Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-25 / 198. szám

12 •MEGYEI TŰKOR" CSÜTÖRTÖK, 2005. AUGUSZTUS 25. NEMZETKÖZI PROGRAM A függőcinege-program a ku­tatás nemzetköziségének is­kolapéldája. A projektet a Nagy-Britanniában élő Szé­kely Tamás indította el évek­kel ezelőtt, Szentirmai István­nal együtt. Vezetője a Szege­den élő Mészáros Lídia, aki a jelenleg az Egyesült Államok­ban dolgozó Menyhárt Otíliá­val és a holland René van Dijk-kel együttesen dolgozik a programon. Mindhárman ifjú kutatók - PhD-hallgatók -, s a projektet gyakran mások is segítik közreműködésükkel. Vasalják a Szürkét Istenem, de rég volt! Első iskolai fogalmazásunk címe volt ez. Az iskolaudvar egyúttal kovácsműhely udvara is volt, a műveletet szinte naponta láthattuk. Szünetekben mi játszottunk azokkal a kis bakokkal, amelyekre föladta a lábát, hogy a lópedikűr zökke­nők nélkül dolgozhasson. Egyet-egyet be kellett szolgáltatnunk arra az időre, de táthattuk a szánkat egészen addig, amíg a szü­netnek vége nem lett. Könnyen írtunk róla. Amikor a szalagfűrésszel ismerkedtünk, a bognárhoz mentünk el. A háború napjai voltak azok, fatalpakat kanyarított a visító fű­rész. Arról is írtunk fogalmazást. Pedagógiai tudatosságot érzek ki belőle most is. Tessék jól odafigyelni a világra! Elfogynak a lovak, fogynak a kovácsok, a fatalpak is inkább a fe­jekbe költöznek. Elképzelni azonban tudom, hogyan történne ma a Szürke megpatkolása. Ketten viszik szerencsétlen párát, és azonnal egymás szavába vágnak. Az egyik azt mondja, az első lábán kezdjék, a másik ka­pásból kontrázza. Áll, csak áll a bőrkötényes kovács, ebben 6 len­ne a szakértő. Valahogy megegyeznek mégis, legyen első az első láb. De melyik! A jobb oldali, vagy a bal1 Óriási a kérdés, ki kell kérni a jogállami parlament döntését. Összekap az ottani patkó két szárnya az igazi patkó fölverése tárgyán. Megbízza az ügyrendi bizottságot, az kimondja, ide kétharmados többség kell. Először az egyik párt képviselői vonulnak ki, hogy határozatképesség ne le­gyen, aztán, megjuhászodván visszatérnek, de kedvet kap a ma­nőverre a másik oldal is. Szinetár Miklós nem rendezte jobban az operai nagy vonulásokat. A parlamenti ciklus végére mégis meg­születik a salamoni döntés: mind a kettő egyszerre patkoltassék. Baj van persze idelenn, mert a csikókorból éppen kinövő Szür­két az otthoni gazdaiskolában, magánúton, hosszas türelemmel csak arra tanították, hogyan kell föladnia az egyik lábát, és ho­gyan a másikat, ha amaz már földet ér. Ha a kecskét kellene pat­kolni, az ágaskodó jószág, de a Szürke leginkább lónak született. Mielőtt azonban előadná a kovács türelmi ötletét, fokozódik a nemzetközi helyzet. Hogyan rakják föl a patkót ? Ha a betyárvilágban valamely futóbetyár fordítva verette föl, ' hogy amikor jön, úgy lásson, mintha menne, a mostani betyár vi­lágban is meg kell ezt fontolni. Vissza az ügyrendi bizottság elé. Előtte azonban fontosabb téma fekszik, bár szőrmentében a pat­kolás gubancaival rokon: adhat-e ideiglenes megbízatást mandá­tuma lejárta utánra a közszolgálati főnök, vagy nem adhat ? Ebbe már bekapcsolódik a médiasereglet is, maga előtt görgetve bizo­nyos brókerügyek gubancait is. Ahol ilyen nemzeti összefogás van a nemzet nagy kérdései megtárgyalására, ott nagyot kurjant valaki a nép közt, és betelefo­nál. Azt mondja, ha a leköszönő államelnök se követhette az öcsászári és ökirályi örökösödési luxust, és nem nevezte ki ideig­lenes utódját, és egyetlen távozó tanszékvezető se teheti meg az egyetemeken se, sót az iskolaigazgató se kavarhat bele, hallgas­son a közszolgálati is. A Szürke meg csak áll az istállóban, vasalatlanul. Amikor végre megint mester elé kerül, azon veszi észre magát, hogy a négypár­ti, nemzeti, jogállami demokrácia jegyében mind a négy lábáról egyszerre akarják lekapni. Egyenkint a galuskát, uraim! Elnyeríti magát, és szépen, sorban, egyenkint fölrúgja mindegyiket. Két lábbal, egyszerre. A hátsókkal. Drága Tanító Bácsi, erre hányast kapnék ? H. D. A kereskedelem nem készük fel a rendeletre Elemek begyűjtése Hétfő óta hatályos az a rendelet, amelynek értelmében a gyár­tóknak és kereskedőknek kell gondoskodniuk a használt ener­giaforrások begyűjtéséről és hasznosításáról. Az első elemgyűjtők majd csak szeptember végén jelennek meg Budapesten és a me­gyeszékhelyek boltjaiban. A tanárképző főiskola és egy-két üzlet azonban már megelőzte korát. Az elromlott tévék, hűtők, por­szívók után a jövőben az eleme­ket árusító üzletek kötelessége, hogy a „kimerült energiaforrá­soktól" megszabadítsák a lakos­ságot. A begyűjtési kötelezettség azokra az elemet árusító keres­kedőkre vonatkozik, akik leszer­ződnek a gyártókkal: a hálózat­ban a tervek szerint országosan körülbelül húszezer bolt vesz részt. A rendelet szerint a gyár­tóknak a forgalomba hozott szá­razelemek és kis kapacitású ak­kumulátorok idén legalább 7, jö­vőre 10, 2007-ben pedig 13 szá­zalékát kell majd visszagyűjteni­ük és ártalmatlanítaniuk. Jelenleg a megyében még csak néhány üzlet, önkormányzat és iskola gondoskodik arról, hogy ne a szeméttel együtt kerüljön a kukákba ez a veszélyes hulladék. A tudományegyetem (uhász Gyula Tanárképző Főiskolai Ka­ra biológia tanszékének folyosó­ján például külön elemgyűjtő szemetest helyeztek el - élen jár­va a környezettudatos magatar­tás elterjesztésében. Az elemeket árusító üzletek kö­zül a Fuji előzte meg korát, pon­tosabban a rendelet hatályba lé­pését: Tasnádi Lászlóné, a szege­di Kárász utcai bolt vezetője el­mondta, bárki beviheti hozzájuk a lemerült elemeket, azokat ösz­szegyűjtik és a vegyszerekkel együtt viszik el az üzletből. Ugyanerre a több üzlettel rendel­FÉl KILÓ ELEM CSALADONKÉNT II A gyártóknak és importőröknek forgalmukkal arányos - kilogram­monként 560 forintnyi - biztosíték­adási kötelezettséget ír elő a vo­natkozó kormányrendelet. A kör­nyezetvédelmi felügyelőségek en­nek az ősszegnek a terhére végez­tethetik el a gyártók hulladékgaz­dálkodási feladatait, ha azok nem tesznek eleget a jogszabály előírá­sainak. Az adatok szerint egy négytagú család évente átlagosan fél kilogrammnyi elemet használ el, országosan így kétezer tonna veszélyes hulladék keletkezik. kező Ofotértnél nem találtunk példát. Felhívtunk elektronikai cikkeket árusító üzleteket, orszá­gos hálózatok áruházait is, de még egyik helyen sem állítottak ki elemgyűjtőket. Szabóné Ta­nács Edit, a szegedi, Szilléri su­gárúti Euronics üzletvezető-he­lyettese elmondta: még nem kap­ták meg azt a körlevelet, amelyik a begyűjtésre utasítaná őket. A rendelet hatályba lépése után valamennyi gyártónak nyil­vántartásba kell vetetnie magát az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fő­felügyelőségen. Ez a kötelezett­ség vonatkozik a tartozékként árusított, az ajándékba adott, va­lamint a készülékbe épített elem első hazai forgalmazóira is. F.K. A szovátai Kusztos Endrét már jól ismerik a Maros-parti fák Makóra jár megfiatalodni Függőcinege, a csapodár madárka A szülői gondoskodás génje A kortárs erdélyi képzőművé­szet egyik legnagyobb alakja, Kusztos Endre, mint minden évben, most is ellátogatott a makói művésztclepre. A Ma­ros-part, és a telep szellemisége ezúttal is alkotásra késztette az idén 80 esztendős művészt: az eredmény látható a lőzscf Attila Múzczumban, a zárókiállítá­son. - Engem a makói művésztelep felfrissít, munkásságomban megfiatalít, erőt ad a továbblé­péshez - vallja a művészközös­ség legidősebb tagja, a szovátai Kusztos Endre. Több mint egy évtizede jár rendszeresen a Ma­ros-parti városba, de kapcsolata a telep vezetőivel, az itteni mű­vészetbarátokkal a 70-es évek elejére nyúlik vissza. A Maros menti művésztelep vendégeként ismerkedett meg Makó és kör­nyéke szépségeivel a sóvidéki festő- és grafikusművész, ám az itteni élmények olyan hatással voltak rá, hogy a határon túli magyar képzőművészek táborá­nak kezdetek óta állandó vendé­ge. Drámai erejű, fekete-fehér­ben megkomponált képeit áthat­ja a saját sorsát, szülőföldjét, nemzetét, ért ezernyi csapás és fájdalom. Mindezek kimondásá­ra évtizedekkel ezelőtt egyszerű, ám egyetemes jelképet talált: a fát. Kicsavarodott, eltört, megté­pázott, szénnel rajzolt fái gondo­latot, érzést, olyan mondaniva­lót rejtenek, ami bárki számára megfejthető. Egyszer Benedek Marcell mondta neki, hogy az az igazán jó rajz, amit az iskolázat­Kusztos Endre a fával sok mindent el tud mondani Fotó: Szabó Imre lan, hétköznapi ember és a ma­gas műveltségű is megért - ha­sonlatosan Petőfi Sándor költé­szetéhez. Kusztos Endrét ez a szándék, az ebből fakadó hit és szenvedély vezérli nap mint nap, amikor rajzolni kezd. A Ma­ros-part árterének fáit különö­sen beszédesnek tartja. Azt mondja, az évek során barátsá­got kötött velük, a telep minden eddigi témájához talált köztük A MŰVÉSZETI AKADÉMIA TAGJA LETT A Makovecz Imre által vezetett Magyar Művészeti Akadémia ­amelynek célja, hogy a magyar kultúra értékőrző, mértékadó kö­zösségévé váljon - idén tavasszal tagjai közé választotta a határon túli magyar képzőművészet három jeles alkotóját: Kusztos Endrét, a felvinci Sipos Lászlót és a korondi Páll Lajost. Mindhárman a makói művésztelep állandó alkotói. modellnek valót, amelyet aztán látomássá, szimbólummá vál­toztatott képzelete. Az idei té­mát - Ember, táj, gondolat; Vari­ációk József Attilára - mintha csak neki találták volna ki a mű­vésztelep vezetői. Az időtől és áradásoktól meggyötört ártéri fák, csonkok szinte rokonságban állnak a költő rímekbe szedett szenvedéseivel. Idén is, korát meghazudtoló frissességgel járta a Maros-parti erdőket, hogy a költői képek, verssorok vagy a tragikus sors kifejezéséhez alkal­mas fákat találjon. Egyik nap a munkába oly annyira belefeled­kezett, hogy művésztársai már aggódni kezdtek miatta, nem tudták, merre jár. Antikor sötétedéskor előkerült lelkendezve nyugtatott meg min­denkit. „Kaptam egy fát!" ­mondta. Mert az erdélyi képző­művészet méltán híres nagy alakja ma is ajándéknak tartja, ha a gondolatait, érzéseit kifeje­ző, természet alkotta képet meg­találja. VARGA MÁRTA letve mennyire meghatáro­zott. A cinegéket befogják, egyedi jelkombinációval látják el, így hosszú távon szemmel tarthat­ják őket - itt tart jelenleg a prog­ram. A befogott cinegékből egy­szersmind vért is' vesznek. A vérminta DNS-ét olyan szem­pontból vizsgálják a későbbiek­ben tovább, hogy tartalmaz-e olyan gént, ami „a szülői hatás génje" lehet. Ha tartalmaz, ak­kor minden példánynál tartal­maz, ám ez a gén példányon­ként változó mértékben, vala­miben eltérést mutathat - s ez az eltérés szabályozza, hogy az adott példány „inkább hűséges", vagy „inkább csapodár". Lehet, nem is egy génről van szó ­amennyiben létezik -, hanem egész géncsoportról. - Ha mindez kiderül, onnantól kezdve a törzsfejlődéstanilag fej­lettebb állatoknál, vagy akár az embernél is könnyen azonosít­ható lesz, milyen géntől, gének­től függ: az egyed gondoskodik utódairól, vagy sem - mondja vé­gül a kutató. A függőcinege-kuta­tás folytatódik. F.CS. A szülői hatás génjét keresik a kutatók a függőcinege - mint modellmadár - segítségével. E madárka különleges szaporodási stratégiával rendelkezik: egyikük csapodárabb, mint a másik. De azért fiókáikat vagy egyik, vagy másik általában fölneveli. A kutatások eredményeit az embernél is hasznosíthatják majd. - A függócinegepár egyike, vagy a hím, vagy a tojók még a fiókák kikelése előtt otthagyja a fész­ket, párjával és a tojásokkal együtt. Az utódok fölnevelését a másikra bízza - mondja Mészá­ros Lídia projektvezető. Az évek óta tartó függőcinege-kutatások­nak az SZTE Orvosi Biológiai Központja ad helyet; a madarak viselkedését a projekt résztvevői a Fehér-tavon tanulmányozzák. Hová áll tovább a fészkét-pár­ját-tojásokat egyaránt otthagyó, csapodár madárka? Rögtön má­sik párt keres, és ha egészen csa­podár, van rá esély: megismétlő­dik az előző eset. De az is lehet, hogy nem ismétlődik meg, és ek­kor ő kelti ki a fiőkákat, ő gon­doskodik róluk önállóvá válásu­kig - ez esetben a párja csapodár. Melyikük hagyja el a fészket, s melyikük gondoskodik az új ge­nerációról? Ez - a kutatók megfi­gyelései szerint - hosszas egyez­kedés eredménye. A jelek szerint a cinegék kölcsönösen megpró­bálják meggyőzni párjukat: neki - azaz a másiknak - kell ott ma­radniuk a fészekben, kikölteni a tojásokat, fölnevelni a kicsiket. Az ember úgy vélné, inkább a to­jók vállalják e munkát, ám úgy tűnik, ez nem így van: ők is ugyanolyan könnyen otthagyják a fészekaljat, mint a hímek. Akár így történik, akár úgy - a fi­őkákat minden esetben csak az egyik madár neveli föl. Kérdés, miért alakult ez így az Evolúció során, mit profitálnak e szaporodási stratégiából a függő­cinegék? - Azt, hogy az egyes egyedeknek akár két-három fé­szekaljuk is lehet, több utód vi­heti tovább génállományukat ­válaszol Mészáros Lídia. Megfi­gyelték: akadt hím függőcinege, amely három tojóval is pároso­dott, tehát elvileg háromszor annyi fióka vitte tovább az ő gén­állományát, mintha megmaradt volna eredeti párja mellett. S hogy ez a szaporodási stratégia nemcsak az egyed, hanem a faj szempontjából is beválik, bizo­nyítja: a függőcinege terjeszke­dik, a számára alkalmas élőhe­lyeket általában maradéktalanul kitölti. A kutatók most azt keresik, mitől függ: egy-egy példány inkább hűséges-e, vagy inkább csapodár, mennyire esetleges a hűség vagy csapodárság, il­A függőcinege a párjára bízza a fiókák fölnevelését Fotó: Miskolczi Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom