Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-10 / 212. szám

"MEGYEI TŰKOR" SZOMBAT, 2005. SZEPTEMBER 10. Városuk szeretetét erősítették Egyedi kezdeményezésre vállalkoztak fiatal makói értelmiségiek: egy nemrég véget ért programsorozatban a lokálpatriotizmust erősítették a városban és a környező településeken élő gyermekekben. MUNKATÁRSUNKTÓL A helyi értékek szeretetére és tiszteletére buzdítottak több mint félszáz makói és a környező településeken élő általános iskolást azok a fiatal értelmiségiek, akik elhatározták: hagyományteremtő céllal egy lokálpatrióta tábort szerveznek a nyár utolsó heteiben. A helytörténeti és néprajzi ismereteken túl persze a szórakozásra, a játékra is maradt idő. - A Makó és térsége lokálpatrióta-szövetség tagjaként jött az ötlet, hogy ismereteinket, tapasztalatainkat továbbadjuk a gyermekeknek is - fogalmazott a programsorozattal kapcsolatban Kormány Gábor főszervező. Úgy látjuk ugyanis, a fiatalok egyre kevésbé tartják fontosnak gyökereiket, és éppen az ilyen, jó hangulatú táborok erősíthetik szeretetüket szülőhelyük iránt. A rendezvényeken ötvennégy gyermek vett részt, a foglalkozásokat a helytörténeti értékek védelme iránt elkötelezett nevelők vezették. Számos meghívott is érkezett a táborba, hiszen az egyik program éppen az volt, hogy különböző szakemberek bemutassák, mi mindent tesznek nap mint nap. így ügyvéd, pedagógus, színművész, orvos és ápoló is próbált kedvet csinálni a kicsiknek egy-egy pályához. - A legnépszerűbb programok azok voltak, amelyeken a gyermekek megismerhették az ősi makói mesterségeket. így a József Attila Múzeum kertjében berendezett központunkban a szijjártó, a népi játéltkészítő és az agyagműves, korongozó tevékenységébe is Idekapcsolódhattak a vállalkozó szellemű táborozók. Persze a történeti emlékeket is fontosnak tartottuk: egy egész napos rendezvény keretében szakemberek részletcsen bemutatták az egykori, nagypolgári Makó lakóinak életstílusát, hiszen az Espersit-ház kiállítása éppen ennek a szemléltetését szolgálja »- foglalta össze Kormány Gábor. Hozzátette: a Kárpát-medence régmúltjával is foglalkozhattak a kicsik, hiszen kelevézvetés- és szkíta íjászbemutatót is tartottak nekik korhű jelmezekben. Világhírt hoz a szegedi gabonatermesztőnek Lisztkeverékük százezreken segít Egyedüliként az országban - sőt a világon - olyan lisztkeverékeket állít elő a szegedi Gabonatermesztési Kutató Kht. kísérleti üzeme, amelyekből egyrészt lisztérzékenyek, fcnilketonuriások és vesebetegek, másrészt pedig cukorbetegek számára készülnek legkülönfélébb pékáruk. Százezres nagyságrendű azoknak az embereknek a száma az országban, akiknek valóságos megváltás, hogy létezik olyan pékáru is, amit ők is ehetnek. Ugyanis eddig nem létezett. Már a külföld is érdeklődik a termékek iránt. Hogyan kezdődött? Úgy, hogy az egész világon senki sem foglalkozott olyan pékáruk létrehozásával, amelyeket lisztérzékenyek, fenilketonuriások, vesebetegek, illetve cukorbetegek fogyaszthattak volna. Rengeteg emberről van szó - csupán egyetlen példa: a fejlett országok lakosságának 5-8 százaléka cukorbeteg -, s egyszerűen figyelmen kívül hagyták őket. Nagyon sok betegen segít - Megkeresett minket a fenilketonuriásokat tömörtő egyesület, még a kilences évek elején. Mondták: nincs olyan fehérje- és fenilalaninszegény pékáru, ami beilleszthető volna a diétájukba - ismerteti a kezdeteket Ácsné dr. Bozóky Erika, a Gabonatermesztési Kutató Kht. tudományos munkatársa, laboratóriumés üzemvezető. - Azonnal megláttuk a témában rejlő lehetőségeket, és Kovács Zsuzsanna laboratóriumvezető-helyettessel elkezdtük a kísérleteket. - A kísérleti üzem, persze, azt is tudta: csak akkor lehet elkezdeni az ilyen termékek gyártását, ha az gazdaságos. Egyfajta speciális piackutatás következett. Fehérjeszegény pékáru nemcsak a fenilketonuriásoknak kell, hanem a vesebetegeknek is. Máris két, nem kis fogyasztói csoport - világszerte figyelmen kívül hagyott - igényeit térképezte föl az üzem. S olyan pékárut is kifejlesztettek, ami, az említetteken túlmenően, gluténmentes is, ezt pedig a lisztérzékenyek fogyaszthatják. Mindezt pályázati pénzekből valósította meg a gabonakutató. - Másik fejlesztési hullámunk a cukorbetegek számára szükséges, alacsony szénhidráttartalmú pékáruk létrehozására irányult, szintén pályázati pénzekVilágszerte kenyér nélkül él egy jelentős fogyasztói csoport. A szegedi Gabonatermesztő kísérleti üzeme fölfigyelt erre Fotó: Karnok Csaba bői - folytatja a kutató. Megoldották azt az első hallásra megoldhatatlannak tűnő gondot, hogy egy pékáru alacsony szénhidráttartalmú legyen. Ehhez 30 százalékkal csökkenteni kellett a szénhidráttartalmat. Guarmagliszt Indiából - Ezt úgy oldottuk meg, hogy a termékhez használt búzaliszt egy részét alig emészthető guarmagliszttel helyettesítettük mondja a laboratóriumvezető. A guarmag Indiában és Pakisztánban honos babféle, s magja belső része által tartalmazott liszt a szervezet számára szinte nem hasznosítható. A részben guarmaglisztből készült pékáruból az ember többet fogyaszthat, és mégis alacsonyabb lesz vércukorszintje, mint a hagyományos terméket fogyasztott volna. Az ezzel kapcsolatos klinikai kísérleteket Szegeden végezték. A speciális lisztkeverékből csak különleges gyártástechnológia révén készülhet pékáru, ezt a szintén szegedi Novoback Kft. dolgozta ki, Varga László vezetésével. Mind a terméket, mind a technológiát szabadalmaztatta a Gabonatermesztési Kutató Kht. A magyarországi szabadalmaztatás után következett az európai - s várhatóan nemsokára meg is kapja az intézmény. Amerikától a közel-keleti országokon át japánig nagyon sokan érdeklödnek az eljárás iránt. - A fejlesztésben nem állunk meg - folytatja a laboratóriumvezető. A búzalisztet más gabonafélékből származó, teljes töretü liszttel igyekeznek helyettesíteni bizonyos termékekben. Ez azért is fontos, mert, főleg a zab és az árpa, tartalmaz egy béta-glukán nevű anyagot, mely a cukorbetegséggel, és például koleszterinproblémákkal küszködő emberek gyógyításában további, jelentós hatást fejt ki. Mindez csak a kezdet Hol sütnek az üzem által létrehozott s forgalmazott termékből kenyeret, egyéb pékárukat? Az ország nyolcvan pékségében. Csongrád megyéből jelenleg egy szegedi, két szentesi, s egy bordányi pékség említhető - e szám nyilván nőni fog. Az üzem kidolgozta a házi kenyérsütés technológiáját is. - A különböző lisztkeverékekből tavaly 35-40 tonnát forgalmaztunk, az idén csak eddig pedig több, mint száz tonnát. Már van szerződésünk Szlovákiával, és a lengyelek, csehek érdeklődését szintén fölkeltette a terméksorozat. Görögországban most indultak be egy klinikai kísérletek e lisztkeverékek hasznosítására, s ha lezárulnak, onnan is várható igény - halljuk a laboratóriumvezetőtől. Hogyan tovább? Az üzem elkészült a diabetikus száraztészta összetételének, gyártástechnológiájának kidolgozásával is. Még ez év végén indul forgalmazásuk, nagyon sok rászoruló életét téve könnyebbé. F.CS. FENILKETONURIA A fenilketonuria genetikailag kódolt anyagcsere-betegség. A kisgyermek látszólag egészségesen születik, szervezetéből azonban hiányzik egy, a fenilalanint tirozinná átalakító enzimláncszem. A fenilalanin nem tud lebomlani, fol' halmozódik a vérben, és nagymértékben károsítja az idegrendszert. Az egészséges kisgyermekből szellemileg egyre Inkább leépültebb felnőtt lesz. Ám ha a fenilketonuriában szenvedő csecsemőkorátél kezdve élethossziglan alacsony fehérje- és fenilalanintartalmú ételeket fogyaszt, ennek teljes mértékben elejét lehet venni. Két és fél millióba kerül az éles szemű vadásztárs Sági Oszkárt a szirti sas a párjának tekinti Héjával fácánra, szirti sassal akár rókára is lehet vadászni - ha a megszállott ember rászán az életéből néhány évet arra, hogy összeszokjon és együtt tanuljon a fogságban született ragadozó madárral. Magyarországon kétszázan űzik ezt az ősi sportot, amely nem egy egyszerű hétvégi passzió. A madár ugyanis nem fegyver, hanem igazi vadásztárs. Miközben a makói vadásznapon, a Maros-parton nagy tömeg vette körül a felvonultatott vadászkutyákat, a mező sarkában, a víz közelében egy kötelekkel körülvett szobányi területen ragadozó madarak várakoztak, és zavarba ejtő szemmel méregették azt a néhány embert, aki a köteleken kívülről nézte őket. Egy szirti sas, egy hím héja és egy tojó, egy egerészölyv, s egy vándorsólyom ült a fordított triangulumhoz hasonló alkalmatosságokon. A solymászbemutatóra készülő Banai Zoltán és a mongol ruhát viselő Sági Oszkár olykor kézbe vette a hím héját, amely néha verdesett a szárnyával; feszélyezte az ismeretlen emberek tömege, ám a többi madár sem volt nyugodt. A Nagykátához közeli Farmoson élő Oszkár szerint ez természetes: ezek a madarak a társukhoz szoktak hozzá, azt elfogadják, a többi emberrel szemben bizalmatlanok. Igaz, már vadon élő állatnak sem tekinthetők. - Ezeket a madarakat - a közhiedelemmel ellentétben - nem úgy fogják be; mindegyik fogságban született, és erről igazolás is van mondja Oszkár. - Magyarországon nemigen lehet venni ilyen ragadozókat, és ezért azt is nehéz megmondani, melyiknek mekkora az értéke. Az én szirti sasom annak idején két és fél millió forintba került. Ez a szám azonban nem fejez ki semmi lényegeset erről a madárról és a kapcsolatunkról. A Magyar Solymászegyesületnek mintegy kétszáz tagja van. Ezek a speciális engedéllyel rendelkező vadászok éveken keresztül tanulják ezt a régi mesterséget, és a tanulás a madárral együtt zajlik. A kisebbekkel fácánra, kisebb vadakra, a szirti sassal pedig nyúlra, rókára is lehet vadászni. A madarakkal együtt kell élni, s etetni kell őket, mégpedig úgy, hogy az ennivaló megfelelő arányban tartalmazzon csontot, húst, tollat, illetve szőrt. A solymász tehát laboratóriumi patkányt vesz, baromfit nevel. Sokan azt gondolják a külsősegek - a szíj, a kesztyű, a madár fejére húzott maszk - alapján, hogy a ragadozó egyszerűen a fegyvere az embernek. Holott ez nem így van: ezek az eszközök fontosak, ám a madárnak határozott jelleme van, bármit nem hajlandó megtenni. - Ezek valódi vadásztársak - mondja Sági Oszkár. - Az én szirti sasom engem a párjának tekint. Ez azzal jár, hogy párzási időszakban nem hajlandó enni, csak úgy, ha kézből etetem. B.A. Sági Oszkár és társa a makói vadásznapon tartott bemutatót Fotó: Gyenes Kálmán