Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-09 / 211. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. SZEPTEMBER 8. «MEGYEI TÜKÖR« 7 CSONGRÁD, A MÁSODIK OTTHON Aranyi Sándor Budapesten született 1949-ben, Csongrádon élte gyerek- és ifjúkorát, Szegedhez 1977-től kötődik, mint tanár, tanszékvezető (SZTE JGYFK) és festőművész. Édesapja a Rajk-perhez kapcsolódó koncepciós politikai őrület után, megszabadulva Rákosi börtönéből, Csongrádon tele­pedett le, mint a Szülőotthon alapító főorvosa. A Tisza-parti kisváros Sán­dor sorsát meghatározta: nem tud és nem is akar szabadulni tőle. Felesé­ge rokonsága, a régi barátok, a Körös-toroki üdülőház is ide köti. Aranyi Sándor szeretné, ha a Plein Air megérné a harmincadik évét is A festőművész szervező és szponzor egy személyben Szegediek filmje a repülőnapról Öt éve tart az a rajongás, ami a szegedi filmest, TYabalka Istvánt minden alkalommal a kecskeméti repülőnapokra vonzza. A nem­zetközi haditechnikai eseményről hagyományosan idén is filmet forgattak. Az alkotás operatőre és vágója a szintén szegedi Révész Zsolt volt. Juronicsék Szegeden kívül Budapesten és Kecskeméten is játszanak Napfényes balett-termet kaptak a táncosok Juronics Tamás előadásszámban, hogy a társulat sokszínűségét megmutathassák. Szeptember 22-étől láthatjuk Szegeden a Szentivánéji álmot, majd októberben a Carmina Bu­ranát. Novemberben Juronics rendezésében a szegedi szimfoni­kusokkal és az operatagozattal közösen különleges Bartók-estet mutatnak be a nagyszínházban, amely két darabból, A kékszakál­lú herceg várából és a Táncszvit­ből áll. Decemberben a régi slá­ger, a Homo ludens kerül vissza a kisszínház színpadára. - Szeretnénk újra erőteljeseb­ben jelen lenni a város kulturális életében. Számítunk az egyete­mistákra, fontosnak tartjuk, hogy megnyerjük a fiatalokat is a kortárs tánc számára. A társula­tunk egy új taggal bővült', a Pé­csett végzett Szarvas Krisztina szerződött hozzánk - árulja el Ju­ronics Tamás, aki úgy véli, társu­latának és a városnak is jó, ha azt a pozíciót, amit elfoglaltak a ha­zai és a nemzetközi balettélet­ben, nem hagyják veszni. Ezért továbbra is fellépnek Budapes­ten, Kecskeméten és külföldön is. A Művészetek Palotájában a múlt évadban mutatták be a Tybalt című darabot, amit ebben a szezonban is játszanak. Ezt azért nem láthatja a szegedi kö­zönség, mert olyan nagy a díszle­te, hogy még a nagyszínházba sem férne be. luronics másik há­rom koreográfiáját, a Carmina Buranát, a Csodálatos manda­rint és az Atlantiszt is táncolja majd az együttes a magyar tánc­művészet új fellegvárában. H. ZS. Elsősorban szervezője, működ­tetője a csongrádi Plein Air-nek Aranyi Sándor festőművész, de ha kell - mint legutóbb - al­kalmi szponzora is. A nemzet­közi művésztábor létrejötte ti­zenöt évvel ezelőtt Szeged és Darmstadt testvérvárosi kap­csolatának eredménye volt, az alkotók közül többen visszajár­nak. Aranyinak sokat jelent ez a közösség, épp ezért mielőbb szeretne találni egy fiatalt, aki szervezné, menedzserként irá­nyítaná a vállalkozás hajóját. A Plein Air atyjaként Aranyi Sán­dor festőművészt szokták emle­getni, aki akadályt, pénztelensé­get, néha közönyt kikerülve évről évre megszervezte valahogy a nemzetközi tábort. Csongrádra, a csongrádi szponzorokra számít­hatott mindig, Szeged, a „nagy testvér" mellett. Mit hozott az el­múlt tizenöt évben a Plein Air? Sok ismeretséget, barátságot, külföldi kollégákkal gyakori talál­kozást, utazásokat. A leglényege­sebbek persze a barátságok. Bár­Nyolcgépes kötelékben repült a török Turkish Stars, tíz géppel parádézott az égen az olasz Frec­ce Tricolori csapata az idei kecs­keméti repülőnapon. A látvá­nyos bemutatókat két szegedi fil­mes örökítette meg. Trabalka Ist­ván szerkesztő-riporter ötödik éve jár vissza Kecskemétre. - Minden évben forgathattam Kecskeméten, négy évig különbö­ző televíziós társaságokkal, idén pedig magánprodukcióban, Ré­vész Zsolt operatőr-vágóval, dol­goztunk - mesélte Trabalka Ist­ván, aki a repülés szerelmesének vallja magát. Bár ötödször járt a rendezvényen, még most is léleg­zetelállítónak tartja, amikor a va­dászgépek tíz méterre gurulnak el tőle, felszállnak, begyújtják az utánégetőt, és a dübörgő hang szinte beszakítja a nézelődők dob­hártyáját. Lenyűgözőnek tartja azt az erőt, amit ezek a gépek kép­viselnek. Nem csoda hát, hogy nagyon sok zenét használtak a filmben, főleg keményebb, rockos számokat „varrtak" a képek alá. Schmidt Andrea fotói Európai színvonalú új otthonra lelt a felújított kisszínházban a Szegedi Kortárs Balett. Juronics Tamás együttese ezekben a he­tekben lakja be a teátrum legfelső szintjén kialakított új bázisát. dek, mert eddig a támogatók pénzei előbb-utóbb mindig meg­érkeztek. A festőművész azt mondja, va­lóban van igazság abban, hogy a csongrádi közösségbe azok kerül­nek be, akikkel ő hosszú ideje kapcsolatban áll, s lehet azt mondani: ez egy félig-meddig zárt baráti kör. - Akinek szeretem a munkáit, azt hívom, mert jó művésznek tartom, s ez a lényeg - mondja Aranyi. - A csongrádi művészte­lepet is a barátaimmal együtt kezdtem szervezni. A barát szó kettős értelméről még valamit: a SzögArt Egyesületbe köztudot­tan nehéz bekerülni, az alapsza­bály előírja, minősített többség kell hozzá, ellenszavazat nélkül. Ezért szoktuk mondani: a Szög­Art és barátai. Akinek a munkás­ságát elismerjük, azt meghívjuk egy-egy kiállításra, ezt bizonyítja a legutóbbi temesvári tárlatunk, ahol velünk együtt több szegedi és pesti képzőművész bemutat­kozhatott be. Ennyit a barátok­ról. Ugyanakkor minden alka­lommal vannak újak is, vagyis a mi kis közösségünk nyitott a megújulásra, a felfrissülésre. Kétévenként egy tanárt és egy di­ákját együtt hívjuk, ami a gene­rációk közti kapcsolatot erősíti. Másfél évtized az ember életé­ben nagy idő lehet, ha történeti­leg szemlélve nem is az. A kér­désre, hogy a száz hazai és kül­földi alkotó közül volt-e olyan, aki ennek a vállalkozásnak em­berileg és művészileg is oszlo­pává lett, Aranyi két személyt említ: a német Volker Beyert és az argentin Miguel Epést. Utób­bi azon gondolkodik, vesz egy kis házat, hogy sűrűbben jöhes­sen ide, ebbe a „kis Argentíná­ba!" Végül megkerülhetetlen a kérdés: fölserdült a Plein Air, Csongrádot jegyzik Euró­pa-szerte, de lesz-e 30 éves év­forduló? - Ki tudja? Én szeretném - vá­laszolja sejtelmes mosollyal Ara­nyi, és gyorsan hozzáteszi: - Szeretnék mielőbb egy ügyes utódot találni, aki szerve­zi. Talán jobb volna, ha nem Szakmabeli, hanem menedzser lenne, aki még jobban irányítja majd ennek a vállalkozásnak a hajóját. BÁLINT GYULA GYÖRGY - Egy klippel kezdődik a har­minc percesre vágott összeállí­tás. Interjút készítettünk a MIG 29-esen repülő Szabó Zoltánnal és Molnár „Bagira" Gábor va­dászpilótával is - árulta el a film­ről az alkotó. Trabalka szerint a svédek, mióta megnyerték a va­dászrepülő-tendert, már hazajár­nak Magyarországra. A Gri­pen-bemutató nagy sikert aratott a több ezer néző körében. Annál is inkább érdeklődnek ez iránt a magyarok, mert a svéd gépek jö­vőre állnak hadrendbe. A szegedi filmes hozzátette: többórányi nyersanyagot készí­tettek Révész Zsolttal. Azért döntöttek a 30 perces változat mellett, mert bele tudták sűríte­ni ennyi időbe a repülőnap szí­ne-javát. A filmet már bemutatta a szentendrei, valamint a veszpré­mi televízió, és a szegedi Party Tv után a Szegedi Városi Televí­zió is műsorra tűzi ma este fél 8-tól. NYEMCSOKÉVA Már a tágas új teremben tréningeznek a Szegedi Kortárs Balett táncosai Fotók: Miskolczi Róbert árnyékolhatják azonban be a bol­dogságunkat, hogy európai kö­rülmények közé kerültünk. Nemzetközi szinten is komoly értéket képvisel az új balett-te­rem, ami az elmúlt évek kálvári­ája után járt már a társulatnak. Nagyon hálásak vagyunk érte a városnak - teszi hozzá a koreog­ráfus. A táncosok az előző színidirek­torral támadt konfliktusuk, és a színházból való kiebrudalásuk előtt öt évvel ezelőtt még negy­ven előadást tartottak évadon­ként Szegeden. Azóta az egész országban népszerűvé vált a tár­sulat, Kecskeméten és Budapes­ten is rendszeresen játszanak. Ott is törzsközönségük alakult már ki. Hazatérve ebben az évad­ban harminc előadást terveznek Szegeden, tízet a nagy-, húszat a kisszínházban. Juronics Tamás épp ideálisnak tartja ezt a szá­mot, igyekezett úgy kialakítani a műsortervet, hogy minél sokré­tűbb, változatosabb legyen. Egy-egy produkciót nem játsza­nak túl sokszor, inkább több da­rabot tartanak műsoron kisebb merre megy Európában, valahol szállással várja egy-egy barát. Ez kapcsolati tőke. Ami az anyagia­kat illeti, más a helyzet. - A most véget ért Plein Air-nek én is alkalmi szponzora lettem, mivel kénytelen voltam zsebbe nyúlni, és kifizetni egy öt­venezres számlát - mondja Ara­nyi Sándor. - Azért reményke­Lapunk munkatársa, Schmidt Andrea fotóriporter kiállítása nyí­lik meg ma délután fél 4-kor Ünnepeink címmel a szegedi Fekete Házban. A kiállítást Gyulay Endre megyés püspök és Panek Sán­dor újságíró ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A tárlat október 9-éig tekinthető meg A nagyszínház pincéjében kiala­kított, neonyjlágítású, szűk he­lyiség után már új otthonában, a kisszínház legfelső szintjén, a napfényes, tágas új teremben próbál a Szegedi Kortárs Balett. ­Ideális rezidenciát kaptunk, fan­tasztikus a hatalmas balett-te­rem, amihez két öltöző is kap­csolódik. Ezenkívül az alatta lévő szinten két iroda is rendelkezé­sünkre áll majd, ezért a hónap végére teljesen átköltözünk a nagyszínházból - mondja elége­detten az együttes vezetője, Juro­nics Tamás. A hirtelen évadkez­dés miatt, és mert nem volt igazi próbaüzem, sok apróságon per­sze még változtatni kell. A ba­lett-termet például úgy adták át, hogy egyetlen konnektort sem alakítottak ki. Hosszabbító kábe­lekkel kívülről kell hozni az ára­mot, hogy megszólalhasson a ze­ne. Az óriási bukóablakokat nem lehet rendesen kinyitni, így a 8 centiméter széles réseken jöhet be a friss levegő, pedig táncosok számára fontos lenne, hogy mi­nél jobban átjárja a termet. ­Ezek az apró bosszúságok sem A szegedi Csongrádi sugárúti galériában és Csongrádon is otthon érzi magát Aranyi Sándor Fotó: Bálint Gyula György

Next

/
Oldalképek
Tartalom