Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-15 / 242. szám

14 SZIESZTA-REJTVÉNY 2005. október 15., szombat EGRESSY ZOLTÁN A REVICZKY ŐSBEMUTATÓJÁRÓL, A DRÁMAÍRÁSRÓL ÉS A FOCIRÓL Egy tiszta ember tönkremenetele Prágában, Pozsonyban, Lon­donban is sikerrel játsszák Egressy Zoltán darabjait. A drámaíró egyik legkedvesebb „gyermekének" tíz évvel ez­előtt született színművét, a Reviczkyt mondja, amelynek ősbemutatóját Hargitai Iván rendezésében ma este tartják a szegedi kisszínházban. A szegedi közönség számára nem ismeretlen Egressy Zol­tán, hiszen a Portugál néhány éve itt is kasszasiker volt a Tantuszban. Most elsőként a Szegedi Nemzeti Színház vál­lalkozott első színműve, a Re­viczky bemutatására. - A Reviczky alapvetően nem életrajzi darab, bár én is, miként a költő, hosszú ideig újságíróként kerestem a ke­nyeremet. Mindketten benne vagyunk. Az alkotó ember és az őt körülvevő világ konf­liktusáról, valamint Reviczky kapcsán egy tiszta ember tönkremeneteléről akartam írni. Bár a 19. század végén játszódik, valójában abszolút mai történet is lehetne ­mondja Egressy Zoltán, akinek ez az egyetlen drámája, amit nem mutattak be eddig. - En­nek az az egyik oka, hogy a Reviczky sokszereplős darab, ami a színházak számára ko­moly visszatartó erő. Egy olyan komédia, mint a Por­tugál, könnyebben színpadra kerül, nyilván kockázatosabb egy tragédiát műsorra tűzni. Pataki Ferenc színművész és Egressy Zoltán drámaíró a Reviczky próbája után Bár az eredeti verziót tíz évvel ezelőtt írtam, azóta sokat dol­goztam rajta. Az ősbemutató nagy esemény a drámaíró éle­tében, noha számomra maga a megírás az igazán fontos. Amikor dialógusokat írok, minden szereplő kicsit én kell, hogy legyek, bele kell bújnom két ellentétes akaratú ember bőrébe. Azt gondolom, meg­könnyítené az emberek min­dennapjait, ha megtanulná­nak kicsit a másik fejével is gondolkodni. Egyébként ügy tapasztalom, színházba száj­hagyomány űtján járnak az emberek: ha valami jó, akkor elterjed a híre, és akkor kortárs magyar darabokra éppúgy be­mennek a nézők, mint vala­melyik közismert Shakes­peare-re. Ezernyi szakmai ösz­szetevő kell ahhoz, hogy va­lami siker legyen, és akkor még ott van a legfontosabb: a csillagok állása, amit nem le­het előre kiszámítani. Katarzis ezzel együtt is csak akkor szü­lethet szerintem, ha az em­berek ügy érzik, amit látnak, az róluk is szól. A szerző maga is részt vett a szerdai nyilvános próbán, és az azt követő beszélgetésen látszott: őszintén elégedett. ­Boldog vagyok, mert erős bel­ső világa van az előadásnak. Gondolatgazdag és jó módon érzelmes. Kiváló csapatmun­kának tartom, ráadásul min­den szereplő egyenként is na­gyon tetszett. Es ezt nem il­lendőségből mondom. A szín­házban minden azon műlik: szeretik-e a színészek a sze­repüket vagy sem. A szege­dieken ügy látom, szeretik. FOTÓ: HOLLÓSI ZSOLT Hálás vagyok a színháznak, hogy műsorra tűzte, Hargitai Ivánnak pedig azért, hogy hozzáadta a tehetségét ­hangsúlyozza a drámaíró, aki­nek külföldön a Portugál és a Sóska, sültkrumpli a legsike­resebb darabja. A Portugálnak Csehországban már több be­mutatója volt, mint idehaza. Azt mondják róla, a humora kicsit csehes. Egressy Zoltán nemrégiben részt vett Toscanában az írók labdarúgó Európa-bajnoksá­gán. A viadalon 3:0-ra legyőz­A címszereplő - Mindenkinek óriási lehető­ség lenne ez a szerep, örülök, hogy elsőként én játszhatom el a felújított, gyönyörű kisszín­házban - mondja Pataki Fe­renc, aki Reviczky Gyulát alakít­ja a ma esti ősbemutatón. - A költő darabbeli konfliktusait egy az egyben le lehet fordítani a színészlét aktuális problémái­ra: Érdemes-e megdögleni a színpadon? Remélem, az elő­adásunkat látva sokan elgon­dolkodnak majd azon: nem lé­tezhet a világ költészet, zene, kultúra nélkül. ték az olaszokat, ami, ugyebár, nem jellemző a nemzeti válo­gatottunkra... - Harmincnyolc éves koromra lettem „igazi" nagypályás futballista, a szí­nészválogatottban is játszom, így szinte minden hétvégén vannak meccseim. Gyerekkori mániám a foci. A hetvenes években, mint sokan mások, én is focista, később pedig sportriporter akartam lenni. Magyar-történelem szakon végeztem a főiskolán, de nem volt kedvem tanítani, ezért éveken át újságírásból éltem, közben megjelent egy verses­kötetem, és fordítottam is. El­ső darabom légelső dialógu­sát, Reviczky és Jászai Mari egyik jelenetét egy szerkesztő­ségi számítógépen írtam. Tu­lajdonképpen ezzel indult a drámaírói pályafutásom... HOLLÓSI ZSOLT POLITIKAI HIRDETÉS * KÖZÖS ÉRTÉKEINK

Next

/
Oldalképek
Tartalom