Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-05 / 259. szám

a g y e n g 0 e b b e 1 ^I Az oldal az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium támogatásával készült NEM LEHET EGY ÉLETEN ÁT BUJKÁLNI VALAKI ELŐL" lettek elkövetők Tíz elítélt állítja: a férfiakkal megkülönböztetett módon bánik a társadalom FOTÓ: SCHMIDT ANDREA A Kalocsai Börtön és Fegyházban tíz olyan nővel találkozhattunk, akik erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt töltik 6-15 éves büntetésüket. Arról faggattuk tizüket, mit gondolnak a nők ellen elkövetett erőszakról. Vannak tapasztalataik, hiszen a 10 nőből 9 azért fordult férje vagy élettársa ellen, mert nem bírta tovább a hoszszú éveken át tartó verést, megaláztatást, terrort. Kalocsán, a belváros szívében, a sétálóutca végén áll a női börtön. A kovácsoltvassal díszített, faragott kapu kinyílik, még mielőtt csöngetnénk: kamerán látják bent, hogy megérkeztünk. Több, kulccsal nyitható ajtón át jutunk a harmadik emeletre. Mindenütt rácsok. Az ünnep a legnehezebb A nőket az ünnepek viselik meg legjobban, a karácsony, a húsvét és az anyák napja. A látogatások, beszélők alatt feltöltődnek. A legrosszabb az, ha a család, a rokonság nem jelenik meg a beszélőn, mert kitagadták a nőt. Akik dolgoznak, reggel 4-kor kelnek. A reggeli után fél hatkor indulnak dolgozni. Az épület másik szárnyában vannak a varrodák. A fogva tartottak délután szakkörökre, órákra mehetnek. Van, aki érettségire tanul, mások kézműves-foglalkozásokon vesznek részt, vagy a színjátszó csoportban próbálnak, számítástechnikát, nyelvet tanulnak, hímzik a kalocsai mintákat. Akad, aki több szakmát is kitanult: a virágkötőt, és OKJ-s számítógép-kezelői oklevelet szerzett. Zárkák Kalocsán 317 elítélt él a 240 nő őrzésére alkalmas épületben. A kiszárkában négyen, a nagy zárkában legkevesebb 10-en, maximum 18-an laknak. Tíz beszélgetőtársunk 6-15 éves büntetését tölti az intézetben, ahol az elítéltek döntő hányada börtönös, vagyis enyhébb büntetési fokozatú. Az ő zárkáik ajtaja nyitva, a nők amennyiben jelentik, hova akarnak menni - szabadon mozoghatnak az épületben. A fegyházasok zárkáit azonban kulcsra zárják, ők csak ellenőrzés után, kísérővel léphetnek ki a zárkából. Mindenütt ott a televízió, a nők napilapokat is olvashatnak, és a könyvtárat is használhatják. A harmadik emeleti folyosón a szekrényekben bábok, terítők, az ablak alatt virágok. Az egyik teremben félkörben elhelyezett székeken foglal helyet az a tíz nő, akivel a nők elleni erőszakról beszélgethetünk. A börtön szürke egyenruháját viselik. A nevüket halkan mondják, érezni, hogy feszültek, idegesek. Leírják a keresztnevüket. A papírokat a lábukhoz rakják. Férfipárti társadalom Virág (53 éves), Kati (34), Niki (28), Ildi (32), Magdi (55), Tünde (26), Heni (30), Ágnes (42), Éva (37), Erzsi (46). Közülük egy lány rablásért kapott fogházbüntetést. A többiek megkísérelték megölni élettársukat, férjüket. Nyolcnak sikerült. Ketten hamarosan szabadulnak. A két évre elítélt Niki épp ezekben a napokban: édesanyja 53. születésnapja előtt egy nappal. Niki szerint a férfiak jobban ki tudják harcolni a tiszteletet maguknak. Ildi úgy véli: a férfiakkal megkülönböztetett módon bánik a társadalom. Ráadásul a nők is fejet hajtanak a férfiak előtt. Heni úgy gondolja, a nők sokkal lojálisabbak, mint a férfiak, akik sokkal gyengébbek lelkileg a nőknél. Hogyan reagáltak, ha az utcán az építkezésen dolgozó munkások utánuk fütyültek? Niki „kiátkozza a gödörből őket". Tünde azt mondja: „Az én számtól mentse meg az Isten a férfiakat." Heni szerint egy másik férfi ilyen helyzetben nem védi meg soha a nőt. A férfiak ugyanis nem kultiválják, ha egy nő miatt hősködik valaki. Ez egy veszett ügy, be kell szólni nekik, aztán tovább menni. A kalocsai börtön lakói úgy vélik, a távolságtartás intézménye nem megoldás. Heninek 7, illetve 8 éves volt a gyermeke, amikor a férje ellen fordult. Korábban többször feljelentette bántalmazásért a férfit, akit csupán pénzbírságra büntettek. A távolságtartás kevés Erzsi annyit mond: a férfi nem törődik a tiltással. Ha akarja, úgyis folytatja a verést, zaklatást. Szerinte jó lenne, ha a családsegítő a bántalmazott nőket a gyerekeikkel vidékre tudná költöztetni. Ildi azt mondta, ha egy nő elmenekül a gyerekeivel az anyaszállóra, a férfi marad a családi házban. „Nem állíthatunk magunk mellé rendőrt, hogy az vigyázzon ránk. Egy életen át bujkálni valaki elől nem lehet." Heniék mehettek volt a pesti kerületi anyaszállóra, de az iskola előtt úgyis megvárta volna a férje. Erzsi is próbálkozott anyaszállón, de nem volt hely. Mindannyian egyetértenek abban is, hogy a nők kiszolgáltatottabbak, mint a férfiak. Tízből kilencük szerint a gyerekek nem tudnak senkitől segítséget kérni. Úgy.vélik, a nőknek sokkal többet kell szenvedniük, mint a férfiaknak. Szerintük életük elkerülhetetlenül sodorta őket afelé, hogy elkövetőkké váljanak, embert öljenek. Ma már sok mindent másként látnak. Másként választanának párt, nem hagynák, hogy az eszük helyett érzéseik befolyásolják őket. Akad, aki még egyszer nem menne férjhez. A tíz elítéltnek nagyon hiányzik a békesség, az édesanya, a szabadság, a család, a gyerekek, egy megértő társ, szeretet, önállóság, biztonság. NY. É. Miért öl a nő? A családi gyilkosságot elkövető nők indítékai az elkeseredettség, a hosszú időn át tartó kölcsönös ellenségeskedés, az alkohol, a megalázottságból való kitörni képtelenség érzete. A válságbűnözésnek Is nevezett, konfliktusból származó női gyilkosságokra jellemző, hogy az elkövető hosszú ideje áldozat is. A nőkre jellemző elkövetési eszköz a méreg, a hosszantartó mérgezés, vagy az alvó áldozat éjszakai késes meggyilkolása. A gyilkosság előre megfontolása, eltervezése a konfliktus, a válság egyetlen, beszűkült megoldása. A gyilkosságot elkövető nők többsége idősebb korban öl, több gyerekük van, alsóbb társadalmi rétegekből kerülnek ki még ma is. Áldozatuk döntő többségben férjük, akit hosszú konfliktusos kapcsolat után ölnek meg. Az áldozat férjekre jellemző a gátlástalan agresszió, a feleség rendszeres bántalmazása, az alkoholfüggőség, a munkanélküliség, az alacsony Iskolázottság. A nők körében alig fordul elő féltékenységből elkövetett partnergyilkosság, ahogy a kapcsolat megszakítása után Is főként a férfi öli meg gyakrabban volt társát. Ugyancsak ritkán fordul elő, hogy a nő végső megoldásként megölje férjét, gyerekeit, majd öngyilkosságot kövessen el. A férfiak önpusztítással végződő családirtása szinte közismert jelenség. Asszonyaik Míg a 80-as években elítélt, nőket gyilkoló bűnözők leginkább indulatból cselekedtek, addig a 90-es évektől mind több az előre kitervelt, nem egyszer különös kegyetlenséggel végrehajtott feleség- és élettársgyilkosság - tudtuk meg Éles Évától, a szegedi Csillag börtön pszichológusától. Százával őriznek a Szegedi Fegyház és Börtönben olyan elítélteket, akik nőre támadtak. Csapó József dandártábornok, a fegyintézet parancsnoka elmondta, a mintegy 1200 fogva tartott 25-30 százaléka valamelyik családtagját ölte meg, jobb esetben az anya, a feleség, az élettárs, vagy a gyermek megúszta a támadást súlyosabb sebekkel. De hogy az ölési szándék egyértelmű volt a szerencsésebben végződött esetekben is, az kiderül az elítéltekre kimért súlyos ítéletekből. Vajon mi motiválja a férfiakat, hogy fizikai erejükkel visszaélve éppen azokat bántalmazzák, akik a legközelebb állnak hozzájuk? - tettük fel a kérdést Éles Évának, a Csillag börtön pszichológusának. - Ha a nők ellen elkövetett bűneseteket vesszük sorra, megállapítható, nagyon kevés férfi követ el bűncselekményt édesanyja, kisgyermeke sérelmére. Ahol ez mégis bekövetkezik, ott a személyiségfejlődés súlyos zavarával találkozunk, amely az anya-gyermek kapcsolatban már korán kialakult - mondta el Éles Éva. Szólt arról: a férfiakra nem jellemző, hogy saját gyermekük életét kioltják, ellenben gyakrabban bántalmazzák a családtagokat fizikailag és szexuálisan. - Megfigyeltem, hogy a 80-as években bekerült férfiak többségénél az áldozat a feleség, az anyós vagy a szomszéd öreg néni volt. A bűnelkövetők élettársi kapcsolatban éltek, vagy válásuk már folyamatban volt. A bántalmazó, életellenes bűncselekmények többsége a kapcsolatok első öt évében történt. Elemzésekből kitűnik, hogy ezek a férfiak éretlenek, a családalapítás terheit nehezen viselik, a problémák könnyen szétdobták a családot. A nőgyilkosságok kiváltó oka általában a nő hűtlensége, a férfi féltékenysége. A valóságban azonban éppen a bántalmazó az, aki kalandokba bocsátkozik, családját elhanyagolja, szenvedélyeinek él. A tragédia akkor következik be, amikor a nő saját akaratát, gyermekei védelmét megpróbálja képviselni, végső kétségbeesésében elköltözését, házassága felbontását helyezi kilátásba - véli a pszichológusnő. - A 90-es évek bűnözőinek magatartása változott, a hirtelen felindulásból elkövetetett nőgyilkosságok száma csökkent, megjelentek a jól kitervelt, bosszúból, különösen kegyeden módon elkövetett gyilkosságok. Ezek az elkövetők súlyos pszichés zavarok jeleit mutatják viselkedésükben. Cselekményüket megmagyarázzák, érzelmileg nem érinti meg az általuk elkövetett gyilkosság. Ellentétben az erős felindulásból gyilkolókkal, nincs bűntudatuk, ítéletüket túlzottnak érzik, helyzetükkel elégedetlenek, gyakran öngyilkossággal kísérleteznek. Nehezen elhihető, de a bántalmazó férfiaknak van támogató női kapcsolatuk, megbocsátó feleségük, édesanyjuk, lánytestvérük - összegezte tapasztalatait Éles Éva. - Elmondható, hogy a fogva tartottak életében a nők nemcsak szenvedő alanyai a bűncselekményeknek, hanem nőiességük, kedvességük és megbocsátó képességük révén a férfi személyiségének formálói, nevelői is. BÁTYI ZOLTÁN A GYENGÉBB: