Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-22 / 222. szám

8 • MEGYEI TŰKOR« CSÜTÖRTÖK, 2005. SZEPTEMBER 22. Emberölésért előbb tíz, majd négy évre ítélték az idős szegedi férfit Nagy István: Én csak védtem magam! Gyilkosság miatt előbb tíz évre, majd a múlt héten négy évre ítélték azt az idős szegcdi férfit, aki az első ítélet kihirdetése után agyvérzést kapott és fél oldala lebénult. A bíróság előtt is azt hangsúlyozta, amit nekúnk: nem akart ölni, csak védekezett. A következő napokat a kórházban tölti, reméli, a börtönbe már soha nem kell visszatérnie. Pár nap telt el azóta, hogy a bíróság négy év szabadságvesztésre ítélte a gyilkossággal vádolt szegedi Nagy Istvánt. A 67 éves férfit ugyanebben az ügyben korábban tíz évTe ítélték. Tehetetlenség Nincs csöngő az Irinyi utcai ház bejáratánál. A szomszédos virágüzlet eladója azt tanácsolja, verjem a vasajtót, előbb vagy utóbb előkerül a ház beteg, járni nehezen tudó tulajdonosa. Megfogadom a tanácsát, ököllel többször egymás után ráütök a kapura. Egy idő után valaki kikiabál: ki az? Benézek a kapu és a ház fala közötti tenyérnyi résen, senkit nem látok, de visszakiabálok, megmondom, mit akarok. Öt perc is beletelik, mire kinyílik a melléképület ajtaja, előbb egy járókeret, majd a használója is felbukkan. Ujabb öt percig tart, mire a lépni alig tudó idős férfi odaér a kapuhoz, és kinyitja a vasajtót. Nagy István invitál, kerüljek beljebb. Elhaladunk a főépület nyitott ajtaja mellett, ott, a konyhában történt 2003. április 29-én a gyilkosság. Bemegyünk a melléképületbe,, leülünk, a környéken Pisze Pistaként emlegetett idős ember a vetetlen ágyra, én egy székre. Dől belőle a szó. - Ártatlan vagyok, jogos önvédelem volt, nem akartam ölni - mondja. Lassan körvonalazódik, hogy mi játszódott le több mint két éve azon a szombati napon, délben egy és két óra között, illetve az előző napokban. A melléképületben akkortájt egy albérlő lakott, a férfi egy másik férfit és egy nőt a főbérlő tudta nélkül befogadott. Nagy István azon a napon megkérdezte a számára idegen férfitól, a későbbi áldozattól, hogy mi keres itt, mire ő szó nélkül leütötte. Az idős férfi a földre zuhant, az egyébként is sérült kezei a földet éréskor még jobban megsérültek. Pista bácsi feltápászkodott, kiment a kapun, és a vízművektől kihívta a rendőröket. A helyszínre érkező járőrök mindenkit igazoltattak, majd elmentek. A ház tulajdonosa bement a főépületbe és magára zárta a konyhaajtót. Alig pár perc telt el, amikor észlelte, hogy fiatal, erős felépítésű támadója megpróbál bejutni a házba. Neki akkor telefonja még nem volt, a rendőröket nem tudta értesíteni, csak arra gondolt, valahogyan el kell zavarnia, el kell ijesztenie a nála jóval fiatalabb férfit. A dörömbölésre, fenyegetésre felkapott egy kést az asztalról, és megállt a zárt ajtóval szemben. Az ajtót a támadó berúgta, és rárontott az idős emberre, neki a kést tartó kéznek. A penge a szívében állt meg. „Nem akartam ölni!" - Nem akartam ölni! Segítettem, én hívtam a mentőket, a rendőröket, én tartottam az infúzióspalackot, a többiek még a mentők kiérkezése előtt elmentek a szomszéd kocsmába inni - hangoztatja ártatlanságát újra és újra. Nagy Istvánt őrizetbe vették, sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem pedig a bíróság nem fogadta el, hogy saját életét féltve ragadott kést. Tíz évre ítélték. A férfi felmentésre számított, az ítélet kihirdetése után összeomlott, agyvérzést kapott, fél oldala lebénult. Állapota azóta sokat javult, de járni csak járókerettel tud, magát nem tudja ellátni, segítség nélkül nem tud öltözni és vetkőzni, nem tudja felhúzni a cipőjét. Jelenleg rokonai gondoskodnak róla. A börtönben is segítségre szorult. - A börtönben a dohány aranyat ér, sok elítéltnek nincs semmilyen jövedelme, nem tudnak venni cigarettát, és Nagy István az ítélet kihirdetése után fél oldalára lebénult Fotó: DM/DV nincs hozzátartozójuk se, akiktől kaphatnának. Én a kevés nyugdíjamból vásárolt dohánnyal fizettem a segítségért mesél a férfi a börtönben eltöltött időszakról. Nagy István nem nyugodott bele az ítéletbe, ügyvédje, a szegedi Krajkó Zoltán fellebbezést nyújtott be. Az ítélőtábla, elfogadva az ügyvéd indítványát, új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú bíróságot. A bíróság ekkor már megállapította, hogy jogos önvédelem történt, a korábbi ítéletet megváltoztatva tíz év helyett négy év börtönbüntetést szabott ki. Túlzott védekezés - Azt mondta a bíró úr, hogy jogos volt a védelem, csak a védekezést túlzottnak tartotta. Ha jól értettem, a kezemben tartott késsel túlléptem azt a határt, ami még teljesen jogos önvédelemként elfogadható lett volna. Én ezt nem így látom. Előtte megvert az a férfi, én bezárkóztam, ő tört rám, sokkal fiatalabb volt nálam és sokkal erősebb, ráadásul a kezem is sérült volt. Féltem, azt hittem, megöl. A kést csak azért kaptam fel, hogy elijesszem. Nem tettem szúró mozdulatot, eszembe sem jutott rátámadni, pláne megölni. Megbeszéltem Krajkó úrral, fellebbezünk. Szeretném, ha kiderülne, az életemet féltettem, jogos védelem történt - mondja Nagy István. Az idős férfi egy kicsit haragszik a rendőrökre, ugyanis szerinte kis szerencsével megakadályozhatták volna a' tragédiát. A móri áldozatot ugyanis különböző bűncselekmények miatt régóta körözték, ha igazoltatáskor ez kiderül, akkor azonnal előállítják, és... - És nem történik semmi, nem hal meg egy ember, nem ítélnek előbb tíz, majd négy év börtönre, nem bénulok le, nem pusztul el a házam, és nem beszélgetünk itt, mert nem lenne miről mondja. Nagy István két évet és néhány napot volt börtönben. Reméli, soha többé nem kell visszamennie. A bíróság megszüntette a lakhelyelhagyási tilalmat is. Mondta a bírónak, nézzen rá, hova tudna menni, még a házából sem tud kilépni, nemhogy elrejtőzni, vagy megszökni. - Most be kell mennem a kórházba, remélem, tudnak rajtam segíteni, és nem így kell leélnem a hátralévő életemet - jegyzi meg búcsúzáskor Nagy István. OLÁH ZOLTÁN Hadat üzennek a rendőrök a tolvajoknak A szegedi Mars tér nem lesz a zsebesek eldorádója A folyamatos rendőri jelenlét ellenére még mindig sokan lesznek a zsebtolvajok áldozatai a szegedi Mars tcrcn. A belvárosi rendőrőrs munkatársai akciók és a térfigyelő kamerarendszer segítségével akarják elvenni a zsebesek munkakedvét. A Mars tér Szeged egyik legforgalmasabb csomópontja. A piacon több ezren vásárolnak, az autóbusz-pályaudvaron utasok tömege fordul meg. Ideális terep a zsebtolvajlásra. - Az utóbbi időben elszaporodott bűnesetek jelentős része megelőzhető lenne - magyarázza Révész Rita százados, a Szegedi Rendőrkapitányság Belvárosi Rendőrőrsének parancsnokhelyettese, miközben akcióra indulunk a forgalmas térre. - Figyelje meg, mennyi őrizetlenül hagyott csomag, pénztárca, oldaltáska kísérti a tolvajokat - teszi hozzá a rendőrnő. - A mi felderítési adataink sokkal jobbak, mint a fővárosi kollégáké - büszkélkedik Lázár Szvetozár alezredes, mielőtt a terepre érkeznénk. - Nálunk minden tizedik elkövető horogra akad, míg a fővárosban jó, ha százból egy-kettő. A magyarázat: a gyors reagálás. Ami persze a sértettektől is függ. Ha azonnal jeleznek a téren szolgálatot teljesítő rendőröknek, illetve az öt perc alatt elérhető rendőrőrsön, akkor megakadályozhatják, hogy a tolvajok kereket oldjanak. - A szemtanúk nagyon fontosak - magyarázza Révész Rita -, hiszen csak így bizonyítható a bűntény. A zsebes bandák egyébként általában tökéletes összhangban, szervezetten dolgoznak: az egyik lökdösődéssel vagy hangoskodással eltereli a sértett figyelmét, a másik elemeli a tárcát, esetleg a mobiltelefont a hátizsákból, a kabátzsebből, a bevásárlószatyorból. És azonnal továbbadja a harmadiknak, aki rögtön fölszívódik, eltűnik a tömegben. A A rendőri jelenlét sem riasztja cl a zsebtolvajokat Fotó: Karnok Csaba rendőrök szerint az a legfontosabb, hogy a kizsebelt áldozat pontosan tudja, hol és mikor tűnt el a pénztárcája, értéktárgya, mert csak ebben az esetben lehet elindulni a forró nyomon. A Mars téren szolgálatot teljesítő rendőrök általában felismerik a tömegben azokat az arcokat, akikre figyelni kell. Nem titok: a zsebesek között vannak szerbia-montenegrói és román állampolgárok is, akik csak egy-egy akció kedvéért rándulnak át a határ túloldalára. A legutolsó ismertté vált klasszikus zsebmetsző bűntény is egy román állampolgárhoz fűződik, aki három éve metszette ki éles pengével egy járókelő zsebét. Révész Rita a tér bejárása közben szemlélteti, milyen könnyen megelőzhetnénk a bajt. Nem szabad „felkínálni" a tolvajoknak a vállunkról lógó táskát, a hátizsák zsebeit - mint a piacon nagyon sokak. Értékeinket ne tartsuk együtt, egy helyen. Ha buszra szállunk, és a nagy tömegben valaki lökdösődni kezd, azonnal ellenőrizzük, hogy megvan-e minden értékünk - sorolja a jó tanácsokat a rendőrnő. A piacon és az autóbusz-pályaudvaron Térfigyelő kamerák működnek, a tettesek szerencsés esetben azonosíthatók a rögzített felvételek segítségével. A rendőrök gyakran civil ruhában igyekeznek az utasokat és a járókelőket megvédeni a zsebesek garázdálkodásától, egyre többször eredményesek. Ezúttal nem akadt a horgukra tolvaj, de a folyamatos rendőri jelenlét miatt akcióba sem kezdtek a zsebesek. SZINCSOK GYÖRGY ,'t UZA EUOOAAI SEOClAUI AEAE NEMEI 'I WXAÍAMM,A„ytlO «EXEA TAfSAEEAEMI REX QALIAIÖ <OEI A Progress Alapítvány, az EQUAL Kísérleti Közösségi kezdeményezés után, támogatást nyert a „Küzdelem a munka világából történő kirekesztődés ellen '' Phare HU0201-04-01-0010 „A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma tartós munkanélküliek foglalkoztatása és képzése" c. programhoz partnereivel közösen. Az alapítvány ezen program kapcsán az előzőleg bonyolított programtapasztalatok alapján (EQUAL) komplex képzési és foglalkoztatási programot valósított meg a Dél-Alföldön. A 13 hónapos program 2004 szeptemberében indult, és 50 halmozottan hátrányos helyzetű roma munkavállaló bevonásával, 4 helyszínen valósult meg. A konzorcium vezetője a Progress Alapítvány volt, mint gazdaságszervezésben és vállalkozásmenedzselésben érdekelt nonprofit szervezet, széles körű gazdasági kapcsolatrendszerrel. A társulásban a képzés, szakképzés felelőseként részt vett a Cigány Oktatási Egyesület, valamint a kisebbségi szervezetek közül a Kiskunhalas Cigány Kisebbségi Önkormányzat, a Békéscsaba Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzat, a Baksi Cigány Kisebbségi Önkormányzat, a Kisteleki Nevo Drom Cigány Kisebbségi Önkormányzat, valamint a Térségi Cigány és Polgári Érdekvédelmi Egyesület. A programban - amely 2004. szeptember 1 -jén indult és 2005. szeptember 30-ával zárul - 40 roma férfi és 10 roma nő került kiválasztásra a program célhelyszínein. A férfiak parkgondozó képzésben részesültek, sikeres OKJ vizsgát tettek. A foglalkoztatást a Térségi Cigány és Polgári Érdekvédelmi Egyesület vállalta. A nők a program szakmai elvárásai szerint a családi napközik kialakítása és működtetése céljából dajkaképzésben részesültek és sikeres OKJ vizsgát tettek. A családi napközi két helyszínen, Kiskunhalason és Békéscsabán került kialakításra a jogszabályi előírásoknak megfelelően. A képzési és foglalkoztatási szakaszokban intenzív projektmenedzsmenti munkát kívánt meg az Alapítványtól a program több földrajzi helyszínen való bonyolítása és koordinálása. A program tapasztalatairól és a szakmai fejlesztés eredményeiről, az adaptációs lehetőségeiről, a kiterjeszthetőség módozatairól tartandó záró konferenciánkra szeretettel várunk minden érdeklődőt szeptember 23-án, pénteken, 10 órától a Bartók Béla Művelődési Központban (Szeged, Vörösmarty u. 3.). Érdeklődni lehet a (62) 483-683-as telefonszámon a Progress Alapítványnál!