Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-12 / 188. szám

PÉNTEK, 2005. AUGUSZTUS 12. • KULTÚRA» 7 Dolhai Attila dögösebb, rockosabb saját számokból önálló lemezt szeretne Apás szülésről jött a Dóm térre Lili bárónő örökzöldjei a Ságváriban A kortárs magyar képzőművé­szet legprogresszívebb alkotói közül többen is szerepelnek a XI. Szegedi Művésztelep kiál­lításán, amit Szuromi Pál mű­vészettörténész nyitott meg a Bartók Béla Művelődési Köz­pont B Galériájában. MUNKATÁRSUNKTÓL A hazai képzőművészet jeles al­kotói vesznek részt minden nyá­ron a Szegedi Művésztelepen, amely 1995-ben azzal a céllal in­dult, hogy a hosszú évek után megszűnt európai rangú makói grafikai művésztelep hagyomá­nyait, szellemiségét folytassa. A Makón alkotó művészek annak idején a grafikában hajtottak végre frontáttörést, s követőik eleinte Szegeden is ezen az úton indultak el. Am nem sikerült olyan korszerű, használható gé­peket szerezni, amelyek felvehet­ték volna a versenyt a makóival, ezért két-három év után elhatá­rozták, hogy inkább univerzális, kísérleti művésztelepet csinál­nak Szegeden. Nem szabtak me­rev műfaji korlátokat, hanem a kortárs képzőművészet legaktuá­lisabb kérdéseinek vizsgálata és a kísérletezés volt a fő céljuk. A művésztelep vezetőjének, Kótai Tamásnak a segítségével a fiatal és a középkorú kortárs magyar képzőművészet szí­ne-java, a legprogresszívebb, legtehetségesebb alkotók járnak nyaranta Szegedre. A B Galériá­ban látható tárlaton Bereznai Péter, William Dick, Elekes Kár­oly, Előd Ágnes, Erdélyi Gábor, Huszár Imre, Kovács Keve [á­nos, Kótai Tamás, Szabó Adám, Szász György és Szurcsik József munkái szerepelnek. A kiállítás augusztus 19-éig tart nyitva, hétfőtől péntekig 10-18 óráig látogatható. A Rómeót alakító Dolhai Attila egész nyáron azért izgult, ne­hogy lemaradjon a Dóm téri próbák miatt második kislánya születéséről. Szerencséje volt, két héttel ezelőtt még ott le­hetett a kis Emma világrajö­vetelekor. A szimpatikus fiatal musicalszínész játszott már Szegeden: évekkel ezelőtt Tbny volt a West Side Story nagy­színházi előadásain. Dolhai Attila először a zsámbéki tanítóképző főiskolán szerzett diplomát, majd bekerült Gór Nagy Mária egyik produkciójába. Onnan ajánlották a nyíregyházi Jézus Krisztus Szupersztárba. Azután Kerényi Miklós Gábor is felfigyelt a tehetségére, és a mis­kolci Elisabeth-rendezésében Ru­dolf szerepét osztotta rá. A Jet-csapat tagjaként fellépett a Dóm téri West Side Storyban is, majd a kőszínházi verzióban már Tonyként láthatta a közönség. - A Dóm téri bemutatkozásom mindig valami fontos esemény­nyel egyszerre történik. Akkor nősültem, amikor a West Side Story-t próbáltuk itt, most pedig augusztus elejére vártuk a máso­dik kislányunk születését. Egész nyáron reménykedtem, hogy je­len tudok még lenni. Szerencsém volt, mert Emma július 29-én rendben megszületett. Jólesett volna még egy kicsit otthon ma­radni velük, de már annak is örültem, hogy ott lehettem a nagy eseményen. Két napig még odahaza sürögtem-forogtam mellettük, de azután el kellett jönnöm a szegedi próbákra. Be­vallom, nagyon vágyom már ha­za - meséli Dolhai Attila. - Még akkor is, ha számomra a szegedi szabadtérinek semmivel össze nem hasonlítható varázsa van, és fantasztikus érzés a szabad ég alatt négyezer ember előtt éne­kelni. A város hangulata is cso­dálatos. Amikor legelőször kiáll­tam most a színpadra, még üres volt a nézőtér, de már így is any­Capuletné fagyizik a Virágban, lóg a strandon, és nem hord napszemüveget Szeged Sissije kilenc év után visszatért Huszka Jenő legnépszerűbb da­lai csendülnek fel ma és holnap este fél 9-től a Kovács Zsuzsa rendezésében látható Lili bá­rónőben a Ságvári gimnázium udvarán. MUNKATÁRSUNKTÓL Janza Kata 1996-ban a Dóm téri szín­padon debütált az Elisabeth című mu­sical címszerepében. Kilenc évvel ké­sőbb most ismét itt játszik, ezúttal a Rómeó és Júlia Capuletnéjeként. A fiatal színésznő Szegeden is együtt le­het párjával, tegnap pedig kislánya is ideutazott hozzá. - Misztikus visszajönnöm Szegedre - fo­galmazta meg érzéseit a várossal kapcso­latban fanza Kata. - Itt kezdtem a pályá­mat, és mindjárt az Elisabeth gyönyörű főszerepével, négyezer ember előtt. Ezért a városba érkezni nekem mindig olyan egy kicsit, mintha haza jönnék. Arról nem is beszélve, hogy egy teljesen más világba ke­rülök, amikor a Dóm tér színpadára lé­pek. A fiatal színésznőnek saját bevallása szerint kicsit furcsa volt eleinte, hogy anyaszerepet játszik, de aztán meg­nyugtatták: Shakespeare eredeti törté­netében Capuletné 28 éves. - Ráadásul ez egy erős, sokszínű karakter, úgyhogy nagyon szeretem megformálni, és igazi kihívásként tekintek rá, mert eddig még nem volt dolgom ilyen szereppel ­tette hozzá. - Egyrészt érző édesanya, aki félti a lányát, de képes gyűlölködni is, ami a fantasztikus Csengeri Ottiliá­val énekelt Gyűlölet című duettből is kiderül. Ebben a feldolgozásban pedig, amit most Szegeden játszunk, Capulet­nének megmutatkozik még egy jellem­zője: olyan nő, aki picit belefásult a sor­sába, a férjével már nincs olyan jó kap­csolatban. De megoldja: flörtöl a szol­gákkal. Janza Kata magánemberként szöges ellentéte az általa játszott figurának. - Engem a lányom megesz reggelire ­mondta nevetve. - Egyáltalán nem va­gyok szigorú vagy következetes, de úgy gondolom, a mi pályánkon nincs is na­gyon lehetőség erre. A rengeteg próba és előadás miatt ritkán látom, és ha végre együtt vagyunk, nincs szívem nem megvenni a százhuszonhatodik fruttit. Ez rossz dolog, tudom. Ez az egy, ami miatt ezt a pályát nem szeretem. De ha Janza Kata ismét Szegeden szerepel Fotó: Schmidt Andrea már így alakult, ez van: nálunk az a módi, hogy fanka csettint, anya pedig ugrik. Janza Kata mostanában már óvja ma­gánéletét a sajtótól, ezért barátjáról csak annyit árult el: ő is az operettszínház­ban dolgozik, táncosként. - Ezt a fiút nagyon-nagyon imádom. Általa olyan ajándékot kaptam a? élet­től, amitől másfél éve a föld fölött járok. Ilyet még életemben nem éreztem. Ezért nagyon szeretném, ha tudná: fontos, amit ő kér vagy mond. Ha nem szeretne fényképeken szerepelni, vagy az újság­ban olvasni a nevét, akkor ezt tisztelet­ben kell tartanom. A színésznő párjával együtt érkezett Szegedre, tegnap pedig lánya is utána jött. Napközben együtt fagyiznak a Vi­rágban, kóborolnak a Tisza-parton, ha­lászlét esznek, és terveznek egy ópusz­taszeri látogatást is. - Imádok a strandon is lógni, isteni a gofrijuk - mesélte a színésznő, akit egyál­talán nem zavar, sőt büszke rá, hogy a vá­rosban lépten-nyomon felismerik. - Én nem vagyok az az elfordulós, három nap­szemüveg mögé bújós. Szeretek beszélget­ni az emberekkel. Persze van, amikor még szavakra sincs szükség. - Néhány napja ücsörög­tem egy parkban, amikor egy bácsika le­ült mellém - mesélte. - Furcsálltam, a szokásos budapesti hozzáállással: miért ült pont mellém, amikor van még két teljesen üres pad? De aztán arra gondol­tam: miért ne? Rám mosolygott, kézit csókolom, én is köszöntem, jó napot kí­vánok, és aztán olyan tartalmasan hall­gattunk egymás mellett egy fél órán ke­resztül, hogy azt hiszem: többet megbe­széltünk egymásról, meg a világról, mint bárki ebben a városban azon a dél­utánon. TÍMÁR KRISZTA Dolhai Attila a Rómeó és Júlia szegedi próbáján nyira élveztem az éneklést, mert új távlatok nyíltak. Egészen más például az erkélyjelenetet a csil­lagos ég alatt eljátszani. Itt a né­zőkön túl is van még yilág. A színpad nagysága, levegőssége miatt más energiabeosztást kí­ván a produkció, mint az ope­rettszínházban. A nagy tér segít is, mert lendületet ad a játéknak, ugyanakkor sokkal nehezebb is a dolgunk, mert intenzívebb moz­gást kíván. A rossz idő miatt ke­vesebbet próbálhattunk, mint terveztük, de azért a bemutatóra már tréningben leszünk. Mielőtt színész lett, Dolhai At­tila három évig klasszikus gitáron tanult játszani, majd autodidak­taként kezdett énekelni. Két zene­karral is dolgozott, eleinte blues-t is énekelt. - A színművészetin Bagó Gi­zella lett az énekmesterem, aki­től rengeteget tanultam. Szeret­nék még az idén egy lemezt készí­teni, amelyen már nem musica­leket adnék elő, hanem a saját dalaimat. Az igazat megvallva, a Rómeó és Júlia erősen romanti­kus, érzelmes stílusa és kifejezet­ten populáris zenéje kicsit távol áll tőlem, ennél én vadorzóbb va­gyok. A dallamos popzenénél job­ban szeretem a picit dögösebb, rockosabb muzsikát, ezért meg­próbáltam Rómeó dalait is kissé átformálni - árulja el a fiatal szí­nész, aki az utóbbi években a Bu­dapesti Operettszínház egyik leg­többet foglalkoztatott musical­sztárjává vált, és sorra játssza a főszerepeket. - Hatalmas munka van ebben a produkcióban. A siker a szer­zők, a rendező, a karmesterek, a szereplőgárda, a színházi szer­vezés és a marketing összehan­golt munkájának eredménye. Az utóbbi években létrejött egy ütőképes, fiatal musicalcsapat az operettszínházban. Kerényi Miklós Gábor a Rómeó és Júlia színpadra állításakor olyan Fotó: Schmidt Andrea örök mondanivalót talált, ami Shakespeare eredetijéhez is na­gyon közel áll. Mindnyájunktól azt kérte, hogy a legszélsősége­sebb helyzeteket, érzelmeket is próbáljuk átélni és megjeleníte­ni - mondja Dolhai Attila, aki idén szerzett diplomát a szín­művészetin. - Kerényi tanár úr tanácsára és biztatására végez­tem el az egyetemet, aminek nagyon örülök, mert hihetetle­nül sokat tanultam. Olyan egyéniségekkel találkozhattam, akik nem mindennapi módon gondolkodnak a munkáról és a művészetről. HOLLÓSI ZSOLT „Tündérkirálynő légy a pá­rom...", „Egy férfi képe van a szívem közepében", „Egy kis ci­garetta valódi finom" - hosszan lehetne sorolni az 130 évvel ez­előtt Szegeden született Husz­ka Jenő örökzöld slágereit, amelyek mind elhangzanak a Lili bárónőben. A tönkrement Illésházy gróf (Leblanc Győző) birtokát megveszi a gazdag Ma­lomszegi báró (Mucsi Sándor). A megérkező új tulajdonosok a csomagoló grófot komornyik­nak nézik, aki ebbéli tisztségé­ben a kastélyban marad, legin­kább azért, mert megtetszik ne­ki az új tulajdonos lánya, Lili (Szóka júlia). Ezzel indul Husz­ka Jenő talán legnépszerűbb operettje, amit a Nyári esték sorozatában ma és holnap a szegedi Ságvári gimnázium ud­varán láthat a közönség, a Bla­ha Lujza Színház vendégjátéká­ban. A Budapesti Operettszín­ház művészeinek közreműkö­désével a Szegedről indult Ko­vács Zsuzsa rendezte a produk­ciót, aki Clariss szerepében maga is színpadra lép. A prima­donna és a bonviván, Lili és Il­lésházy - akik egyébként élő, valós személyek voltak - anda­lító dallamait a szubrett és tán­coskomikus akrobatikus, ferge­teges számai, például a „Gyere, csókolj meg szaporán tubicám" fűszerezik. Kísérletező kortársak kiállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom