Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-25 / 198. szám

16 • KAPCSOLATOK* CSÜTÖRTÖK, 2005. AUGUSZTUS 25. A2 ÜGYVÉD VÁLASZOL Elsöbbségadás és a forgalmi rend változása Dr. Juhász György Tibor Bajtársi találkozó Csongrádon Tisztelt Ügyvéd Úr! Az elmúlt években Szegeden egyre több helyen alakítottak ki egyenrangií útkereszteződéseket. Régebben erre „forgalmi rend meg­változott " feliratú táblákkal külön felhívták a figyelmet. Ma már ilyet nem nagyon látok. Honnan tudhatom, hogy védett útvonalon hala­dok-e? Az nem várható el, hogy minden mellékutcánál lassítsak és megnézzem, jön-e jobbról valaki, vagy van-e kitéve neki elsőbbség­adás kötelező tábla. Ezek a kereszteződések nagyrészt 30 km-es zó­nában vannak. Mi történik akkor, ha a jobbról érkező ezt jócskán túl­lépi és összeütköznek, ilyenkor csak a balról jövő a hibás ? Még egy közlekedési témájú kérdésem lenne. A Dugonics téren a villamos mindig határozottan áthajt a körforgalmon. Neki van el­sőbbsége, vagy csak 6 az erósebb 1 Tisztelt Olvasó! A második kérdésére egyszerű és rövid választ adhatok. A kör­forgalomban haladó járműnek elsőbbséget kell adni a körforgal­mat keresztező villamos részére. Sőt: egyenrangú útkereszteződé­sekben még a balról jövő villa­mosnak is elsőbbsége van. Az első kérdés összetettebb. Nagyon sok témát (közlekedés­szervezés, vezetésbiztonság) érint. Én természetesen csak jogi szempontból próbálok tájékozta­tást adni. Bár ezekből van keve­sebb, mégis fő szabály szerint minden útkereszteződés egyen­rangú, azaz bennük a jobbkéz­szabályt kell követni. Elsőbbsé­günk csak azokkal a jobbról érke­ző járművekkel szemben van, amelyeknek „elsőbbségadás kö­telező" vagy „Állj! Elsőbbségadás kötelező", közismert néven stop­tábla van kitéve, illetve ha szi­lárd útburkolaton haladunk, ak­kor a földútról érkezőkkel szem­ben. Mint minden szabály, ez alól is van kivétel, hiszen érkezé­si irányától függetlenül elsőbbsé­get élvez a megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó gépjármű, továbbá minden ilyen gépjárművekkel kísért (közrefogott), zárt csoport­ban baladó megkülönböztető fényjelzést használó gépjármű. Büntetőjogi vagy szabálysértési szempontból fontos, hogy az el­sőbbségadásra kötelezett jármú vezetője általában akkor is fele­lősséggel tartozik az elsőbbség­adási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a meg­engedett sebességet túllépte. Az elsőbbségre jogosult, aki a meg­engedett sebességet túllépte, az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért ugyancsak felelősség­gel tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármú megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna. Ez utóbbi esetben a gyorshajtót nem büntethetik meg, de ekkor is kö­telezhetik a kár egy részének vi­selésére, hiszen a sebességhatár betartása mellett nyilvánvalóan kisebb kár keletkezett volna. Azt kell mondanom, ha isme­retlen környéken jár, és önnek nincs kitéve tájékoztató, például főútvonalat vagy alárendelt úttal történő kereszteződést jelző táb­la, akkor bizony minden mellék­utcánál meg kell győződni az el­sőbbségi viszonyokról. Az elsőbbség persze csak jog, amiről le is lehet mondani. Sok újonnan egyenrangúvá tett ke­reszteződésben az ott lakók még mindig a régi, megszokott el­sőbbségi helyzetet alkalmazzák, amit adott esetben a forgalom fő áramlása indokolhat is. Ez szép szokás, de akár egy kisebb kocca­násnál is több százezer forintos meglepetést okozhat. A csongrádi Béri Balogh Ádám Honvéd Nyugdíjasklub a közelmúltban bajtársi talál­kozót tartott és katonai tiszteletadás mellett emlékhelyet avatott a volt laktanya területén a demokratikus hadsereg, valamint a lakta­nyában állomásozó 28. Műszaki Ezred jog­elődje megalakulásának 60. évfordulója tisz­teletére. Az emlékezés helyszínén - a mintegy 300-an, jelenleg más alakulatoknál szolgála­tot teljesítő aktív és időközben nyugállo­mányba vonult egykori katona és közalkal­mazott, valamint érdeklődő mellett - megje­lent a térség országgyűlési képviselője Vincze László, valamint a városi önkormányzat kép­viselő- testületének több tagjai is. A helyiek mellett érkeztek résztvevők Szentesről, Orosházáról, Kiskunfélegyházáról, Szeged­ről, de néhányan még Nyíregyházáról és Bu­dapestről is. A volt laktanyában Ágoston Imre nyugál­lományú alezredes, klubelnök bevezető szavait követően Darók József nyugállomá­nyú ezredes, az 1991-ben Szentesre átdisz­lokált műszaki ezred utolsó parancsnoka elevenítette fel az alakulat és a jogelődök történetét. Beszédében kiemelte, hogy a II. világháború utáni nehéz helyzetben is kivá­lóan megálltak helyüket a műszaki alakula­tok, amelyek tevékenyen vettek részt az or­szág hídjainak és vasútvonalainak újjáépí­tésében. Beszédét követően felavatta az em­lékhelyet, melynek fő eleme az a kétoldalas faragott emléktábla, melyet Simmer Sán­dor fafaragó készített. A tábla emléket állít egyrészről az egykori műszaki ezrednek, másrészről pedig a nyugdíjasklub névadójá­nak, Béri Balogh Ádámnak. Bedő Tamás, Csongrád polgármestere em­lékszalagot kötött az alakulat egykori csapat­zászlajára, majd a felavatott emlékhelynél ál­dást mondott Máté Sándor őrnagy, protes­táns tábori lelkész. Ezek után a megemlékezők átvonultak a nyugdíjasklub helyiségébe, és megtekintet­ték az elmúlt évben létrehozott emlékkiállí­tást. A visszaemlékezéseket, beszélgetéseket követően a megjelentek részt vettek a csong­rádi kenyérünnepen és borfesztiválon, vala­mint a Honvéd Együttes vidám operettrész­letekből álló műsorán. Hasonló bajtársi talál­kozót várhatóan öt év múlva rendeznek leg­közelebb Csongrádon. FEKETE IMRE, CSONGRÁD Az emlékhely: a kétoldalas faragott emléktáblát Simmer Sándor fafaragó készítette Tesco-tangó és a Sulinet-akció Az ember fogyasztói jószág. En­nek működő kapitalista társadal­makban örülni szoktak, sőt min­dent megtesznek azért, hogy még inkább azzá tegyék. Például kiszolgálják az áruházban. Szóba állnak vele. Hogy Magyarország még mennyire nem tartozik az előbb említett társadalmakhoz, erről szól ez rövid történet. Az ember augusztus 21 -én át­autózik Szentesről Vásárhely­re, hogy a postaládájába bedo­bott Tfcsco-katalógusban meg­hirdetett Sulinet-akció kereté­ben vásároljon. Hogy apró épí­tőkocka legyen az információs társadalom pazar épületében, hiszen folyton ezt szajkózzák neki. Holnap reggel 6-kor kez­dődik az akció, mondja az el­adó, akkor tessenek visszajön­ni. Az ember megnézi a kataló­gust, jogos a válasz, augusztus 22-én reggel 6 óra az akeió kez­dési időpontja. Másnap délelőtt újra átautózik Vásárhelyre. Há­romnegyed kilenckor megint kosarába teszi a számítógépes eszközt, és elindul a műszaki pult felé személyi igazolványá­val és adóazonosító jelével. Ott két eladóról pattan le, először egy piros inges fiúról, aki hety­kén vágja arcába, nincs Suli­net-akció, nem érkeztek meg a minisztériumból a kódok. Mi­lyen kódok? - bambul az ember értetlenül, de válasz nincs, hü­lyékkel itt nem állnak szóba. Na, majd hátha az almazöld in­ges leány. Az ember mutatja a katalógusban meghirdetett ak­ciót, de az almazöld büszkén jelenti ki: ő nem látta még ezt a katalógust. Látszik rajta, fogal­ma sincs, miért csinálják kora reggel a fesztivált a túlmozgá­sos vevők. Elindul a Tesco-tangó. Informá­ciós pult. Lepattanás. A hölgy el­fordul, telefonálni kezd, szinte le­hány. Az ember már szégyelli ma­gát, tényleg, mit szórakozik tíz­ezer forint adójóváírásért. Vissza a műszaki pulthoz. Cirkuszolás. Nem segít ez sem. Aztán a zöldsé­ges pultnál végre rálel Lászlóra, aki olyan főnöknek néz ki, mappa van a kezében és telefonál. Ő már kedves, és Imréhez irányít. Imre is kedves, intézkedni kezd, majd fél óra múlva kijelenti: nyugodjunk meg, a problémánk valós. Meg­nyugszunk. Végre elismerik, hogy nem elmebeteg hazudozók va­gyunk, akik a multik rendjét kí­vánják felforgatni, nem antikapi­talista zavarkeltők, nem hisztis anarchisták, hanem valós problé­mánk van. Valós problémánkra azonban Imre sem talál megol­dást, igazunk van, de mi vagyunk az első vásárlók, megérthetjük, hogy még nem működik a rend­szer. Akkor adjon egy papírt, hogy nem tudtuk a Sulinet-akciót igénybe venni. Könyörgünk, de Imre hajthatatlan. Ő nem ad pa­pírt, se Sulinetet, se semmit, le­gyünk megértők, és várjunk, hát­ha rendbe jön a rendszer, megér­kezik a kód, felépül az emberarcú kapitalizmus hazánkban. Két órá­ja várunk, mondjuk. Imre sajnál minket. Mi is sajnáljuk magun­kat, mert megunjuk, és tízezer fo­rintot bukva Sulinet-akció nélkül vásároljuk meg a készüléket. Egy adójóváírásról szóló akci­ón, gondolom, jó néhány adó­pénzből fizetést kapó állami al­kalmazott dolgozik, hogy az való­ban igénybe vehető legyen. Vagyis ez esetben nem dolgozik. Nem működteti a rendszert, nem kül­di a kódokat, valamit nem csinál, konkrétan a munkáját, de a fize­tését megkapja. Az a Tesco cég baja, hogy az alkalmazottai nin­csenek tisztában az európai visel­kedési normákkal. De az már a mi bajunk, hogy az adóforintok­ból fizetett állami, minisztériumi alkalmazott nem végzi a munká­ját, ráadásul ezzel kárt okoz az adózónak. Aki őt fizeti. Magya­rul: arra a kézre út, ami enni ad neki. Ez pedig nem szép dolog. CSERNA-SZABÓ ANDRÁS, SZENTES Olvasónk azt is kifogásolta, hogy az újság nem járt azonnal utána a problémának, amikor ő fölhívta az üzletből a szerkesztőségünket, emellett azt a választ is kapta, írja meg élményeit olvasói levélben. Lapunk vásárhelyi munkatársa azonban még aznap kereste Danks Emesét, a Tesco Global Rt. kommunikációs igazgatóját - a multicég­nél csak ő nyilatkozhat -, és ő kedden reagált kérdéseinkre. Azt mondta: elnézést kér a kellemetlenségért. Valóban nem működött az Oktatási Minisztérium rendszere hétfőn, ezért nem lehetett regiszt­rálni a Sulinet vásárlóit. Hozzátette: azért a termékekhez bárki hoz­zájuthatott, s a vásárlásokat - ezt munkatársai a vevőkkel is közölték - kedden utólag a Sulinet nyilvántartásába vették, tehát aki vissza­ment, az végül igénybe vehette az adókedvezményt is. Kedden erre a lehetőségre fölhívtuk olvasónk figyelmét. A SZERKESZTŐSÉG Emlékpont: többségi akarat Munkáspártiak és MSZP-sek fú­be-fába belekötve kézzel-lábbal tiltakoznak a vásárhelyi Emlék­pont ellen. Tehetik. Most már végre demokrácia van, nem úgy, mint „régen". És törvényesség is van, nem úgy, mint „régen". Egy dologról azonban nem szólnak az elvtársak: törvé­nyes-e, szabályos-e, jogos-e az, hogy ott, úgy és annyiért épüljön Emlékpont, ahogy az önkor­mányzati döntés azt megszavaz­ta? Szerintem a vásárhelyi balol­dalnak az önkormányzati válasz­tásokon kellett volna jobban igyekeznie. Ha elbukták a helyi választásokat, akkor most túrje­nek egy kicsit, úgy, mint ahogy mi túrtünk negyven kemény éven át. Mi, akik a fegyveres párthadsereg „bátorítása" ellené­re sem akartunk marxisták-leni­nisták lenni. Demokráciában a többség aka­ratát tisztelni kell! KÖVÉR KÁROLY, SZEGED Legyen súlya az adott szónak! Van hatékonyabb lobbi, mint a tüntetés címmel megjelent írásukat a tények pontosítása érdekében az alábbiakkal szeretném kiegészíteni: A 47-es főközlekedési út Szeged-Hódmezővásárhely közötti táv négysá­vúsítása több szakaszban készült. Az utolsó, 4,5 km-es szakasz egy befeje­zetlenül maradt beruházás, mint amikor a felépült házra nem teszik fel a cserepeket, csak egyik oldalon. így nem túl szerencsés összehasonlítani egy újonnan indítandó, - elkerülő út létesítését kezdeményező - beruházásért folytatható lobbi tevékenységgel, hiszen jelen esetben a 2001-2002-es költségvetést követő 2003. évi költségvetés nem tervezte be az útszakasz darabban maradt részének befejezéséhez szükséges összeget. Az országos közutak között „halálútként" elhíresült fő közlekedési út e rövid szakaszának érintett, 4,5 km-es része egy befejezetlen beruházás. Va­lamely okból - a két irányból indult útszélesítés középső, legveszélyesebb szakaszánál - egyszerűen leállították az építkezést és a még szükséges ösz­szeget azóta sem kísérelték meg beállítani a központi költségvetésbe. Miután a törvény lehetőséget biztosít a kisajátítási eljárás bírósági szakaszában közbenső ítélet meghozatalára, a kisajátítási eljárás eset­leges lezáratlansága sem lehet akadálya a közérdek érvényesülésének. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata egyébként valamennyi - tulajdonát képező - földterületet ingyenesen adott át az útszélesítéshez minden külön lobbitevékenység nélkül, csupán ész­szerúségi okból, mint ahogyan minden lehető segítséget megadott az eljárást folytató kht. részére. Egy közmondás szerint mindenki önmagából indul ki. Bizonyára naivitásomnak tudható be, de nem értem, miért kell lobbitevékeny­séget folytatni egy nyilvánosan, a lakosságnak adott kormányfői ígé­ret megtartásáért. írásuk azt sugallja, nem lehet hinni az adott szó­ban ma Magyarországon. Szerintem ez nem így van. Az adott szónak súlya van, akár lobbiznak ellene vagy mellette, akár nem. DR. KORSÓS ÁGNES JEGYZŐ, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Szabadtéri hanghatás és a néző Kedves szabadtéris hangmérnökök! Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót a hangosí­tással kapcsolatban. Én ugyan nem értek a hangosítás­hoz, csak a hallgatáshoz. Nem vonom kétségbe a be­rendezések és a szakértelem világszínvonalát, de amit a közönség hallott, az színvonal alatti. Engem például nagyon zavart, hogy a színpad két szélén elhelyezett, háztömbnyi hangfalakból fölváltva dübörgött a hang, miközben a színész ellenkező irányból énekelt. Vagy csak imitálta az éneklést? Valamikor a 60-as, 70-es években az ultramodem nézőtér előtt, a régi, a csikor­gó-nyikorgó fapadok idejében, a világszínvonalú be­rendezések előtt is volt hangosítás. Akkor a hétezres nézőtér bármelyik sarkából ugyanazt és ugyanonnan hallotta a néző. Az újságfényképen látható Matz Ádám természetesen azt nem hallhatta. Biztosan meg lehetne keresni az akkori hangosító személyzetet, amely használható tapasztalatokat tudna átadni. Az biztos, hogy a padok alatt kis hangszórók voltak elhe­lyezve, és ez adta azt a hanghatást, mintha a néző is a zenekarban ülne. Persze aki most van először szabad­térin, annak csodálatos, hiszen nem tudja, milyen volt régen. Lehet, hogy fölöttem múlt el az idő? GYŐRI LAJOS, SZEGED

Next

/
Oldalképek
Tartalom