Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-13 / 240. szám

16 • KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2005. OKTÓBER 13. AZ ÜGYVÉD VÁLASZOL Dr. Juhász György Tibor Épületre akasztott tárgyak okozta kártételről Tisztelt Ügyvéd Úr! A nyár végén Budapesten voltam. Nem volt igazi vihar, de elég erős szél fújt, ami az egyik üzletről leszakította a reklámtáblát és az rá­esett az autómra. Betört a szélvédőm, behorpadt a motorháztetőm és a tető is megrongálódott. Mire odaértem, már ott voltak a tűzoltók. Lefényképeztem az autót, az összetört reklámtáblát és a helyszínt is. Egy jegyzőkönyvet is felvettünk, amit az üzlet tulajdonosával együtt aláírtunk. A gépkocsit megjavíttattam, a számla több mint félmillió forint volt. Én azt hittem, ilyen körülmények mellett minden további nélkül kifizetik a káromat. Az üzlet tulajdonosának írtam egy levelet, aki arra hivatkozott, hogy 6 csak bérlő, az épület tulajdonosához for­duljak. Ezt meg is tettem, ők visszairányítottak az üzlethez, mond­ván, hogy a táblát ók szereltették fel. A második levelében az üzlet ve­zetője már u táblát felszerelő cég felelősségére hivatkozott, mivel ők nem megfelelően rögzítették a vasszerkezetet. Ténylegesen kitől kö­veteljem a károm kifizetését ? Lehetőségük van-e arra, hogy egymásra mutogassanak ? Tisztelt Olvasó! A polgári törvénykönyv az ilyen jellegű esetek elbírálásáról világosan rendelkezik: „Az épü­letre kifüggesztett tárgyak leesé­sével okozott kárért a károsulttal szemben az felelős, akinek érde­kében a tárgyat kifüggesztették." Egy hirdetőtáblát természetesen annak érdekében függesztenek ki, akinek az üzletét reklámozza. Ezt a tényt erősíti, ha a tábla fel­szerelését az üzletet üzemeltető cég rendelte meg. Leveléből az derül ki, hogy a tábla az üzlethez tartozott, így egyértelműnek tű­nik, ön az üzletet üzemeltető vállalkozótól kérheti a kártérí­tést. Kártérítési kötelezettsége alól csak abban az esetben men­tesülhetne, ha bizonyítani tud­ná, hogy a tábla felszerelése és karbantartása során a szabályo­kat betartották és a károk meg­előzése érdekében úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben ál­talában elvárható. Úgy gondo­lom, ezt jelen esetben eredmé­nyesen nem tudja megtenni, kü­lönösen, hogy nem egy rendkívü­li orkán, hanem egy átlagosnak mondható szél tépte le a szerke­zetet. Természetesen ebben a kérdésben a végső szót egy - akár a peres eljárásban a bíróság által kirendelt - igazságügyi műszaki szakértő mondhatja ki. Az épület tulajdonosa csak ak­kor felelne, ha nem lehetne megál­lapítani azt, hogy kinek az érdeké­ben került kihelyezésre a reklám­tábla. Annyiban igaza van az üzlet tulajdonosának, akkor ö a kivitele­ző ellen fordulhat, ha nem megfe­lelően szerelték fel, rögzítették a táblát. Ez azonban az üzlet tulajdo­nosának ön felé fennálló kártéríté­si kötelezettségét nem érinti. Nagyon jól tette, hogy az ese­ményeket a lehetőségekhez ké­pest - fényképekkel, jegyző­könyvvel - dokumentálta. Még ilyen körülmények között is problémás a pénzéhez hozzájut­ni. Képzelje el, mennyivel nehe­zebb helyzetben lenne, ha még a tényeket is vitatnák. Mai viszo­nyok rnellett már célszerű egy di­gitális fényképezőgépet vagy leg­alább egy ezzel rendelkező mo­biltelefont mindig magunknál tartani. Ezek használatával na­gyon sok későbbi vitás helyzetet el tudunk kerülni. Piaci anziksz és a terápia Az antik görög városokban az agorákon - különösen Platón és Szókratész korában - a nagy gon­dolkodók gyakran diskuráltak) bölcselkedtek és merítettek gon­dolatokat az élet valóságából. Úgy tűnik, hogy a piacok és vásá­rok évezredek távlatából is őrzik ezt a sajátos hangulatot. Ha be­vásárolunk a szegedi Mars téri piacon - kis figyelemmel -, meg­állapítható, hogy ma is akár el­adó, akár vevő, mindenki egy-egy kis életfilozófus a maga helyzeté­nek megfelelően. A piacon sok idős ember árul, talán kicsinyke nyugdíjukat ilyetén kiegészítve. Na, hát ez­zel a nyugdíj korrekcióval is megjártuk - szól a mellette áru­lónak egy hetven év körüli pa­rasztember, akinek sorsa elég sok barázdát szántott a naptól cserzett arcára. Először azt mondták, hogy 2005 májusá­ban korrigálják az 1992-96 kö­zötti időszakban nyugalomba vonulók nyugdíját, merthogy akkor nagyobb volt az évi inflá­ció, mint az évi nyugdíjemelés. Később azt mondták, hogy majd augusztusban kerül erre sor. Ma pedig azt tervezik, hogy majd csak 2008-ban és 2009-ben. Van ezeknek eszük, mondja a szomszéd. Négy év múlva ezekből a korosztályok­ból már sokan meghalunk és nem kell az igazságtalanul meg­állapított nyugdíjunkat meg­emelni. Emelt hangon üdvözli a vásár­lók forgatagában rég nem látott ismerősét egy ötven év körüli fér­fi. - Tán csak nincs valami baj, hogy ilyen szótlan vagy? - mond­ja a másiknak. Engem is lapátra tettek - feleli az ismerős. Meg­szűnt a munkahelyem, pedig kö­zel 30 éve dolgozom a cégnél. No, nyugodj meg, előbb-utóbb majd csak találsz új munkahe­lyet. Én megnyugszom, csak azt nem tudom, hogy néhány hónap múlva mit adok a gyerekeknek enni, meg miből veszek nekik ruhát, tankönyveket? Egyébként is nehéz ma már 50 év felett új Vásárlás, eladás közben sok mindenről szó esik Fotó: Schmidt Andrea munkahelyet találni. De lehet, hogy én követtem el a hibát. Mégpedig ott, hogy nem tízmilli­ókkal raktam magam körül, ha­nem gyerekekkel. - Na, felvették a fiadat az egye­temre? - kérdezi egy kofa az ép­pen hozzá érkező törzsvásárlójá­tól. - Sajnos nem - mondja a ve­vő. Két pont hiányzott az üdvös­séghez. Hej, pedig ha volna fél­évente több százezer forintom, akkor a költségtérítéses tagozat­ra felvennék a gyereket. A szom­széd fiának öt ponttal is keve­sebb volt, de mivel az apja tud fi­zetni, így mégis felvételt nyert. Mi ez, ha nem nyilvános korrup­ció és kontraszelekció?! Nekem csak az fáj - mondja a szomorú apa -, hogy az egyetem egyik dé­kánja úgy nyilatkozott a napok­ban, hogy aki nem tud eleget ten­ni fizetési kötelezettségének a költségtérítéses évfolyamon, ak­kor az ne jelentkezzen az egye­temre. Azon a hosszú standon, ahol a virágokat is árulják, az egyik bő­beszédű eladó odaszól a szemben posztoló kollégájának: hallottad, hogy az egyik magyar milliárdos, akinek van vagy ötvenmilliárd forintja, egy jótékonysági alapít­ványra felajánlott 1 milliárd fo­rintot. Hallottam, feleli a másik. Majdnem el is érzékenyültem. De jobban tette volna, ha 49 mil­liárdot ajánl fel, mert a megma­radó 1 milliárd is bőven elég len­ne neki. Ne mondja nekem sen­ki, hogy emberhez méltó tisztes­séggel lehet ekkora jövedelmet szerezni a rendszerváltozás óta. Ugyanakkor állandóan küszköd­nek az ország nagy költségvetési hiányával... Két őstermelő asszony beszél­getését megzavarja egy vásárló. ­No, hogy van már a sógornője? ­kérdezi az eladó a vásárlótól, mi­közben méri a zöldpaprikát a di­gitális mérlegen. Nem valami jól, továbbra is ideges, gyakran nyugtalan, olykor hisztizik és rosszul alszik. No, mondok én magának valamit. Mondja meg a sógornőjének, hogy jöjjön el hoz­zánk a tanyára. Felkelünk haj­nalban négy órakor, fölpakoljuk az árut a kocsira és 5 órára bejö­vünk Szegedre a piacra. Itt áru­lunk 11 óráig. Utána visszame­gyünk a tanyára és ebédet fő­zünk. Ebéd után rendet teszünk a tanya körül. Később kitakarít­juk az istállót meg az ólakat. Este megetetjük az állatokat, ezt kö­vetően pedig megfejjük a tehene­ket. Majd elkezdjük válogatni és előkészíteni a zöldségféléket a következő napi piacra. Késő este, úgy tíz óra tájban térünk nyugo­vóra, másnap hajnalban ismét kelünk négy órakor. Ha ezt ve­lünk csinálja legalább két hétig, garantálom, hogy megszűnik a nyugtalansága, jót fog aludni, és még szép álmai is lesznek... BÁLINT JÁNOS, SZEGED Kétségek és válaszok Gondolkodom, tehát kételkedem, írta egyik korábbi levelében Havránek Ferenc vásárhe­lyi önkormányzati képviselő a lap Postabon­tás című rovatában. Nagy utat tett meg a képviselő, bejárta a megye politikai vizeit, hogy újból hazatérhessen, és tapasztalatait megoszthassa velünk. Az idegen vizeken el­tévedt, a hazaiakon is el szokott. Úgy alkotott véleményt, hogy előtte nem tájékozódott kellően, előző Írásában elítélte a megyei közgyűlés szocialista képviselőcso­portját a milliárdos nagyságrendű hitelfelvé­telért, majd helyt adott a bocsánatkérésnek, mert közben megtudta a célt, a kórházfejlesz­tést. írásából következtetni lehet arra, hogy fo­galma sincs a megyénél történtekről. Több információs forrásból is megismerhető a me­gyei önkormányzat gazdasági programja, amely célul tűzte ki a megyéhez tartózó kór­házak rekonstrukcióját. A kedvező elbírálás érdekében és reményében a megyei közgyű­lés a deszki fejlesztés esetében 10% helyett 20%-ban határozata meg a saját forrás mér­tékét. Ennek ellenére a benyújtott beruházási koncepciót a szocialista kormány nem támo­gatta, így azt a megyének saját erőből kell megvalósítania. A közbeszerzési eljárás lezá­rását követően, 2005. decemberi befejezési határidővel már azelőtt aláírásra került a kór­ház fejlesztési szerződése, mielőtt az ellen­zéknek júniusban lehetősége nyílt tiltakozá­sul és időlegesen késleltetni a 100%-os saját finanszírozást. A megyei közgyűlés fideszes képviselőcsoportja nem tudta és nem is akar­ta a beruházást megakadályozni, csak annak hitelből történő finanszírozását támadta, ép­pen azért, mert ez a megye életében nagyon fontos kórház megérdemelte volna a kor­mányzati támogatást. A szocialista frakció lobbitevékenysége csődöt mondott, maradt a hitelfelvétel, ami erón felüli. Véleményem Havránek Ferenc írásairól nem változott, eredeti céljuk a Fidesz-MPSZ lejáratása. Szeretném cáfolni Havránek Fe­renc állításait. Csalnak a képviselő emlékei, mert nem voltam a polgármestert állásából felfüggesztő képviselőcsoport tagja, amit az is bizonyít, hogy leváltottak és eltávolítottak fontos városi posztokról, a HVSZ Rt. éléről és a pénzügyi-gazdasági bizottság elnöki pozí­ciójából. Ennek ellenére kommunikáltam ve­lük, mert nem tekintettem ellenségeimnek őket, legfeljebb politikai ellenfeleknek. Továb­bá az 1999. május 6-án elfogadott fegyelmi vizsgálóbizottsági tagságomról május 9-én le­mondtam, mert a bizottság egy másik tagjáról kiderült, hogy a vizsgálat kimenetelének ala­kulásában rendkívüli módon érdekelt, és rá­jöttem arra is, hogy a bizottság prekoncepcio­nális elvek szerint kíván működni. A doku­mentumok az önkormányzatnál fellelhetők. Havránek Ferenc azt írta, hogy dr. Rapcsák András polgármesteri tisztségét a bíróság első fokon megszüntette, de nem írta le, hogy a polgármester érdemi ellenkérelmében cáfolta a vádakat, ezzel a vásárhelyi közgyűlés, és ami a legfontosabb, a város előtt igazolta ma­gát, különben a 2000. évi időközi választást nem nyerte volna meg. Továbbá azt is írta a képviselő, hogy a bírósági utat az akkori kor­mány nem merte felvállalni, így választáso­kat írt ki, kikerülve az igazságszolgáltatás tör­vényes útját. Itt már a képviselőt emlékei nemcsak megcsalták, de memóriája megcsú­szott, elferdült, sőt át is alakult. A város törté­netében szomorú évforduló volt szeptember 22-e, hiszen öt éve annak, hogy Hódmezővá­sárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése az egyik alpolgármester sürgősségi indítványáról döntött. A jegyzőkönyv szerint a közgyűlés a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 18. §. (3) bekezdésében foglaltak szerint, név szerinti szavazással és minősített többséggel kimondta feloszlását. Az erről szó­ló határozat 2. pontja arról tájékoztat, hogy a Közgyűlés javasolta a helyi választási bizott­ságnak, hogy a polgármester és az önkor­mányzati képviselők időközi választását 2000. december 3-ára tűzze ki. Mint tudjuk, a bizottság ezt a javaslatot elfogadta és a vá­lasztásokat kiírta. Az említett közgyűlésen 16 jelenlévő képviselő egybehangzó igennel sza­vazott. Táyolmaradásomat előre bejelentve hiányoztam az ülésről, hovatartozásomat bi­zonyítva, viszont a jegyzőkönyv szerint Hav­ránek Ferenc jelen volt. Miért emlékezik ak­kor ma arra, hogy a választásokat az akkori kormány írta ki? Talán azért, mert egykori fé­lelmeit ma úgy éli át, mintha azok megtör­téntek volna? Volt ugyanis olyan kormányja­vaslat a parlament előtt, amely a vásárhelyi közgyűlés feloszlatását indítványozta, de ha­tározat nem született. Az indítvány nem az igazságszolgáltatás törvényes útját akarta megkerülni, hanem éppen ellenkezőleg, egy súlyos alkotmányos konfliktust kívánt meg­oldani. Ez a konfliktus később a jogszabályok változtatásával megoldódott. A választásokat tehát a helyi választási bizottság írta ki és nem a kormány. A képviselőnek nem sikerült a történelmi hűséget biztosítania, valótlant állított, ami az egész írását is minősíti. Véle­ményem szerint a tények ilyen elferdítésének van egyszerűbb magyarázata is, az, hogy Hav­ránek Ferenc lejárató kampányt folytat. Hiba­mentesen működő képviselő-testület ugyanis nem létezik, évek alatt a számát tekintve ez­res nagyságrendű döntési halmazba tévedé­sek is becsúsznak, de Vásárhelyen ezeket fo­lyamatosan korrigálják, többek között a köz­üzemi vállalataink múlt évtizedben kötött szerződéseit is, a korrekciókról Havránek Fe­rencet is rendszeresen tájékoztatják. Ha vala­ki hosszú távon a tagadás szavazási stratégiá­ját valósítja meg, a valószínűség-számítás szerint előbb vagy utóbb lesz olyan szavazata, amely később beigazolódik. Ez viszont nem érdem, csak a matematika törvényei érvénye­sülnek. Tizenöt évvel a rendszerváltás után miért kell még mindig irtóznunk a Havrá­nek-féle lejárató kampánytól? Miért torzítja el a történeti tényeket, mit veszített el ez az ember? Hatalmat, vagyont, presztízst? Nem találgatom. Bízom abban, hogy ezekre a kér­désekre a vásárhelyi Emlékpont majdani munkatársai a 90-es évek és napjaink törté­néseit elemezve megtalálják a választ. Ne legyenek hát kétségeink, és legyen mer­szünk a válaszainkat megadni, így küzdjünk a lejárató kampányok ellen. ÁDÓK JÁNOS MEGYEI ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Ellenhangoskodással vegyünk elégtételt ? Szeretnék egy pár észrevételt szólni a Tompaszigeti kiskerti csend hangjai című íráshoz. Először is az öreg Picasso nem szőtt semmiféle összeesküvés-el­méletet a bulizó társaság és Sző­ke Péter között. Mivel a bulizó társaságot nem ismertem, Szőke Péterrel is csak igen keveset be­széltem, akkor is mint egyik kis­kerttulajdonos a másikkal. Az igaz, hogy egy-két kerttulajdonos összefüggést lát a volt kapitány és a bulizó szomszédja között. A másik, az újságíró ígéretet tett, hogy személyesen megkeres, meg is adtam a pontos címemet. Ehelyett magánakcióba fogott, és előbb T. I.-vel beszélt, majd Z. I.-vel. Előbbi az ominózus napon nem tartózkodott a kertjében, második megkérdezett pedig nem mondott igazat, mivel ő azt állította, hogy 3 órától 8 óráig tartott a buli. Kérdem én, ha ez igaz, hogy lehet, hogy az első rendőrjárőr 2 órakor jött ki, a második tíz óra körül. És mi is becsületes, rendes emberek va­gyunk, Pisták, Jánosok, Gézák, nem keressük a „ziccert", csak eddig csendesek voltunk. A terü­let besorolásához pedig csak any­nyit, mi is Magyarországon élünk, még ha falusias területen is, Európában, az Európai Unió­ban, tisztességes magyar állam­polgárként, és úgy érezzük, jogo­san várjuk el szomszédjainktól a minket is megillető csendet és nyugalmat. Mindenki szórakoz­hat, de csak úgy, hogy mások nyugalmát ne zavarja. A csend­háborítás egy alkalommal sem megengedett. Nem tudom, mi volna, ha esetleg az egyik kerttu­lajdonos diszkózenét, a másik operettet, a harmadik áriát, a ne­gyedik Lagzi Lajcsit hallgatna, valaki hajókürtöt, harangjátékot produkálna, és mindezt egy idő­ben, azonos hangerővel. Mert ugye, ha egyiknek lehet csendet háborítani, akkor a másiknak is lehet. Én azt mondom, szórakoz­zunk úgy, hogy ne kelljen attól tartanunk, hogy valaki vagy vala­kik sértve érezzék magukat, és ellenhangoskodással vegyenek elégtételt. KIS ISTVÁN PÉTER, AZ ÖREG PICASSO Tankcsapdák Deszken Deszken az Alkotmány u. (43-as számú főút) és a Semmelweis u. ke­reszteződésben a gyalogátkelőnél létesített járdasziget már több bal­esetet okozott, mint előtte. Sőt a rosszul kivitelezett munka miatt a környező házak is rezonálnak a nagy, megrakott kamionok és forgal­muk miatt, amit a közútkezelő a mai napig sem javított ki ígérete el­lenérc. Az aszfaltfelgyűrődés javítása miatt a tankcsapdányi területen és mélységben felbontott úttesten majdnem végzetes kimenetelű bal­eset történt a napokban, éjszaka, csak azért, mert valaki egy látvá­nyos dolgot szeretett volna csinálni az ésszerű helyett. FRÁNYÓ ZOLTÁN, DESZK

Next

/
Oldalképek
Tartalom