Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-28 / 253. szám

10 DÉLMADÁR 2005. október 28., péntek Ügyvédek... KÁVÉ AZ ÁGYBA - Képzeld, a feleségem válni akar! - Miért? - Nem tudom. Pedig reg­gelente még a kávéját is az ágyba vittem neki. Csak meg kellett darálnia. ANYA A LÁNYÁHOZ „Ezek a mai fiatalok! Tizen­hat évesek és máris barátjuk van. Anyád harmincadik szü­letésnapjáról meg persze megfeledkezel!" A LIPOTMEZÖN A diliházban cseng a tele­fon: - Elnézést, az 568-as cel­lában van valaki? - Nincs. - Éljen, sikerült megszök­nöm! SUMÁK MÉHEK - Miért zümmögnek folyton a méhek? - Mert nem tudják a szö­veget! MEDVE! DENTTTÁS A kis jegesmedve kérdezi az anyukájától: - Anyu, én je­gesmedve vagyok? - Igen, kisfiam, te jegesmed­ve vagy. - És te is és apu is jeges­medvék vagytok? - Igen, kisfiam. - Es a nagymami és a nagy­papi is jegesmedvék? - Igen, kisfiam. - És minden ősöm jeges­medve volt? - Igen, kisfiam. De miért kér­dezed? - Kicsit fázom. Szüret Parádééé! Per a faluban Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalé­pett a tanúhoz, és megkér­dezte tőle: - Takács néni, ismer en­gem? Mire a hölgy: - Persze, hogy ismerlek. Gye­rekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrádultam be­lőled. Hazudsz, csalod a felesé­gedet, befolyásolod az embere­ket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köp­jön-e vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott, és megkérdezte: - Takács néni, ismeri a vé­dőügyvédet? - Hát persze. A védőügyvé­det is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos termé­szetű, senkivel sem tud nor­mális kapcsolatot teremteni, és mint ügyvéd, egyike a leg­rosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét, méghozzá három nővel, az egyik a maga felesé­ge, ügyész úr... Igen, ismerem. A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és na­gyon halkan így szólt hozzájuk: - Ha bármelyikük megkér­dezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy bör­tönben fog megrohadni. Belami felújítása Na, ezzel is elkészültünk, és elégedettségünk oly nagymértékű, hogy talán el sem fér a panelban ­dőlt hátra a Zsibbadt brigádvezető nevű kocsma egy régebben felújított székén Belami. És vágódott is akkorát a hátán, hogy a csótányok a nagy robaj hallatán menedékjogot kértek egy közeli féreg­irtónál. A Panel Pál-lakótelep kocsmájában fe­szelgők persze röhögtek, mint tudatlan ember némely országgyűlési képviselő vagyonnyilatko­zatán, ám ez sem tudta szétrepeszteni azt a jókedvet, amibe a külváros nyugalmazott szépfiúja beleöltözött. - Csak röhögjenek, én bizony akkor is azt mondom, hogy félig felújított lakásunk csak úgy ragyog a szépségétől, s ez egy-két derék magyar mesterember munkáját dicséri - magyarázta Be­lami. Majd mivel több érdeklődő kérdés is érkezett azt firtatván, miből, hogyan, mennyi idő alatt, s milyen minőségben készült egy darab előszoba, egy darab félnek mondott szoba kifestése, nem is beszélve ajtókról, s egyéb járulékokról, Belami kimentő elemzést tartott arról, hogy azért még­iscsak más ma már a mesterek hozzáállása egy-egy feladathoz, mint volt egykoron, az átkos antlvilágban. - Ha arra gondol, hogy az athéni Akropolisz kissé nyúzottnak tűnik, hát elárulom, arról nem az építői tehetnek. Sokkal inkább földrengések, tűzvészek, barbár hódítók műve mindaz, ami ma már Görögországban a turistákra mosolyog - magyarázta Minek Dönci, ki rosszabb napok­ban az adóhivatalt, jobb időkben meg a világ útjait járja. - Jaj, dehogy bántanám én meg az ókori görögöket. Sokkal inkább a tervgazdálkodás szak­iparosait vettem én bírálatommal célkeresztbe ­magyarázta Belami, és előhozakodott bizonyos pizsamamintás, rongyolódó tapétákkal, gyorsan lepattogzó, fehérnek mondott csempékkel, meg olyan vízcsapokkal, amik csak akkor nem rom­lottak el, ha még időben ellopták őket az épít­kezésről. - Nagyon boldog vagyok, hogy maga immáron ennyire elégedett - vigyorgott Smúz apu -, de ugye nem bántom meg, ha azt mondom, hogy nekem egészen más tapasztalatokkal van tele a pad­lásom is, meg a hócipőm is. Hogy mást ne mondjak, a közelmúltban egy népes, de annál elégedetlenebb társaságban azt hallgattam, hogy nemrégiben vásárolt házukban hol penészedik a fal, s mekkora per vár rájuk, mire az építtetőből kisajtolnak legalább fél fapetákot kártérítésként. Firnájszné nagyságos asszony pedig arról tartott előadást, hogy olcsó, de jó jelszóval meghirdetett áruvásáriási akciója után azt se tudta, hogy az egy mosás után rojtosra nyúló pólóját, cérnáját veszítő melegítőalsóját, netán talpában megroppanó ci­pőjét próbálja elsőként visszacserélni, vagy in­kább rögvest akassza fel magát az elherdált pénz miatt. Smúz apu szövege oly nagymértékben ha­tott a Zsibiben üldögélőkre, hogy egymás után jelentgették fel Belaminál a piacgazda­ságot, azt állítván, ők bizony nem ilyen minő­séget vártak. - Mást se hallani, mint azt, hogy a milliókat fialó beruházásokat egyik alvállalkozó a másik nyakába sózza, aztán aki a sor végén áll, hitvány pénzért végez is olyan hitvány munkát, hogy annak még szép emlékű Mekk Elek is a csodájára járhat ­magyarázta Bovden Béci. Cink Enikő meg az élelmiszeriparban és a kereskedelemben ügy­ködők egy részét kezdte élve boncolni, így szól­va: - A szupermarketekben már a pólyás baba is azt lesi, mi vagyon az árukat kísérő magyarázó szövegeken feltüntetve, mert vagy a szavatosság járt le, vagy éppen azt hallotta a televízióban, hogy állati fogyatásra is alkalmatlan nyesedékből gyárt­ják egyes jól szituált helyeken a kiválónak mi­nősített luxuskaját. - Megkockáztatom: ennyi selejtes gyümölcslé, tüsszentésre savanyodó tej, másnapra szétszá­radó kenyér soha nem foglalta a helyet magyar boltok pultjain, mint manapság, és azt csodálom, hogy a fogyasztóvédelem munkásai nem kapnak izomgörcsöt a szeműkben, mire mindezt vé­gignézik - szólt közbe Cink Enikő is. Mire kettőt fordult benne az indulat, mások repedező, bár nemrégiben szétkent aszfaltról meséltek, s olyan Is akadt, aki már azért felkapta a vizet, mert a házuk előtt kibontott gödör betemetésére röpke három hetet kellett várnia. - Elárulnák, hogy mindennek mi köze az én szépen kifestett előszobámhoz - makacskodott, jó munkát dicsérve Belami. Ám a rossz minőségű szolgáltatások ünnepét ülő Zsibilakók nem sok válaszra méltatták. így aztán a lassan vénülő szépfiú Józsi csapos felé fordult, s már úgy tűnt, két deci bort rendel magának, amikor észrevette, miként ájult Béla légy kétszer is a pult sarkába, miután egyet nyelt Józsi úr ki tudja honnan szerzett nejlonszeszéből. BÁTYI ZOLTÁN A madám kinyitja a bor­délyház ajtaját, és meglát egy ötvenes, cingár urat. - Segíthetek? - kérdezi a madám. - Nataliát akarom! - Uram, Natalia az egyik legdrágább lányunk, talán in­kább mást... - Nem, nekem Natalia kell! Megjelenik Natalia, és közli az úrral, hogy ezer dol­lár a tarifája. Az szemrebbe­nés nélkül benyúl a zsebé­be, és odaadja az ezer dol­lárt. Felmennek egy szobára, és egy óra múlva a férfi elé­gedetten távozik. A követke­ző estén az úr ismét megje­lenik és Nataliát követeli. Natalia elmagyarázza, hogy egyetlen vendége sem jön két alkalommal egymás után, és nincs árenged­mény, de amikor a férfi megint odaad ezer dollárt, egy órára újból övé a lány. Harmadnap alig hisznek a szemüknek, amikor a férfi ismét ott van. Újra odaadja az ezer dollárt és máris viszi a lányt. Mikor letelik az óra, Natalia meg is kérdezi: - Senki nem kérte még a szolgálataimat egymás után háromszor. Honnan jött ma­ga? - Philadelphiából. - Komolyan? A családom pont ott lakik! - Tudom. Apád meghalt és én vagyok a nővéred ügy­védje. Ó kért meg arra, hogy adjam oda neked ezt a há­romezer dollárt. Tarzan ellenőriz... Jane hajótörést szenved a dzsungel mellett. Túléli, de vadállatok kergetik, eső áztatja, éhezik. Jön Tarzan és megmenti. Magával viszi a dzsungel közepén álló kunyhójába, ahol boldogan élnek egy ideig. Egy idő után azonban Jane megkívánja Tarzant, mert erős, izmos és jóképű. Meg is kérdezi tőle: - Tarzan, csináltad már AZT nővel? - Tarzan nem érti. - Szeretkeztél már nővel? - Tarzan nem ismer szeretkezés. Jane elmagyarázza neki, mire Tarzan szeme felcsülan: - Tarzan ismer ezt. Tarzan használ nagy, odvas fa, odú körül moha. - Tarzan, az nem ugyanaz. Akarod ezt nővel csinálni? Ve­lem? - Tarzan nagyon akar ezt Jane-nel csinálni. Jane tehát levetkőzik és odafekszik Tarzan elé. Tarzan fogja magát és párszor úgy belerúg Jane-be, hogy majd beszakad az összes bordája. - De Tarzan, nem erről volt szó!!!! - Tarzan csak ellenőriz darazsak. Útravaló Hátha valaki nem ismeri

Next

/
Oldalképek
Tartalom