Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-10 / 212. szám

"MEGYEI TŰKOR" SZOMBAT, 2005. SZEPTEMBER 10. Városuk szeretetét erősítették Egyedi kezdeményezésre vállal­koztak fiatal makói értelmisé­giek: egy nemrég véget ért prog­ramsorozatban a lokálpatriotiz­must erősítették a városban és a környező településeken élő gyermekekben. MUNKATÁRSUNKTÓL A helyi értékek szeretetére és tiszteletére buzdítottak több mint félszáz makói és a környező településeken élő általános isko­lást azok a fiatal értelmiségiek, akik elhatározták: hagyományte­remtő céllal egy lokálpatrióta tá­bort szerveznek a nyár utolsó he­teiben. A helytörténeti és népraj­zi ismereteken túl persze a szóra­kozásra, a játékra is maradt idő. - A Makó és térsége lokálpatri­óta-szövetség tagjaként jött az ötlet, hogy ismereteinket, ta­pasztalatainkat továbbadjuk a gyermekeknek is - fogalmazott a programsorozattal kapcsolatban Kormány Gábor főszervező. ­Úgy látjuk ugyanis, a fiatalok egyre kevésbé tartják fontosnak gyökereiket, és éppen az ilyen, jó hangulatú táborok erősíthetik szeretetüket szülőhelyük iránt. A rendezvényeken ötvennégy gyermek vett részt, a foglalkozá­sokat a helytörténeti értékek vé­delme iránt elkötelezett nevelők vezették. Számos meghívott is érkezett a táborba, hiszen az egyik program éppen az volt, hogy különböző szakemberek bemutassák, mi mindent tesz­nek nap mint nap. így ügyvéd, pedagógus, színművész, orvos és ápoló is próbált kedvet csinálni a kicsiknek egy-egy pályához. - A legnépszerűbb programok azok voltak, amelyeken a gyer­mekek megismerhették az ősi makói mesterségeket. így a Jó­zsef Attila Múzeum kertjében berendezett központunkban a szijjártó, a népi játéltkészítő és az agyagműves, korongozó tevé­kenységébe is Idekapcsolódhattak a vállalkozó szellemű táborozók. Persze a történeti emlékeket is fontosnak tartottuk: egy egész napos rendezvény keretében szakemberek részletcsen bemu­tatták az egykori, nagypolgári Makó lakóinak életstílusát, hi­szen az Espersit-ház kiállítása éppen ennek a szemléltetését szolgálja »- foglalta össze Kor­mány Gábor. Hozzátette: a Kár­pát-medence régmúltjával is fog­lalkozhattak a kicsik, hiszen ke­levézvetés- és szkíta íjászbemu­tatót is tartottak nekik korhű jel­mezekben. Világhírt hoz a szegedi gabonatermesztőnek Lisztkeverékük százezreken segít Egyedüliként az országban - sőt a világon - olyan lisztkeveré­keket állít elő a szegedi Ga­bonatermesztési Kutató Kht. kísérleti üzeme, amelyekből egyrészt lisztérzékenyek, fcnil­ketonuriások és vesebetegek, másrészt pedig cukorbetegek számára készülnek legkülönfé­lébb pékáruk. Százezres nagy­ságrendű azoknak az emberek­nek a száma az országban, akik­nek valóságos megváltás, hogy létezik olyan pékáru is, amit ők is ehetnek. Ugyanis eddig nem létezett. Már a külföld is ér­deklődik a termékek iránt. Hogyan kezdődött? Úgy, hogy az egész világon senki sem foglalko­zott olyan pékáruk létrehozásá­val, amelyeket lisztérzékenyek, fenilketonuriások, vesebetegek, illetve cukorbetegek fogyaszthat­tak volna. Rengeteg emberről van szó - csupán egyetlen példa: a fejlett országok lakosságának 5-8 százaléka cukorbeteg -, s egyszerűen figyelmen kívül hagyták őket. Nagyon sok betegen segít - Megkeresett minket a fenil­ketonuriásokat tömörtő egyesü­let, még a kilences évek elején. Mondták: nincs olyan fehérje- és fenilalaninszegény pékáru, ami beilleszthető volna a diétájukba - ismerteti a kezdeteket Ácsné dr. Bozóky Erika, a Gabonater­mesztési Kutató Kht. tudomá­nyos munkatársa, laboratórium­és üzemvezető. - Azonnal meg­láttuk a témában rejlő lehetősé­geket, és Kovács Zsuzsanna la­boratóriumvezető-helyettessel elkezdtük a kísérleteket. - A kí­sérleti üzem, persze, azt is tudta: csak akkor lehet elkezdeni az ilyen termékek gyártását, ha az gazdaságos. Egyfajta speciális pi­ackutatás következett. Fehérje­szegény pékáru nemcsak a fenil­ketonuriásoknak kell, hanem a vesebetegeknek is. Máris két, nem kis fogyasztói csoport - vi­lágszerte figyelmen kívül hagyott - igényeit térképezte föl az üzem. S olyan pékárut is kifejlesztettek, ami, az említetteken túlmenően, gluténmentes is, ezt pedig a lisz­térzékenyek fogyaszthatják. Mindezt pályázati pénzekből va­lósította meg a gabonakutató. - Másik fejlesztési hullámunk a cukorbetegek számára szüksé­ges, alacsony szénhidráttartal­mú pékáruk létrehozására irá­nyult, szintén pályázati pénzek­Világszerte kenyér nélkül él egy jelentős fogyasztói csoport. A szegedi Gabonatermesztő kísérleti üzeme fölfigyelt erre Fotó: Karnok Csaba bői - folytatja a kutató. Megol­dották azt az első hallásra meg­oldhatatlannak tűnő gondot, hogy egy pékáru alacsony szén­hidráttartalmú legyen. Ehhez 30 százalékkal csökkenteni kellett a szénhidráttartalmat. Guarmagliszt Indiából - Ezt úgy oldottuk meg, hogy a termékhez használt búzaliszt egy részét alig emészthető guar­magliszttel helyettesítettük ­mondja a laboratóriumvezető. A guarmag Indiában és Pakisztán­ban honos babféle, s magja belső része által tartalmazott liszt a szervezet számára szinte nem hasznosítható. A részben guar­maglisztből készült pékáruból az ember többet fogyaszthat, és mégis alacsonyabb lesz vércukor­szintje, mint a hagyományos ter­méket fogyasztott volna. Az ez­zel kapcsolatos klinikai kísérle­teket Szegeden végezték. A speci­ális lisztkeverékből csak különle­ges gyártástechnológia révén ké­szülhet pékáru, ezt a szintén sze­gedi Novoback Kft. dolgozta ki, Varga László vezetésével. Mind a terméket, mind a technológiát szabadalmaztatta a Gabonater­mesztési Kutató Kht. A magyar­országi szabadalmaztatás után következett az európai - s várha­tóan nemsokára meg is kapja az intézmény. Amerikától a közel­-keleti országokon át japánig na­gyon sokan érdeklödnek az eljá­rás iránt. - A fejlesztésben nem állunk meg - folytatja a laboratóriumve­zető. A búzalisztet más gabona­félékből származó, teljes töretü liszttel igyekeznek helyettesíteni bizonyos termékekben. Ez azért is fontos, mert, főleg a zab és az árpa, tartalmaz egy béta-glukán nevű anyagot, mely a cukorbe­tegséggel, és például koleszterin­problémákkal küszködő embe­rek gyógyításában további, jelen­tós hatást fejt ki. Mindez csak a kezdet Hol sütnek az üzem által lét­rehozott s forgalmazott termék­ből kenyeret, egyéb pékárukat? Az ország nyolcvan pékségében. Csongrád megyéből jelenleg egy szegedi, két szentesi, s egy bor­dányi pékség említhető - e szám nyilván nőni fog. Az üzem kidolgozta a házi kenyér­sütés technológiáját is. - A kü­lönböző lisztkeverékekből ta­valy 35-40 tonnát forgalmaz­tunk, az idén csak eddig pedig több, mint száz tonnát. Már van szerződésünk Szlovákiával, és a lengyelek, csehek érdeklő­dését szintén fölkeltette a ter­méksorozat. Görögországban most indultak be egy klinikai kísérletek e lisztkeverékek hasznosítására, s ha lezárulnak, onnan is várható igény - hall­juk a laboratóriumvezetőtől. Hogyan tovább? Az üzem elké­szült a diabetikus száraztészta összetételének, gyártástechnoló­giájának kidolgozásával is. Még ez év végén indul forgalmazásuk, nagyon sok rászoruló életét téve könnyebbé. F.CS. FENILKETONURIA A fenilketonuria genetikailag kó­dolt anyagcsere-betegség. A kis­gyermek látszólag egészségesen születik, szervezetéből azonban hiányzik egy, a fenilalanint tirozin­ná átalakító enzimláncszem. A fe­nilalanin nem tud lebomlani, fol­' halmozódik a vérben, és nagymér­tékben károsítja az idegrendszert. Az egészséges kisgyermekből szellemileg egyre Inkább leépül­tebb felnőtt lesz. Ám ha a fenilke­tonuriában szenvedő csecsemő­korátél kezdve élethossziglan ala­csony fehérje- és fenilalanintar­talmú ételeket fogyaszt, ennek tel­jes mértékben elejét lehet venni. Két és fél millióba kerül az éles szemű vadásztárs Sági Oszkárt a szirti sas a párjának tekinti Héjával fácánra, szirti sassal akár rókára is lehet vadászni - ha a megszállott ember rászán az életéből néhány évet arra, hogy összeszokjon és együtt tanuljon a fogságban született ragadozó madárral. Magyarországon kétszázan űzik ezt az ősi sportot, amely nem egy egyszerű hétvégi passzió. A madár ugyanis nem fegyver, hanem igazi vadásztárs. Miközben a makói vadásznapon, a Maros-par­ton nagy tömeg vette körül a felvonultatott va­dászkutyákat, a mező sarkában, a víz közelében egy kötelekkel körülvett szobányi területen ra­gadozó madarak várakoztak, és zavarba ejtő szemmel méregették azt a néhány embert, aki a köteleken kívülről nézte őket. Egy szirti sas, egy hím héja és egy tojó, egy egerészölyv, s egy ván­dorsólyom ült a fordított triangulumhoz hason­ló alkalmatosságokon. A solymászbemutatóra készülő Banai Zoltán és a mongol ruhát viselő Sági Oszkár olykor kézbe vette a hím héját, amely néha verdesett a szárnyával; feszélyezte az ismeretlen emberek tömege, ám a többi ma­dár sem volt nyugodt. A Nagykátához közeli Farmoson élő Oszkár szerint ez természetes: ezek a madarak a társukhoz szoktak hozzá, azt elfogadják, a többi emberrel szemben bizalmat­lanok. Igaz, már vadon élő állatnak sem tekint­hetők. - Ezeket a madarakat - a közhiedelemmel el­lentétben - nem úgy fogják be; mindegyik fog­ságban született, és erről igazolás is van ­mondja Oszkár. - Magyarországon nemigen le­het venni ilyen ragadozókat, és ezért azt is ne­héz megmondani, melyiknek mekkora az érté­ke. Az én szirti sasom annak idején két és fél millió forintba került. Ez a szám azonban nem fejez ki semmi lényegeset erről a madárról és a kapcsolatunkról. A Magyar Solymászegyesületnek mintegy két­száz tagja van. Ezek a speciális engedéllyel rendel­kező vadászok éveken keresztül tanulják ezt a régi mesterséget, és a tanulás a madárral együtt zajlik. A kisebbekkel fácánra, kisebb vadakra, a szirti sas­sal pedig nyúlra, rókára is lehet vadászni. A mada­rakkal együtt kell élni, s etetni kell őket, mégpedig úgy, hogy az ennivaló megfelelő arányban tartal­mazzon csontot, húst, tollat, illetve szőrt. A soly­mász tehát laboratóriumi patkányt vesz, baromfit nevel. Sokan azt gondolják a külsősegek - a szíj, a kesztyű, a madár fejére húzott maszk - alapján, hogy a ragadozó egyszerűen a fegyvere az ember­nek. Holott ez nem így van: ezek az eszközök fon­tosak, ám a madárnak határozott jelleme van, bár­mit nem hajlandó megtenni. - Ezek valódi vadásztársak - mondja Sági Oszkár. - Az én szirti sasom engem a párjának tekint. Ez azzal jár, hogy párzási időszakban nem hajlandó enni, csak úgy, ha kézből etetem. B.A. Sági Oszkár és társa a makói vadásznapon tartott bemutatót Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom