Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-05 / 259. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR« SZOMBAT, 2005. NOVEMBER 5. Csökkentenék a kommunikáció szakosok létszámát - Tavaly tízezren voltak Nem csak újságírók lesznek Elméleti oktatás a szegedi egyetem médiatudományi tanszékén Fotó: Frank Yvette Nemrég arról szóltak a híradások, hogy az oktatási miniszter a jövőben csökkenteni akarja a kommunikációs képzésben részt­vevők számát. Szegeden két helyen is sze­rezhetnek a hallgatók felsőfokú végzett­séget ezen a szakterületen. Tavaly az országban több mint tízezren vet­tek részt a 17 egyetem, illetve főiskola által nyújtott kommunikáció szakos képzésben. Az újságírók szakmai szervezeteinek képvi­selői szerint túl sokan végeznek hazánkban ezeken a szakokon, ezért az oktatási minisz­ter a jövőben csökkentené a képzésben részt­vevők számát. Nincs túlképzés Pusztai Bertalan, a szegedi médiatudományi tanszék helyettes vezetője elmondta, jelenleg 327 diák tanul a kommunikáció szakon, kö­zülük évfolyamonként 50-55-en államilag fi­nanszírozott képzésben, a többiek költségtérí­tésesek. Az egyetemhez tartozó Budapest Mé­dia Intézetben mintegy ötszázan hallgatnak alapképzésben kommunikációt, közülük 2006 nyarán 175-en szerezhetnek oklevelet. ­Arról, hogy hányan tudnak elhelyezkedni a nálunk szerzett diplomával, nincs pontos ki­mutatásunk, de nagyon jók a visszajelzéseink - mondta el Pusztai Bertalan, aki szerint nincs túlképzés médiaszakemberekből Magyaror­szágon. - A kommunikáció szakos diploma kiemelkedően piacképes, több lehetőséget nyújt, mint sok más olyan diploma, aminek kapcsán nem emlegetik a túlképzést. Sokan gondolják úgy, hogy a kommuniká­ció szakokon csak újságirókat képeznek. Pe­dig nem egészen igy van, az élet számos más területén szükség lehet ezekre a szakembe­rekre. A gyakorlati és az elméleti képzést a jö­vőben Szegeden is szeretnék jobban különvá­lasztani. Bolognai betörés A bolognai folyamatnak megfelelően jö­vőre már hároméves alapképzés és kétéves DIPLOMÁS MUNKÁK Az SZTE-BTK kommunikáció szakán az elmúlt években végzett hallgatók a tanszék információi szerint az alábbi munkakörökben dolgoznak: Klasszikus újságírói munkák: televíziós riporter, szerkesztő, rendező, műsorvezető, hírolvasó, hírszer­kesztő, bemondó, rádióriporter, szerkesztő, újságíró-riporter, külföldi tudósító, megyei lap tudósító. Egyéb kommunikátori munkák: kommunikációs szakreferens, sajtóreferens, sajtószóvivő, nemzetközi kommunikációs referens, médiainformatikai szakreferens, önkormányzati referens, kommunikációs osz­tályvezető, ónálló kommunikációs tanácsadó vállalkozás vezetője, kapcsolati referens szolgáltató válla­latnál, pályázatíró, tanácsadó, kapcsolatépítési tréner, iskolai kommunikációs készségfejlesztő, humán kapcsolati menedzser, dokumentátor, marketingasszisztens, -menedzser, PR menedzser, reklámasszisz­tens, -menedzser, médiamenedzser. Mindemellett a végzettek között akadnak PhD hallgatók, kutatók, illetve filmszemle díjas dokumenta­risták is. mesterképzés szakaszra osztott rendszer­ben kezdik meg tanulmányaikat a hallga­tők. - Az első szakaszban a bevehető, szé­les látókört biztosító elméleti tárgyak mel­lett hangsúlyos lesz a gyakorlati képzés ­beszélt a változásokról a tanszékvezető-he­lyettes. - A hallgatók a folyamatosan fejlő­dő tanszéki stúdióban, gyakorlott újság­írók vezetésével készülhetnek fel hivatá­sukra. A képzés második, jelenleg kidolgo­zás alatt álló része elképzeléseink szerint elméleti jellegű lesz. A rátermettség számít Akkreditált kommunikáció szakos okta­tást Szegeden jelenleg csak a bölcsészettu­dományi karon találunk. Hasonló jellegű tanulmányokat azonban máshol is lehet folytatni az egyetemen. A Juhász GyulaTa­nárképző Főiskolai Kar Közművelődési Tanszékén a művelődésszervező hallgatók média szakirányba is specializálódhatnak, amelyet az oklevelük is tanúsít. Dr. T. Molnár Gizella, a közművelődési tanszék vezetője hangsúlyozta, náluk nem újság­íróképzés folyik, ezért úgy gondolja a mi­niszter szándéka az ő képzésüket nem érinti. - Mi kultúraközvetítő szakembereket ké­pezünk, akik közül a médiára specializá­lódtak mellesleg alkalmasak arra is, hogy újságírók legyenek - mondta. A bolognai folyamat során a közművelődési tanszék is megváltozik, a képzés 2006-tól andragógia szakká alakul át. Ez foglalja magába a jövő­ben a művelődésszervező szakirányt, mely­nek média specializációja is lesz. A tan­székvezető elmondta, média oktatásuk el­sősorban gyakorlati jellegű, képzésük pedig van olyan felszereltségű és színvonalú mint bármelyik kommunikáció szaké. Hallgatóik közül a levelezősök jó része már dolgozik valamilyen médiumnál, de a nap­palisok közül is sokan el tudnak helyez­kedni elsősorban a helyi, illetve a közössé­gi médiumokban. Szegeden az érettségivel rendelkezőknek arra is van lehetőségük, hogy középfokú szakképzés - úgynevezett OKJ-s képzés - ré­vén váljanak újságíróvá. Itt két év alatt sze­rezhetnek bizonyítványt. A tapasztalat azt mutatja, bárhol végeznek is a hallgatók, a rá­termettség legalább annyit nyom a latba a munkakereséskor, mint a végzettséget bizo­nyító okirat. FAZEKAS GÁBOR Aya Admon Mayzels festőművész kiállítása a Novotelben Párhuzamos találkozások A szegcdi zsidó kulturális fesz­tivál programjában vasárnap 11 órakora Novotcl Szállóban Tan­di Lajos művészeti író nyitja meg Aya Admon Mayzels fes­tőművész Párhuzamos találko­zások című kiállítását. MUNKATÁRSUNKTÓL Aya Admon Mayzels 1975-ben a jeruzsálemi Bczalcl Művészeti Akadémia hallgatójaként szerzett diplomát, később grafikusként, il­lusztrátorként, művészeti igazga­tóként dolgozott. Olajfestmé­nyekkel 1990-ben kezdett foglal­kozni. Egyéni kiállításokon mu­tatta be alkotásait Tél-Avivban, Bonnban, Budapesten. „A leg­több, általam ismert művész munkáitól Aya Admon Mayzels festészete több mozzanatban is eltér. Bár a megkülönböztető je­gyek mindegyike fellelhető sok más festőnél is, ritkán találkoz­tam e jegyekkel egyetlen életmű­vön belül. TUdjuk, hogy a valódi művész magát kutatja, ám ez a probléma nem szükségszerűen bukkan fel minden egyes műben, mint ahogy Aya esetében. A vizs­gálat, amelyet Aya folytat, André Bretonéhoz hasonlítható, aki egyik korai, még nem szürrealista szövegét ezekkel a kétségbeesett szavakkal zárja: 'Mi vagyok én? Nem tudom, nem tudom, nem tudom.' Aya ennek az alapvető kérdésnek a vizuális megjeleníté­sét tűzte ki célul. A megoldás zse­nialitását csak fokozza egyszerű­sége, amely ahhoz fogható, mint amivel Kolumbusz oldotta meg a tojás felállításának problémáját. Aya rájött, hogy a kérdés képi megjelenítéséhez csak arra kell emlékeztetnie a nézőt, amit az analitikus pszichológia is meg­erősített: sohasem vagyunk egyek, mindig ketten vagyunk. Rimbaud ennek tudatában kiál­tott fel: 'Én a másik vagyok!' S ez magyarázza, Aya miért jeleníti meg magát az első sorozatban két, egymással szembenéző sze­mélyként (mint önmaga és saját alteregója), illetve a második so­rozatban szitakötőként" - írta a művészről Arturo Schwarz. KANTORHANGVERSENY A zsidó kulturális fesztivál zárása­ként ma este zsidó vacsoraestet tartanak a Forrás Szállóban, vasár­nap 17.30-tól pedig kántorhangver­senyt rendeznek a szegedi zsinagó­gában. A műsorban fellép Tóth Emil, Szilágyi Gábor és Klein Ervin főkántor, Klein Judit énekművész és Goldberg Róbert zongoraművész. Tudósok a Dél-Alföldért A csongrádi vízlépcső sok hasznot hozna Áradásokat, belvizeket éppúgy eredményezhet a globális klíma­módosulás a Dél-Alföldön, mint nagy aszályokat. A tervezett csongrádi vízlépcső tompíthatna a kedvezőtlen jelenségeken. - Az egyre többet emlegetett VA­HAVA-projekt feladata: a tudo­mány eszközeivel elemezni a vár­ható klímamódosulás lehetséges következményeit, és javaslatokat kidolgozni a döntéshozók számá­ra az eredményes intézkedésekhez - mondta lapunknak Láng István akadémikus kutatóprofesszor az általa elindított projekt kapcsán. A politika már kezdi megérteni, hogy a valószínűleg bekövetkező melegebb, szárazabb időszak ­gyakran előforduló szélsőséges időjárási eseményekkel dúsítva ­nagyon sok feladatot jelenthet számára, melyre meg kell kezdeni a technikai, tudati és pénzügyi föl­készülést. Döntéshozói szinten eddig nagyon kevés történt, de vannak biztató jelek; az ország­gyűlés bizottságai közül a környe­zetvédelmi már foglalkozott a té­mával, s nemsokára a mezőgazda­sági is tárgyalja a projektet. Gond, hogy nehéz azonnali döntésekre késztetni a politikusokat, ha húsz-huszonöt évre szóló progra­mokról van szó. - Hirtelen áradással, belvizek­kel éppúgy sújthatja a dél-alföldi régiót a globális fölmelegedés, mint aszályokkal - hívta föl a fi­gyelmet Ligetvári Ferenc egyete­mi tanár, az MTA doktora. A mindenkori politikai vezetésnek kötelessége érzékelni az új típu­sú veszélyeket, és reagálni rájuk. Romániában a közelmúltban történt árvízi katasztrófák kap­csán minden épülettel kapcsolat­ban kötelezővé tették a biztosí­táskötést - mondott példát gyors tanulságlevonásra. Még jobb, ha a veszélyt meg lehet előzni. A hosszú távú árvízveszély-meg­előzést nálunk a továbbfejlesz­tett Vásárhelyi-terv jelentheti, mely Szegedtől délre már elkez­dődött, töltéserősítéssel. A szin­tén várható nagy aszályok követ­kezményeit a csongrádi vízlép­cső is csökkentheti - ha elkészül. Nemcsak megkönnyítené példá­ul a távoli területekre történő vízeljuttatást, de számtalan járu­lékos, pozitív változást is ered­ményezne a dél-alföldi régió éle­tében - mint a Közép-Tisza vidé­kén a Tisza-tó. Ha ennek hatásá­ra kialakul az idegenforgalom, a jelenleginek sokszorosára növek­vő horgászturizmus nagyon sok embernek jelenthetne megélhe­tést a régióban. F.CS. VAHAVA A rövidítés a „változás, hatás, válaszadás" összetételéből jött létre. A változást a globális klí­mamódosulás, a hatást ennek különböző megvalósulási for­mái - az időnkénti áradásoktól az aszályig -, a válaszadást pedig a kedvezőtlen hatások csökkentése jelenti. A projekt három évvel ezelőtt indult el a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Magyar Tu­dományos Akadémia összefo­gásával. Pisa - megkettőzve Az olasz városról akarok most szólni, jobban mondva ferde tornyá­ról, ne magyarul tessék tehát olvasni a nevet. Mi is tátottuk a szán­kat, úgy csodálkoztunk, amikor évekkel ezelőtt megálltunk a tövé­ben. Más azt képen látni, és más ott állni. Kattogtattam én is a fény­képezőgépet, lehetőleg mindig úgy vettem bele a képbe, hogy viszo­nyításként valódi függőleges valami látsszon. És ahogy másnak min­denkinek, aki valaha is megfordid ott, az én fejemben is kattogni kezdett a gondolat: mit kellene tenned, emberiség, hogy ne ferdül­jön tovább? Most elővettem a lexikont, mert nem szeretnék téves adatok­kal előállni. Azt mondja, hogy a pisai székesegyház harangtornya (1174-ből) 54,5 méter magas, 4,3 méteres elhajlással. Mondom, pontos akarok lenni, de azt hiszem, a három adatból legföljebb az építési ideje áll még, a többi változhatott. Mert időközben süly­lyedt is, és tovább is ferdült. A televízió egyik műsorában éppen erről a toronyról beszéltek. Hozzáértő mérnökemberek a világ minden tájáról beleadták már eszük minden javát, de mintha az ördög nevetne vissza rájuk, a to­rony még jobban ferdül. Az egyik tudós többek között azt mondja, a ferdülése elérte már az 5,5 métert. Ez azért is jelentős adat, mert a nagyeszű számítógépek azt mondják, 4,3 méternél már mindenkép­pen össze kellett volna omolnia. Legfrissebb híreink szerint még áll. Ha eddigi mozgását ugyanarról a helyről úgy vették volna filmre ­ha már akkor lett volna film! -, hogy mondjuk 50 éveként kattintot­tak volna egy-két kockát, és egybefogva vetítenék, a szépen ringó nádszálhoz lenne hasonlatos a mozgása. A meteorológusok szoktak ezzel a megoldással élni, természetesen nem félszázadonként sütve el a masinát, ezért látjuk jelentéseik alátámasztására mozogni a fel­hőket. Azt is mondják a tévében, már a harmadik emelet építése­kor észrevették, hogy süllyed az egyik oldala, ezért úgy folytatták, hogy oda magasabb oszlopokat raktak. Amikor a másik oldal felé látták elhajolni, a másik oldalon magasítottak. Volt az már banán­alakú is, mondja az egyik mérnök, ami, ugye, magyar dialektusra fordítva inkább kacska kifliformát jelent. Nem folytatom, mert nem az én tisztem ismételni azt, ami ná­luk se sikerült, csak azt akarom mondani, megint beindult az agyam. Az is megfordult benne, ami ott állva se jutott eszembe. Ha annyira tudják már. hogyan kellett volna jól megalapozni ­Szeged többszörös példát szolgáltatott rá eddig is, és gyanítom, itt is lesz még folytatás -, akkor korszakos megoldást ajánlanék. Mi­ért ne lehetne a pisai székesegyháznak két tornya?Nyolcszázva­lahány év múlva is ki lehetne ennyivel egészíteni. Építészeink beleadhatnák szupernagy eszüket az épülő újba, ide értve a legnagyobb számítógépekét is, és megépíthetnék a torony társát, hajszálra másolva az eredetit. A ferdeségét is beletehetnék, sőt jó is lenne, ha benne hagynák, de jóval az elvárható összeomlási határérték alatt. Ha eddig mindig megfordult az is a fejekben, hogy az isten szerelmére, teljesen ki ne egyenesítsék, mert Pisa városa azonnal elveszíti turistáinak javát, most, a kettős torony látására ugyanúgy özönlenének, mint azelőtt. Minden hóbortomat beleadva azért is ajánlanám ezt a változatot, merj bízhatok benne, építés közben teremhetne igazi megváltó ötlet a mostani megmentésére. Azért is érdemes lenne belevágni, mert ha mégis eléri a végzet, legalább megmaradna a pontos másolat. Nagy blama lenne vi­szont, ha az új előbb rogyna össze. Majdnem kilenc évszázada ír­va vagyon, az ördög a székesegyház tövében sem alszik. H. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom