Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-01 / 204. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. SZEPTEMBER 1. "MEGYEI TÜKÖR« Megmászta a 7134 méter magas Lenin-csúcsot három szegedi fiatalember augusztus közepén. Szegcdi hegymászó ilyen magasra előttük sosem jutott, de nekik sem volt könnyű: többször kénytelenek voltak visszafordulni és az élelmük is elfogyott. Szegedi hegymászók még sosem jutottak olyan magasra, mint az a három fiatalember, aki augusztus közepén megmászta a Pamír hegységben álló 7134 méter magas Lenin-csúcsot Kirgizisztán és Tádzsikisztán határán. Az Adrenalin ESK hegymászói, Dobó Barna augusztus 14-én, Tóth Boromisza Béla és Barta Károly egy nappal később hódította meg a csúcsot. Negyedik társuk, Gránicz János 7000 méter után a kedvezőtlen időjárás miatt kénytelen volt feladni. Csak felhő ne jöjjön A Lenin-csúcs hegymászó körökben azon ismert hétezresek közé tartozik, ahová még nem kell drága csúcsengedélyt váltani, és technikailag sem túl nehéz a meghódítása. Ezért első hétezresnek kiváló a négyezer méteren korábban már járt hegymászóknak. Nehézségek azonban így is akadtak: a 23 napig tartó túra alatt sokszor mínusz 10-15 fokban éltek a hegymászók, erős szél esetén pedig a hideg az elviselhetetlenségig fokozódott. Az alacsonyabb régiókban viszont a napon akár 40 fok fölé is emelkedett a hőmérséklet. Az utolsó, csúcsra vezető szakasz viszonylag hoszszú, mégis gyorsan kellett megtenni a kiszámíthatatlan időjárás miatt. Ha felhő borítja a hegytetőt, könnyű eltévedni - ez töftént az orosz női válogatottal is, akik ezen a csúcson vesztették életüket a több napig tartó viharban. Ödémaveszély - Az embernek olyan kihívást kell választania, ami sem mentálisan sem fizikailag nem haladja meg a képességeit. Tudtuk, hogy ha hibázunk, bármikor meghalhatunk - fogalmazott Tóth Boromisza Béla. Ahhoz, hogy biztonságosan közelítsék meg a csúcsot, a hegymászóknak akklimatizálódni kellett, ami 14-16 napig tartott. Ez idő után 1 -2 napot csúcsközeiben is képesek voltak eltölteni anélkül, hogy tüdő- vagy agyödémától kellett volna tartaniuk. A szegediekkel egy időben a csúcs felé tartó iráni hegymászó nem tartotta be ezt az időt, ő meghalt a hegyen. Tóth Boromisza Béláék, ha a közelben vannak, talán megmenthették volna, dr. Szabad Gábor hegymászó ugyanis olyan gyógyszercsomagot állított össze számukra, mely az ödéma kialakulását késleltető injekciót is tartalmazott. Támadás, több menetben A szegediek többször is megkísérelték elérni a hegytetőt, de a rossz idő miatt kénytelenek voltak visszafordulni. Csúcstámadó pozícióban azonban nem tölthettek el sok időt, hiszen ekkora magasságban - hatezer méter fölött - már akkor is folyamatosan gyengültek, ha csak a sátorban feküdtek. Ezért visszatértek a 5300 méteren fekvő kettes táborig, ahol megpróbáltak pihenni. Az életterük itt jobbára a sátorra korlátozódott, a megszokottnál 10-15-ször nagyobb UV-sugárzás ugyanis elviselhetetlen volt. Élelmük is gyorsan fogyott, hiszen a csúcstámadás egy héttel tovább tartott a tervezettnél. A tetőre ezért szó szerint is kiéhezve jutottak fel. Visszafelé a többi hegymászótól kaptak élelmet, de így is napokig csak zabpelyhen és tésztán éltek. - Hosszú ideig tartott elérni a csúcsot, de amikor mégis sikerült, az értelmet adott a sok szenvedésnek. Szembesülni a saját törékenységünkkel és a természet nagyságával igazán emberformáló. De az élmény olyan nagy és nehezen feldolgozható, hogy valójában utólag érik be bennem - mondta Tóth Boromisza Béla. A hegymászó hozzátette, voltak pillanatok a hegyen, amikor úgy érezte, hogy ilyen magasra többé nem akar eljutni. Ma már nem így gondolja. A szovjet utódállamokban öt hétezres hegy van. Azokat a hegymászókat, akik mind az ötöt megmászták, hópárducoknak nevezik. Magyarországon egyelőre Erőss Zsolt az egyetlen hópárduc. GONDA ZSUZSANNA OLASZORSZÁGBAN KÉSZÜLTEK Tóth Boromisza Béla és Dobé Barna a kiutazást megelőzően, két szegedi hegymászóval, Kis Judittal és Raisz Rékával a Mont Blanc olasz normál útjának megmászásával alapozott a rájuk váró pamíri magasságokra. VAN MAGASABB IS Mj A csúcsot azért nevezték el Leninről, mert a legmagasabbnak hitték a Szovjetunióban. Amikor kiderült, hogy van csúcs 7495 méteren is, és azt is el kell nevezni, a szovjetek bajban voltak, de végül megtalálták a kiutat: ez lett a Kommunizmus-csúcs. Számtalan helyről ő mutatott ki először növényritkaságokat a megyében. Természetvédelmet oktat a szegedi egyetemen, élete legnagyobb eredményének épp ezt tartja, „terjesztheti az igét". Margóczi Katalin - az első magyar nyelvű természetvédelmi biológiával foglalkozó kötet szerzője, a környezetvédelmi minisztériumtól Pro Natura-díjat kapott természetvédő - szaktudását három nemzeti park is igénybe veszi. Az ásotthalmi Csodaréten huszonkétféle védett növény található meg, és ezek mintegy fele orchidea. Orchideát általában trópusokon képzel el az ember, fákon, de egyes orchideafajok mérsékelt égöviek, s talaj lakók. Hogy egy ilyen, nem túl nagy területen ennyire sokféle forduljon elő belőlük, a legnagyobb ritkaság - hívja föl a figyelmet Margóczi Katalin, az SZTE Ökológiai Tanszékének docense, aki a nevet is adta a Csodarétnek. Világos rózsaszín vitézkosbor Virágzási sorrendben ismerteti őket. Kezdi a sort az agárkosbor, sötétbordóban pompázva, és folytatja a vitézkosbor. Azért vitézkosbor, mert virágja akár egy vitéz. Van csákója, mint egy huszárcsákó, s van keze-lába. A „vitéz" tehát érthető, de a „kosbor?" Az orchideák régről fennmaradt magyar neve. Orchideáink hivatalos elnevezése azonban nem mindig tartalmazza ezt a szót - tehát minden kosbor orchidea, de nem minden orchidea kosbor. A vitézkosbor egyébiránt világos rózsaszín, és sötétbordó foltokkal ékes. A pókbangó pedig? Virágja pókot utánoz, ugyanis pók gondoskodik beporzásáról, így terjedéséről. A pók - megpróbálván párosodni a virágpókkal egyik pókbangóról a másikra mászik, elvégezve a beporzást. A vitézvirág elönti bíborpirosával a tájat, a mocsári kosbortól pedig csak úgy liláll a semlyék. Élnek olyan orchideák is itt, melyekből csak egy-egy szál tűnik elő, az is sokévente. Aztán évekig egyetlen sem, sehol. Ilyen a szúnyoglábú bibircsvirág, neve ellenére legigazibb orchidea, és például a mocsári nőszőfű. Napfényország patrónusa - A pesti botanikusok, amikor meghallották, mi minden található a területen, megdöbbentek és rohantak Szegedre - illusztrálja a kutató a Csodarét (országosan védett, a Kiskunsági Nemzeti Park része) jelentőségét. Mi pedig itt fűzzük hozzá: legalább húszféle helyről Margóczi Katalin mutatott ki először a megyében védett növényt, s ez a tudomány világában nagyon nagy szám. Az is, hogy három nemzeti parknak dolgozik: elsősorban a Kiskunsági Nemzeti Park területein lévő élőhelyeket vizsgálja, a Körös-Maros Nemzeti Park tudományos tanácsának tagja, s az ország túlfelén, a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén is folytat kutatásokat. Ő az első magyar nyelvű természetvédelmi biológiai tárgyú tankönyvnek, és a megyei önkormányzat gondozásában megjelent Napfényország című kötet növényekkel foglalkozó fejezetének szerzője - most épp egy jelentős nemzetközi ökológiai folyóiratba ír cikket. Élete legnagyobb sikerélményének tartja, hogy természetvédelmet oktathat. Mint mondja: „terjeszthetem az igét." Egyébként Gallé László invitálta áz ökológiai tanszékre, ŐSZI FŰZTEKERCS wm Legnagyobb veszély, ami a növényritkaságokat fenyegeti, hogy élőhelyüket egyszerűen beszántják - legalábbis ott, ahol maga a terület nem védett. Ez történt évekkel ezelőtt Kiskundorozsmán, ahol az őszi fűztekercs élt - tizenvalahány példányban. Ez volt az egyetlen hely a megyében, ahol egyáltalán előfordult. Aztán a tulajdonos rájött, hogy azt a szikes-sovány, terméketlen területet úgysem tudja használni semmire, s fölhagyott a művelésével. És néhány példányban, lám, újjászülető főnixként ismét előtűnt a fehér fűztekercs. Tudták: ha hibáznak, meghalhatnak-A hétezrest gyorsan kell támadni Szegedi hegymászók csúcsa: a Lenin Orchideák lépten-nyomon - „Terjeszteni az igét" Az ásotthalmi Csodarét keresztanyja Katalin annak megalakulásakor. Térjünk vissza a Csodarétre! - Nemcsak orchidea van itt, hanem egyhajú virág, szibériai, illetve fátyolos nőszirom, mocsári kardvirág, mely a Csodarét egyik legnagyobb szenzációja. S akad kornistárnics is, épp most virágzik. Rokonaival együtt magas hegységek lakója - halljuk Margóczi Katalintól. Ásotthalom minden, csak nem magas hegység, és lám, mégis virít a kornistárnics enciánkék virágja! Valóban csodarét a Csodarét! A megkerült mételyfű Megjegyzendő: Margóczi Katalin nem azért járja a Csodarétet, s általában a megyét, hogy növényritkaságokat fedezzen föl, hanem mert ökológusként azt kutatja: milyen hatások befolyásolják a különböző élőhelyek növényállományának alakulását. Ezt azért fontos tudni, hogy a leghatékonyabb módon lehessen őket védeni. Ami sokszor egyáltalán nem egyszerű - mint az uniós védettségű, mételyfű nevű páfrány esete is mutatja. - Hódmezővásárhely mellett találtuk meg, itt volt belőle a legtöbb a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Aztán eltűnt. Kiderítettük: csak szélsőséges viszonyok közt tud megmaradni, ott, ahol egyszer túl sok a csapadék, másszor túl kevés. Ha normálisak a viszonyok, a többi növény rögtön ellepi a területet, és kiszorítja a mételyfüvet. De most olyan az időjárás) hogy lehet: nemsokára megint előbújik ez a ritkánál is ritkább páfrány. F.CS. Margóczi Katalin ökológiai kutatás közben, a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén DMJDV-fotó Tóth Boromisza Bélának a hideg és a meleg ellen is védekezni kellett. A hegymászók táborokban gyűjtöttek erőt a csúcsra jutáshoz Fotó: DM/DV <