Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-10 / 263. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. NOVEMBER 10. »MEGYEI TŰKOR« 7 Tanácstalan végzősök a középiskolákban Más lesz az egyetem Csak egyetlen szakra lehet je­lentkezni; a hároméves, főiskolai szintű alapképzés után csupán minden harmadik diák szerez­het egyetemi diplomát. Ezekkel az alapinformációkkal, vagyis a 2006-tól megváltozó magyar fel­sőoktatási rendszer lényegével tízből kilenc végzős középisko­lás nincs tisztában - derült ki a szegedi továbbtanulási börzén. „A tudatlanság édes időszakát élik a végzős középiskolások" ­összegezte a szegedi továbbta­nulási börzén szerzett tapaszta­latait Kothencz Mihály. A Sze­gedi Tudományegyetem Bölcsé­szettudományi Kar tanulmányi osztályának vezetője szerint tíz­ből kilenc érettségi előtt álló fia­tal a korábbi struktúrában és szakok alapján gondolkodik, va­gyis nem tudja, hogy alapjaiban változott meg a magyar felsőok­tatás. így aztán különösen rö­vidnek tűnik az az idő, ami feb­ruár 15-éig, a továbbtanulási je­lentkezési lapok beadásáig ren­delkezésre áll ahhoz, hogy a di­ák jól döntsön jövőjéről. Alapinformációnak számít, hogy a magyar felsőoktatás csatla­kozott az úgynevezett bolognai fo­lyamathoz. Ennek következmé­nye, hogy jövőre csak a felsőfokú képzés első, hároméves szakaszá­ra és egyetlen szakra lehet jelent­kezni. E ciklus végén az alapszak követelményeinek teljesítője főis­kolai végzettséget kap. Az új alapszakok akkreditáció­jának végére októberben került pont. Akkor vált világossá vált, hogy például a szegedi bölcsész kar korábbi 30 szakjából 15-öt gyúrtak. Vagyis ott 2006 őszétől ­többek között - anglisztika, ger­manisztika, keleti nyelvek és kul­túrák, magyar, néprajz, ókori nyel­vek és kultúrák, pszichológia, ro­mamisztika, szabad bölcsészet, szlavisztika, történelem alapszak létezik. így aztán, aki mondjuk angol-kommunikációra akart je­lentkezni, annak februárig dönte­nie kell, nála mi a fő irány. Úgy tudjuk, a mostani jelentkezéskor még lehetséges a legtöbb korábbi szakot magába szippantó roma­nisztikán és szlavisztikán belül megjelölni a szakirányt: vagyis mondjuk francia, olasz, vagy a má­sikon orosz, bolgár. Az is új tudni­való, hogy a szabad bölcsészet ne­vű szakra kell jelentkeznie min­denkinek, aki etikával, esztétiká­val, filozófiával, filmelmélettel és filmtörténettel, vallástudomány­nyal, kommunikáció és médiatu­dománnyal kíván foglalkozni. A szegedi egyetemi képzés érde­kessége, hogy több alapszak okta­tásában több egyetemi kar is részt vesz. így például az anyagmérnöki szakra járó diák a természettudo­mányi, a tanárképző, és az élelmi­szer-ipari kar; a nemzetközi tanul­mányok szakos pedig a jogi és a ta­nárképző kar oktatóival találko­zik. Ugyanakkor a legtöbb szakon már a kreditgyűjtés idején gondol­ni kell a mester fokozatról. A kép­zés e második szakaszába jutásért nagy lesz a verseny, hiszen oda - a jelenlegi tervek szerint - csak minden harmadik alapszakot megszerzett diák juthat. Ám az ál­lam által finanszírozott mester­képzés szakjainak részleteit elkép­zelni ma még lehetetlen, mert er­ről az egyetemeken jelenleg is tart a vita és az egyezkedés. Annyit azért tudni, hogy aki tanár akar lenni, annak minimum tíz, de le­het, hogy tizenegy szemeszteres képzésre kell készülnie, s ha min­den akadályt legyűr, akkor két szak elvégzéséről kap diplomát. De a tanárképzés egységesítésé­nek részletei se tisztultak le még. A tervek közül megemlíthető, hogy több irányból, vagyis alap­szakról is el lehet jutni egy-egy mesterképzési szakra. Az viszont tény, hogy egységes és osztatlan képzéssel egyetemi diploma már csak a különböző orvosi, a gyógy­szerész, a jogász, az építész, továb­bá némely művészeti ághoz tarto­zó szakon szerezhető. Ú.i. HONLAPOK ES NYÍLT NAPOK A tájékozódáshoz nem kell megvár­ni a december 15-én megjelenő úgynevezett kék könyvet Az egyete­mi honlapokon is érdemes kalan­dozni: például a szegedi bölcsészet alapszakjainak képzési idejéről, a szakképzettség megnevezéséről, főbb tantárgycsoportjairól, a szak­irányokról, a specializációs és a to­vábbtanulási lehetőségekről olvas­hatnak a www.arts.u-szeged.hu cí­men. Az SZTE-ről, a különböző ka­rokról és szakokról pedig a novem­ber 24-én tartott összegyetemi nyílt napon minden fontos kiderül. Felkészülnek, megkeresik a probléma okát és a legjobb megoldást. Vitatkoznak, ér­velnek bizonyítják igazukat azok a közép­iskolás tanulók, akik részt vesznek az eu­rópai parlamenti modellben. Uniós diák képviselőket Szegeden a Ságvári gimnázi­umban képeznek - szakkörökön. Magyar­országon kilenc másik intézményben tar­tanak ilyen foglalkozásokat. A szegedi Ságvári Endre gimnázium euró­pai parlamenti modell (MEP) szakkörösei a diplomáciai pálya felé kacsingatnak: a ti­zenöt-húsz diák hetente egy alkalommal Hornok András magyar-olasz szakos tanár vezetésével meghatározott tematika sze­rint az Európai Unióval kapcsolatos kérdé­seket tanulmányozza. Az egyetemi gyakor­ló iskolán kívül győri, szentendrei, székes­fehérvári, pécsi, szolnoki, miskolci és há­rom budapesti középiskolában tartanak ilyen foglalkozásokat. A magukat „mepe­seknek" nevező diákok minden olyan té­mát elővesznek, ami időszerű az Európai Parlamentben is. Az angolul beszélő gyere­kek délutánonként készülnek fel a nemzeti szintű bizottsági és plenáris ülésekre, ami­ket évente kétszer rendeznek meg. Leg­utóbb Győr fogadta a diák uniós képviselő­ket, ahol a középiskolások tíz bizottságban dolgoztak. - A bizottságoknak tíz tagja van és termé­szetesen van egy elnök is. A tagok különböző országokat képviselnek és az uniós parla­menti szabályok alapján foglalkoznak a té­mával. Az ilyen szintű munkában a tanárok, a koordinátorok nem vesznek részt, csak a plenáris üléseket hallgathatják végig - mond­ja a külkereskedelmi pályára készülő tizen­egyedikes Tóth Tamara, aki a polgári szabad­ságjogok bel- és igazságügyi bizottságának az elnöke volt. Foglalkoztak a munkaerő-elszí­vással, a munkanélküliség problémájával és a munkahelyteremtés lehetőségével. Tamara úgy véli: szigorúan betartatta a szabályokat, „Tisztelt elnök asszonynak!" szólították, de jobban szeretett volna vitatkozni képviselő­társaival. Ezt viszont elnökként nem tehette meg. Annál inkább belemerülhetett az uniós vámkérdésekbe a gimnázium kínai állampol­gárságú tanulója, Cao Chun, aki kilenc éve él hazánkban és szinte anyanyelvi szinten be­szél magyarul. - Gazdasági jellegű bizottságban dolgoz­tam és szólaltam fel. Csak az tudott igazán vitatkozni, akinek nemcsak a tudása volt meg, hanem beszélni, érvelni is megtanult a szakkörökben - jelenti ki a tizedikes lány, akit nagyon érdekel a diplomáciai karrier is. A két ságváris diák olyan jól végezte dolgát a győri nemzeti plenáris üléseken, hogy az uniós képviselő Gurmai Zitától - további ti­zennyolc társukkal együtt - meghívást kap­tak egy november végi brüsszeli látogatásra. Nagy izgalommal készülnek, az út tapasz­talatszerzésnek is kiváló lesz, hiszen szeret­nének jól szerepelni az idén is a nemzeti ülé­seken. Céljuk, hogy kikerüljenek az interre­gionális, majd az európai diákparlamenti ülésekre, amelyeken országonként csak öten vehetnek részt. CS. G. L. Tóth Tamara és Cao Chun utazhat Brüsszelbe Európai Parlamentet „játszanak" a ságvárisok Tóth Tamara és Cao Chun Hornok András tanár segítségével már elmélyedt az uniós kérdésekben Fotó: Karnok Csaba Padláson rejtegették a történelmi trikolort Hatvan évig betekerve várta a szabadságot a postás zászlaja Trianon után került Szeged­re Romániából az a magyar zászló, melyet tulajdonosa sokáig egy a padláson rej­tegetett. A férfi várta, de nem érhette meg hazánk függetlenségét, a lobogót a napokban fia adta át a sze­gedi múzeumnak. MUNKATÁRSUNKTÓL Utoljára a második világhá­ború idején lobogott a nem­zetiszínű zászló, majd az orosz megszállás első napjai­ban a gazdája, egy petőfitele­pi postás házának padlásán rejtette el. Most, több mint hat évtized múltán a jelkép a szegedi Móra Ferenc Múze­umba került. A műtárgy gaz­dája a háborúban megfogad­ta, addig nem bontja ki a nemzeti szimbólumot, amíg az idegen csapatok el nem hagyják az ország területét. Az idős férfi 1967-ben el­hunyt, így nem érhette meg Magyarország függetlenségét. Noha az országból tizenöt esztendeje távozott az utol­só szovjet katona, a zászló továbbra is a padláson ma­radt. A fiú a napokban érez­te úgy, hogy ideje teljesíte­nie apja végakaratát. Mivel nem érzett elég lelkierőt, hogy kibontsa a betekert da­rabot, a múzeum munkatár­sait kérte meg rá. Katkóné Bagi Éva restaurátortól meg­tudtuk, a megsárgult cso­magolópapírban a jelkép és a ráfonódó nemzetiszínű szalag sértetlenül őrződött meg, mintha csak tegnap te­kerték volna bele. A zászló 1920 előtt készülhetett. Történetében annyi bizo­nyos, hogy amikor a triano­ni döntés értelmében kiuta­sították Romániából az egy­kori lugosi postást, az MG monogrammal ellátott tri­kolor ott lobogott a vasúti kocsin, amely a szegedi állo­másra hozta a kitelepített magyarokat. A férfi talán megérezte, hogy ha ő nem is, de a gondo­san becsomagolt zászló meg­érheti a szabadság eljövetelét. A műtárgy jó állapotban van, nincs szükség restaurálásra. Egyelőre a szegedi közgyűjte­mény raktárában őrzik, és várhatóan a közeljövőben az új szerzemények között mu­tatják be. Ilosvai - Tázláron Mostanában házhoz jönnek a té­mák. Nem az utcán hevernek, az ottaniakat agyontapossák az au­tók. Ez a mostani nem is házhoz jött, csak hozzám, a buszban. Anyóka szállt föl Vadkerten, nem talált magának jobbat, mellém ült. Elénk meg a férje, de 6 meg se szó­lalt. Anyókát mondtam, pedig fiatalabb nálam. Hálálkodott, hogy leülhetett. Mondta is, de sokat járt erre gyalog. - Ötven évvel ezelőtt' -Annyi nincsen, csak tizenhárom. Nagy műtét után volt, savót takarí­tottak ki naponta a sebből, de a busz csak eddig hozta. Beteg ugyan a fülem, de azt kihal­lom, nem erről a vidékről való. - Selymesilosváról. Tudja, hol van az? - Még nem, de ahogy Kegyedet is­merem, hamarosan megtudom. Ilos­vai Selymes Péter azonban jó ismerő­söm. - Félig eltalálta. Ott született. Szi­lágysomlyó mellett. Hogyan keveredtek át kilencvenket­tőben 1 Agydaganata lett a gyerekük­nek, már ki is adták a kórházból, hogy ne a nyakukon haljon meg. Ideát az egyik pesti kórházban elvállalták, megműtötték, és még mindig él. Oda mutattam én is a koponyám bal csücskére. Magának is ? - rémüldözik. A fiamé is a bal oldalon volt. -Megvan még1 - Meg hát. Meg is nősült, fia is szüle­tett. Tízéves, és nyolcvan kiló. - Kicsit sok. - Nagyon nagy étvágya van. Dagi­nak csúfolják, de még nem veszi föl. Hat szendvicset is megeszik egyszer­re. Majd ha a lányok is így emlegetik, talán kevesebbel is beéri. - Az előbbi kérdésre még nincsen válasz. Úgy hangzott, messze-e ke­nyér nélkül? - la ? Csak ide, Tázlárra. - Tanulták az iskolában Ilosvai Sely­mes Pétert? - Annyi eszük volt a tanítóknak, jól megtanították velünk. Még Ceauses­cu idejében is. Tudja, hogy Arany Já­nos az ő versét dolgozta bele a Toldi­ba? És elkezdte mondani, amit róla ta­nult. Egyetemi feleletként is megállta volna a helyét. - Tizenháromszor feküdtem meg a műtőasztalt, de ezt még nem tudták kivenni belőlem. Talán nem is akarták. Fékezett a busz Tázláron, férje szorgalmazta, szálljanak le azonnal, mert most meg Majsáról gyalogolhatnak visszafelé. - Álljon meg már, és ne halmozza tovább az élvezeteket. Annyi jó beteg­ség van a világon, ne a haragosokat válassza mindenáron. Vegyen példát rólam. Én már csak a nevetősekben utazom. - Ezzel kellett volna kezdenünk. El­tanultam volna. - Majd legközelebb. Megint mondom, áldassák a jó taní­tók neve Selymesilosván is. Szilágy­somlyó mellett. (Tanító volt Selymes Péter is.) Anyóka talán végig el tudná mondani a szentséges Toldit. Még bele se kezdhetett. H. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom