Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-29 / 304. szám

10 BIZALMASAN 2005. december 29., csütörtök TERECSKEI RITA: „HADD DÖNTSEM MÁR EL, HOGY KIBE VAGYOK SZERELMES!" Falat von a magánélete köré Terecskei Rita pici, törékeny lány, kilenc férfival dolgozik együtt a Zanzibar együttes­ben, mégsem rí ki a rockban­dából. A fiusrtott énekesnő ugyanis csak ritkán veti be nőiességét: inkább melegítő­ben és bakancsban „arcon pö­rög és szemöldökön csúszik". Ráadásul a fiúkkal még job­ban ki is jön, mint a lányokkal, akiknek - ha velük lenne ösz­szezárva - saját bevallása sze­rint tutira elharapná a torkát. Nemrég azt olvashattuk róla, hogy összejött Jáksó László­val, s a média szerint „szerel­mük mindenkit meglepett". Még Ritát is, aki szerint kap­csolatuk nem ennyire komoly. - Sokáig nem szakított ott­honával, és bármilyen sikeres is lett a Zanzibar, nem volt hajlandó a fővárosban lakni. Nemrég viszont mégis elköl­tözött Ceglédről. Miért? - Eddig is kétlaki voltam: ba­rátnőimnél, barátaimnál lak­tam, de a sok tévéfelvétel és in­terjú miatt most már muszáj volt lakást bérelnem Pesten. De nem vagyok egyedül: két barát­nőmmel költöztem össze, úgy­hogy van egyfajta koleszfílingje a dolognak. Buli hátán buli, ami tökjó, mert nem vagyok egy otthon ülő típus, és nem szeretek egyedül lenni. A fiúkkal jobban kijön - Rockzenekarban játszik, szerepelt a Rettegés foka című kalandshow-ban, terepnad­rágban, bakancsban és me­legítőben érzi jól magát. Mennyire fontos az életében a nőiesség? - Nem tartom magam nőiesnek, soha nem is voltam az. Én nem babáztam, hanem matchboxoztam a bátyámmal a homokozóban, kerítést másztam és fociztam. Az öl­tözésről annyit: vannak kor­szakaim, amikor rákattanok a szoknyára, de ez elég rövid ideig tart. Azért meg tudok jelenni csinosan, ha nagyon akarok, de akkor is kosztüm­ből például a nadrágosat vá­lasztom, mert nem látom ér­telmét, hogy szoknyában fe­szengjek. Es soha nem ille­getem magam órákig a tükör előtt, hogy szép zöldre ki tud­jam festeni a szememet. - A fiúk vagy a lányok tár­saságában érzi jobban ma­gát? - Változó. Van olyan fiű és lány is, aki az őrületbe kerget, de általában inkább az utóbbi fordul elő. A fiúkkal jobban kijövök, valószínűleg ezért Terecskei Rita: Az az igazi „égedelembiidöskölke" típus voltam és vagyok FOTÓ: KARNOK CSABA nem jelent gondot az sem, hogy a Zanzibárban kilenc sráccal utazgatok mindenho­va. Ma ugyanennyi csajjal len­nék összezárva, valószínűleg már elharaptam volna vala­melyiknek a torkát. Ismerjük be: lányok között mindig megy az ármánykodás. - Hogy viseli azt az életet, ami a zenéléssel együtt jár? Hiszen állandóan úton van­nak, éjszakába nyúlóan kon­certeznek, ráadásul közönsé­gük sem a békés tinilányok­ból tevődik össze. - Imádom! Amikor néha te­leszalad a hócipőm, akkor arra gondolok, hogy azért nekem sokkal jobb, mint azoknak, akiknek 8-tól 4-ig egy unalmas irodában kell ücsörögniük. Igaz, ez a munka nem sok szabadidőt hagy nekem. Na és? Elvégre most kell élni, ar­con pörögni, szemöldökön csúszni! Hírbe hozták Jáksóual - Olvastam, hogy nem volt jó tanuló... - Ez így van. Ami nem ér­dekelt, ülhettem bármennyit felette, nem bírtam rávenni magam, hogy a fejembe ver­jem. Egy idő után pedig egy­szerűen feladtam az egészet. Sokkal jobban érdekelt pél­dául az, hogy kiugráljak ma­gyaróra előtt az ablakon. Az az igazi „égedelembüdöskölke" típus voltam és vagyok a mai napig. Ennek megfelelően a távlati céljaim sem voltak túl­zottan szárnyalóak: osztály­társaim orvosnak, ügyvédnek készültek, én autóversenyző­nek. Mondjuk állatorvos is szí­vesen lettem volna, csak a szükséges százezer évnyi ta­nulás miatt beláttam, ez nem nekem való. - Magánéletével nemrég ke­rült először reflektorfénybe, amikor azt írták: Jáksó Lász­lóval jár. Hogy viselte, hogy szerelmi élete a címlapokon szerepel? - Jáksóval nagyon jóban va­gyunk, sokszor járunk ide-oda, de ez az ügy kicsit fel lett fújva. Ez, hogy „szerelmük minden­kit meglepett"... hát engem is. Hadd döntsem már el, hogy ki­be vagyok szerelmes! Mondjuk úgy vagyunk vele, ha már így alakult, higgyen mindenki, amit akar, de azért ez nem ennyire komoly. Hogy mi ala­kul ki ebből a kapcsolatból, majd meglátjuk, de az biztos, hogy egy elhamarkodott cikk volt, ami megjelent. Énekes és ember - Ezek szerint nem is za­varja, hogy így történt ez az egész? - Dehogy. Jókat derülünk rajta. Volt nemrég egy sztori: az egyik legjobb gyerekkori barátommal voltam egy bank­ban, meg intéztük a karácso­nyi bevásárlást. Egyszer hív Laci, hogy hallja, egy fiúval mászkáltam a városban. Mert­hogy betelefonált egy újság­hoz valaki, hogy itt és itt láttak engem egy ismeretlen férfival. Na, ez a fajta számonkérés nekem inkább vicces. Egyéb­ként mindig próbáltam a ma­gánéletem köré falat vonni, és a mai napig nem szeretem, ha feszegetik. Szerintem min­denkinek megvan a magán­szférája, és az egy dolog, hogy énekesnő vagyok, de ettől füg­getlenül ember is. TÍMÁR KRISZTA Szilveszterkor lesz az álompár esküvője MTI Brad Pitt és Angelina Jolié, az egyik legnépszerűbb hollywoodi filmsztárpár december 31-én oltár elé áll - adta hírül a Life and Style című amerikai magazin. Ugyanez a lap megerősítette, hogy Angelina Jolié már három hónapos terhes Brad Pltt-től. Angelina közben filmet forgat The Good Shepard címmel, és a stáb kétségbe van esve, hogy a szépséges színésznő teste az édes tehertől erősen átformálódik majd. Meg nem nevezett forrás szerint néhány hónappal a szülés után Angelina újra a kamerák elé áll, igaz, szinte biztos, hogy új ruhatár kell majd neki. Emelem kalapom! A szeles, esős, havas időszak a fejfedők évadja is. Előkerülnek a hölgyek kendői, a férfiak kalapjai. Sőt a szebbik nem kép­viselőit is egyre gyakrabban látni kalapban. E fejfedő eredeti rendeltetése, hogy az időjárás viszontagságaitól, a forró nap­sütéstől, esőtől, hótól, széltől óvja a fejet Mint öltözékünk tartozéka, persze divatot is tükröz. MTI Viseletünk kiegészítője kez­detben széles karimájú szal­makalap volt. A nap ellen vé­dekeztek vele, akárcsak a vá­szonkendővel (ebből fejlődtek ki a turbánfélék). Az etruszk asszonyságok csúcsos kalap­kát, tutulust hordtak, a római matrónák azonban csak a hi­mationhoz hasonló nagyken­dőjüket, a pallát húzták fe­jükre. A görögök sapkaszerű, hegyes tetejű fejfedőjét pü­losznak hívták, úti kalapjuk neve petaszosz volt. Méteres cukorsüveg A középkorban a férjes asz­szony fejfedője a fejkendő vagy főkötő volt. Lady Beatrice Arundel 1439-ből való szob­rán már ott látható a cornette: egyszerű, koronás főkötő, amelyet az 1450-es években a hennin vált fel a hölgyek fején. Ez a méteres cukorsüveg, amelyről fátyol hullott alá, állí­tólag a kun asszonyok jellem­ző viselete volt eredetileg. A 16. század húszas éveiben a német hölgyek igen csinos, széles karimájú, piros kalapot hordanak, fehér tollal (Lucas Cranach még Vénuszt is ilyen fejdísszel ábrázolja). A 18. szá­zadban aztán beütött a kalap­őrület, olyannyira, hogy pél­dául 1778-ban a legdivatosabb női kalap hadihajó alakú volt. A férfiak első, kúp alakú ka­óta már nem egy jeles színész fején futott be karriert. A fran­cia Maurice Chevalier elkép­zelhetetlen volt nélküle, a ma­gyar Rátonyi Róberthez is szinte hozzánőtt. Surda-kalap A florentin kalapot a krinolin hozta divatba. Eredetileg olasz szalmából fonták, hajlítható karimával. Olykor napjaink­ban is vissza-visszatér, főleg, amikor a nyári divat romanti­kus irányt ír elő. A széles kari­májú cowboykalaptól, a mexi­kói sombrerótól Stan és Pan pörgekalapján, Che Guevara fejfedőjén, majd a svájcisap­kán át át a Kádár-korszak egyik kiemelkedő termékének szá­mító, keskeny karimás hetyke műbőrkalapig, a vadászok fe­jéről az utcára is kikerült zöld fejfedőig vagy a nyolcvanas években (egy jugoszláv filmso­rozat hősének viselete alapján) divatossá lett úgynevezett Sur­da-kalapig se szeri, se száma a fejrevalóknak. A sapkás, kucsmás világ­ban jelképes volt, ha valaki ragaszkodott a régi fazon­hoz. A kalapkultúrával bíró férfiú tudta, mikor kellett ci­lindert - feketét vagy szürkét - hordania, s mikor kemény­vagy szalma-, avagy puhaka­lapot. Nemkülönben azzal is tisztába volt, mikor, kinek, hány lépés távolságról és Egy mai viselet a 2006-os tavaszi-nyári kollekciót felvonultató düsseldorfi divatbemutatón FOTÓ: MTI/AP/MICHAEL SOHN lapja valószínűleg Kelet­Ázsiából érkezve került az ad­dig csuklyát viselő őskori va­dászok fejére. A férfikalap vál­tozatai időnként újra meg újra feltűnnek a divatban. A 15-17. század barettjét a 19. század­ban - a romantika idején ­művészek viselték. Az ókorból ismert frígiai sapka a francia forradalom idején lesz a sza­badságot szimbolizáló fejfe­dő. Már a 16. században is volt cilinder (a kalap hengeres for­májára utaló elnevezés gyö­kere a hengerítést jelentő gö­rög külindrosz), amely a 18. század végén újra divatba jött, a 19. század első felében még utcai viselet, s csak később válik az estélyi öltözet kiegé­szítő részévé. A cilindertől fiatalabb keménykalap példá­ul a tisztes polgárok tekin­télyét jelképezte. A zsirardi kalapot A. Girardi, híres bécsi színész hozta di­vatba a 19. században. A ké­sőbb róla elnevezett viselet az­melyik kézzel illett kalapot emelnie. Az utolsó mesterek A nemrégiben leköszönt szá­zad vége felé a hazai kalaposok egyre nagyobb része gyárból vásárolta a tompokat, vagyis az egy kalap számára szabott ne­mezdarabokat, amelyeket az­tán a helyi ízlés és hagyomány szerint alakítottak, díszítettek. Beszerzési forrásuk megszűn­vén, sorra bezárhatták műhe­lyeiket. Magyarország egyetlen kalapgyárát először vidékre te­lepítették, aztán ott bezárták. A kalapos - „állati szőrökből, különösen birkagyapjűból és nyúlszőrből nemezkalapokat készítő mesterember" - fogal­ma így ma már csak emlékeztet a régi nemezelő eljáráson ala­puló mesterség utolsó képvise­lőire, például a balmazújvárosi Mihalkó Zoltánra, aki még a nyolcvanas évek végén is har­mincféle fejfedőt készített.

Next

/
Oldalképek
Tartalom