Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-26 / 199. szám

10 DÉLMADÁR OLVASÓNK LEVELÉBŐL A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA Arra, hogy „Jó reggelt!", hétfőnként a „Bizonyítsd be!" a helyes válasz. A DÉLMADÁR HETI RÉMSÉGE -Tudod, miért jó magvas kenyeret enni a koleszban? _??? • * * - Mert fel se tűnik, ha csótány van benne... Ez vicc? Bemegy a kocsmába egy szőke nő, egy apáca, egy ügyvéd és egy rabbi. A csapos felnéz: - Mi ez, valami vicc? - Miért nem megy be a rendőr a bordélyházba? - Mert várja, hogy zöldre váltson a lámpa. - Mondja, miből él mostanában? - Van két postagalambom, reggel eladom őket, estére visszarepülnek. - Mi az abszolút aszkézis? - A majom lába, mert az kéz is! Minden leendő iskolás (fiú) álma Az orvost, aki fiatal házas, telefonon bridzspartira hívják a kollégái. - Muszáj elrohannom! mondja a feleségének, miután letette a kagylót. - Valami komoly eset? - De még mennyire komoly! Már három orvos ott van! Élt egyszer egy nagyon szegény család. Szegény volt az apa, szegény volt az anya. Szegény volt a komornyik, szegény volt a cselédlány. Szegény volt a sofőr és szegények voltak a kertészek is. - Mr. Bond, megmondaná, hány óra van? - Nyolc.... Fél nyolc. - Na, mit mondott az orvos? - 3000 forint. - Na jó, de mit állapított meg? - Azt, hogy csak 2000 forintom van! - Ügy értem, felírt valamit?! - Hát persze. Azt, hogy tartozom még 1000 forinttal. - Van terepszínű ruhájuk? - Van, de nem találjuk. Két férfi véletlenül összetolja a bevásárlókocsiját a szupermarketben. - Jaj, bocsánat, csak a feleségemet keresem. - Maga is? Hogy néz ki? - Az enyém gyönyörű, hoszsztí combú, vékony, nagy mellű, szőke, hosszú hajó. És a magáé? - Hagyjuk az én feleségemet, keressük meg inkább a magáét! Belami mobilhangja Szólalj már meg, hogy az ég rogyjon rád! becézgette telefonját Belami. Előbbi mobil volt, utóbbi a külváros nyugalmazott szépfiúja, és irtózatosan dühös, mert az immár majd öt esztendeje használt ketyere megadta magát. Legalábbis ezt mondta Dekód Zebulon, talpig hozzáértő mobilszakértő, aki egy mobilbarlangban már csak az űrkompot és a 4-es villamost nem vetette be, hogy megpróbáljon életet lehelni a gépbe, de mindhiába. Nem csoda hát, hogy Belami, ki éppen olyan mobilfüggőségben szenved, mint bárki más ebben a mobilizált világban, négyszer a földhöz verte magát, kicsit pityergett, nagyon verekedett, hogy fölösleges energiáját meg Smúz aput levezesse egészen a pincéig. Ám ekkor derült égből villámcsapás helyett megváltó ajándék jött. Belaminé (szül.: Görcs Jolán) egy egészen új, „Még fizetni se kell érte, csak vegye mán meg, nem hallja?!" akciós kézi készülékkel lepte meg a párját. Méghozzá a korszerűbb fajtából. - Ennyire azért csak nem gyűlölheti magát szólalt meg Cink Enikő, amikor Belami a Zsibbadt brigádvezetőben már embert is áldozott volna az isteneknek, csak megmondja valaki, ugyan miként Is működik az ajándék mobil. - Mégis, mit akar tenni azzal a készülékkel? kérdezte Bika Jenő, amikor Belami a mobil tetején ugrálva régen kihalt népek ősi táncait járta el, és visított, mint akivel kortárs zeneszerző kantátáját hallgattatják. - Ugyan mit gondol? Hát természetesen telefonálni szeretnék - ordította Belami, s megnyomott egy gombot a mobilján, amitől az zenélni kezdett, felolvasta a kamcsatkai meteorológiai Intézet munkatársainak névjegyzékét, és utánozta a mélytengeri barnamedve brummogását. -Jaj, ne legyen már ennyire ügyetlen, mert még kizárják az unióból - fedte meg cimboráját Plüss Eta, s körmondatokba foglalta jó tanácsait arról, hogyan fényképezzen Belami a telefonjával, ha sikerült ráhangolódnia a NASA több, éppen ráérő műholdjára. - Miért fényképezne? Ez a mobil videózni nem Is tud? - döbbent meg Cink Enikő, mint aki annak idején a teknő mind a négy sarka alá mobilt rakott, ha elfogyott a sparheltből a tűz, meg a CD-lejátszó. - Én úgy látom, tud, csak bele kéne menni a menübe - érkezett egy újabb sziporkázó ötlet Józsi csapos Irányából, ahova hálából Belami el is indította öklét, meg a 24. zimbabwei gépesített rollerhadosztályt. - Nem értik, telefonálni szeretnék - verte a földet saját testével a külváros ekkora teljesen kiboruló vénlegénye. Majd előadást tartott arról, hogy ha a technika az ember fölé nő, akkor vége a világnak. - Nincs itt vége semminek, csak a menübe, mondom, a menübe menjen bele. Aztán léptessen a wapba, és a nem fogadott hívások meg az el nem küldött üzenetek után talál egy gombot, amit négyszer jobbra csavar, kétszer meg felrobbant, s már érkezik is az MMS, amit SMS-el küldtek - magyarázta a roppant egyszerű képletet Minek Dönci, majd Belami pofonjának súlya alatt meggörnyedt, s kétségbe vonta, hogy teher alatt nő a pálma. - Ha valaki még egyszer ki meri mondani azt, hogy menü, én egy telefonkártyára szögeitetem, és végighallgattatom vele az összes csengőhangot, amit feltaláltak Dél-Dakota és a Csukcs-félsziget között - habzott ekkor már Belami szája. Mivel a derék széplegény néha elájult a tehetetlenségtől, meg a magas vérnyomástól, a Zsibiben alaposan kitárgyalták, mennyit ér az ember, ha nem mobilkompatibilis. Majd elmagyarázták Belaminak, hogy lépést kell tartania az idővel, de leginkább a mobllok fejlődésével, s nehogy azt mondja már, hogy még soha nem kötötte össze a telefonját egy Marson rekedt holdkomppal. Erre Belami már nem is válaszolt. Figyelte, hogyan rezeg a telefonja - ami közben jelezte, hogy külön kérésre meg is ágyaz -, s csak ennyit szólt: - Aki talál nekem egy olyan mobilt, amivel csak telefonálni lehet, hát az megkapja a fele sörömet. Ekkora kincsért többen is harcba szálltak volna, ám megérkezett Bovden Béci talpig kényszerzubbonyban. - Házi mozit vettem, hihihi, házi mozit. Már majdnem sikerült ráhangolnom a grillsütőre motyogta üveges tekintettel Dönci, majd az ápolók elkísérték egy nagyon zárt osztályra. Mint hírlik, látogatója még nem akadt, de Belami már majdnem felhívta telefonon. BÁTYI ZOLTÁN Kacsának részvéttel Nagy esők után Tegezés A főnök aggódik a beosztottja miatt, mert 12-kor mindig elmegy valahova, 2-kor megérkezik, és újra leül dolgozni. Felbérel egy detektívet, hogy kiderítse, mit csinál közben. A nyomozó másnap jelenti: - János ismét elhagyta az irodát, beült a kocsijába, a házához hajtott, és bent lepihent. Utána megebédelt a hűtőjében talált ételből, és lefeküdt a feleségével. Ezután elszívott egyet a legjobb szivarjai közül, és visszajött dolgozni. - Én már azt hittem, valami baj van. Ez nagyon egészséges! - Khm... Megengedi, hogy tegezzem? - Természetesen. - Akkor elmondanám még egyszer: János elhagyta az irodát, beült a kocsidba, és a házadhoz hajtott. Ott megebédelt a hűtődben talált ételből. Ezután lefeküdt a feleségeddel, elszívott egyet a legjobb szivarjaid közül, és viszszajött dolgozni. Kérdi a családsegítő pszichológus az asszonyt, mikor vette észre először, hogy problémák vannak a házasságukban. - Akkor, amikor a férjem rajta akart lenni az esküvői fotókon... 86 éves páciens az orvosnak: Doktor űr, az a problémám, hogy szex közben hirtelen elkezd kalapálni a szívem, megfájdul a fejem, kiver a víz. - Nos, az ön korában ez már természetes. Mikor kezdődtek a panaszok? - Tegnap éjszaka háromszor, meg ma reggel kétszer. Nem mindig tudjuk, miért. Nem mindig értjük, minek, de mindig szívesen vesszük, ha olvasóink megtisztelik rovatunkat jeles eseményhez köthető üzeneteikkel. Most egy férfiember házasságának okán írtak nekünk: Kedves Elnök Úr! Ha megengedi (ha nem), legényéletének ravatala előtt csendben emlékezünk. Tagtársaink döbbenettől el-elcsukló hangja között csak elvétve harsan fel éktelen röhögés. Emlékezünk. Ahogy égnek a gyertyák az oltár előtt, úgy ég gyomrunkban a pálinka, melyet a tor kötelező kellékeként szigorúan fél percenként fogyasztunk, meg-megszakítva a zokogás keserves hangjait. A múlt, a dicső múlt feltörő emlékfoszlányait úgy ízlelgetjük, mint a dianás cukrot, mely hol édeskés, hol fanyar ízével hol kellemes, hol negédes perceket idéz. Emlékezünk legényéletének legkiemelkedőbb pillanataira, ezeket halkan, imaként mormolva súgjuk egymásnak, miközben kényesen ügyelünk arra, hogy a vihogástól a kezünkben égő gyertyáról lefröccsenő viaszcseppek elkerüljék a poharainkat. Emészt minket valami megmagyarázhatatlan és meghatározhatatlan felismerés, mely a gyász formájában ölt testet, és sikoltva mar belé tudatunkba. Elvesztette a legényéletét. Emlékezünk és utoljára még egyszer fejet hajtunk. A fájdalmas csönd lassan oldódni kezd. Könnyeink függönyét széthúzza mosolyunk, az idő folyama újra megindul, a poharunk újra tele van. A pálinkán kívül egyetlen vigaszunk van. Tudjuk, hogy ahogy mi sem, úgy maga sem fog megváltozni. Közös múltunk halvány csillaga még most is fénylik az égen. Az mutasson utat most már másoknak is. A tagság nevében: az írnok Morbid Hentesnél: - Hallom, fia született. - Igen. - És hány kiló? - Kicsontozva kettő. Pistike kérdezi anyukáját: - Anyu, játszhatok a nagypapával? - Nem, Pistike, zárd be a koporsót! Apa a lányának: - Kislányom, itt volt az udvarlód, és megkérte tőlem a kezedet. Mivel komoly fiúnak tűnt, beleegyeztem a házasságotokba! - Jaj, papa, úgy örülök! Csak te, meg különösen anya fogtok majd nagyon hiányozni nekem! - Semmi baj, kislányom, az anyádat magatokkal vihetitek... Mindent elsöprő szerelem