? - A kívülállók azt gondolják, hogy a forgatások alatt a színészek és a többi alkotó baromi jól érzi magát, és valami egészen bulis hangulatban telnek a forgatási napok. Sajnos a valóság ennél KÍCSÍ huSZSE sokkal hétköznapibb. A napja- Bajor ]mre szfnészi pályáját az im nagyon zsúfoltak. Játszom Állami Déryné Színházban kezd­egy színházban, az előadás te 1976-ban, 1984-ig öt éven át után éjszaka a szövegemet ta- itt dolgozott, majd 1989-től a Já­nulom. Ilyen éjszakák után a tékszínben játszott. 1999-tól reggeli ébredés nem mindig szabadúszó. Számos színpadi zökkenőmentes. Kedves dol- darabban feltűnt, a nagyobb kö­gok persze mindig történnek a zönség a Szomszédok című tévé­forgatásokon, és ezek azért sorozatból ismerte meg, ahol fontosak, mert a kollégáimat fodrászfiút játszott. Bajor nagy és engem is feldobnak. A fel- népszerűségre tett szert, több vételek során egy alkalommal show-ba meghívták, és Csók­egy kaszkadőr helyett öltő- özön című önálló estjével bejárta nyöstül ugrottam a városligeti az országot. A kilencvenes évek­tóba. Az öltöny alatt búvárru- tő, elmaradhatatlan résztvevője a hát viseltem. Gyöngyössy Rádiókabaréknak: máig emiege­Bence rendező előtte azzal tik híres produkciójának „refrén­szekírozott, hogy úgysem me- jét": én, a Gyula, meg az Ottó, a rem megtenni ezt a bravúrt. Tóth ottó... A Heti Hetes talk­Bennem pedig a „csak azért is Show-nak indulásától, 1999-től megmutatom" érzése mun- állandó résztvevője. Itt ragadt rá kált. Örültem, hogy képes vol- a kicsi huszár elnevezés, tam erre a mutatványra. Eb­ben az örömben egyedül a kaszkadőr nem osztozott. „Megkö­szönte", hogy elvettem a munkáját. - Parádés a film szereposztása. Kern András, Oroszlán Szonja, Szerednyey Béla, Pogány Judit és egy régi barát, Rudolf Péter, akivel húsz éve nem forgattak együtt. Korábban azt nyilatkozta, a legnagyobb öröm számára, hogy Rudolf Pé­terrel álllmt a kamera elé. Mi adta ezt az őszinte örömöt? - Volt egy közös színházi fellépésünk, ami csodálatos élmény volt számomra. Peti még főiskolás volt, és ebben az időben mély barátság szövődött közöttünk. Közben gyermekeink születtek, megöregedtünk, megkopaszodtunk, és az életünk is más irány­ba vitt bennünket az elmúlt húsz év alatt. Most azonban felfrissítettük a barátságunkat, és az élet nagy adományának tartom, hogy a beszélgetéseinket ott tudjuk folytatni, ahol két évtizeddel korábban abbahagytuk. - Legendásak a baráti kapcsolatai, melyek Koós Jánoshoz, Havas Henrikhez, Gálvölgyi Jánoshoz fázik. Mi a legfonto­sabb önnek a barátságban? - Ha februárban beszélünk valami­ről, és áprilisban űjra felhívom, ak­kor ugyanott tud­juk folytatni a gondolatainkat, ahol abbahagy­tuk. Fontos, hogy az elfoglaltsága­ink miatt ne te­gyünk szemrehá­nyást egymásnak. A munkáink nem mélyíthetnek sza­kadékot egy köl­csönös tiszteleten és szereteten ala­puló barátságba. A másik nagyon fontos dolog a hozzájuk fűződő barátságban, hogy tehetsége­sek. Én nem tu­dok tehetségtelen emberekkel ba­rátkozni. Bajor Imre a Heti hetesben lett kicsi POZSGAI JÁNOS huszár FOTÓ: KARN0K CSABA Akinél a bumeráng a sláger A témát többnyire már nem ő találja ki, de a hódme­zővásárhelyi bikinivonalra maga is kíváncsi volt. A bi­ciklistákkal éppen fasírt­ban van, és a bulvár sem a szíve csücske, buzerál­ni-viccelődni viszont szeret. A Sláger rádió „bumeráng­jával", Bochkor Gáborral Szegeden beszélgettünk. - Hogyan készül egy rádió­adásra? - Az aktualitásokra gagman­jeink ugranak rá, mi pedig vá­lasztunk a témák közül. Van, amikor teljesen spontán rob­ban a bomba. Legtöbbször tel­jesen elrugaszkodunk a javas­lattól, elindul az agyunk. Be­vonjuk a közönséget, akiktől sokszor visszakapjuk a labdát. Az SMS-ek lavinaszerűen gör­getik tovább az adást. - Műsorukban kényes té­mákkal szoktak hallgatókat felébreszteni. Egy hódmező­vásárhelyi tanárnőtől példá­ul azt kérdezték: borotválja-e intim testrészét. Ezt a stílust mennyire tolerálják az em­berek? - Akiket felhívunk, többnyi­re már jelentkeztek nálunk, szeretik a műsor hangvételét, tudják, mire számíthatnak. Ez az eset kivétel volt. Ennek a tanárnőnek a diákjai kérték a rendhagyó ébresztést. Tudtuk: ók már feltették neki egyszer ugyanezt a kérdést. Úgy gon­doltuk, a tanárnő jó fej lehet, aki lazán kezeli a dolgokat, és megbocsátható bűnnek tart egy ilyen zargatást. - Volt olyan, amikor túl­lőttek a célon? - Természetesen. Amikor az Túl vagyok már azon, hogy örömet okozzon, ha írnak rólam - mondja Bochkor Gábor FOTÓ: GYENES KÁLMÁN autómentes napon Budapes­ten lezárták az Andrássy utat, és csak bicikliseket engedtek be, kikarikíroztuk a bringáso­kat. Volt, aki halálosan meg­sértődött, kollektív feljelentést tettek ellenünk gyűlöletkeltés vádjával. Nem akartuk bán­tani őket, de akciójuk - ér­zésünk szerint - sokkal több embernek okozott bánatot, mint örömöt. Ezért mondtunk mindenfélét rájuk, még ha ki­csit erősnek is tűnt. A bul­várlapok nem a műsor egé­szét, csak részleteit tették cím­oldalukra. Egyes mondatokat vágtak ki tőlünk: így lettünk gyűlöletkeltők. - Milyen a kapcsolata a bul­várlapokkal? - Magyarországon kisiklott ez a műfaj. A bulvárújságírók nem veszik a fáradságot, hogy legalább féligazságokat derít­senek ki, folyosói pletykákat írnak le tényként, hiszen nem ellenőrzi őket senki. Volt olyan nap, hogy egyszerre két bul­várlapban jelentem meg cím­lapon: az egyiken éppen sza­kítottam a barátnőmmel, a másikon esküvőnket tervez­tük. Túl vagyok már azon, hogy örömet okozzon, ha ír­nak rólam. - Élő rádióműsor vagy té­véfelvétel? Melyiket szereti jobban? - Három különböző dolgot csinálok: a Csaó, Darwin! ösz­szetett tévéműsor: délelőtt kezdjük, késő estére vesszük fel. A Buzera élvezetes: elin­dulunk vele, és a végén le­állunk. Mégis: az élő rádió­adás varázsa az igazi. Szeren­csére a Buzerában is egyre in­kább úgy tudok viselkedni, ahogy azt a rádióban meg­szokták tőlem: a picit szem­telenkedő, piszkálódó figura a stílusom. - Rajongók? - Kedvesek és aranyosak, de akadnak őrültek is. Az SMS-dream-teamünk tagjai mindig valami becenév alatt küldenek be jópofa reakciókat a műsorba. Az ilyen rajon­gókért érdemes csinálni ezt az egészet! KISS GÁBOR GERGŐ A KABARÉTÓL A GYEREKVERSEKEN ÁT A SZÉPIRODALOMIG

Next

/
Oldalképek
Tartalom