Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-05 / 207. szám

HÉTFŐ, 2005. SZEPTEMBER 5. • MEGYEI TŰKOR" 5 BOGRÁCSOS SIKEREK Örökös halfőző címmel tüntette ki a zsűri Zsolczai Istvánt és Jároli Jenőt és Gyémánt bogrács-érdemrenddel ismerte el Zakar Mihály, Szélpál Levente, Szalmáné Simon Éva, Fábián Péter és Daka József-Fakan Mihály főzőtudományát. 9 szakács vett át Arany bográcsot, 19 Ezüst, 16 Bronz, 22 Réz és 58 Vas bogrács-díjat. REKLÁMFILMET FORGATTAK |H Három napon keresztül forgatott Szegeden reklámfilmet egy mosogatószert gyártó cég. A reklám bemutatja, hogy a halászléfesztivál idején összekent rengeteg tányért milyen kevés mosogatószerrel lehet tisztára mosni. A filmesek tegnap részlegesen lezárták a Belvárosi hidat, melynek teljes hosszában asztalokat állítottak fel az akkora már elmosott 10 ezer 922 darab tányérral. Szilvágyi László termékmenedzser elmondta, a tányérokat húsz szegedi mosta 5 és fél órán keresztül, harminc további városlakó pedig az edények pakolásában segített. A mosogatást szegedi közjegyző csoport figyelte, ők hitelesítették a tányérok számát is, ami valószínűleg rekordnak számít. A budapesti filmesek elmondták, a szegediek - számukra szokatlan módon - türelemmel viselték a híd lezárását. A reklámot a tervek szerint októbertől vetítik a televíziók. A folyó mindkét partján rotyogott a bográcsokban a halászlé LeCSO — Vízválasztó tiszai halfesztivál Sef A Maros-parton ünnepeltek a megyei vadászok A Tisza mindkét oldalán rotyogott a bográcsokban a halászlé a hét végén kilencedik alkalommal megrendezett tiszai halfesztiválon. Az alsó rakparton a szegedi halászcsárdák, a Partfürdőn pedig amatőr csapatok főzték a paprikás lét. A zentai asszonyok marhapörkölttel biztosították be magukat. A magas vízállás miatt idén a Partfürdőn rendezték meg a halfőzők hagyományos vetélkedőjét, amelyre több mint százhúsz csapat nevezett be. Az újszegedi strandon szombaton tízkor sok helyen már a háromlábakon nehezedtek a bográcsok a tűz fölött, füst terjengett, pálinkás poharak koccantak össze. Noha megmondták, hogy kilenc óra után nem lehet közlekedni autóval a főzőhelyek közötti úton, voltak olyanok, akik fittyet hánytak erre, verték a port - itt-ott pedig kis híján őket verték meg a halfőzők, akik úgy gondolták, nem sarat, hanem kedvenc ételüket jöttek enni. Enyves kezűek is akadtak, akik padokat, asztalokat loptak. A Rádió Plusz csapatának két órájába telt, mire pótolni tudta a hiányt. A gyors reagálású szervezők ennyi idő alatt szereztek asztalokat. Majd végigjárták a csapatokat, akiktől csak annyit kérdeztek: tűnt-e el valamilyük. A rádiósok nem is ebédeltek volna, ha nem tésztás bajai halászlevet készítenek. A többség gázpalackkal főzött. Mihály Illés fával tüzelt. A halléhez kell egy kis pernye - állította a turisztikai szakember, aki a parton passzírozta a halat. Szerinte az smafu, ha valaki előre, otthon elkészíti az alaplevet. A Fidesz megyei női tagozatának meghívására érkezett a halfesztiválra a zentai nőegylet negyvenhét tagja, akik tizenegykor már a bogrács körül ropták tangóharmonika szóra. Lakatos Olga elmondta, hogy nem csupán halászlevet főznek, de marhapörköltet is - nehogy véletlenül valaki éhen maradjon. Máshol szalonnakockákat pirítottak a csuszához, halat sütöttek. A szegedi halászlét ősi recept szeJó időben és jó helyen volt a megyei vadásznap szombaton: a Makó melletti Maros-partra több ezren látogattak el, hogy végignézzék a ceremónia után az agarak futását, a solymászok bemutatóját, a lövészetet. A rendezvény egyik célja az volt, hogy eloszlassa azokat a tévhiteket, amelyek erről a sportról, hivatásról élnek a köztudatban. Komoly ünnepség volt a Csongrád megyei vadásznap megnyitója szombaton délelőtt; öltönyös és honfoglalás kori viseletben pompázó vadászok álltak sorfalat, Búzás Péter makói polgármester - maga is vadász - mondott beszédet, de eljött a Lukács János rendőr dandártábornok, a megyei rendőr-főkapitányság több vezetője. Calaman János Makó belvárosi segédlelkész mondott imát az utóbbi évben elhunyt vadászokért, akiknek tiszteletére az erdélyi Gotthárd Béla, ismert vadász és szakíró koszorút hozott. Ez a nap alkalmat adott arra, hogy találkozzanak a régi ismerősök, és a vadászok megismerjék egymás családját. A fák alatt láthatóan nagy munkával kitakarított területen álltak az asztalok és főtt a számtalan vadétel, többnyire bográcsban. Ezért volt föltűnő a korondi Ilyés Mihály tűzhelye, ő ugyanis babgulyást főzött egy nagy cserépedényben, illetve pörköltet, olyan lábosban, amelynek a lába is cserépből volt, ezeket ő maga készítette. A Maros-parti üdülőnél, a folyó közvetlen közelében várakoztak a ragadozó madarak: két héja egy vándorsólyom, egy egerészölyv és egy hatalmas szirti sas. Banai Zoltán és Sági Oszkár madarai fogságban születtek, s mint a mongol ruhát viselő Oszkár többször is elmagyarázta, ezek a madarak nem az eszközeik, hanem a vadásztársaik, állandó törődést igényelnek, és meghálálják a szeretetet. A parton a különböző vadászkutyafajták tulajdonságairól tartottak szemléltető előadást, nagy közönség előtt, és a szpíker többször is fölhívta a figyelmet, melyik fajtákat nem érdemes kisgyerekes családnál tartani. Nyilvánvaló volt, hogy a szervezők nem csak a villámló bottal járó emberek kedvét keresték: egész játszóudvar várta a gyerekeket, voltak árusok, volt magyar nóta, nép- és társastánc. A lovas szakosztály is eljött, kocsikkal, amelyek ritkán fordultak üresen. Az egész nap arról szólt, amiről már a megnyitó is: a vadászra elsősorban nem az a jellemző, hogy agyonlövi az állatokat, inkább az, hogy mínusz húsz fokban, térdig érő hóban is elviszi az ennivalót az etetőkhöz, figyel a környezet tisztaságára, és a vadállatok egyre fogyó és változó életterében is igyekszik fönntartani a természet egyensúlyát. Erre a munkára ma már egyre nagyobb szükség van. BAKOS ANDRÁS A kézhez szoktatott héja nem vadászfegyver, hanem társ Fotó: Gyenes Kálmán Minden várakozást felülmúlt a szentesi lecsófesztivál, amely immár nemzetközivé nőtte ki magát. Tízezernél is többen ültek az asztaloknál. Összesen hat mázsa szentesi paprika, három mázsa paradicsom és ugyanannyi hagyma főtt a bográcsokban. Könnyeztek az emberek a szentesi Apponyi tér környékén szombaton délután, amikor vagy százharminc bogrács alatt meggyújtották a tüzet. Negyedik alkalommal rendezték meg a családi nappal egybekötött lecsófőző versenyt, amelyre külföldről is jöttek vendégek. Hat mázsa szentesi paprika, három mázsa paradicsom és ugyanannyi hagyma került a bográcsokba. Az külön öröm a szervezőknek, hogy megmozdult a város apraja-nagyja, eljöttek a távoli városokban élő rokonok. Az ítészek nehéz feladat előtt álltak, hiszen a zsűri egy-egy tagjának legalább tízféle étket kellett megkóstolnia. A helybeli rádiósok például tökös lecsót készítettek, de volt padlizsános, gombás, babos és ki tudja, még mi mindennel ízesítették az ételt. A tekerősök a muzsikájukhoz híven hagyományos lecsót készítettek, Balla Tibor és Karikó-Tóthné Puskás Gabriella azért nevezett be a csapattal, mert szeretik ezt az ősi ételt. A Szentesi Farkasok nevű gárda Bocskay Istvánnal az élen szülőként állt a bogrács köré. Náluk a sportoló csemetéik zsűrizik az ételt, s azt mondták: ha kiürülnek az edények, akkor jól vizsgáztak az anyukák és az apukák. A Szentesről Székesfehérvárra költözött Kvasznicza Istvánné Szilágyi Gyöngyinek a testvére él a városban. Most hazajöttek, és tárkababos lecsóval neveztek. Őrizte a hagyományt Szirbik Imre polgármester, aki eddig minden évben hagyományos rizses-virslis lecsót főzött a családjával. Azt mondta, hogy a vörösbort szigorúan a szakácsba kell önteni. Egyébként ő versenyen kívül indult, elkerülve a bundázás gyanúját. A fidüszesek Farkas Sándor országgyűlési képviselő vezetésével öt bográcsban rotyogtatták a birkát és az őzet, a lecsót pedig feltétnek szánták, míg a főtt kukoricát desszertnek. Szentes finn testvérvárosából, Kaarinából Hannu Horme lelkipásztor azt mutatta, hogy dugig van lecsóval, mert annyian kínálgatták a bográcsukból. A végeredmény: 1. a tész 2-es csapata, 2. a fehérvári Kvasznicza István és kuktái, 3. a rotarysok nagy családja. De nyert a lecsófesztivál tízezer főt jócskán meghaladó vendégserege, mégpedig barátok között eltöltött kellemes órákat kapott ajándékba. BALÁZSI IRÉN A már elmosott 10 ezer 922 darab tányér a Belvárosi hídon csak hosszában fért el Fotó: Frank Yvette Volt, ahol nem adták alább három bográcsnál Fotó: Frank Yvette rint, hagyományos módszerekkel készítették. Valaki ajánlotta, nézzük meg azt az újítót, aki narancsot és kakukkfüvet tesz bele, de már a gondolattól megfordult a gyomrunk. - A halászlét szép lassan kell főzni, mint a tyúkhúslevest, és csak folyami halat szabad beletenni - mondta Tímár János. S hogy mi a jó halié titka? A gyomaendrődi férfi elárulta: sertészsírban (nem olajban!) kell megpirítani a hagymát és a paprikát, zamatos fűszerpaprikát és minél több halat kell használni. Ilyen egyszerű a dolog. Amilyen könnyű elkészíteni, ugyanolyan könnyű elrontani a hallevet - állítják sokan. Horváth Cih szerint bizony előfordult már, hogy meglett férfiak sírtak, mert egy nagyobb bogrács rosszul sikerült. A szocialisták sátránál a négy szegedi országgyűlési képviselő főzött, s vendégelt meg megannyi nyugdíjast. A nap energiáját kihasználva is készült halászlé a szegedi halfesztiválon. A Partfürdőn felálh'tott bográcsok közül egy előtt parabolaantennaszerű szerkezet állt, ami - akár a szemüveg lencséje - öszszegyűjtötte a napsugarakat. A napelem elkészítője, az ásotthalmi Krisztin László szerint nem tart tovább felforralni a vizet így, mint hagyományos módon. A férfi elmondta, amit lehet, otthon is napenergiával működtet. A főzés alatt, közben és után meglátogatták egymást az ismerősök, barátok. A rakpartról is jöttek érdeklődők, akik igencsak felháborodtak azon, hogy a felnőtteket négyszáz, a gyermekeket pedig kétszáz forintért szállította a dereglye és a vontatóhajó. - Soha nem mondtuk, hogy ingyenes lesz a hajókázás. Csak a halfőzőket vitték ingyen - közölte Kipper György. A halfesztivál szervezője elmondta: jövőre marad a leosztás, azaz a Partfürdőn főznek majd a csapatok, a rakparton pedig a halászcsárdák. Kipper ugyanakkor nem tartja elképzelhetetlennek, hogy az alsó rakparton is lesznek majd amatőr halfőzők, mert vannak olyanok, akiknek ez az oldal jön be jobban. sz. c. sz. HATEZER ADAG Az alsó rakparton az óriásbográcsban hatezer adag halászlét készítettek húsz mázsa halból, amely alá húsz mázsa fa került. Az elmaradhatatlan vöröshagymából hatszáz kilogrammot használtak fel, a paprikából pedig hatvan kilogramm fogyott. A kakastejes cipóval kínált pontyhalászlé hétszáz, míg a gyevi filézett pontyhalászlé ezer forintba került.