Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-22 / 299. szám

Szemfény­vesztés ÚJSZASZI ILONA Tiszta Amerika! Már nemcsak a belváros, a karácsonyi kirakatok, hanem a városszéli és falusi házak is villódznak-csillognak-káp­ráztatnak. Eddig csak a tengerentúli csöpögős filmekben láttam, hogy a karácsonyi szeretetözönhöz ugyanúgy hozzátartozik az előkert fáinak villanyégőkkel pöttyözött ága, mint a fényárban úszó rideg ház. Most minket is elért e megvilágosodás. Mosolyog­ni való, ahogy a városszéli házikó ereszét kontúrozza a vörös fénypatak, aztán egyszer csak eltűnik a padlás szellőzőnyílásá­ban, s nem bukkan elő megint az oromzat másik oldalát is hang­súlyozva - nyilván, csak ennyire futotta. Az ötágú csillag színessé dizájnosított változata fényesen lüktet a kicsi ablakban. A kínai áru sem bontja meg a csendes kis utca nyugalmát. Inkább valami belső zavarra utal. Globalizálódunk, de nagyon. Nem elég, hogy a különböző kül­földi magazinok magyar változataiból frissítjük az otthoni szokás­rendet, és a bejárati ajtóra nem tudni honnan származó ünnep­váró koszorút teszünk. Aztán meg a ki tudja ki által diktált divat­nak megfelelően díszítgetjük a lakást tavaly bordóra, most épp óaranyra. És a reklámoktól vakon egész decemberben tüleke­dünk, üzletről üzletre járva vadászunk valami ajándéknak neve­zett cuccra. Utánozunk, pedig épp ezekért a kényszerekért utáljuk az ünne­pet. De kérdezzük csak meg magunktól, miért szerethető a kará­csony? Idézzük csak föl régi adventek és egykor volt karácsonyok hangulatát! A nagyanyáink és nagyapáink újságja, a Délmagyar­ország már megsárgult oldalain alig esik szó a külsőségekről, a kényszerekről. A karácsonyi hagyományokról és az együttlétről annál többször. Meg a családtagok, a gyerekek szemében látott fényről. Interneten a Szegedet bemutató DVD A Szegedet bemutató multimé­diás CD 2003-ban készült el Tá­pai Csaba gondozásában, most pedig a világhálóra is felkerült a Szeged-film. Azok, akik ellátogat­nak a www.szegeddvd.hu honlap­ra, megnézhetik az úgynevezett demóváltozatot, megismerhetik az alkotókat, és kérdőívet is ki­tölthetnek. A többórás összeállí­tás nem csupán az internetről működtethető, hanem - egy in­gyenes telepítőprogrammal - akár fél órán belül letölthető a számí­tógépekre. Az alkotás a film, az animáció, a hang, a fotó, és há­romdimenziós kép eszköztárát fölhasználva mutatja be Szegedet. Orvosi segítségre szorulhat az áldozat hozzátartozója A rettegett hír: közlekedési baleset Sokak rémálma: szerettük köz­lekedési baleset áldozata lesz. A hírt elviselni, de a hozzátar­tozókkal közölni sem könnyű. Másképpen jár el a rendőrség, ha az áldozat külföldi, ha hely­beli, ha vidéki. Esetenként or­vos vagy mentő is elkíséri a rendőröket. Sok szülő, feleség, férj retteg at­tól, hogy egy napon becsönget két rendőr azzal, hogy gyerme­kük, házastársuk halálos közúti balesetet szenvedett. A veszteség mindig tragikus, de ilyenkor, ün­nepek idején még elviselhetetle­nebb. A rossz hír hozójának is. Kötelező az értesítés - Kötelességünk, hogy halálos közlekedési baleset esetén értesít­sük a hozzátartozókat. Az esetek negyven százalékában, kisebb tele­püléseken a rokonok már a hely­színelés idején megérkeznek ­mondta Kónya Zsolt, a Szegedi Rendőrkapitányság közlekedési osztályának vezetője. Ha az áldozat külföldi, a rend­őrség írásban értesíti a bevándor­lási hivatalt és a konzulátust, ha más településen él, akkor az ot­tani rendőrkapitánysággal veszik fel a kapcsolatot. Ha helybeli, de a rokonok nincsenek a helyszí­nen, akkor a lakóhelyét járőr, baleseti helyszínelő, vagy az ügy vizsgálója keresi fel - de sohasem egyedül. Ha szükség van rá, a rendőrök nem hagyják egyedül az áldozat rokonát addig, amíg nem érkezik valaki - barát, más hozzátartozó -, aki vigyáz rá. Mindhárman meghaltak Ha a körülmények úgy kíván­lák, például várandós feleséggel, idős szülőkkel kell közölni a rossz hírt, mentő vagy orvos is elkíséri a rendőröket. - Még a kilencvenes évek ele­jén történt, hogy karácsony napján egy apa és két fia Auszt­riában vásárolt. Köd volt, csú­szott az út, és egy műszaki hiba miatt álló teherautónak ütköz­tek. Mindhárman meghaltak. A hírt az édesanyával és a fiúk menyasszonyaival kellett kö­zölnünk. Szükség volt orvosi segítségre. A közlekedési osztály vezetője elmondta, előfordul az is, hogy a család nem fogadja el a tragédia tényét, és azt kérdezik, melyik kórházba szállították a rokonu­kat. Nagyon ritkán, de megesik, hogy közömbösen reagálnak a hírre. A közlekedési balesetek áldo­zatait gyakorlatilag szinte soha­sem kell hozzátartozónak azo­nosítani. Csak akkor kérik erre a rokonokat, ha a rendőrség nem tudja megnyugtató módon azonosítani az illetőt, tehát ha felismerhetetlen, vagy nincse­nek nála iratok. Civilben is figyelnek Kónya Zsolt szerint a balesetek látványánál is nehezebb elvisel­ni, hogy értesíteni kell a rokono­kat. Főleg akkor, ha gyermek ha­lálhírét viszik. A rendőröknek ­ha szükségük van rá - szakpszi­chológus áll rendelkezésükre. Szegeden és vonzáskörzetében évente 1600-1700 közlekedési baleset történik. Kónya Zsolt­ban és munkatársaiban, az uta­kat járva felidéződnek a történ­tek, emlékeznek, mi vagy ki okozta a balesetet. Ilyenkor ci­vilben is jobban figyelnek a ve­zetésre. GONDA ZSUZSANNA CSÜTÖRTÖK, 2005. DECEMBER 22. • A K T U A L I S • Harmadik díj a természettudományi diákolimpián Petróczy Dóra logikája Folytatás az 1. oldalról - Sajnos fizikából nem bizonyíthatott Dóra, mert jó magyar szervezési szokás szerint ugyanazon időpontban rendezték a két ver­senyt. Kémiából viszont kimagaslóan szerepelt - mondta Villányi Attila, aki saját szakállára dolgozott, hiszen az idén a minisztérium csak erkölcsileg támogatta a szereplést. A tanár úr a gyerekek érdekeit szem előtt tartva saját cége terhére kifizette a három és fél millió forintot a repülőjegyre és a részvételi díjra. - Már repülőn voltunk, amikor megtudtam, hogy egy alapít­vány mégis támogatja utunkat - jelentette ki a tanár, aki szombatonként Budapesten tartott felkészítést a tanulóknak. Dóra és édesanyja vállalta a hetenkénti utazást. - Úgy gondoltuk, hogy mindenképpen hasznára válik a kislányomnak, ha érdeklő­dési területén bővebb információkhoz jut— magyarázta a tanítónő édesanya, aki elárul­ta: lánya igen könnyedén tanul. Dóra minden iskolanapon reggel öt órakor ébred és busszal utazik Szegedre - általában délután negyed négyre ér haza. A tanulásra, házi feladatok megoldására két órát fordít: ked­venc tantárgya a kémia, de érdekli a fizika és a matematika is. Félévkor minden tárgyból ötös­re áll, de szerényen megemlítette: néhány „do­gát" még nem kapott vissza. - Mivel kilencedikben nem tanulunk bioló­giát, ezért kicsit féltem a biosz feladatoktól ­mondta Dóra. Villányi tanár úr sem vette jó néven, hogy az indonéz szervezők a 14-15 éves gyerekeknek olyan kérdéseket is feltettek a há­romnapos versenyen, amiket még érettségin sem igen szokás. Ráadásul a hazaiak egyéves felkészítésen is részt vettek, ennek köszönhe­tően taroltak az olimpián. Tavaly kétmillió dollárt fordított a ver­senyre Indonézia, hogy megmutassa a világ­nak milyen felkészültek az ott élők. Mind­két alkalommal az államfő is megjelent a ve­télkedésen. Németországban és Oroszor­szágban is külön felkészítő tanfolyamokat szerveztek. CS. G. L. Karácsonyi meglepetésünk Vásárhelyen Bútorokat hozott lapunk Jézuskája Fotó: Frank Yvette gatni, a kisebb testvéreimet nem engedik be a kórházba, én meg nem hagyhatom őket idehaza egyedül - magyarázta az Eötvös szakközépiskolában tanuló An­namária. A gyerekek ujjongtak, amikor két rokonuk segítségével a folyo­sóra kerültek a bútorok. A három vadonatúj heverő, a kétajtós szekrény, a rozsdamentes moso­gatóval felszerelt konyhaszek­rény, illetve a műanyag asztal, a vele járó három szék, a konyha­szekrény felső fali része, az ebéd­lőasztal és a két pad. A fiúk örül­tek, hogy szép asztalnál játszhat­nak és tanulhatnak, míg Dóra a heverőknek örül leginkább. Az öttagú család ugyanis eddig há­rom ágyon aludt, a kisebbek és édesanyjuk a dupla ágyon osz­toztak éjszakánként. - Gyakran átrendezzük - mu­tatott a ház egyetlen szobája felé Feri, majd Ádám hozzátette: így legalább nem unalmas, s több­ször is sikerült meglepniük vele édesanyjukat. A fiúk bizonygat­ták, gyakran segítenek mamá­juknak, leginkább takarítani sze­retnek, de nem ijednek meg másféle házimunkatói sem. A bútorokat a rokonok segítsé­gével rendezik majd el a szo­ba-konyhás lakásban, hogy kará­csonykor már igazán otthonosan mozogjanak majd köztük. - Nagyon várjuk már haza anyut - mondták a gyerekek, aki­ket rokonaik naponta látogatnak ezekben a napokban. B.K.A. NÉZELŐDÉSRE IS VOLT IDEJÜK |g| A magyar fiatalokat kevéssé kényeztették, viszont éles elméjükkel, logikai készségükkel próbáltak rá­jönni egy-egy feladat megoldásra Yogjakartában: két második és négy harmadik díjat hoztak el. A diákoknak a tíz nap alatt nézelődésre is maradt idejük: Dórának legjobban a várostól nem messze fekvő, Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb buddhista kegyhelye, a Borobudur szentély tetszett. Dóra büszke a nemzetközi diákolimpián elért díjára Ferenc, Ádám Jenő, Dóra és Annamária Fotó: Tésik Attila Bútorokat, ágyakat ajándékozott kiadónk a négy gyermekét sze­rény körülmények között nevelő vásárhelyi Márkusné Kerekes Annának. A teherautónyi szállítmányt tegnap vitte el ingyen a Kert utcai házba a Hód-TYans Kft. Az édesanya nem volt otthon: néhány napja elesett kerékpárral, olyan szerencsétlenül, hogy eltörött a lába, meg kellett műteni. A rokonság segít a gyerekeknek, és a legnagyobb lány gondoskodik a testvéreiről. Igazi karácsonyi meglepetést okozott a lapunkat megjelentető Lapcom Kft. Délmagyarország Kiadó tegnap délelőtt a vásárhe­lyi Márkusné Kerekes Anna csa­ládjának. A Hód-Trans Kft. ugyanis ekkor szállította ingyen a bútorokból álló ajándékunkat a Kert utcai házhoz. A négy gyermek volt otthon: a 12 éves Ferenc, a 10 éves Ádám Jenő és a 9 éves Dóra éppen az ebéd el­készítésében segített a legna­gyobb testvérnek, a 17 éves An­namáriának. Csokis tejberizst főztek: a fiúk nagy buzgalom­mal tördelték a csokimikuláso­kat. A gyerekeket egyedül neve­lő és iskoláztató édesanyát az előző héten baleset érte: úgy esett el kerékpárjával a jégen, hogy a kórházban meg kellett műteni eltört jobb lábát. A vese­és szívbetegséggel is küszködő asszony - akinek jobbulást és kellemes ünnepeket kívánunk olvasóink nevében is - a kórház­ban fekszik. - Nem tudtuk még megláto­PlÄf

Next

/
Oldalképek
Tartalom