Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-17 / 218. szám

10 SZIESZTA-REJTVÉNY 2005. szeptember 17., szombat Dolly a Csodák palotájában o SZEMKÖZT Az elsőként kiónozott élőlény, Dolly bárány kitömött teste az új helyre költözött Csodák palotájában, a budapesti Millenáris Parkban. Közép-Európa első interaktív tudományos központja az új helyen a legkorszerűbb eszközök tárházát vonultatja fel FOTÓ: MTI/BRUZÄK NOÉMI A bal kézről született könyv Százmillióan tartoznak ehhez a kisebbséghez az Európai Unióban - próbálja sokkolni olvasóját már az előszóban a francia kuKúrtörténész, Pierre-Michel Bertrand, aki Balkezesnek lenni című könyvében arra vállalkozik, hogy kiderítse, miért tekintették a történelem különböző korszakaiban becstelen, bűnöző, illetve zseniális embereknek azokat, akik nem jobb kézzel kanalazták a levest. Baljóslat, balsors, baleset - a magyar nyelv gazdag az ilyen kifejezésekben, de Pierre-Michel Bertrand könyvéből kiderül: a francia, az angol és a spanyol nyelvben ennél cifrább szülemények is vannak, bizonyságául annak, hogy a balkezességgel kapcsolatos előítéletek nagyon régiek. Kiderül: nem úgy volt, hogy az ókorban idegenkedtek a balkezesektől, és aztán folyamatosan enyhült a jobbkezes többség: voltak korszakok, mint a reneszánsz és a felvilágosodás, amikor e téren is derengett valami, hogy azután - legalábbis Európában - az első világháborúig megint a középkor sötétsége következzen. A Biblia szerint „Isten Ádám arcát tehát kelet felé fordította, miután felébresztette és talpra állította őt. Ádám jobb keze a , H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. •»» vwvw.fokuszonline.hu kttnyvaruhAz TÖRZSVÁSÁRLÓI KÁRTYÁRA 7% KEDVEZMÉNY! Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424 789 e-mail: fokusz.szegedOlira.hu déli partok fele mutatott, a mennyei boldogság tájaira, bal keze a sötétség vidékeire, amelynek az a neve: aquilon." Az evangéliumban az utolsó ítélet leírása úgy szól, hogy visszatér Jézus, és szétválasztja a népeket, jobb keze felől a juhokat, bal keze felől a kecskéket állítja, és utóbbiakra a kárhozat vár. Viszont 1916-ban a brüsszeli egyetem pszichofiziológiai laboratóriumának egyik vezetője még arról írt egy komoly szaklapban, hogy „a balkezességet úgy kell tekintenünk, mint anatómiai anomáliát, mint egy kivételt a normális alól." A számtalan idézet azt hivatott bizonyítani, hogy „valószínűleg nem funkcionális kényszerből lett jobbkezes az ember - még ha nem zárhatjuk is ki az organikus eredet hipotézisét hanem inkább azért, mert alávetette magát egy olyan szabálynak, amelyet ő maga alkotott." A könyv, bár tárgyalja az enyhülés időszakait is, és szól a híres balkezesekről, többek között Leonardo da Vinciről, leginkább az elítélő magatartás természetrajza. Ám a szerző, miközben élvezettel szűr tűhegyre minden előítéletes véleményt, azt is hozzáteszi: „ha látjuk is elődeink hibáit, bizonyos, hogy a sajátjainkat nem vesszük észre." (Pierre-Michel Bertrand: Balkezesnek lenni, Athenaeum 2000 Kiadó, 2005, 200 oldal, 2480forint.) B. A. „Nap mint nap kopogtatnak" Minden héten szerdán este látható a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös tévéműsora, a Szemközt. Az e heti adásban Solymos László alpolgármestert faggatta Vass Imre szerkesztő-riporter és Szabó C. Szilárd újságíró a Ritek Rt. vezérigazgatójának menesztéséről és a városi földterületekről. MUNKATÁRSUNKTÓL - Mi a városért dolgozunk az elkövetkező időszakban is. Ezt tettük az elmúlt három évben is - válaszolta Solymos László arra a kérdésre, mire számít az őszi politikai évadban. A városüzemeltetési alpolgármester szerint forró lesz az ősz a politikában, hiszen országosan már elindult a kampány, „mi azonban helyi szinten tartózkodni kívánunk ettől." Az, hogy ez mennyire sikerül - Solymos László szerint -, leginkább az ellenzék, a Fidesz magatartásán múlik. Úgy vélte: a Ritek-ügy fideszes tálalása sem a konstruktivitás irányába mutat, (ismeretes: a városvezetés menesztette állásából Ruzicska Pétert, a száz százalékban önkormányzati tulajdonú Ritek - Regionális Információtechnológiai Központ - Rt. vezérigazgatóját. A Fidesz szerint a város el akarja adni informatikai cégét; Nagy Sándor alpolgármester egy Szegedre telepítendő 250 fős fejlesztői cég vezetésére pályázik - a szerk.) Az üggyel kapcsolatban az alpolgármester azt hangsúlyozta: a Fidesz vádaskodó, személyeskedő politikát folytat. Elmondta: a városnak nem áll szándékában eladni a Ritek Rt.-t. Hogy miért kellett Ruzicskának mennie? Mert a cég élére olyan fejlesztéscentrikus, a köztisztviselőkkel harmonikusan együttműködő igazgatót keresnek, aki 2006 végéig meg tudja valósítani azt az informatikai fejlesztést (e-önkormányzat), amit a pályázaton elnyert 540 millió forintból finanszíroz a város. Ruzicskával 2008-ig volt szerződése a városnak. A Ritek és a szegedi rendelőintézet új vezetőjének személyéről szeptember 23-án dönt a közgyűlés. Utóbbival kapcsolatban Solymos elmondta: az új főigazgatótól az intézmény gazdálkodásának rendbetételét, karcsúsítását és a feladatok összehangolását várják, mert már korábban célként fogalmazódott meg az egészségügy egységesítése Szegeden. Kérdésre válaszolva az alpolgármester közölte: nincsenek az önkormányzat tulajdonában nagy, egységes földterületek, így ha a befektető zöld- vagy barnamezős beruházásban kíván létrehozni valamit, annak a 45 hektáros logisztikai központot, az öt ipari park egyikét vagy a nyugati elkerülő út melletti ipari feltáró területet ajánlják. Arra a kérdésre, van-e érdeklődő, azt felelte: „nap mint nap kopogtatnak az ajtónkon olyan cégek, amelyek vagy ide, Szegedre szeretnének jönni, vagy már kinőtték a városi telephelyüket" - fogalmazott Solymos László. Bukások és lehetőségek Két nappal a svéd-magyar után Bozóky Imre, az MLSZ főtitkára azt nyilatkozta, hogy kár a vereségért, hiszen a magyar válogatott nagy lehetőség előtt állt. Nos, e nagy lehetőség pusztán azt jelentette, hogy a svédek legyőzése után le kellett volna gyalázni a bolgárokat és a horvátokat, majd pedig egy könnyed selejtező keretében, mondjuk, az angolokat, szerencsésebb esetben pedig a spanyolokat kellett volna oktatni. És akkor tényleg ott lennénk a világbajnokságon, talán még meg Is nyerhetnénk. Ha csak azt nem. A magyar labdarúgás helyzetéről nemcsak a magyar edzők „értéktelensége", nemcsak a struktúrát körbevevő, mondjuk így, financiális morál, a vad ügyeskedések, a sunyi pénzmosások, az érinthetetlen, kitartott guruk sűrű serege árulkodik, hanem a labdarúgóknak a pályafutásbéli sajátossága, vagyis hogy hányan képesek nagyjából és hozzávetőlegesen élni a képességeikkel és a tudásukkal, hány játékos fut be olyasféle karriert, amelyre a szellemi, fizikai és az empatikus paraméterek egyébiránt predesztinálnák. Kevés, nagyon kevés. Illés Béla, akit szeretünk és tisztelünk, bár a frizuráját soha nem szoktuk meg, az utóbbi évek legjobb magyar játékosa volt, meg is fizették rendesen, következésképpen esze ágában sem volt külföldre menni, pedig ő, a legerősebb európai bajnokságok középcsapataihoz Is eljuthatott volna, ami nem csekélység. Az utóbbi évtizedekben talán két játékos festette ki rendesen a sorsának képeskönyvét, a maga közegében sztárrá, kedvelt és megbecsült emberré vált. Nem világsztárok lettek, de rendesen kipakoltak a kamrából. Szerintem Nyilasi Tibor volt az egyik ilyen játékos, aki végül éveket játszott az Austria Wiennél, és Kiprich József a másik, aki a Feyenoordnál lett szeretett „Kiprics", s a holland évek után még Cipruson is nagyon, nagyon szerették. Már negyven éve Is el kellett innen menni, el kellett hagyni az országot, hogy igazán lásson és értékelhessen a világ. Ha Puskás Öcsi bácsi ötvenhatban nem int szomorú búcsút, nyilván akkor is számon tartott, kiváló labdarúgója lesz a futballtörténetnek, ám igazi világnagyság azért lett, mert a Real Madridnál, és a spanyol válogatottban hosszú éveken át varázsolt olyan másik nagyvad mellett, mint Di Stefano. Puskás évekre egy nagyobb és mozgékonyabb nyilvánosságba került, ezért Ismerik Kamcsatkától a Skót-felföldig a nevét. Sem Détári, sem Törőcslk nem teljesítette be azt, amire pedig képesek lehettek volna. Holott mindketten világválogatottak lettek, vagyis Törőcslket épp akkor invitálták a nagy társaságba, amikor kettétörte a sorsát a baleset. Sorsszerűség, nem éppen szeplőtlen élet itt, rossz döntések, rossz tanácsadók amott. Közhely, Détári esetében pedig egyszerűen egy rossz, bár kétségkívül milliókat hozó választás adott gellert a karrier ívének, attól kezdve, hogy elment a görögökhöz, már nem volt esélye, hogy európai élcsapathoz szerződjön. A magyar labdarúgás egyik legérdekesebb alakja Varga Zoltán, aki még manapság Is úgy néz ki, mintha negyven lenne, és még mindig játszik, s ha mozdul, nyomban felfénylik kivételes eleganciája és érzékenysége. Soha nem volt könnyű ember. De aki látta játszani, most is áradozik, elgyengül, és hiábavaló összehasonlításokat tesz. Varga pályafutását Is mindenféle sorscsapások kísérték, holott világsztár lehetett volna. Albert nem juthatott el külföldre, ezért aztán lassan csak nekünk maradt afféle igazi sztár, ma már nem tudjuk, mit tesz, a Fradi azonban őrzi a nimbuszát. Persze nem csak a magyarok pazaroltak. A brazil Garrincha például bénának született, majd úgy műtötték meg a lábát, hogy az egyik térde befelé, a másik kifelé fordult. Ettől aztán nem lehetett tudni, merre indul. Ördöngös cselező volt, a svédországi világbajnokságon tűnt fel, szép házasságban élt, míg nem nyolc gyerekét hagyta ott, mert belehabarodott Suarez kisasszonyba, egy jó torkú énekesnőbe, ám végül még a sarki fűszeresnek Is adósa maradt, és ezért három havi fogházra invitálták. George Best, aki a Manchester United játékosaként lett világhírű, lányokat vert és ivott, mint a kefekötő, és playboy életet élt, elment pénzt keresni, megjavulni Kanadába, de whisky Kanadában is van, viszont egyszer olyan gyönyörűen írt Puskásról, hogy mindent megbocsátunk neki. Amikor Best Ausztráliában volt edző, egy testes trénert folyvást kigúnyoltak a gyerekek a pálya másik oldalán. Best megelégelte, odaballagott, majd lehelyezte a labdát a tizenhatos vonalára, és arra kérte a testes edzőt, hogy tízből tízszer rúgja meg a felső lécet. A testes edző tízből tízszer megrúgta a felső lécet, pedig a végén már erőből tüzelt Best dühösen odafordult a kölykökhöz, jegyezzétek meg, ez az ember itt Miszter Puszkasz, értitek, Mlszter Puszkasz! Helmuth Rahn, a németek játékosa, akik a berni világbajnoki döntőben kétszer is berámolt Grosicsnak, pályafutása alatt többször Is ittasan vezetett, még bíróság elé Is citálták a világbajnokot. Volt egy híres belga játékos, Roger Calesen, ő a hatvanas évek nagy, belga sztárja volt, majd ötvenszeres válogatott. Őt a nők legalább annyira érdekelték, mint a labda. Tipikusan ama felfogást képviselte, mely szerint mérkőzések előtt és után javallott'a szexuális élet. 1967-ben a kedvesétől ment egy Európa Kupa-mérkőzésre, rúgott öt gólt, majd hazament, és folytatta azt, amit az ágyban félbe hagyott. Viszont később sokszor nyilatkozta, az ő pályafutását a túlzott szerelmi élet tette tönkre. Az idősebb szurkolók még talán emlékeznek Sekularacra, a „professzorra", aki az ötvenes és hatvanas évek egyik legtehetségesebb jugoszláv játékosa volt. Vert játékvezetőt is, kezelhetetlen volt. Imádta a szerencsejátékot, mint a mi Bognár Gyurink. Sekularac a hatvanas években nyugatra, a Kalsruhehoz szerződött, és nyomban vásárolt egy ezüstszínű Mercedest, s azzal úszott éjjelenként a fényes kaszinók bejárata elé. Előfordult, hogy az egész vagyonát kockára tette - és elvesztette. „Pasának" nevezte magát. Észak-Amerikában is forgolódott, hogy aztán valahol Kolumbiában gázoljon el egy kislányt. Adarns, az Asenal válogatott középhátvédje nem is olyan régen bevallotta, hogy alkoholista. Gascoigne is Italos játékos volt, de ő valószínűleg rendes, komoly nyomot hagyott. Egyszer a barátjával elmentek inni. A barátja meghalt, Gascoigne életben maradt. Cantona, a francia Igazi sztár lett, de nem a hazájában, hanem Angliában. Dahlin, a svédek kicsi, Maradona testű fenegyereke, ki egyébiránt éppen nálunk, egy válogatott meccsen szenvedett súlyos bokasérülést, szintén komoly és mélyre repülő alkoholista lett. Pedig ő is nagyon jó játékos volt, és többre vihette volna. S maradjon a végére egy igazi szegedi példa. Akik látták azt a szegedi ifjúsági csapatot, honnan Szablcs is ellncrtrlt, mondják, korántsem ő tűnt a legtehetségesebb játékosnak. Úgy negyedik-ötödik volt a sorban. Viszont sírt, dühöngött, ha vesztettek. És az alapozásnál mindig ő diktálta a tempót, míg a társai szelíden szidták a háta mögött. Szabics, szegény, most sérült. De ha meggyógyul, még az őt megillető helyre kerülhet újra. SZÍV ERNŐ