Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-22 / 248. szám

SZOMBAT, 2005. OKTÓBER 22. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Az állatok többet kapnak, a fedél nélkül élők semmit A fonnyadt gyümölcs is gazdára talál Hova kerül az a gyümölcs és zöldség, amit a boltokban a vásárlók már nem vesznek meg? Piacon, kisboltban, hi­permarketekben néztünk kö­rül. A Mars téri piacon hatalmas a kínálat - alapos mustra után be kellett látnunk: felesleg nemigen termelődik. Pálinka, ivólé Erről erősített meg a szőlőt és paradicsomot áruló Farkas Gá­bor is. - Bár mindkét termék hamar romlik, napi egy ládánál több selejt, felesleg nem kelet­kezik. Amíg viszik, megpróbál­juk eladni. Először akciózzuk, a maradékot pedig a család fo­gyasztja. A gyümölcsből pálin­ka és bor, a zöldségekből ivólé készül. Annyi nincsen, hogy állatkertnek, hajléktalanszál­lóknak adjunk belőle - mond­ja. A árusok többségénél ugyanez a helyzet: mindenhol pár kiló a napi maradék. Ha a több száz standét összeadnánk - az már nem lenne kis meny­nyiség. Vannak, akik egyből a jóté­konykodásra gondolnak, a leg­kisebb feleslegnél is. Közéjük tartozik Sándor Leander őster­melő. Domaszéken termelt gyümölcseiből már falatozhat­tak a vadaspark állatai, a Waltner Károly-gyermekott­hon és a Kálvária sugárúti nyugdíjasotthon lakói. - A na­pokban 790 kiló almát adomá­nyoztam a szegedi állatkert­nek - mutatja az átvételről ki­állított bizonylatot. - A gyü­mölcs kicsit pöttyös volt, de amúgy semmi baja. Léalma­ként elment volna, de olyan jó adni - mondja. Vadaspark: igen Fülöp Zsolt, a Zöldségkuckó tulajdonosának fia elmondta, nekik sem marad ki sok árujuk. - Ami már egy picit hibás, ol­csóbban adjuk, és általában minden elkel. Vannak akik nem is vásárolják a drágábbat, ha­nem a kicsit csúnyább, de lé­nyegesen olcsóbbat veszik. Mi ugyan nem keressük azokat, akiknek szüksége lenne a kima­radt árura, de ha jönnének, biz­tosan tudnánk adni valamit ­állítja. A Szegedi Vadasparknak a Metró áruházzal van együttmű­ködési megállapodása - tudtuk meg az állatkert logisztikusától, Simon Csillától. - Hetente je­lentős mennyiséget, nagyjából háromszáz kilót kapunk tőlük ­zöldséget, gyümölcsöt vegye­sen. Ezen kívül őstermelők is adományoznak - mondja. A Corából régebben több gyümöl­csöt kaptak, mára ez a mennyi­ség minimális. Sándor Csilla úgy tudja, az áruház a területét rendben tartó cégnek adja a ma­radékot. Hajléktalanok nem A Tescótól semmit sem kap­nak. Korábban ebből a hipermar­ketből is érkezett hozzájuk gyü­mölcs, de igazgatóváltás után ne­met mondtak nekik - a miértet nem tudják. Stelczner Jenőné, a Hajlékta­lanokat Ellátó Hálózat nép­konyhájának egységvezetője elmondta: senkitől nem kap­nak ilyen jellegű adományo­kat. - Kapnak a gyermek-, és nyugdíjasotthonok, az állatok, csak mi nem. Az áruházak az­zal hárították el kérésünket, hogy a hajléktalanok inkább dolgozzanak - mondja. A Tes­cóból több évvel ezelőtt nekik is szállítottak, de az említett vezetőváltás után megszakad­tak a kapcsolatok. - Pedig a tél beköszöntével különösen kel­lenének a vitaminok. Termé­szetesen el is mennénk érte ­teszi hozzá. K. G. G. HALLGATÓ MULTIK Szerettük volna legalább az egyik hipermarket kommunikációs igazgatóját elérni, de kitartó próbálkozásunk ellenére sem álltak rendelkezésünkre. A Tescóban - úgy tudjuk - az összes eladhatatlan zöldség egy közös tömörí­tőbe vándorol, de további útjáról nincsenek információink. Pedig olyan gyü­mölcsök is kerülnek a komposztba - berepedt héjú mandarinon és kóku­szon át a félig megbarnult körtéig, almáig - amik emberi fogyasztásra még alkalmasak lennének. Nyomozás az évtizedek és századok után Régi könyvek útján Boros Zsuzsanna több mint nyolcszáz kötetből válogatta össze a kalapács alá kerülő 420 tételt Fotó: Frank Yvette Kalandos sorsokat nemcsak a könyvekből, hanem a könyvekről is megtudhatunk. A november elején Szegeden árverésre bo­csátott kiadványok között igazi nagy túl­élőket és ínyencségeket találtunk. A könyveknek is élettörténete van; hosz­szabb-rövidebb, kalandos és nyugalmas. Az árverések azonban minden licitre bocsátott kötet sorsában ünnepnek számítanak. A ki­adványok a kiválasztott kevesek közé kerül­nek, megtisztulnak, hibáikat szakértő kezek csiszolják. Az árverésen elismerik értéküket és ezáltal is tovább növelik. Divathullámok és biztos tippek - Már a tavalyi árverés napjaiban elkezd­tük gyűjteni a szépségeket és ritkaságokat. Divathullámok persze mindig adódnak, ke­resett a vadász- és szakácsirodalom. A kiad­ványok értékét egyre inkább meghatározza a külcsín, egyedivé pedig a dedikáció vagy aláírás teszi - jellemezte az általános szem­pontokat a 7. szegedi könyvárverés szerve­zője. Boros Zsuzsanna a Kárász utcai antik­váriumban olyan ínyencséget is indít a lici­táláson, melyet nem a szerző vagy írása tesz érdekessé: Balló Ede olajfestészeti munkáját tulajdonosa saját restaurátori és festékkeverési tapasztalataival széljegyze­telte. A 420 tétel között felbukkan egy négysoros Móra-versike; nem tudni, kihez szól, ám szerencsére egy szegedi tanárnő íróasztal-rendezésnél ráakadt és nem hagy­ta veszni, fókái, Tömörkény, Móra, József Attila, Ady, Babits és Kosztolányi eredeti aláírását pedig a könyvesek messziről felis­merik. Detektívek és megmentők Nemritkán nyomozásba is fognak, ha a nemzeti bibliográfia, az életrajzi lexikonok, a katalógusok és az internet sem segít. így akadt az Etelred című kétszáz éves ponyva­regény szerzőjére egy külföldi prospektus­ban a Somogyi-könyvtár „segéddetektívje" - egy Madeleine Gomez nevű írónőre. Ka­landos sorsot vészeltek át a Tisza család gyűjteményének darabjai. Amelyek egyálta­lán túlélték a geszti kastélykönyvtár lerom­bolását az ötvenes években, magángyűjtők­höz vagy a dorozsmai vásárra kerültek. Most hosszú évek múltán egymás mellé so­rakoztak, hogy november 5-én ismét szét­váljanak útjaik. Leghosszabban Werbőczy István 1753-ban nyomtatott hármasköny­ve vándorolt Szegedig, a legifjabb kiadvány, a Vasművesség viszont csupán huszonöt éve barangol. - Jé, ez lehet, hogy a miénk volt! - csodálkozik néha rá más antikváriu­mok kínálatára Boros Zsuzsanna. Speku­lánsok tehát néha Szegeden is feltűnnek, noha előfordul, hogy elszámítják magukat és hogy mások elől megmentsék az értékei­ket, visszavásárolják saját köteteiket. Agai Adolf száz esztendeje dedikált Csicseri Bors kötete nagy visszatérőnek számít: tizenhét éve már elkelt egyszer egy pesti aukción. Akkor 800 forintról 1200-ra emelkedett az ára a benne található számla szerint, most 6 ezer forintról kezdődik a verseny. Szépség és a szörnyűség - A szépség nem minden, ám rengeteget számít. Behoztak nekünk egy hatalmas mé­retű imádságos könyvet. Egy padláson lelt rá az eladó, több mint százéves, de sajnos szinte menthetetlenül szétrágták a kártevők. Árve­résen nem vehet részt - meséli Hunyadi Csa­ba, aki a Könyvmoly Antikváriumban várja a régiségeket. - Szerepel viszont egy visszatérő német ügyfelünk Erdélyben talált Kaukázus című ritkasága. - Erdélyből, a Vajdaságból és a Dunántúlról is kínálnak könyveket. Egy pé­csi asszony nem bízik a fővárosi aukciókban, telefonon érdeklődött és csomagban kaptuk meg öt értékes kötetét - említette a forrásai­kat lakó Csaba a Dekameron Antikvárium­ban. Erdélyből került haza Bohn lózsef Vár utcai éttermének étlapja. Megtudható belőle, hogy kilencven éve (a mai nagypostai cso­magfeladó helyén] mit ettek-ittak a szegedi vendégek. Ugyancsak Erdélyben maradt fenn az első magyar gyártású teherautó kezelési utasítása. A pesti vételi ajánlat ellenére Sze­geden kerül a kalapács alá Hevesy Iván Futu­rista expresszionista és kubista festészete, és az antikvárius féltett kincse, a magángyűjte­ményéből felajánlott impozáns fehér kau­csukborítású kötet: Dessewfy Arisztid Velen­ce-könyve. DOMBAI TÜNDE Kertészkedés közben köszöntötték Nagyillés Mihályt az ismerősei Hetvenéves a vásárhelyi tájfutás atyja Véletlenül lett kémia-fizika szakos tanár, de végül huszonnyolc évig igazgatta azt az iskolát, ahová fiatalon felvették. A vásárhelyi Nagyillés Mihályt nemrégiben köszöntötték 70. születésnapján. Az ő nevéhez fűződik a természetjárás és a tájékozódási futás vásárhelyi meghonosítása is. Nagyillés Mihály tanárnak készült, de a kémia-fizikát véletlenül választotta Fotó: Tésik Attila Alaposan meglepték 70. szüle­tésnapján barátai a vásárhelyi Nagyillés Mihályt, aki éppen ker­tészkedett, amikor becsöngettek a házába. - Azt hittük, hogy ismét háza­lók kínálják a portékájukat, hi­szen csak egyszer nyomták meg a csengőt. Amikor azonban ki­néztem, vagy harminc ismerősö­met pillantottam meg, akik kö­zölték: ünnepelni jöttek - idézte fel a történteket Nagyillés Mi­hály, hozzátéve, hogy a vendégek mindent, ételt és italt is hoztak magukkal. A nyugdíjas napjait töltő Nagy­illés Mihályt generációk ismerik Vásárhelyen és szerte a megyében, hiszen 1957 és 1995 között a ma Eötvös szakközépiskolának neve­zett intézmény volt a munkahe­lye, ahol az utóbbi 28 esztendőben az igazgatói teendőket is ellátta. - A Bethlen gimnáziumban érettségiztem, s tanáraim - főleg Gyáni Imre -, erősen hatottak rám, hogy én is pedagógus akar­jak lenni. Az évfolyamunkból nagyon sokan választottuk ezt a pályát, s maradtunk is rajta. Én azonban majdnem rosszul vá­lasztottam magamnak szakot. Régen és ma is kedveltem a tör­ténelmet, ezért a szegedi egye­tem történelem szakára jelent­keztem - idézte fel a pályaválasz­tás idejét. - Annak idején Mind­szenten éltünk, így a kor szokása szerint ott kádereztek le. A mindszenti tanácselnök, akit csak Kofa Vecának hívott min­denki, valamit melléírt édes­apám foglalkozásának, ezért nem vettek fel. A pótfelvételin még is bejutottam - a kémia-fi­zika szakra. Nem bántam meg, ugyanis itt minden állandó, a kénsavról nem lehet bebizonyí­tani, hogy sósav. A történelemről pedig azt mondta egy gondolko­dó: a múltat az Isten sem tudja megváltoztatni, arra csak a törté­nészek képesek. Nagyillés Mihály az akkori közgazdasági technikumban 1957 augusztusában állt munká­ba. Goldmann Erzsébet igazgató azután alkalmazta, hogy az egyik tanár tanév közben elhunyt. 1964-ben igazgatóhelyettesnek nevezték ki, majd 1967-től meg­bízott, 1968-tól kinevezett igaz­gató lett. - Antikor én ide kerültem, csa­ládias iskola működött a mai Szent Antal utcai bordó épület­ben, az egykori katolikus iskolá­ban, ahol még megvolt a nyoma a gyóntatófülkének is. A mai Eötvös új épületei helyén még kis házak álltak. Az iskola ké­sőbb fejlődött, gyarapodott a diá­kok létszáma, majd 1960-tól jött az intézmény - akkor Frankéi Leó Közgazdasági és Egészség­ügyi Szakközépiskola - bővítése. Nagyillés Mihály honosította meg a városban a tájékozódási futást mint sportágat. Egyete­mista korában minden kirándu­láson, túrán részt vett Tóth Imre sportvezető társaságában. A nyu­galmazott igazgatónak ma is hobbija a kirándulás és a termé­szetjárás. KOROM ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom