Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-17 / 218. szám

10 SZIESZTA-REJTVÉNY 2005. szeptember 17., szombat Dolly a Csodák palotájában o SZEMKÖZT Az elsőként kiónozott élőlény, Dolly bárány kitömött teste az új helyre költözött Csodák palotájában, a budapesti Millenáris Parkban. Közép-Európa első interaktív tudományos központja az új helyen a legkorszerűbb eszközök tárházát vonultatja fel FOTÓ: MTI/BRUZÄK NOÉMI A bal kézről született könyv Százmillióan tartoznak ehhez a kisebbséghez az Európai Unióban - próbálja sokkolni olvasóját már az előszóban a francia kuKúrtörténész, Pierre-Michel Bertrand, aki Bal­kezesnek lenni című könyvében arra vállalkozik, hogy kiderítse, miért tekintették a történelem különböző kor­szakaiban becstelen, bűnöző, illetve zseniális embereknek azokat, akik nem jobb kézzel kanalazták a levest. Baljóslat, balsors, baleset - a magyar nyelv gazdag az ilyen kifejezésekben, de Pierre-Michel Bertrand köny­véből kiderül: a francia, az angol és a spanyol nyelvben ennél cifrább szülemények is vannak, bizonyságául annak, hogy a balkezességgel kap­csolatos előítéletek nagyon régiek. Kiderül: nem úgy volt, hogy az ókorban idegenked­tek a balkezesektől, és aztán folyamatosan enyhült a jobbkezes többség: voltak korszakok, mint a reneszánsz és a felvilágosodás, amikor e téren is derengett valami, hogy azután - legalábbis Eu­rópában - az első világhábo­rúig megint a középkor sö­tétsége következzen. A Biblia szerint „Isten Ádám arcát te­hát kelet felé fordította, miu­tán felébresztette és talpra állította őt. Ádám jobb keze a , H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. •»» vwvw.fokuszonline.hu kttnyvaruhAz TÖRZSVÁSÁRLÓI KÁRTYÁRA 7% KEDVEZMÉNY! Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424 789 e-mail: fokusz.szegedOlira.hu déli partok fele mutatott, a mennyei boldogság tájaira, bal keze a sötétség vidékeire, amelynek az a neve: aqui­lon." Az evangéliumban az utolsó ítélet leírása úgy szól, hogy visszatér Jézus, és szét­választja a népeket, jobb ke­ze felől a juhokat, bal keze felől a kecskéket állítja, és utóbbiakra a kárhozat vár. Viszont 1916-ban a brüsszeli egyetem pszichofiziológiai laboratóriumának egyik ve­zetője még arról írt egy ko­moly szaklapban, hogy „a balkezességet úgy kell tekin­tenünk, mint anatómiai ano­máliát, mint egy kivételt a normális alól." A számtalan idézet azt hi­vatott bizonyítani, hogy „va­lószínűleg nem funkcionális kényszerből lett jobbkezes az ember - még ha nem zár­hatjuk is ki az organikus ere­det hipotézisét hanem in­kább azért, mert alávetette magát egy olyan szabálynak, amelyet ő maga alkotott." A könyv, bár tárgyalja az enyhülés időszakait is, és szól a híres balkezesekről, többek között Leonardo da Vinciről, leginkább az elítélő magatartás természetrajza. Ám a szerző, miközben élve­zettel szűr tűhegyre minden előítéletes véleményt, azt is hozzáteszi: „ha látjuk is elő­deink hibáit, bizonyos, hogy a sajátjainkat nem vesszük észre." (Pierre-Michel Bertrand: Balkezesnek lenni, Athenaeum 2000 Kiadó, 2005, 200 oldal, 2480forint.) B. A. „Nap mint nap kopogtatnak" Minden héten szerdán este látható a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös tévéműsora, a Szemközt. Az e heti adásban Solymos László alpolgár­mestert faggatta Vass Imre szerkesztő-riporter és Szabó C. Szilárd újságíró a Ritek Rt. vezérigazgatójának me­nesztéséről és a városi földterületekről. MUNKATÁRSUNKTÓL - Mi a városért dolgozunk az elkövetkező időszakban is. Ezt tettük az elmúlt három évben is - válaszolta Solymos László arra a kérdésre, mire számít az őszi politikai évad­ban. A városüzemeltetési al­polgármester szerint forró lesz az ősz a politikában, hi­szen országosan már elindult a kampány, „mi azonban he­lyi szinten tartózkodni kívá­nunk ettől." Az, hogy ez mennyire sikerül - Solymos László szerint -, leginkább az ellenzék, a Fidesz magatartá­sán múlik. Úgy vélte: a Ri­tek-ügy fideszes tálalása sem a konstruktivitás irányába mutat, (ismeretes: a városve­zetés menesztette állásából Ruzicska Pétert, a száz száza­lékban önkormányzati tulaj­donú Ritek - Regionális In­formációtechnológiai Köz­pont - Rt. vezérigazgatóját. A Fidesz szerint a város el akar­ja adni informatikai cégét; Nagy Sándor alpolgármester egy Szegedre telepítendő 250 fős fejlesztői cég vezetésére pályázik - a szerk.) Az üggyel kapcsolatban az alpolgár­mester azt hangsúlyozta: a Fidesz vádaskodó, szemé­lyeskedő politikát folytat. El­mondta: a városnak nem áll szándékában eladni a Ritek Rt.-t. Hogy miért kellett Ru­zicskának mennie? Mert a cég élére olyan fejlesztés­centrikus, a köztisztviselők­kel harmonikusan együttmű­ködő igazgatót keresnek, aki 2006 végéig meg tudja valósí­tani azt az informatikai fej­lesztést (e-önkormányzat), amit a pályázaton elnyert 540 millió forintból finanszí­roz a város. Ruzicskával 2008-ig volt szerződése a vá­rosnak. A Ritek és a szegedi rendelőintézet új vezetőjé­nek személyéről szeptember 23-án dönt a közgyűlés. Utóbbival kapcsolatban Solymos elmondta: az új fő­igazgatótól az intézmény gazdálkodásának rendbeté­telét, karcsúsítását és a fel­adatok összehangolását vár­ják, mert már korábban cél­ként fogalmazódott meg az egészségügy egységesítése Szegeden. Kérdésre válaszolva az al­polgármester közölte: nincse­nek az önkormányzat tulaj­donában nagy, egységes föld­területek, így ha a befektető zöld- vagy barnamezős beru­házásban kíván létrehozni va­lamit, annak a 45 hektáros logisztikai központot, az öt ipari park egyikét vagy a nyu­gati elkerülő út melletti ipari feltáró területet ajánlják. Arra a kérdésre, van-e érdeklődő, azt felelte: „nap mint nap ko­pogtatnak az ajtónkon olyan cégek, amelyek vagy ide, Sze­gedre szeretnének jönni, vagy már kinőtték a városi telep­helyüket" - fogalmazott Soly­mos László. Bukások és lehetőségek Két nappal a svéd-magyar után Bozóky Imre, az MLSZ főtitkára azt nyilatkozta, hogy kár a vereségért, hiszen a magyar válogatott nagy lehetőség előtt állt. Nos, e nagy lehetőség pusztán azt jelentette, hogy a svédek legyőzése után le kellett volna gyalázni a bolgárokat és a horvátokat, majd pedig egy könnyed selejtező keretében, mondjuk, az angolokat, szerencsésebb esetben pedig a spanyolokat kellett volna oktatni. És akkor tényleg ott lennénk a világbajnokságon, talán még meg Is nyerhetnénk. Ha csak azt nem. A magyar labdarúgás helyzetéről nemcsak a magyar edzők „értéktelensége", nemcsak a struktúrát körbevevő, mondjuk így, financiális morál, a vad ügyes­kedések, a sunyi pénzmosások, az érinthetetlen, kitartott guruk sűrű serege árulkodik, hanem a labdarúgóknak a pályafutásbéli sa­játossága, vagyis hogy hányan képesek nagyjából és hozzáve­tőlegesen élni a képességeikkel és a tudásukkal, hány játékos fut be olyasféle karriert, amelyre a szellemi, fizikai és az empatikus paraméterek egyébiránt predesztinálnák. Kevés, nagyon kevés. Illés Béla, akit szeretünk és tisztelünk, bár a frizuráját soha nem szoktuk meg, az utóbbi évek legjobb magyar játékosa volt, meg is fizették rendesen, következésképpen esze ágában sem volt kül­földre menni, pedig ő, a legerősebb európai bajnokságok közép­csapataihoz Is eljuthatott volna, ami nem csekélység. Az utóbbi évtizedekben talán két játékos festette ki rendesen a sorsának képeskönyvét, a maga közegében sztárrá, kedvelt és megbecsült emberré vált. Nem világsztárok lettek, de rendesen kipakoltak a kamrából. Szerintem Nyilasi Tibor volt az egyik ilyen játékos, aki végül éveket játszott az Austria Wiennél, és Kiprich József a má­sik, aki a Feyenoordnál lett szeretett „Kiprics", s a holland évek után még Cipruson is nagyon, nagyon szerették. Már negyven éve Is el kellett innen menni, el kellett hagyni az országot, hogy iga­zán lásson és értékelhessen a világ. Ha Puskás Öcsi bácsi ötven­hatban nem int szomorú búcsút, nyilván akkor is számon tartott, kiváló labdarúgója lesz a futballtörténetnek, ám igazi világnagy­ság azért lett, mert a Real Madridnál, és a spanyol válogatottban hosszú éveken át varázsolt olyan másik nagyvad mellett, mint Di Stefano. Puskás évekre egy nagyobb és mozgékonyabb nyilvá­nosságba került, ezért Ismerik Kamcsatkától a Skót-felföldig a nevét. Sem Détári, sem Törőcslk nem teljesítette be azt, amire pedig képesek lehettek volna. Holott mindketten világválogatot­tak lettek, vagyis Törőcslket épp akkor invitálták a nagy társaság­ba, amikor kettétörte a sorsát a baleset. Sorsszerűség, nem ép­pen szeplőtlen élet itt, rossz döntések, rossz tanácsadók amott. Közhely, Détári esetében pedig egyszerűen egy rossz, bár kétség­kívül milliókat hozó választás adott gellert a karrier ívének, attól kezdve, hogy elment a görögökhöz, már nem volt esélye, hogy eu­rópai élcsapathoz szerződjön. A magyar labdarúgás egyik legér­dekesebb alakja Varga Zoltán, aki még manapság Is úgy néz ki, mintha negyven lenne, és még mindig játszik, s ha mozdul, nyom­ban felfénylik kivételes eleganciája és érzékenysége. Soha nem volt könnyű ember. De aki látta játszani, most is áradozik, elgyen­gül, és hiábavaló összehasonlításokat tesz. Varga pályafutását Is mindenféle sorscsapások kísérték, holott világsztár lehetett vol­na. Albert nem juthatott el külföldre, ezért aztán lassan csak ne­künk maradt afféle igazi sztár, ma már nem tudjuk, mit tesz, a Fradi azonban őrzi a nimbuszát. Persze nem csak a magyarok pazaroltak. A brazil Garrincha például bénának született, majd úgy műtötték meg a lábát, hogy az egyik térde befelé, a másik kifelé fordult. Ettől aztán nem lehetett tudni, merre indul. Ördöngös cselező volt, a svédországi világbajnokságon tűnt fel, szép házasságban élt, míg nem nyolc gyerekét hagyta ott, mert belehabarodott Suarez kisasszonyba, egy jó torkú énekesnőbe, ám végül még a sarki fűszeresnek Is adósa maradt, és ezért három havi fogházra invitálták. George Best, aki a Manchester United játékosaként lett világhírű, lányokat vert és ivott, mint a kefekötő, és playboy életet élt, elment pénzt keresni, megjavulni Kanadába, de whisky Kanadában is van, vi­szont egyszer olyan gyönyörűen írt Puskásról, hogy mindent megbo­csátunk neki. Amikor Best Ausztráliában volt edző, egy testes trénert folyvást kigúnyoltak a gyerekek a pálya másik oldalán. Best megelé­gelte, odaballagott, majd lehelyezte a labdát a tizenhatos vonalára, és arra kérte a testes edzőt, hogy tízből tízszer rúgja meg a felső lécet. A testes edző tízből tízszer megrúgta a felső lécet, pedig a végén már erőből tüzelt Best dühösen odafordult a kölykökhöz, jegyezzétek meg, ez az ember itt Miszter Puszkasz, értitek, Mlszter Puszkasz! Helmuth Rahn, a németek játékosa, akik a berni világbajnoki döntőben kétszer is berámolt Grosicsnak, pályafutása alatt többször Is ittasan vezetett, még bíróság elé Is citálták a világbajnokot. Volt egy híres belga játékos, Roger Calesen, ő a hatvanas évek nagy, belga sztárja volt, majd ötvenszeres válogatott. Őt a nők legalább annyira érdekelték, mint a labda. Tipikusan ama felfogást képviselte, mely szerint mérkőzések előtt és után javallott'a szexuális élet. 1967-ben a kedvesétől ment egy Európa Kupa-mérkőzésre, rúgott öt gólt, majd hazament, és folytatta azt, amit az ágyban félbe hagyott. Viszont később sokszor nyilatkozta, az ő pályafutását a túlzott szerelmi élet tette tönkre. Az idősebb szurkolók még talán emlékeznek Sekularacra, a „professzorra", aki az ötvenes és hatvanas évek egyik legte­hetségesebb jugoszláv játékosa volt. Vert játékvezetőt is, kezel­hetetlen volt. Imádta a szerencsejátékot, mint a mi Bognár Gyurink. Sekularac a hatvanas években nyugatra, a Kalsruhehoz szerződött, és nyomban vásárolt egy ezüstszínű Mercedest, s azzal úszott éj­jelenként a fényes kaszinók bejárata elé. Előfordult, hogy az egész vagyonát kockára tette - és elvesztette. „Pasának" nevezte magát. Észak-Amerikában is forgolódott, hogy aztán valahol Kolumbiában gázoljon el egy kislányt. Adarns, az Asenal válogatott középhátvédje nem is olyan ré­gen bevallotta, hogy alkoholista. Gascoigne is Italos játékos volt, de ő valószínűleg rendes, komoly nyomot hagyott. Egyszer a barátjával elmentek inni. A barátja meghalt, Gascoigne élet­ben maradt. Cantona, a francia Igazi sztár lett, de nem a hazá­jában, hanem Angliában. Dahlin, a svédek kicsi, Maradona tes­tű fenegyereke, ki egyébiránt éppen nálunk, egy válogatott meccsen szenvedett súlyos bokasérülést, szintén komoly és mélyre repülő alkoholista lett. Pedig ő is nagyon jó játékos volt, és többre vihette volna. S maradjon a végére egy igazi szegedi példa. Akik látták azt a szegedi ifjúsági csapatot, honnan Sza­blcs is ellncrtrlt, mondják, korántsem ő tűnt a legtehetségesebb játékosnak. Úgy negyedik-ötödik volt a sorban. Viszont sírt, dü­höngött, ha vesztettek. És az alapozásnál mindig ő diktálta a tempót, míg a társai szelíden szidták a háta mögött. Szabics, szegény, most sérült. De ha meggyógyul, még az őt megillető helyre kerülhet újra. SZÍV ERNŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom