Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-17 / 269. szám

10 BIZALMASAN 2005. november 17., csütörtök SZÉPSÉGÁPOLÁS A folyékony arany A „folyékony arany", azaz az olí­vaolaj lett az új sztárkozmetikum. A már az ókorban az istenek aján­dékának nevezett olajbogyókat és szűz olajukat mostanában újra fel­fedezték - a táplálkozási szak­emberek után a szépség tudorai is. A Földközi-tenger mellékén élő olajfák kincsét már mediterrán ős­anyáink is bevetették az egészség­és szépségvarázsláshoz, az isteni bogyókat és olajaikat bőrpuhításra, fiatalításra, körömregenerálásra, hajfényesítésre is használták. Ették az olívabogyókat és ola­jukat, hogy őrizze egészségüket (pe­dig azidőn még mit se tudtak a telítetlen zsírsavakról és az immun­erősítésről), s magukra kenték, hogy szépítse őket. Máig szokás a me­diterrán tájakon, hogy a szépülni vágyó asszonyok első préselésű, azaz extra szűz olívaolajjal átitatott kendőcskét tesznek arcukra, de­koltázsukra, egy ideig rajta hagyják, majd az olajat jól bemasszírozzák a bőrükbe, hogy E- és F-vitaminjával frissítsék, táplálják, kisimítsák bő­rüket. Azt ugyan valószínűleg nem tudják, hogy a „csodaolaj" a bőrrel rokon elemeket (például sebumot, a bőr faggyújának alkotóját) tartal­maz, s antioxidánsaival hat a ráncok ellen, de azt érzékelik, hogy a bőr vízvesztését megakadályozza, segít a bői^zárazságon, a petyhüdtsé­gen. Azt is nemzedékek óta tudják, hogy az olívaolaj napon meglan­gyosítva, a hajra kenve fényesíti azt, segíti színének megőrzését, szűnteti a töredezettséget. Réges-régi re­ceptjük hajhullás ellen is van: evő­kanálnyi olívaolajba kevernek egy-egy csepp kakukkfű- és zsá­lyaolajat, két csepp rozmaringot, s azt bemasszírozzák a fejbőrbe. Aki­nek pedig a körme vékony, töredező, az áztatgatja az ujjvégeit legalább két hétig mindennap öt-hat percig langyos olívaolajban. A testápolásra ismeretes mediterrán női recept, hogy a fürdés után bekenekednek egy olyan olajjal, amiben fél liternyi szűz olívaolaját, kétszáz milliliternyi mandulaolajat, ötven-ötven millili­ternyi rozmaringvirág- és búzacsí­raolajat mixelnek össze négy-öt csepp levendulaolajjal. A szépítő régi recepturákat most „koppintják" a modern szépészet mágusai is: egyre több olívaolajos kozmetikum jelenik meg a piacon. A sztárolt szépítőszercsaládban kap­hatók már testápolók, szappanok, arckrémek, tusfürdők, spray-k, haj­pakoló krémek, körömerősítők. Tren­di lett olívával szépítkezni - s lehet a fent leírt régebbi módokon is (figye­lembe véve persze a bőrtípust). SZABÓ MAGDOLNA BEMUTATÓ ELŐTT ÉS UTÁN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ NŐI VARRODÁJÁBAN Próbababák naftalinszagban és aranyszínű selyemköpenyben Munkában a női varroda A női varroda egy külön világ a Szegedi Nem­zeti Színház legfelső emeletén: az idei évad 16 előadásához igen rövid idő alatt egy szabász irányításával öten varrják azt a több száz jelmezt, amit a tervezők kérnek. A médiához hasonlóan a színházakban is felpörgött az élet, a sok produkcióhoz szinte futószalagon jelmezek egész sorát kell elkészíteni. A höl­gyek állítják: ők bírják, a varroda még so­hasem csúszott egyetlen bemutatónál sem. Arra, hogy a szegedi színház női szabótárában dolgozó varrónőknél mikor fogy el az a bizonyos cérna, lett volna pár tippem - egészen tegnap­előltig. Akkor ugyanis leszámoltam a női nemet és a hegyes tűt sandán, amolyan bernarda albásan társító minden rosszindulatú mendemondával. És nemcsak azért, mert Papp Janó jelmeztervező, sok pályatársával egyetemben az ország egyik leg­jobb műhelyének tartja a szegedit, hanem mert magam is láttam a munkaszeretetnek és szak­értelemnek megannyi jelét. Az időhiányra figyel­meztető kedves szigorúságot, fegyelmet éppúgy, mint a szinte kimondhatatlan anyagokból készült jelmezek egész sorát. Csattog a szabászolló - Ebből a gyönyörű organzából a Luxemburg grófjában Dobos Kati jelmeze készül majd, most ezen dolgozunk - mutat a bordó anyagdarabra Pesti JózsefnéZsuzsa női szabótárvezető és szabász, aki a jelmeztervezők jobb kezének is tekinthető, hiszen ollója nyomán lelnek formát a látvány­tervben megálmodott ruhák. Legutóbb például egy hónap alatt közel száz jelmezt kellett neki, és öt varrónő munkatársának elkészítenie, ugyanis egy FOTÓK: SCHMIDT ANDREA nap különbséggel mutatták be a színházban a Carment és a Reviczkyt. - Sokszor őrületes ez a tempó, de szerencsére bírjuk - egy fehér ruha­költemény varrását szedi szét éppen Zsuzsa, sajnos nem jó a művésznőre. - A színházakban is fel­pörgött az élet, muszáj volt igazodni a médiához. Míg-régen kevesebb, akár 10 évig is repertoáron tartható, nagy sikerű előadások voltak, addig ma jóval több, és csak kis szériában látható produkciók születnek. Lamé, rulex és selyembársony Állítólag most erre van igény - szól közbe Papp Janó, aki a havi 2-3, és az egész évadra szóló 16 bemutatót említi. Ilyen verkliben ők ketten nem lennének meg egymás nélkül, már fél szavakból értik egymást. Zsuzsa 14 éve dolgozik a színházban, Janó pedig több évi kihagyás után pontosan nyolc éve elválaszthatatlan a szegedi theátrumtól. Em­lékezetes előadások és jelmezek köthetők a Don Carloshoz, a Salem i boszorkányokhoz és a Dol­lárpajxíhoz is. Janó első bemutatójánál, a Kol­dusoperánál például Zsuzsa fáradságot nem kí­mélve késő estig modellezte a ruhaterveket, ho­gyan is lehetne legjobban azokat megcsinálni. Másnap pedig - télen-nyáron - reggel hétkor kez­dődött a munka, és tartott, tart ma is addig, amíg el nem készülnek mindennel. A varroda még so­hasem csúszott egyetlen bemutatónál sem. Mon­dom - fegyelem és szaktudás. Sorjáznak egymás mellett a dzsörzé alapú, elasz­tikus Iáméból, rulexből, színjátszó selyembársony­ból és impregnált fóliából készült gyönyörű jel­mezek, hogy csak párat említsünk a közel húsz­ezerbőK!), ami a színház különböző jelmeztáraiban várja jobb sorsát. Megannyi szerep, művész és előadás, az egyik jelmeztárba belépve fanyar naf­talinszag csapja meg orrunkat, az ajtóval szemben egy Don Carlos-os, aranyszínű selyemköpeny. Szinte elveszünk a cipő- és kalaprengetegben, a mérhetetlen mennyiségű ruhaözönben. Fojtó a levegő, ki innen. A szabászterem hatalmas tükre felé vesszük az irányt, Janó ide állított be ref­lektorokat, hogy a ruhapróbák alatt teljes pom­pájukban megcsodálhassák a kész csillogó-villogó jelmezeket. - A Fekete Gizi pont az én méretem, sokszor nem bírom ki, és a tükör előtt magam elé próbálom egy-egy szép jelmezét - mondja Varga Sáudorné varrónő, aki 12 éve dolgozik a mű­helyben. Sürgetés ruhapróbára Nagyon szereti a korhű ruhákat, főleg a rokokó stílust, a maga burjánzó díszítettségével. Ilyen munkát sehol máshol nem végezhetne. Janó be­avat, hogy a korhű jelmezek nem mindig ké­nyelmesek: a vállrész például régen máshová esett, a jelmeztervezőnek éppen az az egyik feladata, hogy a mai normáknak megfelelően hordhatóvá tegye őket. A művészek pedig imádják ezeket a régi jelmezeket, nem ügy a szürreálisakat, abban nem mindig érzik jól magukat. Van ügy, hogy sokadjára el is felejtenek ruhapróbára jönni, ilyenkor kell ügyesnek és jó diplomatának lennie egy igazi szabászmesternek. És hogy Zsuzsa mennyire az, arról a falon található mézeskalács szív és a kö­szönőlevélkék tanúskodnak. És Papp Janó süte­ményei, amivel - mint mondja - nem győzi meg­hálálni ebben a felgyorsult tempóban is szalon minőségű, igen finom és míves munkát. Zsuzsa kedvesen és komolyan néz, örül a szép szavaknak, de bizony nemsokára jön Rátkai Er­zsébet, aki a soron következő előadás jelmezeit készíti, szóval Zsuzsa komolyan néz, majd bólint, és becsukja az ajtót. Sürgős munka van, ilyenkor nincs pardon. Még a sajtónak sem. LÉVAV GIZELLA Pesti Józsefaé a legújabb remekkel Hol a határ egy hétköznapi flört és a zaklatás között? Sok nő nem számol azzal, hogy öltözködésé­vel, viselkedésével felesleges félreértéseknek teszi ki magát a munkahelyén. Bár a megelő­zésre általános recept nincs, az ingerkü­szöb-feszegetö helyzeteket igenis el lehet ke­rülni. Némethné Józsa Ágnes protokollszakér­tö és Hujber Béláné Márta szépségtanácsadó válaszol arra a kérdésre: mit tegyünk, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe, például a munkahelyen. Kerülendő munkahelyen a rafináltan szexis, mély dekoltázsü vagy hátul túl kivágott ruha. Főleg fiatalok körében hódítanak a kurta, köl­dökvillogtató felsők és olyan rövid szoknyák, amelyek a fehérnemű színét is sejtetni engedik, ha viselőjük egy nagyobbat sóhajt. Számoljunk vele: férfi legyen a talpán, aki ezt nem veszi felhívásnak. Ugyancsak gerjesztő lehet a szoros sort, feszülő vagy áttetsző nadrág, hálós pu­lóver, félrecsúszott vállpánt, melyet persze be lehet állítani, hogy úgy tűnjön, eredetileg néz így ki. Azokon a munkahelyeken, ahol üzleti vi­seletet várnak el, vagyis kosztümöt, kicsit köny­nyebb a helyzet, hiszen kötöttebb a viselet. Nem árt tudni azonban, hogy ilyenkor is a zárt blúz a kötelező, az ujjatlan nem is illendő. Milyen színeket válasszunk? A férfiak távol tarthatók azokkal a színekkel, amelyek a mun­kára emlékeztetik őket. Ezek a tengerészkék vagy zöld árnyalatok egészen a sötétolíva felé hajlóan. Ezzel szemben hívogatja a csábító pillantásokat mindaz, ami a bőrre emlékeztet: az enyhén sárgás, a rózsaszín, a piros, a bézs. Hagyjuk ki a csillogást a sminkből, a villogó, izgató fiittereket a munkahelyi viseletből. Le­gyünk szolidak és visszafogottak, maradjunk a normál hosszúságúra vágott, enyhén színezett körmöknél, amelyek jólápoltságot árasztanak. A túl hosszú körmök kihívóak, pláne, ha sötétre vannak színezve. Felkínálkozó a mozdulat, ha valaki dob egyet a haján, vagy feltűnően igazítja meg az ék­szerét. Széken, mély fotelban vagy kanapén helyet foglalva mindig a szélén kell ülni, hogy a lábaink leérjenek a földre. A térdeket, a bokákat zárva illik tartani. A keresztbe rakott láb hivatali szituációban nem is igazán illendő. Kerüljük az igéző pillantásokat, a félreérthető mozdulatokat! Le lehet hajolni egy szeméttel sokféle módon, vagyis lehet úgy, hogy ne háttal álljunk egy kollégának... Ha egy hölgy férfitársaságban kihívóan nevet, esetleg malac vicceket süt el, vagy erotikus sztorikat mesél, mondjuk kétértelmű utalá­sokkal, olyan, mintha azt mondaná: szabad préda vagyok! Persze tökéletes recept nincs, hiszen lehet, hogy így sem tudunk mit kezdeni a min­denáron közeledni akaró férfival. De legalább nem bátorítjuk. Túl az öltözködés, a smink és a viselkedés praktikáin azonban ne feledjük: sze­xuális zaklatást bárki elszenvedhet, függetlenül attól, hogy az uralkodó szépségideál vagy er­kölcsi normák szerint öltözködik-e, vagy sem, visszahűzódóan viselkedik-e vagy sem. A zak­latás egy olyan norma megsértése, mely az azonos munkahelyen dolgozók közti emberi tiszteletet és megbecsülést tekinti a munka­végzés alapjának, és e sérelemmel az egyenlő munkakörülményeket aláássa. D. PUSZTAI ANDREA

Next

/
Oldalképek
Tartalom