Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-31 / 306. szám

10 SZILVESZTER 2005. december 31., szombat Még időben elcsíptük 95 év hírei és hirdetései Az újságíróknak nem mindig sikerül kész anyagot letenni rovatvezetőjük asztalára, a bakik időnként kemény éberségi próbát is jelentenek. A 2005-ös esztendő terméséből jó néhányat még időben, megjelenés előtt elcsíptünk. „4 legnehezebbek jutalma .A város 150-160 legnehezebb gyermekének kíván ajándékot adni a Fidesz női tagozata, mely gyűjtést is Indított ebből a célból - jelentette be sajtótájékoztatón a szervezet egyik megyei alelnöke." Milyen színű lehet még? .Hófehér hó fedi most e napokban, de az gyorsan elolvad." És még hazamennek „Portás engedi be a rászorulókat a Kincses temetőbe." Vásárhely a metropolisz .A városban összesen 5600 olyan legalább tízlakásos társasház áll. mely ezzel a két technológiával készült, közülük 2694 a panel." Tökéletes álcázás „Álrendóröknek adták ki magukat" Mit akarnak elérni? „...a közterület-felügyeleti csoport vezetője elmondta, ezzel az újítással szeretnék elérni, hogy a lomtalanítási akciókor az utcára került holmik szerteszét heverjenek, s esetleg szétdúrják azokat." .4 ló halála „Áramütéstől patkolt el Kapitány" Üresedő bérlakosok .Kézmúvesházat alakítanak ki az egyik megüresedett belvárosi bérlakosból." Ki korán kel, gyöngyözik „A késve érkező borsodi polgármesterek még hagymát és zöldségeket aprítottak, amikor a szegedi Botka László pörköltje már javában gyöngyözött." Ez meg itten a British Múzeum .Folytatnák a felújítást, valamint bővítenék is az 1300 gyűjteménynek - patika, iparosélet, ősi mesterségek kiállítása, paraszti szoba, életös háznak - otthont adó múzeumot." Ne nézzük madárnak! „A gazda 1972 óta tagja az országos galambszövetségnek." Szakképzett szakmunkás „...elsősorban szakképzett lakatosok és a szakmában tapasztalattal rendelkező szakemberek jelentkezésére számítanak" Biztos, ami biztos .Az biztosnak látszik, hogy bár a színfalak mögött folynak az előkészületek, még semmi sem biztos." A fuvarozó lelkiállapota „A szegedi vállalkozó hosszú távon szkeptikus." .4 zárt ülésről, egyszerűen „A közgyűlés zárt ülésen hozott ülésén szolgáltatókkal való további tárgyalásokról hozott határozatot." „4 jobbnál is jobb lesz „A korszerűsítés jegyében korszerűsítik a nézőteret, ahová sikerült megfelelő székeket beszerezni." A rendszertelen rend ....az intézmény főigazgató főorvosa elmondta: ő Is úgy érzi, hogy a betegeknek, az orvosoknak, a kórházi dolgozóknak sem jó a rendezetlen látogatási rend". Még csak tervezik, de már fölépült .A legutóbbi közgyűlésen az igazgató bemutatta az iskolabővítés terveit. Novak István ugyanis már elkészítette azt az új épületet, melyet egy híd kötne össze a jelenlegi iskolával." A felszabadult szilveszteri vidámság csak 1990-ben, a rendszerváltással jött el a napilapokban - mutatja a 95 éves Délmagyarország tükre. Addig operett és dráma váltakozik, belső oldalon eldugott hír a szilveszter esti műsor és az újévi jó kívánság: B. ú. é. k. „Újra egy határvonal, mely után majdnem az következik, ami előtte volt... Szilveszterkor búcsúzkodunk, amúgy magyarosan: sírva-vigadva..." vallja 1912-ben az év utolsó napjáról a Délmagyarországban a Szegedi kalendárium szerzője. A szerkesztők a helyi programok között szerepeltetik, hogy a Városi Színház „este félhét órai kezdettel, mérsékelt helyárakkal" várja a közönséget. „Szilveszterest az Otthonban, a Lloydban és a Katolikus körben" - utal a nap különlegességére egy eldugott hírecske. Eredményekben gazdag évre tekint vissza és reményekben dús újesztendő előtt áll a német haderő - ez az 1942. év utolsó napján, december 31-én megjelent Délmagyarország címlapján a háborúról szóló jelentés eszenciája. „Kacagással fejezzük be az ó-esztendőt és nevetéssel kezdjük az új évet!" - szólítja vidámságra a szegedieket a Korzó Mozi hirdetése. „A Szegedi Színház elsőrendű tagjai felléptével színrekerülnek" villámtréfák, bohózatok, duettek és magánszámok... Kitűnő ételek és italok. Feketekávét tiszta babkávéból szolgálok ki. Belépő nincsen. Rendes árak." Budapestről azt jelentik, hogy „a közellátási miniszter január 1-jére eső pénteki napra a hústalan napot felfüggesztette." „A Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Pártbizottsága boldog új évet kíván párttagjainak, a sztahanovista munkásoknak és élmunkásoknak, az üzemek dolgozóinak, dolgozó parasztságunknak, néphez hű értelmiségieinknek..." - áll a Délmagyarország helyi híreinek élén 1950. december 31-én. „Méltó eseménnyel zárult Szegeden az 1950-es esztendő: a Lenin-Sztálin szobor felavatásával. Az ő szellemükben, az ö iránymutatásukkal indulunk az új 1951-es esztendőbe, újabb sikerek, népünk újabb győzelmei, a még boldogabb élet felé." Egy csomó virsli a címlapfotón, alatta a hírecske: 250 mázsa virslit és 65 mázsa hot dog kolbászt készítettek az ünnepekre a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát dolgozói. Lapunk 1980. december 31 -i számának pozitív infói között olvasható, hogy több mint 10 ezer külföldi turista búcsúztatja hazánkban az 1980-as esztendőt. A Zenés Színházban délután 3-tól Szilveszteri műsor várja a bút feledni vágyókat, a tévében 20 órakor kezdődik a vidámkodás: Hol colt, hol nem colt címmel, aztán Alfonshow, majd Hofi műsora: Tiszta őrültek háza. „...Pihenő nincs, tán csak egy röpke koccintás, és rohanunk újabb gyötrődéseink felé..." - lát jövőbe a „Kékfejű" lapunk 1990. december 30-i a Parlament malaca című hírfejének fogalmazója. Vidámkodó, karikatúrákkal tűzdelt Az év embere és eseménye összeállításunk. 24 órakor látható és hallható a Himnusz, mindannyiunk nem csupán óévbúcsúztató és újév köszöntő fohásza: „Isten, áldd meg a magyart..." ÚJSZÁSZl ILONA Kora reggel a kávézóban Még nem volt tíz óra, mikor a kétméteres férfi kijött a vécéről és leült az asztalhoz, egy üveg sört kért, meg négy tojásból rántottát. Először szalonnával, aztán módosította gombára. Én is most érkeztem a kávézóba, soha nem voltam még itt nyitás után közvetlen. Kávét kértem, és hogy halkítsák már le azt rohadt rádiót, mert szétmegy a fejem. Nem kiabáltam, csak fölemeltem a hangom, mondjuk máshogy nem is hallotta volna a pincér a rádió miatt. Nagyon fiatal pincér volt, szerintem megbukhatott valami iskolában, és most csak időlegesen szerződött ide, hogy fizetni tudja az albérletét. Lehet, hogy otthon azt hazudta, sikerültek a vizsgái, minden rendben van, csak majd a végén fog kiderülni, hogy egy évvel hosszabb az az iskola, mint ahogy a tájékoztatóban írták. Még érződött a fölmosó hypo szaga a kövön, olyan korán volt, még meg se száradt a tápoldatos víz a virágon. Persze a víz az hogy is száradhatna meg? Mondom, hogy korán van. Kihozták a kávémat, mondtam, hogy nem kérek cukrot, mégis itt van kettő. 2-0. Ez is egyfajta gondolkodás, még ha kétszeresen pazarló Is. Bár mondjuk nem kétszeresen, mert kétszer nulla az még mindig csak nulla. De legalább a kávé jó. Kevés, de jó. Lehet, hogy cukorral több lenne, de nem akarok elhízni. Márpedig ilyen apró részleteken múlik. Egy kis cukor a kávéba, mindjárt fölszalad négy kiló súlyfölösleg. Azt ledolgozni meg fölér egy világháborúval. Ha nem megy természetes életmódváltással, nincs az az isten, aki a leadott kilókat meg bírná tartani. A férfi előveszi a telefonját, nyomkodja. Egyáltalán nem zavarja, hogy nézem. Keresgél. Kizárt, hogy az időjárást wapolja, mert idegesnek látszik. Alapjában véve nyugodt, de mintha a felszín alól viharos morajlás szűrődne elő. Van nála egy táska is, akta. A pincér kihozza a sört, kitölti a pohárba, úgy habzik, mintha mosóporra töltené. Ilyen korán sört inni, azért az is valami. Le nem tudnék küldeni egy kortyot se. Másnapos vagyok, az igaz, de máshogy se esne jó ilyen korán. Odalenne az egész napom. Most hozza a pincér a rántottát, remeg a tetején a szalonna. Akkor mégis csak szalonnásat hozott. A férfi csodálkozik, hogy nincs kenyér. A pincér összesúg a másik pincérrel, aztán a másik hátulról hoz egy szelet kenyeret, szalvétába rakja és leteszi az asztalra. Lehet, hogy a reggelije volt. Biztos is, mert egy konzervnyitóval bemegy hátra. Csak nehogy kérjen még egy szeletet a vendég. Most ott nézik a pult fölött, hogy arányosan fogy-e a kenyér a rántottéval. A másik pincér nem meri elkezdeni a reggelit, hátha oda kell adnia a másik szelet kenyeret is. Szerintem a konzervet ki se nyitotta. A kávé utolsó habját befolyatom a számba, mintha épp ennyi hiányozna a fölfrissüléshez, aztán rendelek egy tonikot. Sok benne a kinin, csökkenti a gyulladást. De sajnos nincs tonik, csak gyömbér. Nem tudom, miért mondja, hogy gyömbér. Azt hiszi, hogy a gyömbér hasonlít a tonikra? Ha nincs tonik, a gyömbér is jó? Akkor kérek egy kólát. Három éve nem ittam kólát. Nem jött ki a számon. Hogy beülök valahova és azt mondom, hogy kérek egy kólát, mintha azt mondanám, hogy serdülő koromban volt egy csinos nadrágom. Ki a fenét érdekel ez? Igyál kólát, azt fog be a pofád! A férfi hirtelen fölkapja a mobilt, tele szájjal beszélni kezd. Halkan mondja és nagyokat nyel. Tudja, hogy figyelem, a másik kezével eltakarja az arcát, a lábával az aktatáskát rugdossa, hogy megvan-e. Kinyomja a mobilt, hosszan nézi a rántottát, most próbálja értelmezni a hallottakat. Kihozzák a kólámat és kiöntik. Most minek ez a többes szám? A pincér elviszi az üres üveget, nehogy még azt a kicsit is kicsurgassam belőle, ami az alján maradt. Na, majd ez megdobja a vércukorszintemet. Állítólag egy darab disznóhúst egyszer egy kísérletben beleraktak egy edénybe, és ráöntőtték a kólát, hogy ellepje. Állítólag egy nap múlva föloldódott a hús, és eltűnt. Igaz, az disznóhús volt. Meg igaz, a disznók nem isznak kólát, a kísérletet emberhússal nem csinálták végig. Sőt szerintem el se kezdték. Már honnan vettek volna emberhúst? Sokszor magukon végeznek kísérletet az orvosok, de azért, hogy kólába rakják, nem hiszem, hogy bármelyik is kikanyarintott volna egy kispőrköltnyit a combjából. Bár, ki tudja? Lehet, hogy be volt rúgva. A férfi megette a tojást, ivott rá egy pofa sört, megtörölte a száját, a szalvéta mögött óvatosan böffentett. Az üvegből kiöntötte a maradék sört, és amíg a pincér elvitte a tálcát, ivott még egy kortyot. A másik pincér most emelkedik föl a pult mögül. Talán fekvőtámaszokat csinált? Kinyomja a telefonját, és bedobja a polcra a tekila mellé. Legalábbis az üveg az tekila. Öntöttek már nekem unikumos üvegből cseresznyelikőrt, aztán meg még magyarázták is, hogy elnézést, pont olyan üvegben tartjuk a cseresznyelikőrt, mint az unicumot. Ki a fenét érdekli, hogy milyenben tartják? Reggel nagyon jólesett az a két pohár hideg szóda, életmentő volt, de hát ilyenkor az se segít, ha az ember fogkefével a szájában alszik. A tegnapi utolsó ízek még a garatban tombolnak. Biztos, hogy nem a kóla hatása ilyen gyors, ez a szódáé. Pont szemben van a vécé, mondjuk amúgy is megtalálnám. Odabent jó hideg van, tisztaság, a csempék jól tartják a hideget Szépen van ez kicsempézve, és a világítás is ízléses. El nem tudom képzelni, milyen lehet az embernek magának csinálni egy presszót, kicsempézni egy vécét. Hogy csak a befektetésen járjon az eszed. Ez rendes hely, ide máskor is bejövök, van meleg víz, folyékony szappan. Máshol meg lekapja az ember haját a kézszántó, olyan trehányul van beállítva. Most lépek ki a vécéajtón, és valami váratlan csend fogad. Vagy nem is csend, furcsa sugdolódzás. A kétméteres férfi ott fekszik a kövön az ajtónál, a fején véres seb, egyik kezében a táska, a másikban a mobilja. Két mentős jön be hordággyal, rárakják és viszik. A sarokban még ott a kávés csészém meg a kólás poharam. Kerek szemekkel nézek a pincérre: „Mi történt?" A pincér komoly képpel tördeli a kezét: „Túl magas volt. Nekiment az ajtófélfának." POOMAMCZKY SZILÁRD