Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-08 / 210. szám

16 • KAPCSOLATOK* CSÜTÖRTÖK, 2005. SZEPTEMBER 8. 1 i AZ ÜGYVÉD VÁLASZOL 1 Dr. Juhász György Tibor Drogfogyasztás külföldön és a felelősségre vonás Tisztelt Ügyvéd úr! A nyáron Hollandiában jártam. Hallomásból eddig is tudtam, de most a saját szememmel győződtem meg arról, hogy ott sokkal liberálisabban viszonyulnak a kábítószer-fogyasztáshoz, mint nálunk. Amszterdamban az úgynevezett Coffe Shopokhan lehetőségem lett volna drogot vásárolni. Ilyen szerekkel szerencsére nem élek, de mégis felmerült bennem, felelősségre vonhatnak-e a magyar hatóságok amiatt, hogy külföldön, ahol ez legális, kábítószert fogyasztok 7 Mi a helyzet akkor, ha egy holland állampolgár fogyaszt itt nálunk7 Neki lehet, nekünk nem7 Tisztelt Olvasó! Az a tény, hogy magyar állampolgárok vad unk számtalan jogot biztosít számunkra és kötelezettséget ró ránk. Ez utóbbiak közé tartozik, hogy a Büntető törvénykönyvben rögzített bűncselekményeket nem követjük el, vagy ha igen, akkor azért vállalnunk kell a íelclősséget. A törvény a kábítószer fogyasztását bünteti, azt a visszaélés kábítószerrel megnevezésű tényállásban rögzíti. Állampolgárságunk természetesen a határ átlépésével nem szűnik meg, a Magyar Köztársaság büntető jogszabályai a világ bármely pontján vonatkoznak ránk. Magyar állampolgárként kábítószer fogyasztásával mindenhol, így külföldön is bűncselekményt követünk cl, függetlenül attól, hogy az adott országban ez büntetendő cselekmény vagy sem. A magyar büntető jogszabályok Magyarország területén vonatkoznak mindenkire, akár magyar vagy külföldi állampolgár, sőt akár a hontalan által elkövetett cselekményekre is. Ha tehát egy holland állampolgár Magyarország területén kábítószert fogyaszt, akkor ezért őt a magyar hatóságok felelősségre vonhatják, annak ellenére, hogy hazájában ezt legálisan megtehetné. Megjegyzem, már azzal is megvalósítaná a kábítószerrel visszaélést, hogy azt az országba behozza vagy itt megvásárolja. A fogyasztás mellett ezek is büntetendő cselekmények. Általában elmondható, hogy egy állam büntetőjoga - a területén - bárki által és az állampolgárai által bárhol elkövetett cselekményekre is kiterjed. Ebből adódóan külföldön járva érdemes az adott ország büntetőjogszabályai felől tájékozódni, különösen, ha más, idegen kultúrájú helyre látogatunk. Bizonyos országokban például az alkohol fogyasztását és a bevitelét is büntetik. Egyes államokba nem vagy csak korlátozott mennyiségben lehet be-, illetve kivinni valutát, illetve azt kötelesek vagyunk beváltani. Kubában például külföldiként nem használhatjuk a helyi pénzt, csak a konvertibilis pezót. Ugyanígy igaz ez a közlekedési szabályokra is. Tapasztalhatjuk, hogy a határokon táblákkal jelzik az adott ország területén érvényes sebességhatárokat. Akadálymentes áthaladásra várunk! Ma a kiemelt állami feladatok között is vezető helyen szerepel az akadálymentesítés a lakosság azon körében, akik a közlekedésben valamilyen módon akadályoztatva vannak. Egy ilyen dologra szeretném felhívni a tisztelt szerkesztőség figyelmét abban bízva , hogy a nyilvánosság ereje az illetékeseket cselekvésre indítja. Önkormányzati kiadvány szerint többek között a Vásárhelyi Pál utat is felújítják. A munka nagy érdeklődés mellett valóban megkezdődött. Egy rosszmájú ember véleménye szerint ez csak kátyúzás. Ennél nagyobb horderejű munkáról lehet szó, azonban a felújítás mértékét nem éri el. Ebben az esetben nem kerül sor a gyalogút járhatóvá tételére. Néhány évvel ezelőtt a pozsonyi kormány miniszter asszonya elhatározta, egy hónapig minimálbérből fog élni, hogy beleélje magát* ennek a társadalmi rétegnek a sorsában. Szeretném, ha a polgármester úr is követné példáját. Részére egy ilyen igazi beleélés lenne, ha egy babakocsit benne egy kisgyermekkel - végigtolna a Kálvária sugárúti öntödétől a Kossuth Lajos sugárútig. Azok, akik ezt kényszerűségből teszik, tudják, mit jelent átemelgetni a Volán előtt az egymást követő útpadkákon, majd tovább botorkálni a volt konzervgyár telephelye mellett húzódó, szétszórt járdalapok között. Azok számára, akik nem ismerik ezt a nagyforgalmú összekötő utat, tájékoztatásul csak annyit, a másik oldalon egyáltalán nincs gyalogút. A kerékpárosok és a mozgáskorlátozottak kizárólag az úttesten tudnak közlekedni, miközben a türelmetlen gépjárművezetők sűrűn emlegetik édesanyjuk erkölcstelen életmódját. Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a Bakay Nándor utcai körforgalom megépítése előtt - igaz, hogy mindennap arra jártam - négy halálos közlekedési balestet láttam. Remélem, ilyen balesetek nem fordulnak elő mielőtt a közlekedési proletárok számára az akadálymentes áthaladás megnyílik. SZABADY GYÖRGY, SZEGED jáp Ezen az úton a balesetveszély ténye nem vitatható Fotó: Miikolczi Róbert A megye szocialista országgyűlési képviselőire is számítanak! A 47. számú főút Szeged-Hódmezővásárhely közötti szakaszának négysávosítása 2001 -ben, még a polgári kormány időszakában indult el. A köztudottan az ország egyik legbalesetveszélyesebb útszakaszán megkezdett munkálatokat a kormányváltás megakasztotta. Az M5-ös autópálya balástyai csomópontjának ügye világított rá arra, hogy a különböző politikai erők egységes fellépésével megvalósíthatóak a régió fejlődését stratégiai szempontból befolyásoló fejlesztési programok. A balástyai lehajtó ügyét a térség fideszes és szocialista képviselőinek együttes nyomására sikerült rendezni, csak ez bírta rá a szabad demokrata gazdasági tárcát arra, hogy az eredeti terveknek megfelelően elkészülhessen a csomópont, bizonyítva továbbá azt, hogy a térség érdekében az összefogás szükségessége felette áll a pártpolitikai csatározásoknak. A 47-es út négysávosításának mielőbbi befejezésére vonatkozóan folyamatosan hangzottak el ígéretek, mind a gazdasági tárca vezetőjének, mind Medgyessy Péter miniszterelnöknek a szájából, hangsúlyozva a beruházás fontosságát és sürgős voltát. Az ígéretekből semmi sem lett. Hódmezővásárhely polgármestere és egyben országgyűlési képviselője is, hasztalan próbált közbenjárni annak érdekeben, hogy folytatódhasson az építés, mert az országgyűlés elé benyújtott költségvetési módosító javaslatait rendre leszavazta a kormánypárti többség, köztük a megye szocialista képviselői is! A 47-es főút ügye az M5-ös autópályához hasonlóan Szeged és a térség fejlődését nagyban befolyásoló stratégiai kérdés! Fontos lenne, hogy a megye szocialista képviselői is támogassák annak megépítését! Felszólítjuk a Magyar Országgyűlés Csongrád megyében mandátumot szerzett szocialista képviselőit, dr. Botka Lászlót, dr. Gazdag Jánost, dr. Géczi Józsefet, dr. Kozma Józsefet és dr. Újhelyi Istvánt, hogy támogassák a 2006-os költségvetés tárgyalásakor a Fidesz megyei képviselői által benyújtandó módosító indítványt, lehetővé téve ezzel a beruházás megvalósítását! VINCZELÁSZLÓ, DR. BARTHALÁSZLÓ, DR. DOBÓ LÁSZLÓ, FARKAS SÁNDOR, DR. LÁZÁR JÁNOS, DR. MARTONOSI GYÖRGY, NÓGRÁDI ZOLTÁN, DR. RÁKOS TIBOR FIDESZES ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK A természet törvénye: jelenleg sokkal inkább átok, mint áldás! Az időjósok szerint tűi vagyunk az esőverés nehézségcin. A következő időkben ismét lesz részünk az áldásos, napsütötte melegben! Ránk is férne a jóslatnak ez a része, mert nálunk már mindenkinek van oka panaszra, sőt sírásra is. Az utóbbi időben hullott égi áldás „szerencséltette" hazánk lakóit. Kit jobban, kit kevésbé viseltek meg lelkileg és anyagilag a természet szóban forgó eseményei! Lehet az eső áldás, de átok is, ha túl sok van belőle. Persze ehhez a kialakult kárhelyzethez mi emberek is hozzájárulunk, amikor durván, felelőtlenül beavatkozunk a természet rendjébe. Amikor tervszerűtlen tarvágásokkal irtják a fákat. Ugyanez a helyzet a több kilométeres nyitott bányák esetében is. De senki sem törődik az évtizedekkel előbb kialakított, szükséges árok és egyéb vízelvezető rendszerek megtartásával sem. Mint tapasztalhatjuk a természet nem tűri a rendjébe történő beavatkozásokat, előbb-utóbb megbosszulja azt. Napjainkban ennek a levét iszszák mindazok, akiknek egy élet munkája lett órák alatt az enyészeté, jóllehet maguk közvetlenül vétlenek ebben az ügyben. Mint ismeretes, ez a természeti jelenség nem korlátozódott csak hazánkra, érintette a közeli szomszéd államok nagy részét is, és jutott belőle a tengeren túlra is bőven. Hovatovább már egyesek a bibliai özönvíz megismétléséről kezdtek beszélni. Úgy gondolom, hogy a hazánkat ért - egyéni és közösségi - sokmilliós kár nagy része elkerülhető lett volna, ha mind az egyes ember, mind a közösségek vezetői a legkisebb településtől az ország házáig bezárólag nagyobb felelősséggel több gondot fordítottak volna a hatáskörükbe tartozó természet megóvására, védelmére! Lakóhelyünkön tapasztalhatjuk a szükséges feladatok pénzhiányra való hivatkozással történő elodázását, vagy a magántulajdonosok önző szempontjainak érvényesülését. A helyi elöljáróságtiknak ez esetben is, mint minden másban, meghatározó feladatuk és felelősségük van, mivel a megelőző munka csökkenti a lehetséges károk kialakulását, míg a dolgok elodázása csak súlyosbítja azt. Ez a mostani helyzetben is igazolódott, mivel sok-sok miihót kell fordítani a közösség pénzéből - az egyént ért veszteségekről nem is beszélve - a keletkezett károk helyreállítására. Ugyanakkor az emberi életekben bekövetkezett töréseket, tragédiákat, a lelkek veszteségeit pénzzel nem lehet meg nem történtté tenni. Úgy érzem, szólnom kell még a bajba jutottak megsegítéséről. Most is ennek lehettünk tanúi, amikor a szomszéd állam lakosait ért csapás enyhítésére mind az állam, mind a szeretetszolgálatok és a magánszemélyek is adományokat adnak. Ugyanakkor csak felületesen és elnagyolva tudhatjuk, hogy az állam mennyi összeget fordított saját állampolgáraink megsegítésére. Ez alapján azt kellene gondolnunk, hogy hazánk lakosait ért kár enyhítésére nem indult meg az ország lakosainak szoüdaritása? Mert esetleg ennek az eseménynek nincs akkora hírértéke! Gondolom a közösségek vezetői a jelenlegi történésekből a jövőre nézve leszűrik a megfelelő tanulságokat, és minden erejükkel azon lesznek - a pénztelenségre való hivatkozást mellőzve, akár a közmunkákat is igénybe véve -, hogy az egyéni tulajdonosoktól is megköveteljék a törvény szigorával is a rájuk eső feladatok időben történő elvégzését, mivel a prevenció mindig csökkenti a bekövetkező károk nagyságát. SOÓS JÁNOS, SZENTES Mindenáron motokrossz... A hét végén, szombaton a motokrosszsport legnépesebb mezőnye érkezik Hódmezővásárhelyre - mintegy 130 versenyző nevezett -, hogy megvívják az idei 7. forduló bajnoki küzdelmeit. A rendezők bíznak abban, hogy a július elején, a kegyetlen esőzések miatt elmaradt verseny most sikeresen lesz. A Center Motorsport Club reméli, hogy a közönségnek sok örömet tudnak szerezni, hiszen az öt bajnoki futamból háromban biztos vásárhelyi győzelmet várnak. Horváth Pál az Extra géposztályban szinte legyőzhetetlen, a szeniorok között Smatok Vladisláv > sikere garantált (az ukrán fiú már öt éve a klub versenyzője) és az A osztályban a meglepeA verseny egyik esélyese: Nagy Dániel tés ember, Nagy Dániel iskolázhatja le az országos mezőnyt. Érdekesség, hogy a 15 éves Nagy Dani közel 10 éve indult utoljára az akkori gyerekversenyeken, most alig néhány hónapja vette fel újra a bukót és a múlt hétvégi szegedi bajnokin fölényes győzelmet szerzett. Kellemes meglepetéssel szolgálhat még Véró Zsolt is, aki szintén hosszú évek kihagyása után tért viszsza a ismét versenypályákra. A klub a Szegedi úton felújított Rolandring sportpályát is most szeretnénk bemutatni a közönségnek, mely a versenyeken kívül elsősorban a szabadidősport számára épült és mindenki számára nyitva áll. Szombaton az edzések már délelőtt megtekinthetők, az izgalmasnak ígérkező versenyek 13 órakor kezdődnek. NAGYNÉ CZUCZI RITA, A CENTER MOTORSPORT CLUB ELNÖKE, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A Bokros-csomag tanulságai Az elmúlt évtizedben a közéleti szereplők egy része jó ideig a Bokros-csomag kifejezést csak elítélő szitokszónak használta. Az utóbbi időben viszont nemcsak a hozzáértő szakértők, hanem az említett közéleti szereplők is ehsmerik a gazdasági életre gyakorolt pozitív hatását. Érdemes tehát számba venni a Bokros-csomag valódi gazdasági tanulságait. Az 1990-es évek első felében a magyar gazdaság súlyos gondjait, a termelés nagyarányú visszaesését a keleti piacok - jórészt politikai okokból történő - negligálása, a veszteségesen termelő vállalatok fennmaradása, vegetálása, a behozatalnak a kivitelnél jóval nagyobb növekedése okozta. Mindez súlyos belső és külső egyensúlyi zavarokat okozott. Jellemző a gazdaság állapotára, hogy - az APEH adatai szerint - a vállalatok mérleg szerinti veszteségeinek összege országosan meghaladta nyereségeinek összegét egészen 1996-ig. Az előző évben például a veszteségek összege 424,8 milliárd forintot tett ki, a nyereségeké pedig csak 378,9 milliárdot. 1996-ban következett be fordulat, amikor már a nyereségek összege meghaladta a veszteségekét. Ekkor a nyereségek összege már 489 miibárd forintot tett ki, a veszteségeké pedig csak 473 milliárdot. Az ezt követő években a vállalatok nyereségei jóval nagyobb arányban gyarapodtak, mint a veszteségek. 1998-ban a nyereségek összege már megközelítette az 1000 milliárd forintot, míg a veszteségeké alig haladta meg a félmilliárdot. Ez már a Bokros-csomag hatásának tudható be. A csomagba foglalt program lényege az volt, hogy a forint egyszeri, majd fokozatosan csökkenő, csúszó leértékelésével megnövelte az exportra termelő vállalatok érdekeltségét. (Az export révén szerzett dollár beváltásakor a leértékeléssel arányban több forintot kaptak, mint korábban.) Mindez vonzotta a külföldi működőtőkét. A privatizáció során és azon kívül sok multinacionális cég települt hazánkba, beruházásokat hajtott végre, s mind az ipari termelés, mind az export nagy arányban növekedett. Ugyanakkor az ipar szerkezete csak lassan korszerűsödött, ezért sok nyersanyagra, alkatrészre volt szüksége, ami a behozatalt is nagymértékben növelte, így az ország gazdaságának külső egyensúlya csak lassan javult. 1994-ben a külkereskedelmi mérleg hiánya majdnem 4 milliárd dollár volt, s így kivitelünknek majdnem 40 százalékát érte el. A következő időszakban az export évente mintegy 20 százalékkal növekedett, s a külkereskedelmi hiány némileg csökkent. Az export hat év alatt majdnem a háromszorosára növekedett. A kivitel nagyarányú gyarapodása az ipari termelés növekedésének fő motorjává vált, s így sikerült az ország gazdaságát gyors, kiegyensúlyozott fejlődési pályára állítani. Mindez kiélezte a vállalatok közötti versenyt is. A jó minőségű, exportképes termékeket előállító vállalatok előretörtek, növekvő exportjuk révén nyereségük is nagymértékben gyarapodott. A gyenge minőségű árút termelő vállalatok lemaradtak, növekedett a veszteségük, s végül közülük sokan kihullottak a rostán. Az adatok azonban azt is mutatják, hogy 1999-től kezdődően újra növekedni kezdett a külkereskedelmi hiány. 1997-ben még csak 2,1 milliárd dollárt tett ki, a következő évben már 2,7, majd 1999-ben 3, 2000-ben pedig egyenesen 4 milliárd dollárt. Az ésszerűtlen árfolyam-politika, a forint mesterséges erősítése fékezte az exportot. A kivitel 2001 -ben az előző évi mintegy 20 százalékos növekedése helyett csak 7,7 százalékkal emelkedett. A magas külkereskedelmi hiány több évtizedes gondja a magyar gazdaságnak. Hosszú idő óta csak az idén sikerült elérni azt, hogy a kivitel kétszer olyan gyorsan gyarapodik, mint a behozatal, és a külkereskedelmi hiány a felére csökkent. Ez már arra mutat, hogy a Bokros-csomag tanulságait sikerül érvényesíteni, s az ország gazdaságát gyorsabb fejlődési pályára állítani. TAMASI MIHÁLY, SZEGED