Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-15 / 190. szám

HÉTFŐ, 2005. AUGUSZTUS 17. •A DÉL SPORTJA" II. LABDARUGAS MUNKATÁRSUNK HELYSZÍNI JELENTESE PUSKÁS-VÁLÖGATOTT-REAL MAORID 1-3 (l-l) Budapest, Puskás Ferenc-stadion, 42 ezer néző. Vezette: Merk (német) Puskás Ferenc-válogatott: Fülöp - Nikolov (Rösa H„ 62.), Komlósi, Éger (Vanczák, 46.), Balog Z. -Takács Z. (Vadócz, 46.), Böőr (Bá­rányos, 14., Rajczi, 77.)), Halmosi (Vincze 0., 46.), Tóth N. (Pnskin, 46.) - Illés (Kertesei K„ 26.) - Kerekes Zs. (Torghelle, 62.). Szö­vetségi kapitány: Lothar Matthäus. Real Madrid: Casillas - Saigado (De La Red, 81.), Helguera, Pavón, Roberto Car­los-Beckham (Diogo, 81.), Gravesen, Julio Baptista, Zidane - Ronaldo (Solda­to, 84.), Raul (Owen, 75.). Edző: Wan­derley Luxemburgo. Gólszerző: Kenesei (43. -1 l-esből), ill. Zidane (19. -1 l-esből), Ronaldo (72.), Owen (84.). Brazília, Hajdúk Split, Manchester United, Real Madrid. Micsoda csa­patok, amelyek bárhol lépnek pá­lyára, hatalmas érdeklődés övezi őket. Ebből talán egy kicsit kilóg a horvát bajnok, de ez csak a közel­múltra vonatkozik. És még nincs vége: mert szerdán jönnek az ar­gentinok! Szóval elkényeztetnek bennünket mostanában a magyar klubcsapatok, a válogatott. A Puskás Ferenc gyógyulásának támogatására Budapestre érkezett spanyol királyi gárda miatt alapo­san megbolydult a Puskás Fe­renc-stadion környéke. Még há­rom óra bőven hátra volt a találko­zóig, de már több százan várták a Real buszát az Ifjúság útja felől. A madridi különítmény nem sokkal hét előtt gördült be - sikítozások és integetések közepette. Szépen fogytak eközben a magyar címeres zászlók, és még az áruk sem volt gigantikus: a kisebb 1500, a na­gyobb 2500 forintot kóstált. SZÍNÉSZDAL Kiváló hagyomány éledt újra a találkozó előtt: a nyolcvanas években állan­dó volt a Színész-Újságíró rangadó. Nos, ezúttal a meccs előtt olyan kivá­lóságokat láthattunk a Puskás Ferenc-stadion gyepén, mint Dzurják Csö­pit, vagy Kiss Lászlót, illetve nagyszerű színművészeink közül Eperjes Ká­rolyt, Nemcsák Károlyt, a fiatalabb korosztály pedig a Barátok közt című sorozatból ismert Gyetván Csabát is felismerhette. Az eredmény döntetlen (4-4) lett, a résztvevők megesküdtek a konferansziénak, az énekes Hevesi Tamásnak, hogy ez nem megbeszélt eredmény volt... A közös levezetőkör után a színészek erejéből még az erre az alkalomra írt dal előadására is futotta. A Puskás-válogatott (középen Böőr) megnehezítette a Real (balról Gravesen, jobbról Beckham) dolgát MTI-fotó: Illyés Tibor Ahogy az lenni szokott, a feketeke­reskedelem is működött: akkredi­tációval a kezén egy fiatalember kérdezgette, ki kér jegyet? Egy röp­ke kérdés, és máris kiderült: az ár a dupláját is elérte az eredetileg meg­határozottnak. Hiába, gigantikus a csapat, gigantikus az ár is. Egyet nagyon sajnálhattunk: akiről az este szólt, Puskás Fe­renc nem jelenhetett meg az ese­ményen. A Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László Gyur­csány Ferenc miniszterelnök ja­vaslatára a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét a Csillaggal kitüntetést adomá­nyozta a népszerű Öcsi bácsinak. Az igazi őrület aztán negyed nyolckor vette kezdetét. A magyar válogatott pályaedzői felbólyázták a saját térfelet, miközben Raul Bra­vó melegítőcipőben rótta a körö­ket. Aztán 19.25-kor kijött a ma­gyar csapat, mégpedig az ezzel a mérkőzéssel a címeres meztől bú­csúzó Illés Béla vezetésével. Ekkor sem volt kisebb a taps, de a na­gyobb kétségkívül a Real Madrid pályára lépésekor következett. Zi­dane, Raul, Beckham, Roby Car­los, Ronaldo - micsoda játékosok, csodált világsztárok Budapesten egy felejthetetlen éjszakán! Tíz év után jöttek el újra, akkor BL-meccs miatt, ezúttal jótékonykodni. Több mint negyvenezer néző gyűlt össze a Puskás Ferenc gyógyítását segítendő jótékonysági gálamérkőzésen A galaktikusok szórakozva szórakoztattak A magyarok nem a megszokott piros-fehér-zöld mezben, hanem sárga-feketében köszöntötték a közönséget. Érdekes volt, ahogy a bemutatáshoz viszonyultak a spa­nyolok: közülük Zidane, Beckham és Ronaldo részéről egy apró tapsra is futotta, Gravesen, Helguera és Pavon beszélgetett, Roberto Carlos és Salgado pedig nevetgélt. Aztán a pályán már egészen más képét mutatta a Real: egységesen, mint egy óramű mozogtak a labdarú­gók. És hogy komolyan vették a já­tékot, két adalék: Gravesen hu­szonhárom méterre a kaputól sem habozott akasztani egy sárgáért Böőrt, majd Zidane lépett oda úgy Böőrnek, hogy szegény debreceni­nek eltört az orra. Aztán Zidane fölélőtt egy büntetőt, hogy utána kapjon még egyet Fülöp hatalmas bravúrját követően a Real. Ezt már Zidane sem hagyhatta ki, 0-1. Iga­zi örömünnep költözött a Pus­kás-stadionba, hullámzással, fel­hőtlen, gondtalan szórakozással. És még egy magyar büntető is bele­fért, amellyel Kenesei egyenhtett, l-l. A többség arra számított, a Real cseresora jön vissza a szü­net után - ám nem így történt. A spanyolok Öcsi bácsi ide, ven­dégség oda, győzni akartak. De erősen szenvedtek. Am csak ad­dig, amíg Ronaldo az est egyetlen sprintjét végrehajtotta, és gólt szerzett, majd Owen érkezett Baptista beadására, 1-3. Szép es­te volt, gyorsan eltelt, folytatás szerdán. MÁDI JÓZSEF Gólkülönbséget kellett volna javítaniuk a zöld-sárgáknak Csak a győzelemnek örülhettek Makón Hiába vigyáztak ketten is Kulacsikra (középen), a makói támadó mégis szerzett gólt Fotó: Gyenes Kálmán Ezüstérem a Vl-döntőn VÍZILABDA LABDARÚGÓ NB II Második mérkőzésén megsze­rezte első NB Il-es győzelmét a Makó FC labdarúgócsapata. A Maros-partiak erősen közepes teljesítménnyel is ziccerek so­kaságát dolgozták ki, de kettő kivételével valamennyit kihasz­nálatlanul hagyták. Egy héttel korábban l-l-gyei kezdte Soroksáron az új szezont a Makó FC labdarúgócsapata. Szokták volt mondani, idegenben sohasem rossz eredmény a dön­tetlen. Ebben van valami, de csak akkor, ha a hazai meccseket nyeri a gárda. így voltak ezzel a makói­ak is. Nem játszottak rosszul a fő­városban, de ha nincs az a sok helyzetkihagyás, nagyobb sikert is elérhettek volna. Mindenesetre nem lehetett elégedetlen Takács Zoltán edző, mert a kezdő csapa­tán nem változtatott. A soros ellenfél, az ESMTK nem képezhetett nagy játékerőt, legalábbis erre lehetett következ­tetni a nyitányon elért eredmé­nyéből: a Budafokkal szemben hazai környezetben maradt alul 3-0-ra. Nem a véletlen műve volt a nagy verés, hiszen már a makói találkozó első perceiben kiderült: az ESMTK - és ekkor még fino­man fogalmazunk - nem tartozik a mezőny legjobbjai közé. Az első tíz minutumban akár már 3-0 is álhatott volna a nem létező ered­ményjelzőn. De nem állt, mert a hazaiak egymással versenyeztek, ki tud többször hibázni ziccerben. A sort Podonyi nyitotta meg, őt Schreiber követte, majd Bány pompás, 40 m-es emelése is elke­rülte a kaput. Az egyik makói drukker meg is jegyezte: „Nem le­het büntetlenül ennyi helyzetet elhibázni. Csak meg ne bosszulja magát." Nem bosszulta, mert a 33. percben megtört az átok: a Schreiber ellen elkövetett faultért megítélt szabadrúgást Bány 22 méterről ballal lőtte a kapuba (a labda a bal oldali kapufáról pat­tant be], 1-0. Ha egyszer egy üzlet beindul! Három perccel később Schreiber káprázatos ütemben ugratta ki a kapura egyedül húzó Kulacsikot, aki miután kicselezte Gyurkót, jobb külsővel a jobb fel­ső sarokba bombázott, 2-0. A né­hány hete igazolt csatár immár a második gólját jegyezte. A létező legkellemesebb ellenfél volt az ESMTK; nem rúgott, szellősen védekezett, és a támadásokat sem nagyon erőltette. Képtelen volt rá. Száz szónak is egy a vége: gyenge kis csapatot ismertünk meg az er­zsébetvárosiakban. Nem túlzás, de szinte percenként alakítottak ki a házigazdák helyzetet, de mintha meg lettek volna átkozva. Ahelyett, hogy a szünetre öt-hat gólos előnnyel tértek volna, óriási meglepetésre a 40. percben az el­alvó makói védelem asszisztálása mellett Péter 15 méterről kilőtte a kapu bal sarkát, 2-1. Tovább lehe­tett idegeskedni... A hajrában kapott gól némileg megfogta a hazaiakat. A fordu­lást követően már nem voltak olyan magabiztosak, mint az el­ső játékrészben, a támadásaikat lassan, körülményesen szövöget­ték. Még gólt is kaphattak volna, de a csereként beálló Ruzicskát váratlanul érte Turján „forintos" labdája. A Szegedről érkezett kö­zéppályás kisvártatva javíthatott volna, de fejese nem a hálóban kötött ki, hanem a kapufán csat­tant. Nem játszott jól a Makó, mégis rengetegszer kerültek helyzetbe játékosai. Többször is tűzijáték alakult ki a vendégek kapujánál, de minden esetben naggyá tették a mackó mozgású Gyurkót. így történt ez a meccs végén is, amikor a fiatal Schrei­ber két perc alatt kétszer is fogad­hatta volna társai gratulációját. Mint minden győzelemnek, így ennek is kell örülni, de nem árt ha tudják a makói játékosok: ez volt az a meccs, amelyen gól­különbséget kellett volna javíta­niuk. Nem valószínű, hogy van még a mezőnyben ennyire gyen­ge csapat, mint az ESMTK. Takács Zoltán: - A mérkőzés egyetlen pozitívuma, hogy meg­szereztük a három pontot. Tbvábbi eredmények: Jászapá­ti-Szolnok 2-1, Kazincbarcika­Kecskemét 1-2, Vecsés-Soroksár 1-3, Baktalórántháza-Nyíregyhá­za l-l, Vác-Bőcs 2-0, Budafok­Karcag 4-1. JEGYZŐKÖNYV j| Makó FC-ESMTK 2-1 (2-1) NB ll-es labdarúgó-mérkőzés. Makó, 600 néző. Vezette: Ivá­nyi (Szabó S„ Albert). Makó: Czirbus 0 - Kazán 5, Mórocz 5, Magyar 5, Kis K. 5 ­Podonyi 5, Turján 5, Varga R. 5, Bány 6 - Schreiber 5, Kulacsik 6. Edző: Takács Zoltán. ESMTK: Gyurkó - Szöllősi, Turi, Varga A. - Czakó, Molnár, Péter, Bessenyei/Takács - Marosföl­di, Farkas. Edző: Pál József. Gólszerzők: Bány a 33., Kula­csik a 36., Péter a 40. percben. Csere: Varga R. helyett Tóth Cs. (5) a szünetben, Molnár h. Ruzicska a szünetben, Turján h. Hadár (5) az 57., Bessenyei h. Szakács az 58., Marosfalvi h. Szabó a 67., Bány h. Kurucsai a 77. percben. Sárgalap: Magyar a 25., Turi az 53., Ruzicska az 55., Mórocz a 83., Szakács a 90. percben. ft BAJNOKSÁG ÁLLÁSA 1. Budafok 2 2 ­­7-1 6 2. Vác 2 1 1 ­6-4 4 3. Baktalórántháza 2 1 1 ­4-2 4 Soroksár 2 1 1 ­4-2 4 5. Makó 2 1 1 ­3-2 4 Nyíregyháza 2 1 1 ­3­2 4 7. Orosháza 1 1 -­3-1 3 8. Jászapáti 2 1 ­1 3­3 3 Kecskemét 2 1 ­1 3-3 3 10. Bős 2 1 ­1 2-3 3 11. Szolnok 2 -1 1 5-t 1 12. Kazincbarcika 1 ­­1 1-2 0 13. Vesés 2 ­­2 2-6 0 14. ESMTK 2 ­­2 1­5 0 15. Karcag 2 --2 2-7 0 A következő, harmadik fordu­ló párosítása. Augusztus 20. (szombat) 17.30: Karcag-Makó, Orosháza-Kecskemét, Kazinc­barcika-Vác, Bőcs-Jászapáti, Szolnok-Nyíregyháza Spartacus, Baktalórántháza-Budafok. Au­gusztus 21. (vasárnap) 17.30: ESMTK-Vecsés. Szabadnapos: Soroksár. SZÉLPÁL LÁSZLÓ Nem sikerült megvédenie cí­mét a magyar férfi vízilab­da-válogatottnak. A Belgrád­ban rendezett Világliga-dön­tő fináléjában Kiss Csabáék kikaptak a házigazda Szer­bia-Montenegrótól. MUNKATÁRSUNKTÓL A belgrádi Világliga-döntő alap­szakaszában a magyar válogatott a németek és a görögök legyőzése után hasonlóra törekedett a házi­gazdák világbajnokságot nyert együttese ellen is. Fűtötte a mie­inket a visszavágás vágya a montreali vb-döntőben elszenve­dett vereség miatt is. SZERBIA-MONTENEGRÓ-MAGYARORSZÁG 8-7 (3-3, 3-1,1-2, l-l) A magyar gólszerzők: Vári, Biros, Ma­daras, Steinmetz Á., Kiss Cs., Bárány, Varga D. A mieink kezdtek jobban, két perc alatt 2-0-ra elhúztak, ám a szerbek villámgyorsan fordítot­tak, s a negyedet végül Madaras re­mek átlövésével hozta döntetlenre a Kemény-gárda. A második sza­kaszban a hazai pálya összes elő­nyét élvező világbajnok két góllal megugrott, a harmadik játékrész­ben azonban a hatalmas szívvel küzdő magyar válogatott ismét döntetlen közeli állapotba „lopta magát". Az utolsó negyedben 8-7 után még volt egy esély az egyenlí­tésre, de az emberelőny kimaradt, Ezzel együtt egyik csapat sem le­hetett elégedetlen, hiszen a mér­kőzés előtt kihirdetett új kritériu­mok szerint azonos pontszám ese­tén az első helyezettel szembeni eredmény rangsorolt, s minthogy a magyarokéval azonos pontszám­mal végzett horvát gárda két góllal kapott ki a szerbektől, a tegnap ké­ső esti fináléban két héten belül immár harmadszor mérhette ösz­sze tudását a világ két legjobb válo­gatottja. Ezúttal is a szerbek nyer­tek, méghozzá nagyon. SZERBIA-MONTENEGRÓ-MAGYARORSZÁG 16-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom