Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-03 / 180. szám

8 "MEGYEI TŰKOR" SZERDA, 2005. AUGUSZTUS 3. Egy kilométeren belül három évszázadnyi különbség A tanya örökségünk és álmunk is lehet Rcncsik Sándor ma is úgy él, mint a nagyszülei és a szülei Fotó: Frank Yvette Pappné Dohány Zsuzsannáék turistákat várnak tanyaházukba Fotó: Frank Yvette Az alacsony mennyezetű, döngölt falú, évszázados tanyában a kényelmet a petróleumlámpa jelenti - az újonnan épített kúria összkomfortja egy nagy­családot és a turistákat is szolgálja. Három évszázadnyi különbség egy ki­lométeren belül, Mórahalom határá­ban. A világon egyedülálló település­forma a magyar tanya, de jövője a napi politikától függ. - Úgy élek, mint a nagyszüleim és a szüle­im. Ásotthalom környékén nevelkedtem, ebbe a mórahalmi tanyába 1959-ben köl­töztünk. Az épület már akkor is több mint százéves volt, két kemencével, előttünk egy százholdas gazda lakta - tessékel bel­jebb az udvarra Bencsik Sándor. Vadid csahol és morog a három kutya. Rajtuk kívül hat macska, a gondozott kert és a közeli természetvédelmi terület, a Csoda­rét madarai, a rádió és a Délmagyarország jelenti a társaságot az egyedül élő férfinak, akit az unokahúga ápol, hetente egyszer látogat. - Az állami gazdaságba is innen jártam dolgozni huszonkét éven át. Akko­riban négyfős volt a család, de lakókat is tartottunk - idézi a legszebb éveket. - Vil­lany nincs, de nem is igénylem. Az újsá­got délben, ebéd után olvasgatom, aztán megtalál a ház körüli munka. Megterem itt minden - a krumplitól a dinnyéig ­mutatja bizonyságul a ládákkal rakott kamrát. - Nagyon szép itt! Harapni lehet a levegőt, állandóan szól a madárdal... A tanya az életem. A sűrűn lakott Európában az érintetlen puszta sokmillió ember álmát testesíti meg. A világon egyedülálló településfor­ma a több mint háromszáz éves múltra visszatekintő magyar tanyarendszer, mégis haldoklik - kongatja már sok éve a vészharangot Csatári Bálint geográfus. A Magyar Tudományos Akadémia Regio­nális Kutatások Központja Alföldi Tudo­mányos Intézete igazgatója legutóbb a szegedi közművelődési nyári egyetemen ismételte: ha a tanya mint településfor­ma megszűnik, elvadulhat a táj, elnépte­lenedhet az Alföld egy része. A tanyák to­vábbéléséhez megfelelő infrastruktúra kell, vagyis az utak megléte és korszerű­sítése, a villamosítás befejezése, a vízel­látás megoldása, továbbá a tervezési és építési szabályozás szigorítása. Ehhez e különleges magyar településmodellt el kell fogadtatni az Európai Unióval is, az ugyanis nem ismeri a tanya fogalmát, így ilyen pénzforrásra csak kerülőkkel pá­lyázhatnak a külterületeken élők. Fűszerpaprikáztunk, de mire 1994-ben Szeged-Alsóvárosról a móra­halmi tanyánkba költöztünk, befuccsolt ez a pénzkereseti forrás. Akkor találuun ki, hogy a tetőteret beépítve szálláshe­lyeket alakítsunk ki. Ehhez a Széchenyi­terves pályázatunkkal támogatást is kaptunk - sorolja tanyai életük fordula­tait Pappné Dohány Zsuzsanna. A nagy­család nem tudatosan, hanem kicsit kényszerűségből tette élővé a szakembe­rek fogalommeghatározását, amely sze­rint a lakó- és munkahely térbeli együt­tese a tanya. - A földet a férjem a nagy­szüleitől örökölte. Gyermekkori emlé­kei és a család igényei alapján tervezte meg a tanyaházunkat. A földszint a mi­énk - mutat körbe a tágas nappaliban, a korszerű háztartási gépekkel felszerelt tágas konyhában a négygyermekes csa­ládanya -, a tetőtér a vendégeké és a mi családi munkahelyünk. A tájba illő épü­let, a saját tavunk eleinte vonzotta a tu­ristákat, de az idei vendégforgalommal nem vagyok elégedett. Ezért a férjem és én a tanyán kívül is dolgozni járunk, bosszankodom is eleget, hogy az ingázás milyen sokba kerül, és mennyire döcö­gős-sáros a bekötőút, de a tanyaházat, az itteni csendet és nyugalmat nem ad­nám semmiért. Itt szeretnénk elindítani az unokákat is, hogy közel legyenek a természethez. ÚJSZÁSZI ILONA FOGYATKOZVA H Az ötvenes évek fordulóján Magyarorszá­gon még több mint egymillió ember élt ta­nyán, az akkori népesség tizede. Az arány az Alföldön a 25-30, a Dél-Alföldön az 50 százalékot is elérte. Napjainkban 200-220 ezer ember él tanyán. Csongrád megyében a tanyák száma 12 ezer körüli. Ezek közül minden harmadikat 1919 előtt építették, 144 lakatlan, 90 összkomfortos, több mint hatezer komfort nélküli. A több mint 433 ezer fős Csongrád megyében külterületen ­a 2001. évi népszámlálás adatai szerint ­több mint 33 ezren élnek. Karitatív célú sorsjegy-forgalmazás A SZERENCSEJÁTÉK RT. KÖSZÖNI AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST A Szerencsejáték Részvénytársaság még 2003-ban kezdte meg egy olyan, kaparós sorsjegyet értékesítő, új országos hálózat szervezését, amelyben csak megváltozott munkaképességű emberek dolgozhatnak. A program célja, hogy a korábbi munkahelyüket önhibájukon kívül el­veszítő, a munka világából baleset, illetve tartós betegség miatt kiszo­ruló, s ennek következtében lelki és egzisztenciális gondokkal küszkö­dő embertársaink kiszámítható jövedelemhez és tartós, biztonságos munkahelyhez jussanak. A kezdeményezés rövid idő alatt átütő sikert aratott. A sorsjegyárusok szerte az országban dolgozhatnak, többnyire bevásárlóközpontokban, egészségügyi intézményekben, pályaud­varokon és egyéb más forgalmas helyeken találhatók meg. Székely Gábort, a Társa­ság vezérigazgatóját kér­deztük arról, hol tart most a projekt megvaló­sítása. - Jelenleg 720 megvál­tozott munkaképességű sorsjegyárus áll az SZRT-Service Kft. alkal­mazásában. Voltak már többen is, de nagyság­rendileg nincs jelentős változás, 700 és 800 fő között stabilizálódott a létszám. A sajátos hely­zetifői fakadóan az átla­gosnál talán valamivel nagyobb a fluktuáció. El­mennek azok, akik nem képesek a követelmé­nyek teljesítésére, így azután természetesen nem a számításuk sze­rint alakul a jövedel­mük, mindig vannak azonban, akik a helyük­re lépnek. A legfonto­sabb, hogy a hálózat magja, ha úgy tetszik: törzsgárdája adott, so­kan a kezdetektől meg­maradtak közöttünk. - Mennyi jövedelemhez jutnak a sorsjegyárusok? - Ez alapvetően forga­lomtól függő, de talán jól illusztrálja a lehetősége­ket, ha elárulom, hogy a leghatékonyabban dolgo­zó kolléga jövedelme 2005-ben elérte a havi 71 ezer forintot. - Változott-e az értékesí­tési pontok száma? - Igen, 2004 decembe­réhez képest több mint hússzal nőtt az értékesí­tési helyszínek száma, amely most 425. Ezért teljesen reális, helyénva­ló az a megfogalmazás, hogy a karitatív sors­jegyárusok gyakorlatilag az ország minden táján, elsősorban azért a váro­sokban, megtalálhatók. - Melyek azok a partner­szervezetek, akik a hely­színek ingyenes, illetve rendkívül kedvezményes biztosításával a legtöbbet tették a program sikeré­ért? - Együttműködő part­nereink megnevezése igen hosszú listát tenne ki. Ezért közülük most azokat emelem ki név szerint, amelyek leg­alább öt értékesítő hely­színt tartanak fel szá­munkra. E csoportba tar­tozik a Plus Élelmiszer Diszkont, a Gemenc Vo­lán, a Csemege Match Kereskedelmi Rt., a SPAR Magyarország Kereske­delmi Kft., a Praktiker Építési- és Barkácspiacok Kft., a MÁV Rt., valamint a TEMPÓ ABC. A Szeren­csejáték Rt. nevében ez­úton köszönöm meg az említettek és név szerint meg nem nevezett vala­mennyi partnerünk ön­zetlen támogatását, ab­ban a reményben, hogy kapcsolatunk a jövőben is harmonikus és gyü­mölcsöző lesz, elsősor­ban a megváltozott mun­kaképességű sorsjegy­árusok érdekében. <x>

Next

/
Oldalképek
Tartalom