Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-24 / 301. szám

IV. CSENDES ÉJ 2005. december 24., szombat KETTEN KÜLFÖLDÖN, ÖTEN ITTHON KARÁCSONYOZNAK A GONDA TESTVÉREK KÖZÜL - TIZENNYOLC ÉV GYESEN Gyálaréti orgonasípok Nem az ajándék a legfontosabb, az örömteli egyiittünneplést szereti igazán a hétgyermekes gyálaréti Gonda család. Egyedülélőket is felvidítanak, vendégeket hívnak, s maguk is kedves invitálásnak tesznek eleget - szilveszterkor a kilencgyermekes Balogh Elemérékhez mennek. A gyálaréti nagy családdal nehezen találtunk közös alkalmat a beszélgetésre, Gonda István családfő szervez, rendez, utazik, a hét gyerek sportol, iskolába jár és szerepel. A legkisebbek szociális otthonokba és egyedül élő idősekhez visznek furulya- és énekszót sok-sok gyerekkedvességgel. - Ez a második karácsonyunk, amikor nem ünnepel együtt a nagy család - sóhajtott mosolyogva az itthonmaradt hat gyermeke körében az édesanya, Gonda Éva. A nappaliban estére megrakták a kályhát, fagyos hidegből érkezve jólesik a meleg padka és a forró tea. Bence fiam külföldön tanul, és egyedül teremti elő az ellátására valót. Két éve telefonon köszöntöttük, az ajándékokat pedig postáztuk. Idén Csenge repül el hozzá fapadossal, legA gyálaréti Gonda család, félig kereken: Feketéné Margit néni, Benjámin, Áron, Éva az édesanya, Sári, Csenge és a gyertyafújó Ábel és Jakab FOTÓ: FRANK YVETTE alább nem tölti egyedül a karácsonyt. Most érzem igazán, hogy átalakul a családunk. Felnőtté érett a legnagyobb, és most már kétévente követik a többiek - tekinti át Éva az „orgonasípjait". - Csenge érettségizik, Aron és Benjámin gimnáziumban tanul, őket Sára követi, a legkisebb iskolás az elsős Ábel. A négyéves, ovis Jakabnak más elképzelései vannak: az egyszerűség kedvéért mindjárt „leegyetemezni" szeretne. És mik a terveik a Karolina, illetőleg a piarista gimnázium után? Esetleg pályázatírás, mint Anya és Apa? Semmiképpen. Rengeteget dolgoznak és utaznak. Tizennyolc évnyi gyes után ez mély víz Anyának, majd nyugdíjas korában ül vissza a koronghoz, hacsak nem unokázik addigra - érvelnek a kicsik és nagyok, miért szeretnének ők inkább műszaki menedzser, lakberendező, orvos, régész, szakács és cukrász pályára menni. Jakab ebben is határozott álláspontot képvisel: én apuka leszek! Azért nem szeretnék ilyen sok gyereket, legfeljebb ötöt vagy hatot! Szombaton együtt díszítik a fát, nekik nem a Jézuska hozza. Környezetbarát a család, ezért gyökeres fenyőt választanak, amit aztán közösen díszítenek fel. A régi készletből piros almát és szalagokat aggatnak fel rá, a jövő szakácsai és cukrászai mézeskalács-figurákat sütnek. A karácsonyi vacsorát is ők készítik: mákos gubát „Apa kedvéért" és töltött káposztát, mert azt mindenki szereti. A kísérletező kedvűek akciós lazacból kevernek salátát. Az ünnepi vacsorát a két nagymamával együtt költik el, majd a családi műsor következik: Csenge zongorázik, Sára furulyázik, a fiúk felolvassák Jézus születésének történetét Lukács evangéliumából. A két nagymama a régi karácsonyokról mesél, felidézik, hogyan nőtt fel Anya a testvérével, és hogyan teltek az ünnepek az egyke Apával az evangélikus lelkész családjában. - Ezután meglepjük a gyerekeket valami aprósággal, és együtt játszunk az új játékokkal. A nagyokkal átsétálunk az éjféli misére az utca végén álló kápolnába - tervezi az estét Éva. - Csodálatos, ha fehér a karácsony, és a csendben ropog a hó a lábunk alatt. Vasárnap pásztorjátékkal érkeznek hozzánk a környékbeli gyerekek, hétfőn pedig a ferenceseket látjuk vendégül a Szállást keres a szent család előadásukkal. Szilveszterkor egy másik nagy családhoz látogatunk, a közelmúltban alkotmánybírává választott Balogh Elemér kilenc gyermeke hívott meg bennünket. DOMBAI TÜNDE SZEGEDIEK KARÁCSONYA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN, AUSZTRÁLIÁBAN ÉS TAJVANON Távol Európától, távol Magyarországtól Korsós Csaba gyermekeivel Chicagóban. Lélekben itthon lesznek szenteste FOTÓ: DM/DV Hogyan töltik a szentestét a hazájuktól több ezer kilométerre lévő szegediek? Hogyan élik meg, hogy szüleiktől, testvéreiktől, rokonaiktól, barátaiktól távol ünnepelik a karácsonyt? Ünnepelik-e egyáltalán a karácsonyt? Korsós Csaba hat hónapja él feleségével és két gyermekével, az ötéves Milánnal és a hétéves Árminnal Chicagóban. Csaba Szegeden végezte el a középiskolát és a teológiai főiskolát, és azt hitte: mindig a Tisza-parti városban fog élni. Felesége munkája révén azonban nagy fordulatot vett az élete. Csaba: Az ölelés nem helyettesíthető Kilenc évig a Kajmán-szigeteken éltek, ahol Gabriella központi idegrendszeri sérült gyerekek rehabilitációjával foglalkozott. Chicagóba idén nyáron költöztek ki. Az otthon fogalmát illetően kezdenek összekeveredni. A gyermekei számára az otthont nem a szülőföld, a haza és Magyarország, hanem a család jelenti. Az első adventi gyertya meggyújtása mindig meglepetés a gyermekeknek - éljenek bárhol a világon. A kicsiknél fokozza a keveredést, hogy az Államokban nem a Jézuska, hanem a Mikulás hozza a karácsonyi ajándékot. Korsósék izzókkal feldíszített házukban 24-én állítják a karácsonyfát. Emiatt furcsán néznek rájuk, mert az Államokban már december elején állnak a fák, alatta pedig halmozódnak az ajándékok. Szenteste halászlevet és bejglit esznek. Csaba szerint tengeri halból is ízletes halászlé készíthető. A mákot a görög zöldségestől vásárolták. Magyarország és Chicago között hétóra az időeltolódás, így amikor a Korsós család ebédhez, itthon a rokonok vacsorához készülődnek. Noha kamera segítségével látják majd egymást karácsonykor rokonokkal és ismerősökkel, Csaba szerint az ölelést, a személyes jelenlétet semmi sem tudja helyettesíteni. Boglárka: Hiányzik a készülődés Andrássy Boglárka tavaly januárban ment ki a férjével Ausztráliába. A huszonkilenc éves szegedi nő férje orvosként dolgozik egy kórházban. Boglárka már második alkalommal tölti a karácsonyt a világ másik végén - távol a családjától. Itthon mindig ez volt a kedvenc ünnepe, amelyre már egy hónappal előtte elkezdett készülődni. Édesanyjával a boltokat járták, sütöttek-főztek és feldíszítették a lakást. A szegedi nőnek hiányzik ez a készülődés, a bejgli és a tereken árult forralt bor illata. Ilyenkor gyakran beszélgetnek a férjével arról, milyen hangulatos otthon a karácsony - kinn a puha hó, már amikor van, benn pedig a gyertyafény. Boglárkának karácsonykor lesz héthetes a kislánya, akit csak fél év múlva tudnak majd megmutatni az otthoniaknak. De óriási öröm az is, hogy Lilivel hármasban igazi családként ünnepelhetnek - számukra a kislány a legnagyobb ajándék. Boglárka elmondása szerint Ausztráliában az európai ember számára nincs túl nagy karácsonyi hangulat. A tengerparton néhány feldíszített fenyőfa áll, rövidnadrágos, szörfdeszkás Mikulások szelik a habokat, akiknek a szánját nem rénszarvasok, hanem kenguruk húzzák, és a puttonyukban 40 fok meleget hoznak. így aztán neki nem is hiányzik a nyár közepén, hogy feldíszítse a lakást, gyertyát gyújtson és nagy sütés-főzésbe kezdjen. Boglárka azért feldíszíti a műfenyőt - náluk csak ilyet lehet kapni -, ajándékot csomagol, és diós, mákos bejglit süt. Férje pedig meglepetésvacsorával szolgál. János: Szenteste a barátokkal ünnepel Arany T. János ösztöndíjas egyetemistaként szeptember óta tanul Tajvanon. Volt szegedi kollégánknak az idei lesz az első karácsonya, amit Magyarországtól és szeretteitől távol tölt. Egyben ez az első karácsonya, ami nem olyan ünnep, mint amit itthon megszokott. Szerinte az ember, ha nyitott más kultúrák felé, járjon bárhol a világban, gyorsan tud alkalmazkodni a helyi körülményekhez. Tajvanon nem ünneplik a karácsonyt. Ennek ellenére a „karácsonyfakultusz" mint annyi más, ide is begyűrűzött, így a valódi és műanyag karácsonyfák mellett lépten-nyomon felfújható Mikulásokkal és hóemberekkel lehet találkozni Tajvanon. És bár most a szigeten is tél van, vicces látványt nyújt a feldíszített karácsonyfa a pálmafák árnyékában. Mivel nincs igazi karácsony, karácsonyi készülődés sincs ez az igazi oka annak, hogy maga az ünnep nem jelent hatalmas űrt volt kollégánk érzelmi életében. Jánosnak természetesen hiányoznak a szerettei és barátai, de nem csupán karácsonykor, hanem mindennap. Szerinte az ünnephez hozzátartozik a vásári forgatag a Széchenyi téren, még ha azt sokan nem is szeretik, az ajándékvásárlás, a forralt bor, a bejgli és a halászlé. Mivel ezek egyike sincs Tajvanon, ismeretlen az ünnepet megelőző lázas készülődés. így aztán volt kollégánk egész egyszerűen nem érzi, hogy karácsony van. Hogy mit csinálnak a tajvaniak december 24-én? Kiadósabbat vacsoráznak, mint szoktak. János a szentestét egy tajpeji szórakozóhelyen tölti majd a barátaival. SZ.C.SZ.