Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-16 / 217. szám

10 DÉLMADÁR 2005. szeptember 16., péntek Feliratok kutyás házak kapuján - Jó kutya, de gyenge ide­gekkel. - Nem veszünk semmit, nem adunk el semmit, nem térünk át semmilyen hitre. És ezt a kutyák is tudják. - Én 6 másodperc alatt gyorsulok százra. És te? - Vigyázat! A kutya nem harap, de a feleségem még nem evett! - Csöpike sem vegetáriá­nus! - Kutya-betörő 15:0 - Vigyázz, csak az eleje ha­rap! - Amputációt és alakfor­málást vállalok. Kérlek, gyere be csengetés nélkül! - Hangfelismerő szoftverrel ellátva. - Kedves betörők! Fontos információ! A kutya mindenkit beenged, a gond kifelé jövet kezdődik... Furfang Egy ember bemegy a ven­déglőbe, és levest kér: - Pincér! Kóstolja meg ezt a levest! - Miért? Talán légy van ben­ne? - Nem, csak kóstolja meg! - Netán el van sózva? - Nem, csak kóstolja megl - Jó. de hol a kanál? - Hoppáááááá! - Mi az abszolút udvariasság? -??? - Amikor a buszvezető át­adja az ülőhelyét. A pokolban Egy fekete, egy szőke és egy vörös nő meghal és leesik a pokolba. Szent Péter így szól hozzájuk: - Átváltoztatlak titeket madárrá, hogy ki tudjatok repülni innen, csak válasszatok madarat, milyenek legyetek. Először a fekete válaszol: - Én sas szeretnék lenni, mert az olyan nagy. Azt mondja a vörös: - Én sirály szeretnék lenni, mert az olyan erős. Végül a szőke: - Én pingvin szeretnék lenni, mert az olyan cuki. Házikedvencek < t. $¿¿31 mé ' lát Kp - ' | t ' ' Mit keresel? Az építkezésen a főnök már tíz perce nézi az egyik munkást. Te, Pisti, mit keresel? - Egy fél méter átmérőjű és kb. fél méter magas beton­darabot. Erre 20 munkás kezdi el ke­resni. Fél órát keresgélnek, mire Pisti megszólal: - Na, mindegy. Hagyjátok fi­úk, majd leülök erre a ge­rendára. Két részeg jön ki a kocsmából, mikor elhagyták úgy 150-200 méterre, megszólal az egyik: - Te, nagy gond van, elfe­lejtettem pisilni! Mire a másik: - Semmi baj, majd én meg­tanítalak. Igor és Szása vesznek egy üveg vodkái. - Most a hátam mögé te­szem, és ha eltalálod, melyik kezemben van, akkor megisz­szuk, ha nem, akkor összetör­jük és leszokunk - mondja Igor - Na, melyik kezemben van? Bal! Gondolkozz, Szása! Gon­dolkozz! A vádlott kezében egy baseballütővel jelenik meg a bíróságon. - Mit akar ezzel? - kérdi a bíró elhűlve. - Kérem, az idézésben az állt, hogy a védelemről ma­gamnak kell gondoskodnom. Egy bot hever az úton. Arra megy egy német, felveszi, s nézegeti: „Mi a csudát lehet­ne ebből csinálni?" - végül aztán eldobja. Arra megy egy török, fel­veszi, s nézegeti: „Mennyiért is lehetne ezt eladni?" - végül aztán eldobja. Arra megy egy magyar, felve­szi, s így szól: „Hej, de jól oda is lehetne valakinek vágni ezzel!" Belami kapitánya Na, most aztán fel is út, le is út - közölte a Zsibbadt brigádvezető népes közönségével Smúz apu. Cink Enikő pedig egy óvatos kérdéssel hálózta be Smúzt, azt tudakolván, hogyan is kell értelmezni ezt a rejtvényt. - Nincs ebben semmiféle rejtvény - közölte Smúz. - A magyar válogatott, ami foci, nem jutott ki a világbajnokságra így aztán a jó Lothar Mattháus ballaghat haza. Éppen annyit tudott elérni a nemzeti tizeneggyel, amennyire én is képes lettem volna. E kijelentésre lett is nagy felháborodás. Mert a magyar foci ugyan mostanság közel sem érdekel annyi embert, mint mondjuk az, hogy Győzike kutyája beleszeret-é Majka csámpásra taposott bakancsába, de azért a nemzeti válogatott ügye, mégiscsak megpengeti az érzelmi húrokat. - Ugyan, ne legyen már ennyire igazságtalan. Itt van ez a derék Lothar, jött, látott, ígért és tervezett, felkavarta az állóvizet, csupán csodát nem tudott tenni. Miért, maga komolyan vette, hogy ez a fociválogatott majd Brazíliával viaskodik a vi­lágbajnoki címért - lépett Plüss Eta lábára és a realitás talajára Ló Elek. Majd kijelentette: szerinte Lothar mester maradjon csak nyugodtan, és ígérgessen, mert hát úgy kell az önbizalom növelés a magyarnak, mint kátyúnak az aszfalt. - Ej, de szép hasonlatai vannak magának, mikor egyszerre botlik meg mind a három agysejtje ­hevül Snájdig Pepi. A külváros munkakerülésben igencsak járatos szabadfoglalkozásúja ezt kö­vetően már szakmai fejtegetésbe is kezdett. Elmondta: miféle kapitány az, aki rövid ténykedése során hetven (70!) labdarúgót próbál ki a vá­logatottban, miközben azt még Kopp Maca, a karancslapujtői pálya előtt szotyolaárusítási mo­nopóliummal rendelkező, adó verte kisvállalkozó is tudja: ebben a honban nemhogy hetven, de talán még hét olyan focista sincs, aki kellő lelkiismeret-furdalás nélkül magára öltheti a nem­zeti tizenegy címeres mezét. - Szóval akkor ki se kellene állnunk a mecs­csekre? - kérdezte Belami, mert Snájdig meg­jegyzését alaptalan rágalmazásnak tartotta, ami­nek - szerinte - parlamentben, nem pedig jó hírű kocsmában a helye. - Vegye tudomásul, hogy Lothar fiai igenis sok örömet szereztek nekünk, magyaroknak. Merthogy megverték a német vá­logatottat, megverték a skótokat, de megverték még Máltát is. -Ami pedig a magyarfoci alapjait illeti, mármint azt, amire egy német világsztár építkezhet, hát csak látogasson ki egy megyei első osztályú, vagy akárNB l-es meccsre, nézzen körül, hogyan is fest 2005-ben egy darab átlagos magyar foci pálya, mint infrastruktúra, és kérdezze meg az utánpótlás neveléséért felelősöket, mégis mennyi pénzért és hol tanítgatják a lurkókat - darálta kifelé a száján a szavakat Belami. És Cink Enikő látta, a külváros nyugalmazott szépfiúja majdhogynem elsírja ma­gát kínjában, merthogy Plüss is a szemébe nyomta könyökét, meg a kiesés is igencsak fájni tud hat és fél korsó sör után. - Akkor most kirúgják ezt a Mattháus gyereket, vagy nem? - pofozta fel a Belami-monológ után beállt csendet Bika Jenő, de a Zsibiben ülők - mint akiktől aztán tényleg sok függ ez ügyben is - csak vonogatták a vállukat. Firnájsz Egon elmondta később: ő például azért nem szólt egy szót sem, mert a válogatott bajánál is jobban fáj neki, hogy Csongrád megye híres, mintegy régióközpontként funkcionáló székhelyén momentán a legjobb fo­cicsapat a megyei első osztályban vitézkedik. - Azt ugyan nem várnám, hogy abban a szép, na­gyon karbantartott és rendkívül korszerű Tisza-parti stadionban csupa galaktikus kergesse a bőrt, és mondjuk Dávid Beckham várjon sorára a zuhanyo­zóban, de talán valamit mégiscsak tenni kéne, hogy a focivilág ne röhöghessen Szegeden - véle­kedett Firnájsz. Mondatai nagy tetszést váltottak ki, csak éppen a megoldás ügyében nem érkezett Jó­zsi csapos felé értékelhető javaslat. így aztán az ita­lozás, ha bánatosan is, de folyt tovább. A sarokban ketten-hárman még összeverekedtek Lothar mester ürügyén, Cink Enikő kifejtette, hogy Mattháusnak azért kellett megbuknia, mert a magyar edzők nem támogatták. Mire Bovden Béci így feleselt: na, még csak az kellett volna, mert akkor egy pontunk se lenne. Szóval a vívódás még eltartott egy darabig, majd Belami ennyit mondott: - Húsz éve. Éppen húsz éve lesz jövőre, a világbajnokság idején, hogy magyar válogatott efféle focifesztiválon szerepelhetett. Én azt mon­dom, az idő minden sebet begyógyít, s amikor már unokáink sem fognak emlékezni arra, hogy ma­gyar csapat játszott világbajnokságon, azt hiszik: ez egy olyan játék, amelyikben magyarok nem is vehetnek részt. Hogy aztán e kijelentésért mégis ki rúgta sípcsonton Belamit, már nehéz lenne kideríteni. De úgyis mindegy - gondoljunk csak az idő és a sebgyógyuiás közötti, Belami által feltárt ösz­szefüggésre. BÁTYI ZOLTÁN Ügyfélszolgálati telefonhívások Hotline: - Milyen számító­gépe van? Ügyfél: - Fehér. • Ügyfél: - Nem tudom a le­mezt kivenni a meghajtó­ból. Hotline: - Próbálta a kiadó gombot megnyomni? Ügyfél: - Igen, de teljesen beragadt. Hotline: - Ez rosszul hangzik. Felírom az adatait... Ügyfél: - Várjon csak... Most látom, hogy nem is raktam be a lemezt, itt van az aszta­lomon... • Hotline: - Kattintson a „saját gép" ikonra. Ügyfél: - A magáéra, vagy az enyémre? Ügyfél: - Nem tudok nyom­tatni. Hotline: - Kattintson a Start gombra és... Ügyfél: - Figyelj, cimbo­ra, ne kezdj nekem ilyen szakszöveget nyomatni, nem vagyok Bili Gates, a francba! • Ügyfél: - Amikor nyomtat­ni próbálok, állandóan azt mondja a gép, hogy nem találja a nyomtatót. Már többször odaraktam a mo­nitor elé, de még így sem találja... A DÉLMADÁR LEGJOBB UTAZÁSI FOTÓI Hurrá, nyaraltunk! MM . (U 1ÉSjÉSift+ f

Next

/
Oldalképek
Tartalom