Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-22 / 248. szám

Szombat, 2005. október 22. SZIESZTA 11 VIZY BÉLA VÁSÁRHELY OKTÓBERÉRŐL res ellenállást szervezte az élete!" Parlamenterként négyszer ment át a Békéscsabát körülzáró szovjet páncélos ostromgyűrűn a Szegeden élő Fekete Pál, akit az 1956-os forradalom leverése után előbb életfogytiglanra, majd kevés híján halálra ítéltek. Szabadulását követően csak segédmunkás lehetett. Huszonöt év kényszermunka után könyveket ír, tanít, előadásokat tart, s gyűjti a diktatúra áldozatairól szóló vándorkiállítás anyagát. Fekete Pál könyvet ír, és kiállítást készít a kommunista diktatúra áldozatairól FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Vizy Béla szigorlóorvosként vált a vásárhelyi események egyik főszereplőjévé FOTÓ: BÍRÓ GERGELY Hátában fegyvercsővel ment a Békéscsabára 1956 novemberében bevonuló szovjet páncélosok előtt a Szegeden élő Fekete Pál tanár, aki az utolsó pillanatig igyekezett megakadályozni a város ostromát. „Nem kell a kapitalizmus, de a vörös csillagos fasizmus sem kell!" Fekete Pál szerint így fogalmazták meg változtatás iránti vágyaikat az 1956-os forradalom résztvevői. Az ötvenes évek közepére azok is kiábrándultak a „létező szocializmus" emberellenes rendszeréből, akik korábban hitték, hogy a hatalom idővel kigyógyul gyermekbetegségeiből. „Nem vagyok forradalmár alkat" Személyesen ismerte szinte az egész megyét; így a fölkelés kitörése után a települések küldöttei megválasztották a megyei forradalmi bizottság elnökévé. „Be kell vallanom, nem vagyok forradalmár alkat. A dolgokat mindig a realitások figyelembevételével ítéltem meg, és a békés megoldások híve voltam. Ennek ellenére szenvedélyesen kerestem az igazságot" - írja könyvében Fekete Pál. A forradalom tisztaságának megőrzésére, az ávósokat és családjukat megvédték a népharagtól. Amikor hírét vették, hogy a Vörös Hadsereg páncélos egységei körülfogták Békéscsabát mint a Tiszántúl egyik jelentős katonai központját, az orosz nyelvet is oktató Fekete Pál vállalta a parlamenter szerepét. Igyekezett megértetni a szovjet egységek parancsnokával, hogy a városban - a provokátorok híreszteléseivel szemben - nincsenek sem fasiszták, sem amerikai ügynökök, sem fegyveres ellenállók, ezért nincs ok a vérontásra. Erőfeszítései azonban csak késleltetni tudták az elkerülhetetlent. „Csak" jelentenie kell Békéscsaba ostroma, a belváros szétlövése és ártatlanok lemészárlása után Fekete Pált elfogták. Tíz hónapi embertelen kínzás után a bíróság első fokon életfogytiglani börtönre ítélte. A kivégzést csak annak köszönhetően kerülte el, hogy a budapesti Fő utcai börtönben egy emberséges, fiatal főhadnagy megsúgta a raboknak: ne föllebbezzenek, mert másodfokon, enyhítés helyett, bitófa vár rájuk. Látta a börtön udvarában azt a melléképületet, ahol az akasztásokat végrehajtották. A negyvennyolcas szabadságharc leverése után itt végezték ki jelképesen Kossuthot és Petőfit is... Megjárva az ország szinte minden fegyházát, 1963-ban szabadon engedték. A politikai tiszt, akinél jelentkeznie kellett, fölajánlotta: ha jelent a megfigyelésre kijelölt személyekről, rövidesen katedrát kaphat az egyetemen. A tanár nemet mondott. A tiszt így válaszolt: „Pokol lesz az élete!" Békéscsabáról kitiltották. Szegedre került, s rendszeresen jelentkeznie kellett a rendőrségen. Csak segédmunkásként alkalmazták. Volt vagonkirakó, téglagyári kubikos, csatornázó, másodállásban szénhordó. Komoly előrelépésnek számított, amikor elvégezhetett egy ácstanfolyamot. A mesterséget igen megszerette, hattyastelepi házát is maga építette. A minőség forradalma A rendszerváltozás előtt ellenzéki csoportok kérték: szólaljon föl a Békéscsabán tervezett nagygyűlésen. A gyűlésen a minőség forradalmáról beszélt, amelynek előbb az emberek lelkében kell győznie - ez meghozza majd az igazságossághoz vezető társadalmi változásokat rs -, amint Németh László és társai a népi írók balatonszárszói tanácskozásán elképzelték. A szereplés után várt újabb letartóztatás ezúttal elmaradt. Az elmúlt tizenöt évben Fekete Pál óraadó tanárként, tolmácsként, fordítóként tevékenykedik. Sokat és sokfélét ír: dokumentumnovellák, történeti munkák mellett Békés megye krónikáján dolgozik. A forradalom ötvenéves évfordulójára vándorkiállítást tervez: a mártírok és meghurcoltak fotóihoz saját kezűleg készíti a képkereteket is. NYILAS PÉTER Vizy Béla, az októberi forradalom vásárhelyi eseményeinek egyik mozgatórugója szervezte a nemzetőrséget október végén a városban. November 7-én a fővárosba indult Király Bélához, a Nemzetőrség parancsnokához, de a szovjet katonák elfogták, s Ungvárra hurcolták. Végül idehaza ítélte el a bíróság. Szabadulását követően három évig segédmunkás volt, majd 1963-ban tehette le hátralévő szigorlatait. Vizy Bélát 1956. október 6-án Rajk László és társai újratemetésén érintette meg a politika szele. - Hatodéves szigorló orvostanhallgató voltam ekkoriban. Már beszélgettem földjüktői-birtokuktól megfosztott öngyilkosok hozzátartozóival, s nemcsak meghatott a történetük, de egyre nőtt a diktatórikus rendszer iránti ellenszenvem is - idézte fel emlékeit Vizy Béla. Október 16-án a szegedi egyetem auditórium maximumában mondták ki a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége megalakulását, s a kommunista ifjúsági szervezet megszűnését. Vizy Béla MEFESZ-tagként került utolsó évében a vásárhelyi kórház belgyógyászati osztályára, melyet Deutsch Béla vezetett. A kórház egyik részlegében laktak négyen egy szobában. Teherautóval Szegedre - Én voltam közülünk az a meggondolatlan, lelkesedő, politizáló alkat, aki a Kossuth rádió október 23-i esti és éjszakai adására tapadva azt jósolgattam, hogy lesz elegendő programunk a következő napokban. Pesten élő bátyám óránként telefonált, tájékoztatva arról, mi történik a főítélet Vizy Bélát a szegedi népbíróság ítélte hat év börtönre, melyet később három évre csökkentettek. 1959-ben amnesztiával szabadult, s három évig a Chinoinnál volt segédmunkás. 1963-ban tehette le hátralévő szigorlatait. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében megindult kutatási alapprogram átfogó képet kíván nyújtani az 1956-os diákmozgalomról. Ennek a nagy ívű kutatómunkának a részeként született meg a szegedi pedagógiai főiskolai hallgatók 1956-os forradalmi tevékenységének kismonográfiája. Fejezetei világos, áttekinthető városban. Hajnalban felkéredzkedtem egy teherautóra, s Szegedre utaztam. Részt vettem a városháza előtti tüntetésen, ahol két orvostanhallgató és egy joghallgató társammal együtt polgári ruhás rendőrök kiemeltek a tömegből, bevittek az ÁVH-ra. Itt kihallgattak majd néhány pofon után elengedtek bennünket. Vizy Béla október 25-én tért vissza Vásárhelyre, s itt értesült a parlament előtti vérengzésről, a zöld-ávó szegedi sortüzéről. Egy telefonból értesült, hogy a vásárhelyi Hal téren tüntetők gyülekeznek. Odasietett társaival. - Amikor megérkeztünk, valaki felkiáltott: itt vannak a szegedi egyetemisták! A kezünket szorongatták, s máris rendben elemzik azt a társadalmi közeget, amelyben a pedagógiai főiskola tanárai és diákjai a felszabadulás után, a demokratikus remények és a kialakuló állampárti diktatúra viszonyai között éltek. Az egységes pártállami ifjúsági szervezet hiteltelensége törvényszerűen vezetett az ifjúság útkereséséhez. Mint az közismert, a fiatalok elégedettenyérnyi kokárdával a mellünkön az emelvény közepén találtuk magunkat, s bejelentették Vizy Béla mond beszédet. Amit mondtam, azt a napi események tudatában mondtam, s nem hagytam ki belőle az indulataimat. Csak másnap tudtam meg, hogy a téren lévő szovjet emlékművet délután ledöntötték a helyéről. Megállítani az anarchiát Vizy Béla naponta konzultált a köztiszteletben álló Galyasi Miklóssal, aki ismerte az akkori közszereplőket, a szerveződő forradalmi bizottságok tagjait. - Támogattam a számomra nagyon szimpatikus, akkor lenségének ellenőrzött mederben tartására 1956-ban maga a DISZ hozta létre a budapesti Petőfi Kör vezetőségét szinte kizárólag párttagokból. E szervezet vitáinak hatására bontakozott ki a forradalmi hangulat a szegedi főiskolán is. Nagy István könyvéből megtudhatjuk, hogyan született meg a pártállami struktúrán kívül elhelyezkedő, intézményesült programmal rendelkező szervezet, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Szövetség - először Szegeden. Megalakulásának eseményei, programja és a főiskolásoknak a forradalmi eseményekben játszott szerepének tárgyalása után a kötet a megtorlást, a rendszer restaurációját, az oktanácselnökké kinevezett Török Istvánt és csapatát, ám a személyi vitákban nem tudtam érdemben részt venni. Elvállaltam a Nemzetőrség szervezését, mely feladata orvosi mivoltomhoz és képességeimhez képest végül túl nagy falatnak bizonyult. Október 27-én ugyanis idegenek jelentek meg a városban, s kínálgatták a fegyvereket. Végül, hogy megállítsuk az anarchiát Gyáni Imre gimnáziumi igazgató, a forradalmi bizottság elnöke tudtával bementem a laktanyába fegyverekért. Ott előbb letartóztatták, majd egy-két óra múlva szabadon engedtek. Vizy Béla október 28-29-én Erdei István, a Szociáldemokrata párt helyi vezetője kíséretében utazott Budapestre, ahol a Corvin közben találkozott, tárgyalt Pongrácz Gergellyel. Vásárhelyre visszatérve civil tagja lett, a Kertész Dezső által október 31-ére megszervezett Katonai Forradalmi Bizottságnak. A bizottság, amikor megtudták Vizy Béla aggályait az időközben a honvédségtől kiosztott százötven puska és géppisztoly szétosztásával kapcsolatban, úgy döntött, átveszi a város irányítását. A vásárhelyiek Vizy Béla emlékei szerint szelíden viselkedtek, nem követeltek fejeket. Deportáltból fogoly November 7-én a Románia felől érkező szovjet tankhadosztály a békéscsabai honvéd laktanyába berendelte tárgyalásra a potenciális ellenállási pontok parancsnokait. Vizy Béla is tagja volt a vásárhelyi katonai küldöttségnek, ám őt be sem hívták a tárgyalásra. Visszatérve Vásárhelyre ismertették a szovjet ultimátumot a laktanyában, majd a katonák sírva letették a fegyvert. - Még aznap este Budapestre indultam a hadműveleti tiszt nyílt parancsával Király Bélához, a Nemzetőrség parancsnokához, hogy tájékoztassam a helyzetről. A Kerepesi úton autónkat szovjet katonák állították meg, s engem, hadifogolyként másnap Ungvárra deportáltak, ahonnét decemberben vittek vissza a Fő utcai börtönbe, Budapestre. KOROM ANDRÁS tatás, a diákélet 1957-es újraindulását mutatja be. A kismonográfia középpontjában a forradalmi történések állnak, amelyek épp olyan hétköznapi létből emelték ki a szereplőket, amilyenben mai utódaik élnek. Hogy miféle reakciókat váltott ki belőlük a helyzet, a forradalom királyvize, erről szó! „a fiatal szívek forradalma". A szegedi pedagógiai főiskolások 56-járól szóló könyv a főiskolai kar, a forradalom emlékét ápoló Nagy Imre Társaság, valamint Nagy Pista tanár úr hallgatóinak és tanítványainak - a Szentesi Baráti Kör és a „Töri" Tanszék Baráti Kör - támogatásával látott napvilágot. VARGA LÁSZLÓ ...a fiatal szívek Tiszta munka, megható alapossággal, sok energiával, történészi elhivatottsággal született mű - írja a szegedi történész, Nagy István könyvéről az ebben megidézett történelmi események egyik résztvevője, Szőke Sándor nyugalmazott újságíró kollégánk. A Szegedről indult forradalom hiteles történetének szelete a nemrég megjelent kötet.