Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-29 / 304. szám

14 •KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2005. DECEMBER 29. AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Petárdát nem, kis tűzijátékotigen Tisztelt Ügyvéd úr! Közeleg a szilveszter. Egyrészt azt hallani, hogy a petárdázást teljesen betiltották. Ennek ellenére a boltokban lehet kapni. Városszerte folyamatosan hallani a durrogást. Hogy lehet az, hogy valaminek a használata tilos, mégis árusítják. Az elmúlt években, az újév első perceiben mindig fellőttünk egy-egy rakétát. Ezt idén is szívesen megtennénk, de félünk a bírságtól. Kérem tájékoztasson, idén szilveszterkor mit szabad és mit nem. Tisztelt Olvasó! Ahogy az a sajtóban is megjelent, a 245/2005. (IX. 8.) kormányrendelet betiltotta a petárda vásárlását, birtoklását, tárolását és használatát is. Ez az általános tiltás csak és kizárólag a petárdákra vonatkozik. Petárdának minősül a lőpor vagy fémpor tartalmú durranótöltettel ellátott, gyújtószállal vagy dörzsfejjel és késleltetővel szerelt, nem fémköpenyes, az esetleges fényhatás mellett elsődlegesen hanghatást keltő pirotechnikai termék, illetve annak telepet alkotó változatai. A petárda mellett léteznek az I. pirotechnikai osztályba sorolt úgynevezett játékos pirotechnikai termékek és a II. pirotechnikai osztályba tartozó „kis tűzijátékok" is. Játékos pirotechnikai terméket petárda kivételével - 14. újévüket betöWÉpBszemélyek engedély nélkül megvásárolhsftTSTÉ," birtokolhatják, illetve egy időben összesen 1 kg bruttó tömegig tárolhatják, és a használati utasításban meghatározottak szerint felhasználhatják. A 14. életévét be nem töltött személy csak nagykorú személy felügyelete mellett használhat fel játékos pirotechnikai terméket. A kis tűzijáték terméket - a petárda kivételével - nagykorú személyek december 28-a és 3l-e között engedély nélkül megvásárolhatják, birtokolhatják, illetve egy időben összesen 3 kg bruttó tömegig tárolhatják, és a használati utasításban meghatározottak szerint felhasználhatják. A jogszabály az engedély nélküli felhasználás időtartamát december 31-én 18 órától január l-jén 06 óráig terjedő időtartamban határozta meg. Közintézményben, középületben, sportlétesítményben, egyházi intézményben, védett természeti területen és C tűzveszélyességi osztályba tartozó helyen kizárólag pirotechnikus irányításával használható fel mindkét kategóriába tartozó termék. Tömegközlekedési eszközön használatuk tilos, ott a szállításuk is csak zárt csomagolásban történhet. Pirotechnikai termék forgalmazására kizárólag az a gazdálkodó szervezet jogosult, amely azt a tevékenységét bejelentette, erre engedélyt kapott. Magánszemély tehát az ország területén jogszerűen csak ilyen szervezetektől vásárolhatja meg a termékeket. Nincs akadálya a játékos pirotechnikai termék külföldön történő megvásárlásának sem, mivel azok behozatalához engedély nem kell. December 28-ától 31-éig terjedő időszakban a kis tűzijáték termékekre sem kell behozatali engedélyt kérni. A pirotechnikai termékek legális helyről történő beszerzése garanciát jelent azok biztonságos működésére, a visszavételezésre, illetve arra, hogy a vásárló szakembertől kap információt a biztonságos működtetésre vonatkozóan. A termékek legkisebb egységcsomagját magyar nyelvű, közérthető és jól olvasható, a terméktől elválaszthatatlan címkével és felirattal kell ellátni, aminek tartalmaznia kell az osztályba sorolás számát is. A tűzijátékok használatánál természetesen fokozott körültekintéssel kell eljárni, nehogy személyi sérülést, anyagi kárt vagy akár másoknak csak kellemetlenséget okozzunk. Kérdések József Attila hódmezővásárhelyi szobránál A 2005. október 2-án, Hódmezővásárhelyen felavatott József Attila-szobor néhány hónapon belül megmozgatta a vélemények világát. A Délmagyarország, Délvilág c. napilapok december 14-i száma a hódmezővásárhelyi József Attila-szoborkompozíció megrongálásáról tudósított: apró pontokon fehér kőporral satíroztak, a lámpatartó bronzcsövét meghajlították, három fehérmárvány könyvet lefeszegettek. A vásárhelyi József Attila-szoborkompozíció Kligl Sándor szobrászművész alkotása. Köztéri szoborként mi mindent bír ki ez a József Attila kultuszát képviselő alkotás? A szoborrongálás után mit tartogat még számunkra lózsef Attila Hódmezővásárhelyen megjelent verseinek világa? József Attila ezen költeményei közül két olyan verset is ismerek, amely az utóbbi kérdésre is válaszképes jelentést hordoz. A Vásárhelyi Friss Újság, 1930. december 7-i számában először megjelent Tedd a kezed című József Attila vers a szoborrongálás után történő olvasatban engesztelő válaszokkal és felszólításokkal telítődhet. „Tedd a kezed / homlokomra, / mintha kezed / kezem volna. / Úgy őrizz, mint / ki gyilkolna, / mintha éltem / élted volna. / Úgy szeres, mint / ha jó volna, / mintha szívem / szíved volna." A homlokra történő szimbolikus kézrátétel a megbocsátó jóvátétel cselekedeteként is megvalósulhat? A valóság néha költői. Egyébként eredetileg ez egy szerelmes vers, most viszont a vers mozdulatgesztusa kaphat többletjelentést. A Hódmezővásárhelyen megjelent versek közül lássuk most a másikat is! „Derűs vagyok és hallgatag" - írta József Attila abban a versében, amely az emberi méltóságot ért sérelmen való felülemelkedést most a megrongált szobor látványához közelíti. Ez a kétstrófás Dal című vers 1931. január 13-án, a Vásárhelyi Friss Újságban jelent meg, kissé József Attila szobra Vásárhelyen Fotó: Bogoly lózsef Ágoston balladás hangvételben: „Hopp, szél, fúdd szét e dalomat! / Nincs senki, akire rámondjam: / „Örömét lelte nyomoromban." /Felhő valék, már süt a nap. / Derűs vagyok és hallgatag." A vers is egy arcmás? A szavak beteljesületlen ígéretek? Az értelmezés nem más, mint a költővel együtt alkotó gondolattársítás? „...az ég fölött, mint lenn a fellegek, / egy cirógatás gazdátlan lebeg." József Attila Medáliák című versciklusából ez a két sor a világhiányt átélő, megértést váró, értékkereső emberre vonatkozik? Az olvasó a versek gondolatvilágával és esztétikai hatásával lép kapcsolatba. József Attila Eszmélet című verse egy hódmezővásárhelyi újságban, a Hetivásár - Hétfői Újság 1934. aug. 27-i és szept. 3-i számaiban is megjelent. A hosszú vers első felét már budapesti publikálása után tizenkét nappal a vásárhelyiek is olvashatták. A Vásárhelyen megjelent József Attila-versek közül nem egy még ma is megszólít? József Attila 1929 és 1935 között több részletben hosszabb-rövidebb időszakokat töltött Hódmezővásárhelyen, a város őrzi és gondosan ápolja a költő emlékét. „...lehetsz-e holt, Ha emlékemben képed még ragyog?" Byron, a nagy angol költő kérdését idéztem és erre az élő emlékkapcsolatra mutattam rá, amikor a költő centenáriuma és a költészet napja alkalmából 2005. április 11-én délelőtt, József Attila költészetének örökérvényűsége címmel ünnepi megemlékező beszédet mondtam a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban összegyűlt közönség előtt. József Attila A paradicsom életté lesz című, 1925-ben keletkezett versében az emberi értékvesztés fájdalmát az emberiség aranykorának és a gyermeki lét tisztaságának párhuzamba állításával emeltem ki. A versnek filológiai értelemben nincs vásárhelyi vonatkozása, egyetemes érvényű üzenete miatt elemeztem. A Hódmezővásárhelyen írt vagy először itt megjelentetett lózsef Attila-versekre felhívtam a hallgatóság figyelmét, fózsef Attila költészetének a nyugati irodalmi kánonba kerüléséről a városi televízió és újság számára adott interjúban is szóltam. A versek hatástörténetéhez hozzá tartozik még a mai eseményekkel való találkozás új jelentésképződése is. A szoborkompozíció ott áll némán. Sok mindent kibír. Másként nem tehet. Nézi az embereket. Mi történik? Távoli vizek nyugtalan morajlása József Attila vásárhelyi szobránál? Évszázadokkal ezelőtt kisebb tiszai hajók is jártak a környéken. Később árvízvédelmi magas téglafal épült itt. Tövében áll most a József Attila-szoborkompozíció. A fájó értékvesztésről, a paradicsomi állapot felszámolódásáról szóló verset a közeli fák, parkok, kertek csöndje álmodja tovább? A paradicsom életté lesz című József Attila - versben olvassuk: „Különös zaj támadt a kertben, / Valami bántotta a kertet." A vers mai olvasása után, a nyitott befejezés visszfénye József Attila szoborarcán a közös emberi gond vájta barázdákat, a szenvedés futóárkait világítja meg. BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON, FÖLDEÁK Lássunk világosan az egyházak állami támogatása terén Sok szó esik manapság az egyházaknak nyújtott támogatásokról. Érdemes ezen kicsit morfondírozni. A volt egyházi ingatlanok azon része kérhető vissza, amely bizonyíts feladatkör elvégzését szolgálhatja. Ha már olyan állapotban őrzik, hogy nem használható, vagy éppen az önkormányzat nem tudja nélkülözni, a működtetés megteremtéséhez az elvett ingatlan akkori értékét kaphatja meg a célnak megfelelő építkezésre az egyház. A törvény szerint kárpótlás illeti meg azokat az önkormányzatokat, amelyek ezeket visszaadják. Ez tehát nem hitéleti támogatás, hanem részleges kárpótlás. Mivel visszavettünk és a hívek kérésére megnyitottunk iskolákat, ezek működtetésére megfelelő összegre van szükségünk. Nincs ugyanis olyan bevételünk, amelyből fenntarthatnánk azokat. (A háború előtt földek, bérházak stb. fedezték a fenntartási költségek nagy részét.) Az iskolák indítása előtt az akkori minisztériummal szerződést kötöttünk, hogy a fenntartási költségeket (normatíva és kiegészítő támogatás címén) a minisztérium biztosítja. A vatikáni megállapodás erre is kitért. Ezt mindkét oldal elfogadta. Ezért mertünk nevelési intézményeket indítani. így a hívek igényét ki tudjuk elégíteni, átvállalva az államtól, az önkormányzatoktól ezt a feladatot. Sajnos a normatívát részekre bontották, és nem minden részletét kapjuk meg. Nem kapjuk meg azt a részt sem, amelyet az önkormányzatok a kincstárból igen, sőt részükre még a kistérségi támogatásokból is juthat. Ez számunkra kifejezetten tiltva van, és ők saját adóbevételeikből is pótolhatják, de mi ebből nem kapunk. Ugyanakkor egyházmegyémben ebben a gazdasági évben az iskoláink, óvodáink és kollégiumaink 117 millió forinttal kaptak kevesebbet, mint amennyit ki kellett fizetnem. Ezt az összeget - jogosan - a kincstárból meg kellett volna kapnom a vatikáni megállapodás alapján. (Ebben az évben két fizetésemelés volt, amelyek ellentételezésére egy fillért sem kaptam.) Ezek kifizetése nem hitéleti támogatás, hanem közszolgálati feladat kiváltása. Eddig megkaptuk a teljes normatívát, bizonyos kiegészítő támogatást, és amikor az év vége után meg lehetett állapítani, hogy az önkormányzati iskoláknak mennyi volt az éves kiadása, akkor annak középarányosa szerint kaptuk meg az előző évben általunk megelőlegezett összeget. Ezek tehát, ismétlem, nem hitéleti támogatások. Csak minimális volt az építkezésekre vagy éppen semmi a felszerelésre nyújtott támogatás. Ismét a magam dolgaira hivatkozom: felépíttettem egy helyen négy tantermet a meglevő, viszszakapott négy mellé, s ugyanott tornatermet is. A többi hat iskolából ötben tornateremmel, máshol egy gimnáziummal és egy kollégium felépítésével fejlesztettem, és egy másik városban vadonatúj iskolarészt és tornatermet kellett építtetnem, mert a viszszakapott romos volt és kicsi. Minderre nem kaptunk segélyt, ezeket a hívek által adott pénzből építettük. Ugyanígy az idősek bentlakásos intézményei sem hitéleti célt szolgálnak, hanem olyan feladatot, amelyre az önkormányzatokat kötelezték. Híveink közül többen szeretnének öregkorukban olyan környezetben élni, ahol hozzájuk hasonló gondolkodásúak laknak, ahol vallási igényeiket könnyebben kielégíthetik. Ezek indítására és fenntartására is hasonló volt a módszer, mint az iskoláknál. Eddig sikerült komoly veszteség nélkül működtetni ezeket az intézményeket. A következő év költségvetése azonban létüket teszi bizonytalanná. Pedig ezek sem hitéleti támogatások, a felépítésüket is a hívek adományaiból fedeztük. Papjaink részére befizetjük az egészségés nyugdíjbiztosításokat is. Ezt központilag fizeti be a püspökkari titkárság a hívek által felkínált egyszázalékos bevételből. Tehát nem igaz, hogy járulékok fizetése nélkül vesszük igénybe az orvosi ellátást, vagy a nyugdíjat. Ebben sincs hitéleti támogatás. Nem hitéleti támogatás az úgynevezett járadék sem. A törvény szerint viszszajáró ingatlanok egy részét - hogy ne okozzunk vele gondot az önkormányzatoknak -, bár felvették a jegyzékbe, és jogosságát megállapították, átadtuk az államnak, megállapítva értéküket; s ennek bizonyos kamatát kapjuk, amelyet felosztunk a központi és az egyházmegyés kiadások között. Megkapjuk a hívek által az adójukból felajánlott egy százalékot, s annak kiegészítését bizonyos százalékig. Ez számíthat egyedül igazán hitéleti támogatásnak, de ennek felhasználása nem fedezi, hanem segíti a templomok, plébániák fenntartási költségeit és a lelkipásztori fizetések biztosítását. Persze ezek összege sem lehet igazán nagy, hiszen nyugdíjasaink nagy része nem fizet szja-t, hiszen bevételeik alacsonyak, és nem adhatják le támogatásukat az evások sem,- pedig országos méretű tömegről van szó. Ez az adónak csupán egy fajtája, itt nem jön számításba az áfa és a többi, állam által szedett adóbefizetés. Viszont igen sok műemlék épületünk van. Ezek renoválására olykor szinte semmitmondó öszszegeket adnak. Legtöbbször a szaktervezést sem fedezik ezek az összegek. S noha ezek az ingatlanok az egyház tulajdonai, az egész ország kincsét jelentik. (Például jelentős turistaforgalmat bonyolítanak le.) A kiadásaink 25 százaléka ebből is az állam bevétele, és nem igényelhetjük vissza utána az áfát sem. Eddig, mint más kistelepülések, kaptak a plébániák is úgynevezett kistelepülési segélyt, hogy az apró falvakban biztosítsák a legszükségesebb igények kielégítését, így a lelki életét is. E lépés mögött is nemzetpolitikai szempontok domináltak. Megoszlanak a vélemények a fakultatív hitoktatási óradíjakról. A törvény szerint fakultatív tárgyakat választhatnak a szülők gyermekeik részére, amelyek között szerepel a hitoktatási óra is. Azt hiszem, ez sem kifejezetten hitéleti támogatás, hanem az iskolai oktatás törvény biztosította lehetősége. Nem kevés könyvtár, múzeum, levéltár van az egyház tulajdonában. Ezek őrzése, feldolgozása sem az egyház elsődleges érdeke, hanem országos jelentőségű, olykor még ezen túl is ható munka. A egész ország kincsei ezek. A közgyűjteményekre nyújtott állami pénzek sem hitéleti támogatások. Majd minden helyen nem papok, hanem családos dolgozók végzik munkájukat, és ezen pénzekkel is évente pontosan el kell számolni a minisztériumnak. Amikor tehát sokszor hallani lehet, hogy „az egyháziak pénzt követelnek", akkor ez nem a hitéleti támogatás jogtalan vagy önmagunkat gazdagítani akaró törekvése. Ez a magyar állampolgárokat megillető juttatás. Ez biztosítja a sok ezer iskolás gyermek és fiatal közoktatásban való részesedését, és sok száz tanár és dolgozó vagy idősotthonban munkáját végző ápoló megérdemelt munkabérét. Ráadásul ezen tételekben nincsenek benne sem a papi fizetések, sem a hitéleti segítség megadása. GYULAY ENDRE MEGYÉS PÜSPÖK Erdélyi és hazai rászorulókon segítettek December elején jótékony célú filmvetítést rendeztünk Szegeden, a Belvárosi moziban. Az érdeklődők Fekete Ibolya Utazások egy szerzetessel című filmjét nézhették meg december 4-én. A film bemutatja azt a nem mindennapi munkát, amit Böjté Csaba ferences szerzetes és önkéntes munkatársai végeznek Erdélyben, az atya által létrehozott gyermekotthonokban és a szegény családoknál. A helyszínen 10 erdélyi gyerekotthonnak gyűjtöttünk adományokat, az ősszel Kisiratosban nyílt árvaház kis lakóinak elsősorban téli ruhákat. Szeretnénk kifejezni hálánkat mindazoknak, akik támogatták, és jelenleg is adományokkal támogatják a gyerekeket. Ezen a napon pénzadományt, édességet, játékot és ruhát hoztak a gyerekeknek a szegediek. A Toldi utcai óvodások szülei egy mikrobuszra való, nagyon jó minőségű ruhát, cipőt és játékot ajánlottak fel az erdélyi gyermekeknek, és a szegedi gyermekklinika dolgozóinak, akik szintén nagy mennyiségű adományt adtak át számunkra. A filmbemutatót követően, 60 zsáknyi ruha gyűlt össze, amelyeket folyamatosan szállítunk az erdélyi árvaházakba. DÉVAI SZENT FERENC ALAPÍTVÁNY