Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-18 / 270. szám
PÉNTEK, 2005. NOVEMBER 18. • KULTÚRA» 7 Karinthy Ferenc népszerű darabja a kisszínházban Gellérthegyi álmok Két szegedi színitanodás, Simó Zsófia és Szívós László olyan sikert aratott Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című darabjával a Bartók művelődési központban, hogy a produkciót ma és holnap este a kisszínházban is műsorra tűzték. A kettős Bartók-jubileumhoz kapcsolódva Gábor Géza és Kolonits Klára főszereplésével ma este mutatják be A kékszakállú herceg várát a nagyszínházban. Juronics Tamás rendezésében, Selmeczi György vezényletével a Táncszvit is felcsendül a szimfonikusok és a Szegedi Kortárs Balett előadásában. Két évforduló is indokolja a Szegedi Nemzeti Színház különleges vállalkozását, a kettős Bartók-bemutatót: szeptember végén emlékeztünk meg arról, hogy a legnagyobb magyar komponista 50 évvel ezelőtt hunyt el New Yorkban, jövő tavasszal pedig születésének 125 éves jubileumát ünnepli a zenei világ. Bartók egyetlen, és világszerte egyre népszerűbb operája, A kékszakállú herceg vára címszerepét a ma esti premieren Gábor Géza énekli, aki már 2002-ben a Miskolci Bartók+Puccini Operafesztiválon is sikert aratott a szólammal. - Nagyon szeretem a Kékszakállút, mert Bartók hihetetlen perfekcióval írta meg az operát. Fantasztikusan jó a dramaturgiája, egyetlen hiba, megoldatlan részlet sincs benne, és csodálatos a zene is. Közel áll hozzám a sebzett, szorongó férfilélek megmutatása. Sok kitűnő lemezt meghallgattam már, az a felvétel a kedvencem, amelyiken Melis György és Kasza Katalin énekli Ferencsik János dirigálásával. Juronics Tamással mindketten tartottunk kicsit egymástól, de szerencsére nem alakult ki konfliktus köztünk, hamar megtaláltuk egymással a hangot. Tamás nagyon felkészülten rendezte meg a darabot, koncepciója abszolút megegyezik azzal, amit én is gondolok a darabról. Az előadást vezénylő Selmeczi Györggyel nemcsak karmesterként, hanem rendezőként is többször dolgoztam már együtt. Rendszeresen hív vendégénekesnek a budapesti Nemzeti Színházban futó Operamesék-sorozatába is mondja a szegedi operaegyüttes fiatal baszszistája, aki szerint ez a produkció minden sallangtól mentes, tiszta, naturalista, pontosan érthető és roppant bensőséges előadás lesz, amit ezért bátran ajánl mindenkinek. - Imádom Bartók zenéjét, ami mindig sokkol és mélyen megérint - árulja el Barta Dóra, a balettegyüttes vezető táncosa, aki a másik mű, a Táncszvit egyik főszerepét játssza. - Tamás olyan koreográfiát talált ki, amelyben nem feltétlenül történetek, inkább karakterek jelennek meg. A saját karakteremben mégis eltáncolok egy kis történetet: egy lányt alakítok, aki a disznóölésen nagyon sajnálja az állatot. Négyéves koromban fültanúja voltam a szobából, amikor kioltották egy disznó életét. A szerencsétlen állat visítása úgy megrendített, hogy utána öt éven át nem voltam hajlandó húst enni. Ma nem vagyok vegetáriánus, de az állatok leölését ma is a lélek kioltásaként élem meg. HOLLÓSI ZSOLT AZ QPERAROl 11 A kékszakállú herceg várát Bartók Béla 1911-ben írta a Lipótvárosi Kaszinó operapályázatára. A zsűri játszhatatlannak ítélte, az Operaház csak 1918-ban adta elő. Szövegkönyvül a zeneszerző Balázs Béla színpadi müvét választotta, ami a 19. század európai irodalmának ahhoz a széles vonulatához kapcsolódott, amelynek szerzőit és darabjait a nő és a férfi kapcsolatának megoldatlansága foglalkoztatta. Az asszonygyilkos Kékszakáll középkori francia eredetű történetének változatai az európai népköltészetben is elterjedték. Balázs színpadán a történet férfi és nő örökre feloldhatatlanul ellentétes lelki világának, alaptermészetüknek tragikus mítoszaként, balladai hangú magyar népmesei köntösben jelenik meg. A Prológusban - amit az előadás elöl többnyire elhagynak - a Regös figyelmeztet: az operát szimbolista lélektani drámaként szemléljük. Rost Andrea Szegeden MUNKATÁRSUNKTÓL a szegedi közönség 2006. február 17-én és 25-én. Az előadásra szóMUNKATÁRSUNKTÓL Simó Zsófia tavaly végzett a szegedi színitanodában, szeretett volna játszani, ezért keresett egy olyan darabot, ami lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbálja magát. - Boldog voltam, hogy rátaláltam Karinthy Ferenc színművére, mert nagyon sokszínű, jól játszható jelenetei vannak, abszolút alkalmas arra, hogy színészi gyakorlatot szerezzünk vele. A színművészeti egyetem dramaturg szakára járó régi barátnőmnek, Gimesi Dórinak is szíve csücske volt a Gellérthegyi álmok, ezért örömmel vállalta, hogy megrendezi az előadást meséli Zsófia, aki két éve magyar-színháztudomány szakon szerzett diplomát a szegedi egyetemen. - Színészként nagyon nehéz a pályakezdés. Vizsgaelöadásunk, a Szentivánéji popfesztivál bemutatója tavasz végén volt, amikor a színházakban már rég lezajlottak a következő évadra a szerződtetések, így nem is remélhettük, hogy sikerül munkát találnunk. A Karinthy-darabot szeptember végén a Bartókban mutattuk be, Székhelyi József direktornak annyira tetszett, hogy meghívott vele bennünket a kisszínházba. Azzal biztatott, ha lesz érdeklődés iránta, később esetleg további előadásokat is tarthatunk. Lehetséges, hogy Mórahalmon is játszhatjuk a produkciót, és szívesen tájolnánk vele másfelé is. - Magasépítő technikus az eredeti szakmám, egy utazó bábszínháznál dolgoztam két és fél évig, utána jelentkeztem a szegedi színitanodába, amelynek jelenleg végzős hallgatója vagyok. A Szegedi Egyetemi Színházzal is fellépek, szerepeltem a Szerelmem, Elektrában, a Karnyónéban, most pedig a Komámaszszony, hol a stukker? című Görgey-darabban játszom - mondja a Karinthy-darab másik főszereplője, Szívós László, akinek Zsófia nemcsak játszótársa, hanem tanára is: színháztörténetet és dramaturgiát tanít a színészképzőben. A Gellérthegyi álmok a II. világháború idején az ostrom alatt egy budai villában játszódik, ahol öszszetalálkozik egy fiú és egy lány. Az ismerkedés és a bizalmatlanság körei után játszanak szerelmet, gyűlöletet, életet, halált. Azt ami volt, és azt, ami lehetett volna. Az összesűrűsödő időben teljes eletek, sorsok bomlanak ki az egyre komolyabbá váló játékból. Közös céljuk a túlélés. Simó Zsófia és Szívós László a Karinthy-darabban DM/DV-fotó Kettős Bartók-bemutató az évfordulóra a nagyszínházban A sebzett férfilélek titka Jelenet a Táncszvitből - a Szegedi Kortárs Balett előadásában Fotó: Frank Yvette DM/DV-fotó Először lép fel operaprodukcióban a Szegedi Nemzeti Színházban a világhírű szoprán, Rost Andrea (képünkön). A Kossuth-díjas énekesnőt egyik legjobb szerepében, Lammermoori Luciaként láthatja ló belépőjegyeket már árusítják a színház Kelemen utcai jegyirodájában - a rendkívüli alkalomhoz illő kiemelt helyárakkal. A legolcsóbb jegy 4 ezer, a legdrágább 8 ezer forintba kerül, mégis óriási az érdeklődés. Rost Andrea mindössze egyszer, 1997-ben lépett fel a szegedi teátrumban, akkor Harazdy Miklós vezényletével Mozart-áriaestet adott hatalmas sikerrel. 2004 nyarán a Dóm téren ünnepelte a közönség, amikor Gyüdi Sándor dirigálásával a római operagála egyik sztárjaként énekelt. A világ egyik legkeresettebb szopránját ritkán lehet hallani Magyarországon, Donizetti népszerű operájában legutóbb a londoni és müncheni közönség élvezhette alakítását. Luciaként sokan Edita Gruberova egyetlen méltó utódának tartják, az operából CD-felvételt is készítettek a főszereplésével. Balogh Sándor szobrászművész kiállítása az Olasz Kulturális Központban Az én reneszánszom és a nő Fritz Mihály szobrászművész nyitja meg ma 17 órakor a szegedi Olasz Kulturális Központban Az én reneszánszom címmel Balogh Sándor szobrászművész kiállítását. Köszöntőt mond Pál József irodalomtörténész professzor, tiszteletbeli olasz konzul. Kacskaringós pályakezdés után az elmúlt években futott be igazán Balogh Sándor szobrászművész, aki Tóth Sándor növendékeként a szegedi művészeti szakközépiskolában érettségizett 1973-ban. Egykori mesterétől szakmai precizitást, igényességet, a mesterség tiszteletét tanulta meg. Másik két jeles szegedi szobrásztól, Fritz Mihálytól és Kalmár Mártontól is sok segítséget kapott. Munkái alapján 2003-ban vették fel a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének szobrász tagozatába, s ezzel művészete szinte zöld utat kapott. Tavaly a B Galériában összegző kiállításon mutatta be bronz- és kőplasztikáit, rajzait és festményeit, most a szegedi Olasz Kulturális Központban jelentkezett új tárlattal. - A címválasztásnak két indoka is volt: bár az ókori egyiptomi művészet a kedvencem, a reneszánsz korszakát is nagyon szeretem. Az én alkotói munkámat is újjászületés jellemzi, hiszen több évtizedes kihagyás után négy évvel ezelőtt kezdtem újra a szobrászatot. A mostani tárlatra sok új munkát készítettem. A női formákon keresztül.sok mindent el tudok mondani az időről, a térről, a helyzetünkről, a megfoghatatlanról is. Persze utalok a nő kiszolgáltatottságára, szépségére és érzékenységére is vallja Balogh Sándor, akinek finoman megformált nőalakjai többnyire eltakarják az arcukat, rejtőzködnek, önmagukba fordulnak, a belső utakat keresik. H. ZS. Balogh Sándor egyik alkotásával