Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-27 / 200. szám

Szombat, 2005. augusztus 27. SZIESZTA 13 A meggyilkolt Roger testvér a hit forrásához vezette a közösséget Egy harminchat éves, háborodott elméjű nő a múlt héten halálosan megsebesítette Roger Schutz református lelkészt, a taizé-i szerzetesi közösség alapítóját - tudatták a világgal a hírügynökségek. Mestere halálával a Taizé Közösség életében is új fejezet kezdődik. A nagy kérdés, hogy képes lesz-e megőrizni alapítójának szellemiségét, és továbbra is a kiengesztelődés zarándoklatának szimbóluma és kiindulópontja lesz-e a dél-burgundiai kistelepülés. c i M : wÉKTh ^^^HHr to m u m'%H jP ^HR í BSP 1 Roger atya az ökumenizmus egyik legnagyszerűbb képviselője volt FOTO: MTI/AP/JÖRG SARBACH Roger testvér II. János Pálhoz hasonlóan hallatlan népszerűségnek örvendett a fiatalok körében szerte a világon. Egész életét a keresztények kiengesztelődése, megbékélése ügyének áldozta. De ki is volt ő valójában? Hogy született meg és hogyan működik a világon egyedülálló, sajátos szerzetesi közössége? Az első lépés egyedül Roger-Luis Schutz-Marsuche 1915. május 12-én született Svájcban, egy Provence nevű kis faluban. Ősi, a reformáció idejében áttért francia református családból származott. Szüleinek kilencedik és egyben legkisebb gyermeke volt. Édesapja szintén református lelkészként szolgált. Középiskolás korában tüdőbajban szenvedett, apja azért vitte haza a kórházból, hogy otthon érje a halál. Lábadozása évekig tartott. Később így beszélt erről az időszakról: „A betegség nagymértékben előkészítette jövőnket, mert - úgy látom Isten hívását rejtette magában, még akkor is, ha képtelen voltam ezt teljesen megérteni." Ebben az időben írói pályára készült, amit apja határozottan ellenzett, ő teológiai pályára szánta a fiát is. A megvilágosodás 1937 nyarán, nővére súlyos betegségből való hirtelen gyógyulása után érte. Két évvel később, Lausanne-ban, végzős egyetemistaként az Egyetemisták Keresztény Szövetségének elnökévé választották. Itt kötelezte el magát végérvényesen az ifjúsággal. Ösztönzésére alakult meg a Nagy Közösség, amely valóságos harmadrendként működött. Ebben az időben többször látogatott a karthauziak La Valsainte-i kolostorába. Magával ragadta a szerzetesek imaélete. Noha erősen vágyott közösségre, rádöbbent, hogy az első lépéseket egyedül kell megtennie. A második világháború kitörése, különösen Franciaország megszállása érzékenyen érintette, hiszen anyai ágon egész családja francia volt. 1940 augusztusában érett meg benne az elhatározás, hogy a németeknek kiszolgáltatott Franciaországban telepedik le. „Úgy éreztem vallotta később -, minden tőlem telhetőt meg kell tennem annak érdekében, hogy megteremtsem azt a közösségi életet, amelyben a kiengesztelődés nap mint nap konkrétan megélt valóság. Azzal kell kezdenem, hogy elkötelezem magam az imádságos élet mellett, egyedül. Találnom kell egy házat, ahol imádkozhatom reggel, délben, este, de ahol befogadhatom a háború áldozatait, a menekülteket,, a bujkálókat is." Olyan férfiközösséget kívánt létrehozni, amelynek tagjai különböző keresztény egyházakhoz tartoznak. Közös életükkel fogják bizonyítani, hogy a különböző hitvallású keresztények képesek együtt élni szeretetben. Még abban a hónapban kerékpáron indult útnak. Szívében a kiengesztelődés Huszonöt éves korában telepedett le Dél-Burgundiában egy dombon, a Clunytől tíz kilométerre található kis falucskában, Taizé-ben. Szívében a kiengesztelődés nagy álmával, egy olyan korban, amelyben a széthúzás darabokra szaggatta Európát. Fáradhatatlanul kereste a választ a kérdésekre: „Miért ezek az ellentétek, összeütközések, ez a kegyetlen ítélkezés az emberek, még a keresztények között is? Létezik-e földünkön olyan út, amelyen haladva sikerül teljesen megérteni a másik embert?" A háború éveiben a nácik elől menekülő zsidókat rejtegette. Később német hadifoglyokat fogadott be egy közeli fogolytáborból. Néhány éven át egyedül élt Taizé-ben, és egyedül imádkozott reggel, délben, este. Lassanként azonban mások is csatlakoztak hozzá: ők lettek a szerzetesközösségben az első testvérek. 1949 húsvétján a kis közösség életre szólóan elkötelezte magát a közös életre. Évről évre többen csatlakoztak hozzájuk. (Ma több mint száz testvér tartozik a közösséghez. Részben katolikusok, részben protestánsok több mint húsz országból.) Taizé neve fogalommá vált, és ma már nemzeti közösség. Tagjai közül nem mindenki tartózkodik állandóan itt. Többen közülük kicsiny testvéri közösségekben, úgynevezett fraternitásokban élnek a legszegényebb emberek között Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában. A legszegényebbek életkörülményeiben is osztoznak. Saját munkájukkal keresik meg kenyerüket, és ebből támogatják a rászorulókat is. Adományokat nem fogadnak el. A hit és a bizalom forrása Fennállása első húsz esztendejében a közösség viszonylag rejtetten élt. Az ötvenes évek végétől azonban egyre többen keresték fel őket, főleg fiatalok, hogy részt vegyenek az egyhetes találkozókon vasárnaptól vasárnapig. A sokféle nyelv, tapasztalat és élményvilág egy pontban találkozik: szeretnének eljutni a hitnek és a bizalomnak forrásaihoz. A falu kicsiny templomát hamar kinőtte a közösség, ezért 1962-ben a közösség központjában felépítettek egy új, modern templomot. A Kiengesztelődés temploma egy sátorváros közepén áll (az elmúlt évtizedekben többször is bővíteni kellett). A találkozók csúcspontja a közös imádság. A taizé-i harangtoronyban megkonduló harangok zengése naponta háromszor hívja imádságra a szerzeteseket és a fiatalokat. A templom a csend hajléka, állandó félhomályban több, gyertyával megvilágított ikon hívogat szemlélődő imára. Amikor a harangok megkondulnak, mindenki elindul a templom felé. A testvérek egymás után érkeznek fehér szerzetesi ruhájukban, a templom közepén foglalnak helyet, és köréjük gyűlnek a fiatalok. Mindnyájan a szentély felé fordulnak. Fölhangzik egy allelujaének, egy zsoltár, majd egy szentírási részlet több nyelven. Utána hosszú csend következik. Esténként még sokáig folyik a közös éneklés. Többszólamúságukban is egyszerű dallamok hangzanak fel, egyetlen rövid mondatnyi szöveggel, sokszor ismétlődve. Mindez sokakat hozzásegít ahhoz, hogy fölfedezzék az elmélkedő imádságot. A taizé-i testvérek mindennap egy-egy biblikus elmélkedéssel igyekeznek közelebb vezetni a találkozók résztvevőit a hit forrásaihoz. Később mindnyájan csoportos beszélgetésre jönnek össze. Nem azért, hogy vitatkozzanak, hanem hogy egymással osztozzanak, egymásra odafigyeljenek: hiszen minden ember valami egészen sajátos kincset hordoz magában. Sokféle nyelven hangzanak el a kérdések, az első válaszok kezdenek kikristályosodni. Hogyan lehet egységbe hozni Az élet forrása Minden dolgok alapja a víz; vízből van minden és minden a vízbe tér vissza - fogalmazott i. e. 400-ban a milétoszi Thales. És hogy állításában mennyi igazság van, mi sem bizonyíthatná jobban, mint hog az emberi test 75 százaléka víz, s bolygónk felszínének 70 százalékát is ez az élethez nélkülözhetetlen folyékony kincs borítja. A víz szerepe életünk számtalan egyéb területén is döntő fontosságú. Igazak-e a hírek, amelyek néhány éven belül hazánk egyes területeinek elsivatagosodását vetítik előre? Kiderül a Negyedik Dimenzió magazin adásában vasárnap este 7 órakor, a Telin Televízióban. A műsorból ez alkalommal sem hiányozhat az izgalmas ufóanyag: egy nyugalmazott pedagógus eleveníti fel élményeit. az imádságot és a mindennapi életet? Hogyan élhetünk egyre intenzívebben belső életet, és mélyíthetjük el ugyanakkor emberi szolidaritásunkat is? Hogyan lehetünk a bizalom emberei a gyanakvás világában? Péntek esténként sokan imádkoznak a keresztikon előtt. Ezekben az órákban láthatatlan közösség szövődik minden szenvedő emberrel a Földön. A szombat esti imádság alatt ezernyi kis gyertya fénye tölti be a templomot a húsvét világosságával. Vasárnap délelőtt ünnepélyes istentisztelettel köszöntik Krisztust, aki jelen van közöttünk a Szentírásban és az eucharisztiában. így minden hét Krisztus halálának és feltámadásának ünneplésével fejeződik be. Élet és vidámság Az életkörülmények nagyon egyszerűek Taizé-ben, a találkozók légköre mégis csupa élet és vidámság. Aki ellátogat Taizé-be - ha csak egy hétvégére is -, maga is bekapcsolódik egy szerzetesközösség életébe, mely a világ kiengesztelődéséért imádkozik. Felemelő lelki élménnyel térhet haza, hisz maga is részesévé vált a bizalom világméretű zarándoklatának itt, a Földön. A nyári interkontinentális találkozókon tűi - 1978 óta minden év végén Európa egy-egy nagyvárosában szerveznek ifjúsági találkozókat. Magyarországon is volt már több alkalommal hasonló rendezvény. (Az első találkozót még 1988-ban Pécsett rendezték.) Roger testvér sugárzó egyéniségén keresztül Krisztus személyválogatás nélküli szeretetét érezhették meg a fiatalok. De senkit sem akart Taizé-ben marasztalni, sőt, mindenkit hazatérésre biztatott, hogy ki-ki saját otthonában folytassa, élje meg a Taizé-ben megtapasztalt békességet és kiengesztelődést. Személyében az ökumenizmus egyik legnagyszerűbb képviselőjét tudhattuk magunk között. GY. KOVÁCS ANDRÁS 114 éves a Föld legidősebb lakója MTI Száztizennégy éves a Föld legidősebb lakója: a Puerto Rico-i Emiliano Mercado del Toro szerdán ünnepelte születésnapját mintegy száz vendég jelenlétében. Mercado annak tulajdonítja és köszöni magas korát, hogy fiatalkorában (azt nem mondta, hogy szerinte ez nála meddig tartott) sokat táncolt, és mindig egészségesen táplálkozott, amin azt érti, hogy leginkább az ország egyik ételspecialitását, a funchét ette, amely tőkehalból és kukoricalisztből készül. „Jól vagyok, és remélem, hogy ez még egy kis ideig így marad" mondta az ünnepelt, aki tolószékben ül és három éve vak. MADARASZSULI Pásztorgém és pásztormadár Óriási ritkaságként egy pásztorgémet is megfigyelhettek a madarászok idén nyáron a Csanádi-pusztán - éppúgy, mint egy csapatnyi pásztormadarat. Szerkőkből sokkal több költött idén a belvizes területeken a megyében, mint máskor az egész országban. S beindult a parti madarak vonulása. Mi a különbség a pásztorgém és pásztormadár között? A pásztorgém leginkább a kiskócsaghoz hasonlatos, de nem vízpartot, hanem pusztai élőhelyeket kedvelő, délről, nyugatról terjeszkedő madár. Magyarországi fölbukkanása óriási ritkaság; a Csanádi-pusztán feltűnt példány egyelőre magányos kóborló lehetett - mondja Kókai Károly, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) megyei csoportjának alelnöke. A pásztormadár - amelyet szintén sikerült megfigyelniük itt a madarászoknak a nyáron - pedig olyan, mint a seregély, csak épp testének nagy hányada rózsaszín. Éppen ezért rózsaszínű seregélynek is nevezik. A pásztorgém pedig azért pásztorgém, mert legtöbbnyire gulyák környékén tartózkodik, az állatok vonzotta rovarokat szedi össze - ez egyébként a pásztormadárra vonatkozik. A pásztormadár különben, mely a kelet-európai, nagy puszták lakója, legtöbbnyire akkortűnikföl egy-egy területen, csapatban, ha ott elszaporodnak a sáskák - aztán, azok elfogytával, tovább is áll. További madárritkaságok is feltűntek a nyáron a megyében. Egy ékfarkú halfarkast, más néven rablósirályt a szegedi Fehér-tavon figyeltek meg néhány napig, amely aztán Kardoskútra távozott. - Láttam, amint a sirályok próbálják távol tartani területűktől mondja a szakember. Ez a madár, mely tengerparton, Európa északi tájain fészkel, úgy táplálkozik, hogy elveszi a sirályoktól a már megfogott halat, a jogos tulajdonost addig üldözve, míg az ki nem ejti csőréből a zsákmányt. Kis csérek a Fehér-tóval szomszédos, szegedi Fertőn jelentek meg. Nagyon ritka fészkelő ma már Magyarországon, holott valaha a „nagy sziki ötös" (gulipán, gólyatöcs, széki lile, széki csér, kis csér) tagjaként a Fehér-tó elmaradhatatlan madara volt. Fehérszárnyú és fattyúszerkőből azonban ezres nagyságrendű állomány költött és nevelt föl flókákat a belvizes határrészeken - míg máskor nincs pár száznál több belőlük az egész országban. A napokban pedig, a közelítő ősz jeleként, beindulta parti madarak vonulási mozgalma: vékonycsőri víztaposó, sarki partfutó, sárjáró, csigaforgató, kőforgató Is messzelátó elé került a Fehér-tón. F.CS.