Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-05 / 233. szám

8 • MEGYEI TÜKÖR" SZERDA, 2005. OKTÓBER 5. Tóth Judit is dobott már oda gyűrűt - Későn érő típusnak mondja magát A színház énekkarából a Carmen címszerepébe A gyógyszerészkarra járt három évig, niajd biológiatanári diplo­mát szerzett, közben kapott kedvet az énekléshez a Szegcdi Nemzeti Színház énekkari szó­listája, Tóth Judit, aki nagy do­básra készül: hamarosan Car­men szerepében mutatkozik be. Későn érő típusnak mondja ma­gát a tősgyökeres szegedi Tóth Judit. Először tehetséges zongo­ristaként került kapcsolatba a ze­nével. Bár gimnazistaként meg­nyerte az országos Bartók-zongo­raversenyt, és szerette is a hang­szert, nem volt kedve zenetanár­nak menni. lobban vonzotta ak­koriban a tudomány, ezért in­kább gyógyszerésznek tanult. Amikor három év után rájött, hogy mégsem ez az álma, váltott, és biológiatanári diplomát szer­zett. Közben a Szegedi Egyetemi Énekkar lelkes tagjaként 1992 nyarán részt vett a szabadtéri emlékezetes Carmen-produkció­jában. Abban, amelyikben a kö­zönséget teljesen megbabonázó afro-amenkai énekesnő, Gail Gilmore alakította a címszere­pet. |udit a kórusban eldöntötte: ő is énekelni szeretne. A tizenkét évnyi zongoratanulás sokat segí­tett az induláskor. - A Király-König Péter Zeneis­kolában Szél Pdlnéndl kezdtem énekelni, a zeneművészeti főis­kolán pedig Andrejcsik István szárnyai alatt tanultam. Eleinte nem is gondoltam szólistakarri­erre, csak amikor megnmkaptam az első piciny szerepet, a Rigolet­to Giovannáját, akkor kezdtem kapiskálni, hogy érdemes lenne komolyabban is énekelni. Az el­múlt években szinte az összes kis és közepes mezzoszerepet elját­szottam a szegedi operaprodukci­ókhan. Nem volt könnyű, mert többnyire jóval idősebb figurákat kellett életre keltenem, ami a sze­repformálásban némi nehézséget jelentett - meséli Tóth ludit, aki­nek az első kiugrást a Gregor Jó­zsef rendezésében 2003 őszén be­mutatott Don Carlos-produkció jelentette: Eboli hercegnőt éne­kelte benne szép sikerrel. - Carmen szerepének azért örülök most különösen, mert az Tóth Judit pályáján mérföldkő a temperamentumos cigánylány szerepe Fotó: Hollósi Zsolt A CSALAD Tóth Juditnak két gyermeke, Bernadett és Benjámin is szurkol. Leánya már az egész osztályát meghívta az egyik előadásra. A bemutatkozásig van még mástél hét. Addig otthon is sok szó esik a szerepről, hiszen Judit pár­ja, a tehetséges fiatal basszista, Gábor Géza Zunigát énekli a Bal József rendezésében színpadra kerülő produkcióban. - Néha fárasztó, hogy ott­hon is állandóan a színházi dolgokról beszélgetünk, de roppant hasznos is, mert sokat tudunk egymásnak segíteni - mondja Judit, aki Carmen után Titanilla dajkája lesz Vántus István operájában, az Aranykoporsóban. életkoromnak, a hangomnak és a színpadi létezésemnek is épp megfelel. Jólesik idősebb asszo­nyok vagy kasztráltak után végre egy olyan nőt játszani, amilyen én is vagyok. Sokan megkérdik, szőke Carmen leszek-e. Termé­szetesen nem, de szerintem sok­féle Carmen futkározik az utcán, és nem az a fontos, hogy szőkék, barnák vagy feketék-e. Szeret­ném az elmúlt húsz évem életta­pasztalatát belesűríteni a szerep­be. Rise Stevens a kedvenc Car­menem, aki az ötvenes években a Metropolitan sztárja volt, és na­gyon szeretem Grace Bumbry-t is. Sokféle hangfajú énekesnő be­mutatkozott már ebben a szerep­ben, ami szerintem akkor hang­zik a legszebben, ha egy igazi mezzo énekli. Sokan azt gondol­ják, Carment játszani a legköny­nyebb: az ember bemegy a szín­padra, kidobja, amije van, megri­szálja a fenekét, aprítja a férfia­kat, és a végén Don Jósénak is odavágja a gyűrűt. Ez egyáltalán nem így van. Ha megpróbálom megérteni a mozgatórúgóit, ak­kor lelki mélységeket is meg lehet benne mutatni. Carmen hasonlít hozzám, ezért sok mindent ki tu­dok magamból adni. Egy-két gyű­rűt én is odadobtam már az éle­temben....- árulja el sokat sejtető mosollyal az énekesnő. H.ZS. A kapitalizmus ellentmondásai Voltaképpen föl kellene háborodnom a vasboltoson, és jól ledoron­golnom. Mert mi történik?Megyek a vasboltba dróttekercset besze­rezni, odaérek, és olvasom a föliratot: „Ma, kedden 13 órától 14-ig zárva." És mi van ma? Nos, ma kedd van, 13 óra 5 perc - Őrület, mit meg nem engednek maguknak egyesek. Az is őrület, hogy ez egyál­talán megtörténhet ma Magyarországon. Mert hát ugye, mit hallot­tunk a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, hasonló esetek kap­csán. Azt hallottuk: „Na, majd a rendszerváltás után.1 Akkor majd nem engedheti meg magának az ilyen, hogy a vásárlók igényeire va­ló tekintet nélkül, csak úgy bezárjon. Csak úgy bezárni... Mit képzel Koppány... Bezzeg a Hegyeshalomtól egy méterre nyugatabbra, ott próbálná meg... Na de nem baj, holnapután itt a kapitalizmus, ak­kor maid érdekeltté válik a közönségigények kielégítésében! Akkor majd nyakán liheg a konkurencia! Majd a vásárló azt mondja, nem tetszik nyitva tartani ? Kérem, annyi baj legyen, megyek két sarokkal arrébb, ott a másik vasbolt, három sarokkal arrébb a harmadik, a negyedik sarkon egész vasáru-nagykereskedelem; mit vasáru-nagy­kereskedelem: vasöntöde! Majd ott beszerzem a dróttekercsemet! Hulljon a férgese, nem kőtelező kedden. 13-14 közt nyitva tartani. Azért nem tart nyitva, mert, mittomén, mert be kellett mennie adategyeztetésre a sóhivatalba. és nem tudott kit maga helyett a pult mögé állítani? Vagy mert leverte a láz a lábáról? Vagy satöbbi? Egyéni szoc. probléma, kit érdekel? Vagy úgy gondolja, övé a vár, övé a lekvár ? Majd megtanulja, nem úgy van az! A tulajdon felelősséggel jár, a tulajdonos, kérem, nem akkor tart nyitva, amikor 6 úgy gon­dolja, hanem amikor nyitva kell. Kvázi mindig. Éjjel-nappal. Mert ha, mondjuk, csütönök és péntek fordulóján, este 11 és hajnal 3 közt be mer zárni, akkor rögtön nyílik egy másik vasbolt, és este 11 és hajnal 3 között elkezd nyitva tartani." - Ilyeneket hallottunk te­hát, a rendszerváltozás tájékán. És így tovább. Azóta eltelt tizenöt év, s elérkezett ma, kedd, mindjárt 13 óra, és a vasboltos keménypapírt-plajbászt ragad, kiírja, „Ma, kedden, 13 órától 14-ig zárva", kifüggeszti a szöveget, és be is zár. Föntiek alapján elképesztően föl kellene háborodnom a vasboltoson, rá­mutatni, amit müvei, tarthatatlan, üzleti magatartása minősíthe­tetlen, s - immár általánosítva - az egész vasboltos jelenség, úgy ahogy van, teljességgel folytathatatlan. Ami - minden kétség kizárva - legmesszebbmenőkig így is van. De azt is tudom, a vasboltos nem fog tönkremenni - nekem sokkal nagyobb kiesést okozott a hiábavaló elzarándoklás ide - fél órába tellett, amíg ideértem, és fél óra, míg visszaérkezem -, mint neki, hogy egy órára bezárt. Ezek a kapitalizmus nagy ellentmondásai. FARKAS CSABA A hónap könyve és a szabadtéri Szeged jelképei Elmúlt a nyár, befejeződtek a rekordokat döntő ünnepi játékok. Ismét csendes a Dóm tér, melynek - ahogy Móra Ferenc írta ­„méltóságos nyugalmában mindig van valami nyugtalanító". Több évforduló kapcsán a szabadtéri indulásának történetét felelevenítő kötetet ajánl az olvasóknak októberben a Somogyi-könyvtár. A Szeged jelképévé vált fogadal­mi templomot és a Rerrich Béla tervei alapján kialakított temp­lomteret 75 esztendeje vehette birtokába a város. A következő évtől itt rendezték meg a szabad­téri színielőadásokat. Lugosi Dö­me összefoglaló tanulmánya a Játékok történetének első éveiről 1938-ban jelent meg a Színpad című színháztudományi szemle kiadásában. A lap szerkesztője az a Hont Ferenc volt, aki 10 évvel korábban javasolta „modern szellemű, a passiójátékokhoz ha­sonló tömegszínjátszás és világ­sikert aratott darabok" bemuta­tását a Dóm téren. S ki volt Lugosi Döme? A Da­los Világ ezt írta róla 1938-ban: „...a régi Szeged kitűnő emléke­zetű ismerője, életrajzíró, kedves humorú, anekdotázó ügyvéd, társaságok képviselője, a magyar kincsek gyűjtögetője". Ügyvédi oklevele megszerzése után 1912-től Szegeden élt. Foglalko­zásából adódó hivatalos teendői mellett egész lelkét a városnak szentelte. Régi nagy szerelme volt a színház: történeti kutatá­sai mellett számos lap szerkesz­tésében részt vett, s 1923-tól több színpadi művét is bemutat­ták. Foglalkoztatta a szegedi ze­neművelés és muzsikusélet, szá­mos helytörténeti tanulmányt jelentetett meg, kiállításokat rendezett. Minden érdekelte a város múltjával és akkori jelené­vel kapcsolatban. Ez év őszén ha­lálának 60. évfordulójára is em­lékezünk. Lugosi munkája két év híján felöleli a Játékok történetének el­ső szakaszát, amely az 1939. évi előadásokkal zárult, majd 20 évnyi pihe­nő követke­zett. 1931-ben Vóinovich Gé­za Magyar pas­siójával indult a Játékok máig nyúló soroza­ta. „Az ünnepi játék szerzőjét, igazgatóját és művészeit a főváros adta kölcsön, mi az tehát, amit Szeged tett hozzá? A mili­őt adta és ezzel mindent adott." - írta Herczeg Fe­renc a Pesti Napló hasáb­jain. Lugosi ér­tetlen csodál­kozással zárja az első törté­neti fejezetet: „Az 1931. évi nagy siker után bi­zonyára senki sem gondolta, hogy a következő év Játékok nél­kül fog elmúlni." 1932. tehát a „nyomorúságos tengődés éve" volt. A szerző együtt tárgyalja a kö­vetkező három esztendőt, „a vál­lalkozás sikeres éveit": a Délma­gyarország és a Szegedi Friss Új­ság saját vállalkozásban tett kí­sérletet a Játékok állandósításá­ra, és megalakították a szabadté­ri játékok rendezőbizottságát. A bizottság elnöke, Pásztor József lapszerkesztő ugyancsak 1938­ban jelentette meg gazdag kép­anyaggal illusztrált, személyes visszaemlékezésekkel tarkított monográfiáját magánvállalkozá­suk három évéről. A megjelenés évében Lugosi még két esztendő szabadtéri játé­kairól tudott beszámolni, me­lyek immár városi vállalkozás­ban kerültek megrendezésre. A történeti részeket összefoglalá­sok és tanulságok zárják: Lugosi Döme a Játékok „minden vonat­kozásán seregszemlét tart". A kötet függelékének összeállítá­sán érződik a mindenre figyelő helytörténész gondos keze. NAGY KATALIN EMLEXEK Hl Szeged nevét ismerni fogja az egész világ. 75 éves a Szegedi Szabadtéri Játékok címmel rende­zett kiállítást Nikolényl István, a szabadtéri volt igazgatója, a Játé­kok történetének egyik feldolgozó­ja nyitja meg ma 17 órakor a So­mogyi-könyvtár folyóirat-olvasó­termében. LUOOtt DÖME A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK TÖRTÉNETE 1931—1937 N f V •ü - ŰY­, j- " /A \ •¿'.jjí v> BUDAPEST, 1S3S A könyv ír a játékok minden vonatkozásáról Fesztivál sérült gyerekeknek A Fényszóró Kulturális Alapítvány pályázatot hirdet értelmileg, illetve halmozottan sérült fiatalok részére. Várják iskolákban, intézetekben ta­nuló, élő gyermekközösségek, fiatalok jelentkezését a november 10-én Budapesten megrendezendő Ószi Kulturális Fesztiválon való részvétel­re. Kategóriák: próza-versmondás, dramatikus játék, mesefeldolgozás, kórus, cigánydalok. Jelentkezni levélben lehet a produkció leírásával, a felkészítő tanár, az iskola illetve intézet nevével, elérhetőségével október 15-éig az alábbi címen: Fényszóró Kulturális Alapítvány, 1329 Buda­pest, Pf. 56., illetve e-mailben: mailinger.aniko(ó)freemail.hu. •wuitumuiLueir OR!AS! KEDVEZMENY! C(j6GÖNYVÁSAR Váfja I. osztályú némot ás magyar Mala . osztályú FÜGGÖNYÖK éslÉ A város legnagyobb vákmtékovol mór 10 ovo a fólogyházlaktól. SZEGED, Ifjúsági Ház október 6-7. (csütörtök-péntek) 9-16 óráig. "Az olégodott vovS visszatéri' f | j VARJUK 06-30/30-30-443 [ mmsS'delmagyar.hu TSil':".'' Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! I legjoblmkiit megjelentetjiik! Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kedies Olvasó! i íRegjoiznésher a beküldő egyelérfesén kiriil i képen íálható személy (kiskorúaknál a törvényes képlíseid) hoHéjúrulísa szükséges. DÉLMAGYARORSZÁG ' DÉLVILÁG A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. -T • -Mobile Part tier

Next

/
Oldalképek
Tartalom