Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-24 / 224. szám

SZOMBAT, 2005. SZEPTEMBER 24. • MEGYEI TÜKÖR« 7 Szabad emberek... Olvasom az újságban, és magamban rávágom hetykén: megmond­tam én! Magamban merek csak hetyke lenni, vissza is táncolok, ha kinyitom a számat. Ha kinyithatom egyáltalán. Biztosan emlékeznek sokan arra az eleget nem idézgetett igére, hogy szabad ember szabad országban azt gondol, amit szabad. Hi­vatalosan talán soha el nem hangzott, de a puhaságában is ön­kényuralmi rendszerként üzemelő diktatúra totális rendszerét ta­lán legjobban jellemezte. Amit ebből most elókérődzeni akarok, egyenes ági rokonságban volt a nagy példakép „bumacskának" csúfolt engedélycetlijével. Kálmánnal párban vettük a fejünkbe annak idején, hogy a még javakorában lévő szegedi olajmezőről is összehoznánk egy fény­képkiállítást. Lépten-nyomon megállíthattak volna bennünket. Nem a koltot kapta elő ilyenkor a magunkfajta, mint a lődöző Amerikában a cowboy, hanem az engedélyét. Elmentünk tehát a cég fejéhez, adna egyet. Ismeretségünk régi keletű volt, és gyümölcsöző. Ő is du­nántúli volt, meg én is az vagyok. Akkoriban még nyomtam a gombot a televíziónak, sokszor találkoztunk. Elő is rángat­hattam volna híradós igazolványomat, de Kálmánnak nem volt ilyen, kértünk tehát. Ha jól emlékszem, akkoriban már kezdték kiépíteni azt a szokást, hogy legyen gázvezeték min­den faluban - később a tanácsháza előtt mindig ünnepélye­sen meggyújtották a gázfáklyát -, örökös ellenkukacos men­talitással megkérdeztem tehát a főnököt, mi lesz itt, ha el­kezd fogyni a gáz? Leszoktatjuk az embereket a fáról is, a szénről is, és ott maradnak meztelen fenékkel a puszta föl­dön. Elhessenteni akarta minden aggodalmamat, és azt mondta teljes hittel, amíg a Szovjetuniónak lesz, addig nekünk is lesz. Az ó fejé­ben talán még a gondolata se termett meg annak, ami puszta tény­ként említődik immár másfél évtizede - hogy a Szovjetunió is meg­szűnhet -, de a meztelen fenékkel ücsörgés hideg ténye már fenye­get bennünket. Intercityvel utaztam a minap, ingyen szolgálhattam ki maga­mat az egyik újságból, abban olvastam a meglepő hírt: fogyogat a gáz. Ahogy az olaj is kifogy lassan-lassan az emberiség talpa alól. Piaci körülmények között normális velejárója, hogy az egekbe emelkednek az árak, másik jele pedig az, tiltakozni kez­denek a levegőromlás miatt az emberek. Pártvezérek és képvi­selők is megnyergelik ezt a lovat, és biciklijük nyergébe pattan­nak. Most is ez történt. Mit is ír az újság: Cikkcímével rikkantja a fülembe, hogy nem biztonságos a földgázellátás. Még nem azt teszi hozzá, hogy elfogy ez is, csak azt, baj van a keresztmetszettel. Nálunk már az öregát­kosban is mindig a keresztmetszetekkel volt a baj. Az egyik képvi­selő mondta volna, hogy a csővezetékes szállítás kihasználtsága nem növelhető tovább, emiatt „az ország földgázellátása penge­élen táncol". Magyarra fordítva ez azt jelentené, hogy adnánk mi, nagyon adnánk, de nem fér bele annyi a csőbe, amennyi nektek kellene. Még magyarabhra: valakik csőbe húztak bennünket. Azelőtt ilyen riasztás meg nem jelenhetett volna. Azóta, így mondják, szabadabbak lettünk. H. D. Hétfőn este a Bartók Béla Művelődési Központban Carmen-szereplők az operabarátoknál MUNKATÁRSUNKTÓL A közelgő szegedi Carmen-be­mutató közreműködőit látja vendégül hétfőn 18 órától a Bar­tók Béla Művelődési Központ nagytermében évadnyitó estjén a 15 éves jubileumát ünneplő Szegedi Operabarátok Egyesüle­te. Fellép az októberben Car­men szerepében bemutatkozó Tóth Judit, az operatársulat Mi­caelát éneklő új tagja, Wittinger Gertrúd, a Don Jóséként bemu­tatkozó Hajdú András és az Es­camillót alakító Réti Attila. Zongorán kísér: Rá kai András. A beszélgetős estre várják Var­sányi Anna dramaturgot és Molnár László zeneigazgatót, a produkció karmesterét. A ren­dezvény házigazdája Gyémánt Csilla színháztörténész, az egyesület elnöke. Állati szerveken és műanyag utánzatokon gyakorolnak a jövő sebészei Virtuális műtő Szegeden Sokkal többet műtenek, mint a korábbi rezidensek, de nem igazi betegeken gya­korlatoznak a szegedi orvostanhallgatók az idei évtől. A diákok a Sebészeti Műtéttani Intézetben felépített virtuális műtőben ta­nulhatják meg a különféle beavatkozáso­kat. Az első óra az alapokról szólt. Az igazihoz teljesen hasonlító műtőben, „vir­tuális betegen" tanulnak operálni az idei év­től a Szegedi Tudományegyetem orvostan­hallgatói. Egy európai uniós pályázatnak kö­szönhetően, melyen a szegedi, a pécsi és a debreceni orvoskar sebészeti műtéttani inté­zetei nyertek konzorciumként, több mint 222 millió forintból átalakítják a sebészeti gyakorlati alap- és szakképzési rendszert. Egy másik, 60 milliós pályázattal pedig az orvos­jelölteknek az idei évtől sokkal több tapaszta­latszerzésre lesz lehetőségük, ráadásul úgy, hogy közben egyetlen igazi betegen sem kell gyakorolni. - Régen több olyan beavatkozás volt, ame­lyeket állatokon tanítottunk be a hallgatók­nak, ám az állatvédelem miatt ezeknek a le­hetőségeknek a köre fokozatosan szűkült ­mondta el Boros Mihály, az SZTE ÁOK Sebé­szeti Műtéttani Intézet tanszékvezető egye­temi tanára. - Más feladatokat betegeken, vagy saját magukon hajtottak végre, de az utóbbi időkben már az olyan egyszerű műve­let, mint az injekciózás is egyre nehezebb volt, ha a beteg megtudta: ő az első páciens, akinek az orvostanhallgató injekciót ad. A modern sebészet kialakulásával arra is egyre kevesebb lehetőség nyílt, hogy a diákok egy tapasztalt sebész mellett végignézhesse­nek egy-egy műtétet. Hiszen sok esetben használják már azt a módszert, amikor nem kell megnyitni a testet, hanem a bevezetett műszerek segítségével, kívülről végzik el a beavatkozást. Ezeknek az eszközöknek a fi­nom használatát viszont nem lehet megfi­gyeléssel elsajátítani. Ezért úttörő jelentősé­gű az a virtuális műtő, amelyet az országban elsőként a szegedi hallgatók vehettek birtok­ba. Itt ugyanis pontosan ezeket a műtéteket gyakorolhatják, csakhogy nem embereken, hanem állati szerveken, illetve emberi szer­veket és szöveteket utánzó eszközökön. Mindemellé az elmélet elsajátításában szá­mítógépes program is a segítségükre lesz, amelyből a szükséges alapmozdulatokat már a műtőbe kerülés előtt megismerhetik. Az első órán természetesen műtétről még szó sem volt, mert még ha csak virtuális világ is az, amelyet a Sebészeti Műtéttani Intézet alagsorában építettek fel, ugyanazok a szabá­lyok érvényesek, mint az igaziban. A har­A hallgatók a Sebészeti Műtéttani Intézetben gyakorolhatnak Fotó: Schmidt Andrea madéves hallgatóknak tehát az alapoknál kellett kezdeniük: megtanultak bemosakod­ni, beöltözni és szabályosan közlekedni a ste­ril helyiségben. Aki azt hinné, ezek egyszerű dolgok, próbáljon meg nyolc percig kezet mosni úgy, hogy a kézfejét egyszer sem lógat­ja le, vagy végezzen kemény szellemi és fizi­kai munkát órákon át úgy, hogy közben még az sem mindegy, hogyan kerüli meg a mellet­te álló kollégáját. Az óra végén a diákok kivétel nélkül lelke­sedtek. - Engem csak a kíváncsiság hajtott, mivel leendő fogorvosként sosem fogok mű­tőben dolgozni. De nagyon tetszik, amit itt megtanulhatunk - mondta Zsedényi Ádám. Évfolyamtársnője, a kardiológusnak tanuló Kiiment Ágnes viszont fontos tapasztalato­kat szerezhet ezeken a gyakorlati foglalkozá­sokon, jóval többet, mint a korábbi évfolya­mok hallgatói közül bárki is. - Nyári gyakor­laton voltam már műtőben, de most legalább majd nemcsak nézem, hanem magam is részt veszek az operációkban. Nagyon örü­lök, hogy mi lehetünk az elsők, akik már így tanulhatjuk meg a szakmánkat. TÍMÁR KRISZTA Szegedi írók A Szépírók II. őszi fesztiválján ma mutatják be Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban Burger Bar­na fotóművész kortárs magyar írókról, költőkről készített albu­mát. A Fej vagy írás című kötetben szereplő 92 író között ott van a sze­gedi Darvasi László, Ilia Mihály, Grecsó Krisztián és Pödmaniczky Szilárd is. A kötetet a szépírók tör­ténetei teszik még teljesebbé. A kis herceget táncolták A szlovák kultúra napjai Magyarországon rendezvénysorozat részeként a Szegedi Nemzeti Színház­ban lépett fel a Kassai Állami Színház balettegyüttese. Szerdán a Carmen és a Bolero című produkci­ót játszotta a társulat Ondrej Soth koreográfiájára, tegnap délután pedig A kis herceg című balettelő­adást táncolták a kassaiak a szegedi gyerekeknek Fotó: Karnok Csaba Magyarországot választották a listáról Mexikói és amerikai cserediák Vásárhelyen Egy mexikói és egy amerikai cserediák ezt a tanévet a nem­zetközi Rotary Club jóvoltából a vásárhelyi Németh László Gimnáziumban tölti. Az ame­rikai Graff Josie Sebestyén Júlia műkorcsolya-versenyző sikere láttán lett kíváncsi hazánkra. A mexikói Karola Rodriguez Lo­pez szerint a magyarok jól pa­lástolják a kíváncsiságukat. A Rotary Club nemzetközi háló­zatának jóvoltából került a mexi­kói Karola Rodriguez Lopez, va­lamint az amerikai Pittsburg mellől érkezett Graff fosie a szá­mukra idegen környezetbe, a vá­sárhelyi Németh László Gimná­ziumba. A pennsylvaniai Pittsburg mellől érkező Graff Josie sze­rint a kulturális különbség nem olyan nagy az amerikaiak és a magyarok között, (osie amúgy számunkra szinte elképzelhe­tetlen előzmények után érke­zett hozzánk. A Rotary ugyanis azt kérte tőle, hogy írjon egy lis­tát arról, melyik országba utaz­na a legszívesebben cserediák­ként. fosie listáján Magyaror­szág a negyedik lett a sorban, köszönhetően annak, hogy látta odahaza a tévében a magyar Se­bestyén fúlia műkorcsolyázót, aki a Sah Laké Cityben rende­zett téli olimpián nyolcadik lett, míg az Európa Bajnoksá­gon aranyérmet szerzett. Az amerikai lány azért tette ilyen előkelő helyre országunkat, mert kíváncsi volt, milyen lehet Júlia szülőhazája. A Mexikó Cityből érkezett Karola Argentínát, Brazíliát is választhatta volna a Rotary jó­voltából, végül mégis Magyaror­szág mellett döntött, mert na­gyon érdekli az európai kultúra. Igaz, először úgy volt, hogy az Európai Unión belül Olaszor­szágba vagy Franciaországba mehet. - Először az interneten néztem meg, milyen Magyarország, s el­képzeltem valamilyennek, persze a valóság egy kicsit más - mondta. Karola szerint a mexikóiak köz­vetlenebbek és barátságosabbak a magyaroknál, akik jól rejtegetik kíváncsiságukat. A két diák a társaival még an­golul beszél, ám terveik szerint hamarosan magyarul tanulnak. KOROM ANDRÁS Karola és Josie. Érdekesnek találják hazánkat Fotó: Tésik Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom