Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-28 / 303. szám

12 •MEGYEI TÜKÖR« CSÜTÖRTÖK, 2005. DECEMBER 29. Hármas ikrek: a hír miatt módosították készülő házuk tervrajzát Előbb ijedség, majd öröm Hexum-Pexum Bété Mindenki hordár akar lenni • Biztosan emlékeznek még jó sokan a célszerűen kiegyensúlyozatlan taligával mindenféle fogdmeg­munkát vállaló nemes férfiakra, akik leginkább a Klauzál téri fal­nak vetették hátukat, amikor megrendelőre vártak. Az öreg fójárt bácsi is visszarémlik, meg a Sándor Csikar édesapja is. Mindkettő vallotta, inkább a keze fejéről nyúzódjon le a bőr, de a zongorát károsodás ne érje. Megkérdeztem egyiküket, ki fizeti azt az időt, amikor éppen nem csinálnak semmit ? Ön, Uram! - hangzott a felelet amikor elhív bennünket. Régen volt, azóta a taligás hordár is kiment a divatból, de ez a ta­nulság ma is eleven bennem. Ha egy akármilyen Hexum-Pexum Bété készenléti díjat számláz nekünk akkor is, amikor éppen sem­mitnem tesz, nem ugyanezt követi ? Még a térre se áll ki, hogy a há­tát és a lábát a falnak vesse, csak éppen a számlát küldi bőrüléses hi­vatalából, és ha nem fizetek, kizár a szolgáltatásaiból. Akkor is az öreg hordárok jutnak eszembe, amikor sorozatban csörög a telefon. Leginkább délután szokott történni, főidényben tehát, karácsony közeledtével még gyakrabban. Elcsöppenő jóság hangján szólít meg a kedves hölgy, vagy a mézes-mázas férfiú, és vagy díszvacsorára invitál párommal, vagy világutazásra csábít. Vagy egyszerűen közvélemény-kutatásra hívna föl, ha... Ha pél­dául tizennyolc és hatvanöt év között lennék. A választási kam­pányban utazók korhatárt se szabnak, csak mondanák a magu­két. Amikor kibököm, hogy kinőttem már abból a korból, úgy ott: hagynak, mint eb a Szaharát. Őket ugyan ki fizeti ilyenkor? Mit is mondott a hordát? Ön, Uram! Névrokonom lehetne az a Gábor, aki tegnap hívott Budapest­ről. Gyerekkori jó komám is Gábor volt, ráadásul a Horváth nem­zetségből való, de nem rokonágazatbeli. Akár az 6 unokája is le­hetne, csupa fül vagyok, úgy hallgatom. A Gáborokból bennem Gábriel arkangyal szokott lenni, természetesnek is veszem kene­tes hangját. Azt mondja a szintén ilyen-olyan Hexum-Pexum Bé­té megbízásából, hogy háromnapos üdülésünket szeretnék támo­gatni, fejenként tizenötezer forinttal, ha elfogadjuk Bármikor mehetünk Ausztriába is, Balatonfüredre is, ötcsillagos szállodába. Azonnal elküldik az utalványt, és rögtön beszállnak a tizenöt­ezerrel, amikor mi beszállunk az ötcsillagba. Tapintatosan meg­kérdezi, szeretnék-e élni evvel a kegyes adománnyal: Az összes hasonszőrű ajánlat összefut bennem, ahogy a tej is össze szokott futni a lábosban, ha netán félsavanya állapotban akartuk forralni, és azt mondom, most éppen köszönöm, de nem. Azon nyomban a iángpallosú arkangyallá változik, aki a szerencsétlen sorsú Ádá­munkat és Évánkat kikergette a Paradicsomból, bele a „munkás­világ bele", pedig csak az eb meg a Szahara képe lenne jogos. Azonnal kilóg a lólába, bele a tulajdon fülembe, és úgy megrúg, hogy följajdulok tőle. Minek pocsékolná rám a méregdrága má­sodperceket? Pedig áldott naivságomban egyet még meg akartam kérdezni, ha ilyen szépen összefutottunk. Tessék mondani, nem lehetne ugyanezt a pénzt valamelyik közüzemi számlánkra fordítani: Az egyhavi fűtést éppen kifutná, készenléti díjjal együtt. H.D. Önkormányzati otthon öt évre, de pályázni kell rá Makón nem áru a lakásbérleti jog Makón tilos az önkormányzati lakások bérleti jogának adás­vétele: itt csak pályázati úton lehet ilyen otthonhoz jutni. A szóbeszéd mégis úgy tartja: jó pénzekért rendszeresen gazdát cseréinek a lakások. Vannak olyan települések, ahol ezt nem tiltja rendelet. Hivatalos beje­lentés ez ügyben még nem ér­kezett az önkormányzathoz. Az a szóbeszéd járja Makón, hogy illegálisan adják és veszik az önkormányzati bérlakások bérleti jogát. Titkos szerződések Bár keresgéltünk, egyetlen jog­szabálysértőre sem akadtunk. Ám többen is megerősítették: van, hogy az önkormányzat ki­utalt egy-egy lakást bizonyos csa­ládoknak, akik titokban, a városi apparátus tudta nélkül szerződé­seket kötöttek a jogokat megvá­sárolni szándékozókkal, Később azok is továbbadták lakhatásuk jogát, így már a sokadik bérlő él abban az ingatlanban, amit ere­detileg másnak adott a város. A polgármesteri hivatalhoz eddig ilyen ügyben nem érkezett beje­lentés. Megsértik a jogszabályt - Az, aki az önkormányzat tu­domása nélkül lakik a város tu­lajdonában álló bérleményben, jogcím nélküli lakáshasználónak minősül, ellene a város jogi úton lép fel - fogalmazott Dévényi Zsuzsanna, a város vagyoncso­portjának vezetője. - Mindenek­előtt felszólítjuk azt, aki megsér­ti a jogszabályt, és ha nem reagál megfelelően, bíróság elé visszük az ügyet, így akár ki is lehet la­koltatni az illetőt. Szerencsére ilyen még nem fordult elő a gya­korlatban, és szeretnénk elérni, hogy a jövőben se kelljen ilyen ügyekben fellépnünk. Megtudtuk: Makón három jog­címen lehet lakást igényelni: szociális indokkal, piaci lakbér­ért, vagy költségelvű díjfizetés el­lenében. Ez utóbbi kettőt az kü­lönbözteti meg egymástól, hogy a piaci lakbérrel szemben a költ­ségelvű bérlet esetében a lakás mindenkori forgalmi értékét ve­szik figyelembe a lakbér megálla­pításakor. Ennek az egész évben befizetendő összege nem lehet kevesebb, mint az ingatlan érté­kének két százaléka. Az ingatla­noknak a bérleti joga így nem összegszerűsíthetö: mindhárom lakástípusra pályázni kell. Öt évre vehetők igénybe A város összes bérlakására igaz, hogy nyertes pályázat ese­tén öt évre vehetők igénybe, ezt követően a szerződés meghosz­szabbítására van lehetőség, to­vábbi öt esztendőre. A szociális bérlakások esetében nem piaci elvek mentén határozza meg a város a bérleti jogot, hanem az adott lakás komfortfokozata alapján. Egy komfort nélküli, kis alapterületű lakás esetében jel­lemzően négyzetméterenként 27, míg egy összkomfortos panel esetében 112 forint a díj. A piaci lakbér ennél magasabb, megálla­pítása szintén a komfortfokozat­tól függ: havonta 450 és 550 fo­rint közötti tételt jelent, négyzet­méterenként. I. sz. A székkutasi Zsótér Fábiánt a biogáz-hasznosítás is foglalkoztatta Nyugdíjas gépész a méhészetben Ezermester édesapja nyomán lett gépésztechnikus a szék­kutasi Zsótér Fábián, aki 1968 óta méhészkedik komo­lyabban. A nyugdíjas férfit régen a biogáz hasznosításának lehetőségei is foglalkoztatták. Akkoriban ezt az ötletet sokan légből kapottnak minősítették, most pedig Fábián bácsi úgy érzi, az élet lassanként őt igazolja. Gépésztechnikusként dolgozott aktív korában, majd nyugdíjas­ként méhészkedésben leli örömét a székkutasi Zsótér Fábián. - Édesapám ezermesterként volt ismert, s vele együtt mi, gye­rekek, eléggé sokat barkácsoltunk. Amikor bejött a tsz-világ, a hatvanas évek elején gépszerelőket kerestek a szövetkezetbe, ezért beiratkoztam a mezőtúri gépésztechnikumba, ahol 1967-ben végeztem. A vásárhelyi Szabadság Tsz-ben kezdtem dolgozni, ebből lett később a Rákóczi. Elvégeztem közben a lánghegesztő tanfolyamot, aztán tettek be a gépműhelybe - me­sélte a kissé kacifántos pályakezdés apróbb lépéseit Fábián bá­csi. Mondja, már akkor is sok mindent rábíztak. Majd a székku­tasi Új Élet Tsz-be került gépszerelőnek, s hamarosan, 1970-től csoportvezetőként már embereket is irányított. Ebben a beosz­tásban harminc évig dolgozott. - 1968-ban nagy fába vágtam a fejszét - mondta -, nekikezd­tem méhészkedni. A sógorom méhész, neki segítettem. Rá­adásul már gyermekkoromban belekóstoltam ebbe, ugyanis hatodikos koromban a szomszéd bácsitól kaptam egy rajt, az­az egy-két családom mindig volt. Jelenleg nyolcvan családnál tartok. Zsótér Fábián Mikebudára viszi a családokat mézelni. Ez a település Nagykőrös és Cegléd között található. A felesége is szereti a méheket, így együtt méhészkednek, békében, amit az is mutat, hogy az idén ünneplik ötvenedik házassági év­fordulójukat. Gépcsztechnikusi pályája legizgalmasabb korszakának azt tartja, amikor ezt a munkát szakosították, azaz, különválasz­tották az erőgépszerelőket a többi jármű javítójától. - Tíz jól képzett szakemberem volt, de télvíz idején a trakto­rosok is a műhelybe kerültek, így egyszerre harminc-negyven emberrel is dolgoztunk. Fábián bácsi nem csupán jó, de rossz emlékeket is őriz mun­kásmúltjából. Elmondta: egyik zárszámadáskor húsz fillér volt a jutalma. Persze volt, amikor húsz-harmincezer forintot is kapott. A házaspár két lánya nem méhészkedik, pénzügyi pá­lyára léptek, könyvelőirodát működtetnek Vásárhelyen és Orosházán. Az idős házaspár együtt örül négy unokájának. Fábián bácsi az ötletekből sem fogy ki. Úgy gondolja, úszó erőművekkel áramot lehetne termelni. Ezzel ugyan eddig min­denhonnan eltanácsolták, ám nem adja fel. Mondja: annak idején a biogáz hasznosításával is foglalkozott, de az sem tet­szett akkor sertkinek. És lám, ez ma már bevált energiaterme­lési módszer. KOROM ANDRÁS Fotó: Tésik Attila A tavalyi aranyszín mézzel elégedett a gazda A Molnár család - három lápyért már nem mennek vissza Két picire számítottak, majd úgy tűnt: két fiuk és egy lányuk lesz. Végül megszületett Olivér, Rajmund és Milán. A mórahalmi Molnár család örömében az önkormányzat is osztozott: betétkönyvet és két dadust kapott a família. Az ijedség volt az első reakció, később azon­ban már örült a hírnek a Molnár házaspár: hármas ikreik lesznek. A mórahalmi család október közepén vált öttagúvá, a pár addig ­öt éven keresztül - hiába próbálkozott. Végül a Kaáli Intézethez fordultak segítségért. - Az ötödik héten tudtuk meg, hogy hár­man vannak - mesélte Molnárné Bódai Adri­enn, aki legfeljebb két kis jövevényre számí­tott. Elmondta, az ismerősök sajnálták őket, amit kikértek maguknak: olyan sokat vártak a gyerekekre, hogy eggyel több már nem szá­mít. A hármas ikrek általában korán és kis súly­lyal születnek, Olivér, Rajmund és Milán azonban időben és megfelelő súllyal jött a vi­lágra a szegedi gyermekklinikán. Arra a kér­désre, hogy nem szeretett volna-e lányt is, az édesanya elmondta: úgy döntöttek, három lányért már nem mennek vissza az intézetbe. Hozzátette: az egyik baba sokáig lánynak mutatta magát. Már el is döntötték hogy Pet­ra lesz, amikor kiderült: mégis Olivérnek kell keresztelni. A három fiú közül kettő - az egypetéjű ik­rek - Rajmund és Milán izgága, aktív, Olivér - a legidősebb - sokkal csendesebb. A kicsik Adriennre, a báty Péterre, az édesapára ha­sonlít. A Molnár gyerekeket nemcsak a család, hanem a mórahalmi önkormányzat is örömmel fogadta. Nógrádi Zoltán polgár­mester három, egyenként 50 ezer forint ér­Fotó: Gyenes Kálmán tékű betétkönyvet adott át a szülőknek, akik úgy döntöttek: nem nyúlnak a pénz­hez, inkább tovább gyarapítják. Segítségről is gondoskodott a város vezetése, két gondo­zónő felváltva jár a családhoz. Adrienn sze­rint szükség van rájuk, hiszen a gyerekek egyszerre ébrednek, egyszerre éhesek. A für­detésben - mert az három embert igényel ­Péter édesanyja segít. Molnárék tavasszal kezdenek építkezni, a jelenlegi másfél szoba kevés lenne ötüknek. Addig is, amíg költözni tudnak, a város felére csökkentette önkormányzati lakásuk bérleti díját. Adrienn elmondta: leendő házuk tervei már készen voltak, amikor megtudták, hogy három gyermekük születik. Az utolsó pilla­natban szóltak a tervezőnek: rajzoljon még egy szobát a házhoz a harmadik testvér szá­mára. G. ZS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom