Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-05 / 207. szám

HÉTFŐ, 2005. SZEPTEMBER 5. • MEGYEI TŰKOR" 7 Nyereményszüret Ahogy ígértük, javában tart a Délmagyarország és Délvilág nagy nyereményszüret játéka, melyben öt héten át 50+1 értékes ajándék talál gazdára előfizetőink között. Hetente sorsolunk, a nyeremények értékét tekintve egyre emelve a tétet: DVD, digitális fényképezőgép, tévé, mosógép, grillezős mikrohullámú sütő, s a végén a nagy ráadás, egy négyszemélyes wellness-hétvége a zalakarosi Hotel Karos Spában. Múlt heti fordulónkra ötezren küldték vissza a nevezési szelvényüket. Közülük sorsoltuk ki az első nyerteseket: Egy darab Panasonic DVD - Dózsa Zsolt (Kistelek); két darab Grundig discman - Harkai Ferenc (Algyő) és Makra János (Ferencszállás); három darab, egyenként 5000 forint értékű ajándékcsomag - Pölös Mihályné (Mindszent), Nagy Györgyné (Csanádpalota), Farkas Istvánné (Szeged, Londoni krt.); öt darab féléves Vasárnapi Délmagyarország előfizetés Darabos Jánosné (Szentes), Lovas István (Csongrád), Hegedűs Antalné (Balástya), Dóró Gézáné (Szeged, Kormányos u.), Oláh Istvánné (Vásárhely). Bivaly után Szili A szörnyszökőkutakkal kezdeni kellene valamit - ha lenne rá pénz Csak azért hozom elő éppen huszonhárom évvel ezelőtt megjelent vasúti írásom címét, hogy bizonyítsam, ebéd utáni csemegének - desszertnek illik finomkodni manapság - már akkor mozdonyokat is fogyasztottam. Meg azért is, hogy az egészséges nyelvezetű emberek, még ha vasútiak is, tudnak normális neveket adni annak, amivel naponta keresik kenyerüket. Ahogy nagyszerű búzanemesítőnk, a szépemlékű Barabás Zoltán is beszédes nevekre keresztelte új búzáit. A bivalyerős mozdonyt meg a búzát együtt említeni, hadd maradion az én hóbortom. A tolattyút is szívesen keresztezem a csipekkel. de ezt majd később. Azt akarom mondani, hogy kezembe került egy Szegeden szerkesztett, kimondottan vasúti irányultságú havilap - az Indóház legújabb száma, és hirtelenjében átfutottam. Újabban szeretek ceruzával olvasni, szíves engedelmükkel ideírom sorban azokat a szavakat és neveket, amelyekbe belebotlottam. Van persze ilyen csúfság is, mint a vonattender a Szemafor címszó alatt, vagy a remotorizációból rövidült remot, a Bzmot 335, a 1142003-as villanymozdony, a kisvasúti truckok, az Elektricska, de most csemegézünk, és nem kötekedünk. Tehát: a Bivaly, a Púpos, a Csörgő, a Szili, a Dácsiák, a kitolómozdony, a Bobó, a Gigant, a Nohab, a Szöcsk&személy, az előfugatölt szerelvény, a Hatos, a Csíkos, a Kennedy, a Thiman, a Pápaszemes, a vezetősín, a hajtányok, a tolatólovak fhátasok). a Zsuzsivonat és a Kispöfögő. A szegedi Madzagvasút most kimaradt, de bocsánatos bűnként kihallom ezt is a szomorú eseményként emlegetett kisvonatokról szóló írásokból. Hogyne hallanám, sokat jártam vele Mérgesre meg vissza. A ló meg a vasút kereszteződött annak idején a lóvasútban, de a tolatólovak nagy meglepetést okoznak, ha csak olvasva is. A kódszámú mozdonyoknál pedig el tudok ülni a mocsárban: akár a húszjegyű bankszámláknál. Egyetlenegyet elég tévesztenünk, és már fejre áll a világ. Nem lenne egyszerűbb azok helyett is keresztelőt tartani ? Annak idején elámultam elégszer a gőzmozdony tolattyús-reteszes rendszerén, és azt hiszem, minden mozdítható pöcök és állandó alkatrész szerepét megértettem. Ha betolom, elzárnak, ha kinyitom, föloldanak. Rágódnom kell még a váltók mozdítható és mozdulatlan működésén, pedig pofonegyszerű hatalmas lelemény van akár a körtesúlyos átbillentőkbe, akár a távolról vezérelt megoldásokba is fektetve. Hogy a számítógépemben hogyan mennek végbe ezek a hétköznapi akármik, máig nem tudom, de rendületlenül használom. Meg se nagyon akarom tudni, egyetlen csipbe hány retesz és föloldó van beleépítve, nekem az is elég, ha odahúzom valahová a kurzort, és rálövök a kattintóval, akkor ez meg ez történik. Hogy a gép mivel látja ezt meg azt, és mivel érzékek a kurzort, az legyen az ő gondja, meg a szerelőké. Azon sincsen időm elrágódni, hogy az egyre inkább számítógép'esedő vasútnál hogyan működik - vagy működhetne - a sínekbe ágyazott jeleket a mozdonyvezető elé föladó szerkezet, nekem az is elég a megrendülésre, hogy alkalmanként a jelzőlámpa is elromlik. Gyászosan sajnálom, akkor szokott ez kiderülni, amikor a húsdaráló lép életbe. Sokat rimánkodtam már ezen, csakúgy, mint a hibbant fejjel autózók vakmerőségén. Csak azért is átmennek a piroson! Csemegézünk most, egy pillanatra hagyjuk a szörnyűségeket. Hétköznapi használatban furcsán hangzik ugyan a „szentesi állomásítású" két szó is, de valójában szakmai lelemény, fő, hogy őrzi az újság. H. D. Mozgáskorlátozottak pihentek Mórahalmon Közel hatszáz vendéget, a megyében élő mozgáskorlátozottakat és családtagjaikat fogadott szombaton az Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő. A város második alkalommal adott helyet a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesülete által évente megrendezett találkozónak. A 19 településről érkezett vendégek strandoltak, sakkoztak, pihentek és kedvezményesen vehették igénybe a fürdő gyógyszolgál tatásait is. Már fény- és hangjátékra sem képes a Dugonics téri szökőkút, de kitűnő találkahely Minden belvárosi szökőkút működőképes Szegeden, azonban a legtöbb elavult betonteknő. A lakosok az egyiket csirkeitatónak, rakétakilövőnek titulálják. A Glattfelder téri hamarosan megújul, s a tervek szerint itt kap helyet a „kalapos hölgy" is. Kiss István építész szíve szerint megszüntetné a Dugonics téri „akváriumot". A szökőkutak gyakran művészi alkotásokat is megjelenítő, speciális medencék, melyek tervezésénél a funkció a hangsúlyos. A víz és a művészet különös házassága. Esztétikai és vizuális élményt nyújtanak. A csirkeitató Sajnos a szegedi szökőkutakra nem ez a jellemző. A legtöbbjük: elavult betonteknő. A Szentgyörgy térit az arra gyakran járók hol csirkeitatónak, hol rakétakilövőnek nevezik. Pedig Pászti Ágnes képviselői alapjából tavaly újították fel. Legalább működőképes - jegyzi meg az önkormányzati tanácsnok. Ha a József Attila sugárúton tovább haladunk a Tisza Lajos körút felé, a régi Komócsin - ma Glattfelder téren áll a város egyik szégyene. A kút ugyan működik, de csobogása sokszor zavarja a szálloda vendégeinek nyugalmát, ezért időnként kikapcsolják. A nívótlan medencét borító mészkőlapok negyven százaléka hiányzik és pattognak le a kerámialapok. A vízkép állítása lehetetlen. A tér és ezzel együtt a szökőkút rekonstrukciójára három látványterv készült - tudtuk meg Pászti Ágnestől. A kalapos hölgyre várva - Van olcsóbb és van költségesebb megoldás. Hamarosan eldől, hogy az önkormányzat melyiket hagyja jóvá és azt követően megkezdődhetnek a munkák - mondja a tanácsnok, aki elárulja, hogy jövő márciusban lesz a megújult tér átadása. Az már biztos, hogy Lapis András szobrászművész Szeged című szobrát is itt állítják fel. Az egyik tervben például a szökőkút közepére helyeznék a köznyelvben kalapos hölgyként emlegetett alkotást. A tanácsnok szerint a térrendezés 30-40 millió forintba kerül. A többi szökőkút helyreállítását egyelőre nem tervezi az önkormányzat. A Móra Ferenc Múzeum előtti kékre mázolt betonteknő működés közben látványos képet mutat. Ha viszont a vízsugarak nem szöknek a magasba, a környezethez méltatlan a szökőkút. A kanyargó csöveket rosszul álcázó betoncsapdákat még inkább kiemelik az impozáns kertészeti megoldások - a látvány így szegényességet sugall. A Széchenyi téren át a városháza felé közeledve színvonalasan felújított szökőkút kompozíciót találunk. A szoborpár jobban érvényesülne, ha a tér városháza előtti részét eredeti formájában visszaállítanák. Ez azt jelentené, hogy az impozáns épület kapuja egyenesen a térre és nem az úttestre nyílna. Fotó: Gyenes Kálmán A Kárász utcán folytatva utunkat az építészek által sokat vitatott Dugonics téri szökőkútba ütközünk. Kiss István építész elsősorban az elhelyezését vitatja a szegediekhez hozzánőtt betonakváriumnak. - Azért tartom rossznak, mert erőszakosan megtöri a belváros építészeti főtengelyét. Ez is annak a következménye, hogy a hatvanas években ad hoc akciókkal szétverték a belváros szerkezetét - mondja a szakember, aki hivatkozik a Dugonics tér-fókai utca-Aradi vértanúk terére készített tanulmánytervére. Ebben többek között foglalkozik a tavaly óta már fény és hangjátékra sem képes szökőkút rekonstrukcióval is. Úgy gondolja: legegyszerűbb volna megszüntetni a „flasztergejzírt", mert akkor könnyebben helyreállna a 19. század végén kialakított park eredeti levegős térhatása is. Kiemelten kell foglalkozni - Mivel a szegediek egyik találkozó helyévé vált a szökőkút és környéke, nem lenne ildomos felszámolni. Viszont mindenképpen a park felé kellene tolni, ezáltal a rendezvények idején a tömeg nem torlaszolná el a teret, a belváros főtengelye is folyamatossá válna, s jobban érvényesülhetne a rektori épület is jelenti ki az építész. Azzal teljesen egyetért Pászti Ágnes is, hogy kiemelten kell foglalkozni a Dugonics téri és Móra parki szökőkutak átalakításával, azonban hozzáteszi: ez nagyon sok pénzbe kerül. CS. GÁT LÁSZLÓ A mártélyi, a tiszaszigeti, a szatymazi: magántulajdon -A dorozsmai: a hivatalok útvesztőjében Áll még tizennégy malom a megyében vételt, de amíg ez le nem zárul, nem költenek a dorozsmai malom felújítására. A 19. század közepén épült tiszaszigeti szélmalom vitorlái már eltűntek, tetőszerkezete, falai tönkrementek. Az önkormányzat tájékoztatása szerint az épület magántulajdonban van, tulajdonosa felújíttatná, ha lenne elég pénze rá. A renoválás tízmilliós költségét azonban nem tudja vállalni. Az épület megőrzését a település vezetése támogatja, ezért figyelik a pályázati lehetőségeket, és ha sikerül, uniós vagy állami forrást igénybe véve hozzák rendbe a szélmalmot. Ma már csak a falai állnak a szatymazi malomnak, amit tulajdonosa nyaralónak alakított át. Gyömbér László, a település polgármestere elmondta, az Enyingi-szélmalmot a háború után nem használták, ezért igen rossz állapotba került. Körülbelül húsz évvel ezelőtt egy orvos vásárolta meg, és alakította nyaralóvá. Az épületnek azóta más a tulajdonosa, de funkciója változatlan. A mártélyi malom sem az önkormányzaté, egy festőművész tulajdona. A felújított műemlék előzetes bejelentés után látogatható. G. ZS. Műemlék malom Erzsébeten Van köztük műemlék, düledező rom és nyaraló. Az egykor kenyeret adó szélmalmok közül ma már csak 14 található Csongrád megyében. Egy részük magántulajdonban van, a dorozsmait pedig vagy renoválják, vagy összeomlik. Fotó: Tésik Attila Száz éve kenyeret adott, ma műemlék vagy rom, de sokszor csak gond az önkormányzatoknak a néhány fennmaradt szélmalom. Ozsváth Gábor néprajzkutatótól megtudtuk, Csongrád megyében ma 14 szélmalom, malompalást található. Ezek egy része magántulajdonban van, néhányban kiállítás látható, és némelyik arra vár, hogy rendbe hozzák. A legismertebb a kiskundorozsmai malom kálváriája. A négyszintes épület 1970-ben - Lenin századik születésnapján - egyszer már összedőlt, és lehet, hogy most újból összeomlik, a kívülről-belülről nedvesedő falak ugyanis alig bírják tartani a tetőt. Az önkormányzat ugyan júniusban döntött arról, hogy átveszi a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól, és fölújítja, idegenforgalmi látványossággá alakítja a malmot, de Vass József gondnok szerint minden nagyobb eső csökkenti az esélyt arra, hogy az épület megéri a renoválást. A város már megindította a tulajdonba