Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-10 / 186. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. AUGUSZTUS 11. "AKTUÁLIS" 5 Továbbra is kómában van a kiszombori fiú A rendőrség már a felelőst is keresi Ibvábbra is kómában van, ám immár nem a kiskunhalasi, ha­nem a szegedi gyermekkórház intenzív osztályán ápolják a ki­szombori B. Lászlót. A tizenöt éves fiú fürdőzés közben lett rosszul a kunfehértói strandon. Miután kimentették a vízből, sikerült újraéleszteni, de azóta sem tért magához. A rendőrség immár a tragikus eset felelőseit keresi. MUNKATÁRSUNKTÓL - Laci becsületes, szókimondó srác, rengeteg haverja van. Mindnyájan visszavárjuk, re­méljük, mihamarabb felépül ­mondta lapunknak a fiú talán legjobb barátja, Furulyás Lász­16. Ő óvodás kora óta barátja: együtt jártak koncertekre, kö­zös a baráti társaságuk, szeretik az extrém sportot és a metálze­nét. Ott volt azon az ominózus kiránduláson is, amikor Laci a vízbe esett - igaz, ő éppen nem volt kint a tónál. Ott volt vi­szont egy másik barátja, Moldo­ván Ádám, aki részt vett az el­merült test keresésében. Úgy gondolja, tíz-tizenöt perc telhe­tett el, mire Laci előkerült a tó­ból. Mind a két fiú azt mondta: úgy gondolják, szerencsétlen baleset történt, és talán az úszómester is segíthetett volna, mert úgy emlékeznek, nem volt a helyén, amikor Laci egy seké­lyebb, gödrös részben váratla­nul elmerült. Mint korábban megírtuk, La­cit, miután kihúzták.a vízből, új­ra kellett éleszteni. Az életmentő beavatkozás sikeres volt,, a srác azonban kómába esett és azóta sem tért magához, még mindig intenzív osztályon van. Az előze­tes szakértői vélemények szerint a fiú egy olyan veleszületett szív­betegség miatt lett rosszul, ami­ről korábban senki sem tudott. Eleinte a kiskunhalasi kórház­ban ápolták, de nemrégiben át­szállították Szegedre. Informá­cióink szerint változatlan az álla­pota, szülei azonban nem kíván­tak nyilatkozni arról, hogy van fiuk, akit rendszeresen látogat­nak. Időközben új fordulatot vett az eset miatt indított nyomo­zás: az államigazgatási eljárás során eredetileg azt vizsgálták, miért történhetett az eset, s időközben a gyanú szintjén fel­vetődött, hogy a történtekért valakit felelősség terhel. De azt, hogy kit, ez az eljárás már nem állapíthatja meg, ezért nyomozás indult, isme­retlen tettes ellen, bár a gyanú­sított várhatóan a gyerekekre felügyelő tanárok egyike lesz ­mondta el lapunknak Ferenczi László alezredes, a Bács-Kis­kun Megyei Rendőr-főkapi­tányság szóvivője. A három kísérő tanár közül csak az egyiket, Gajdán László­dét tudtuk elérni, ő azonban nem kívánta kommentálni ér­tesülésünket. Az iskola jelen­leg szabadságát töltő igazgatója tőlünk értesült az új fejle­ményről, de mivel hivatalos ér­tesítést még nem kapott róla, ő sem akart nyilatkozni. Jogsi helyett torokátvágást ígért A kiszombori határátkelőhe­lyen egy szegedi férfi azzal fenyegette meg az egyik ha­tárőrt, hogy szamurájkardjá­val elvágja a torkát. A rendőr­ség eljárást indított a férfi el­len. A kiszombori magyar-román határátkelőhelyen egy szegedi férfi azzal fenyegette meg az egyik határőrt, hogy szamuráj­kardjával átvágja a torkát, ha továbbra is kéri a jogosítvá­nyát. A férfi autóját átkutatták, a jármű csomagtartójából elő­került egy szamurájkard és egy baseballütő, amit a határőrök lefoglaltak. A fenyegetőző férfit a Szegedi Rendőrkapitányságon engedély nélküli vezetés és közbiztonság­ra veszélyes eszköz tartása miatt a határőrök feljelentették, a nála lefoglalt eszközöket a rendőrök­nek átadták. A szegedi férfi ellen eljárás in­dult. Még titok, hogy ki az új többségi tulajdonos a hajójavítóban Nem kapott léket a cég Tápé időtlen idők óta a hajóépítés és -javítás központja a Tiszán Fotó: Gyenes Kálmán Megy a munka a tápéi hajójavítóban. Ak­kora gabonaszállító vízi járművet raktak vízre a napokban, fölújítva, mint egy anya­hajó. S épp egy olyan pontont készítenek, amelyből sokmilliós bevétel várható. Rá­adásul az eddigi többségi tulajdonost föl­váltó új továbbra is igényt tart az itteni munkára. Nem kapott léket, nem is úszott el a hajójavító. - Nézze, elég frekventált helyen vagyunk mi itt, és a jachtkikötőnk is. Épp ezért nagyon örülünk, hogy olyan cég lett az új többségi résztulajdonosunk, melynek nem az ingat­lan miatt kellünk, hanem a munkánk miatt - mondja Popovits József, a Mahart-Tisza­yacht Kft. ügyvezető igazgatója. Az új több­ségi tulajdonos neve még nem publikus, de: szakma közeli és szegedi - halljuk. Egyébként is jó napokat él a tápéi hajójaví­tó, monumentális méretű úszójárművet bo­csátott vízre ^z üzem, épp a napokban. Az ezeregyszáz tonna befogadóképességű bár­kát egy szegedi vízi szállítócég megbízásából újították föl. Azt nem írhatjuk, hogy bálná­nyi, mert. a világon eddig lemért legnagyobb bálna harminckét méteres volt - ez a jármű pedig történetesen nyolcvankét méteres. Hangyaméretűek a bárkában mozgó, az utol­só utáni szemrevételezést végző emberek. A fölújítás maga - persze - szárazon történt, a sólyatéren, ahová a javítandó járműveket a fölújítás idejére a vízből kiemelik. A tápéi az egész Tisza-mente legnagyobb sólyatere. Egy hajó - a munkaidőben a csongrádi kompot mozgatja - tengelyjavításon tartózkodik a cégnél, jelenleg szárazon. Ha önmagában nézzük, elég termetes, jó buszméretű - a bár­kához képest azonban összetöpörödik. Az egér és az elefánt esete. Nemcsak javít, hanem készít is vízi eszkö­zöket az üzem. Most éppen egy huszonöt méteres gabonaberakó pontont épít. Na, erre már mondható, hogy bálnaméretű. Hogy olyan kicsi - mint egy bálna. Bajára kerül egyébként, sokmilliós bevételhez jut érte a cég. - Egyszerre több, hasonló nagyságrendű munkával is elbírnánk - mondja Popovits ló­zsef -, egyébként mindent vállalunk, a legna­gyobb bárkáktól, uszályoktól kezdve a fa hor­gászcsónakokig - teszi hozzá. Az utóbbi időkben, már nemcsak vízi járművek, ha­KIKÖTÖK A TISZARA A csongrádi jachtkikötő pontonrendszerét nemrég fejezte be, szállította rendeltetési helyére a tápéi üzem; Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter már ott szállhatott vízre nemrég, Csongrádon járva. A csongrádi kikötő része egy átfogó, tiszai kikötőhálózatnak, legtöbbjének ponton­jait a Tiszayacht építi-gyártja. VIZI öínasztiak JH Aki a tápéi hajójavítóban dolgozik, annak - az esetek nagy részében - apja is ebben a szakmá­ban dolgozott. Ha nem é, akkor a nagyapja. Vagy valaki a rokonságból. Molnár János művezető édesapja is itt dolgozott az üzemben, Terhes Ist­ván lakatosé szintén; a sort lehetne folytatni to­vább -Tápé elválaszthatatlan a hajégyártástél. nem más acélszerkezetek javítását, gyártását is elvállalta a cég. -Az igazi azonban az, ha egy vizieszköz-javí­tó, -gyártó cég elsősorban vízi eszközöket gyárt, javít. Erre szakosodott a szakembergárdánk ­így az ügyvezető igazgató. És ennek van hagyo­mánya a tápéi Tisza-parton, nemzedékek él­nek itt ebből, évszázadok óta. Valamikor faha­jókat, fakompokat, fadereglyéket állítottak elő Tápén, aztán jött az acélkorszak; a rendszer­változás előtt háromszázötven-háromszázhat­van ember dolgozott a hajójavítóban egyszerre. A jövő pedig? A stagnáló vízi élet eredmé­nyezte, évek óta tartó bizonytalanságnak a többségitulajdonos-váltással - úgy tűnik ­vége: az új cégnek, az ügyvezető igazgató elő­zetes értesülései szerint, nem kevés vízi esz­közre is szüksége lesz. - Alig várjuk, ne ne­gyed-, hanem teljes gőzzel működhessünk ­mondja Popovits József. Óriási dolog volt, hogy a munkaínséges időkben is sikerült megőriznie negyven-ötven ember helyét. És most már csak jobb idők jöhetnek. ECS. Jobban szereti a madarakat, mint az embereket Szilágyi Imre tíz éve a gólyák pártfogója Tíz éve rendszeresen figyeli há­rom szomszédos faluban a gó­lyákat a csanádpalotai Szilágyi Imre. A védett madarakért gyer­mekkora óta rajong, évente szá­mon tartja a szaporulatot, s a létszámadatokat elküldi a ma­dárvédő egyesületnek, amelynek viszont már nem tagja: nyugdí­jából nem tellett a tagdíjra. Szilágyi Imre rokkantnyugdí­jas: egy apró, faluszéli házban lakik édesanyjával Csanádpa­lotán. A negyvenhat éves férfit itt, de a szomszédos Kövegyen és Pitvaroson is úgy ismerik, mint a gólyák pártfogóját. Tíz éve figyeli a kecses madarakat: nyilvántartja minden egyes fészküket, feljegyzi a szaporu­latot, az esetleges létszámvál­tozást, az adatokat pedig évről évre összesíti a madárvédő egyesületnek, melynek sokáig tagja is volt - anyagi okok mi­att lépett ki belőle a közelmúlt­ban, nem volt pénze a tagdíjra. Kerékpárra pattanva szinte mindennap ellenőrzi a gólyá­kat. Úgy látja egyébként, sok­kal több is élhetne a pompás fehér madarakból a faluban. Számuk szerinte akkor fogyat­kozott meg, amikor a fészkek zöme eltűnt a kéményekről ­ma már mind villanypóznán van. - Ha egy gólya elpusztul, job­ban megsiratom, mint ha egy rokonomat veszíteném el ­mondja, s közben könnybe lá­bad a szeme; igaz, édesanyja mintha nem örülne ennek a ki­HAMAROSAN INDULNAK Szilágyi Imre Csanádpalotán tizenegy gólyapár fészkét tartja nyilván. A szaporulat évről évre változó, most éppen huszonnégy fiatalt nevelnek a felnőtt madarak - tavaly harminchat darabos volt a szaporulat. Hogy en­nek ellenére miért nem emelkedik a lényegében stagnáló létszámú gólya­populáció a faluban, arra a férfi abban véli megtalálni a magyarázatot, hogy az Afrikába, illetve onnan haza vezető úton sok pusztul el közülük. A gólyák március huszadika táján szoktak Palotára megérkezni, és augusz­tus huszadika körül indulnak vissza. A gólyákról könyvet is írt Szilágyi Imre - a kötetet egyelőre kéz­iratban őrzi Fotó: Schmidt Andrea jelentésnek. Hogy miért szereti jobban a madarakat, mint az embereket, azt igazából nem tudja megmondani. Gyerekkora óta rajong értük; azt mondja, egyszerűen szépek. Azt szeret­né, ha a gólyákat még az utá­nunk következő nemzedékek is látnák - ám aggódik, mert hiá­ba igyekszik mindenkit meg­győzni erről, a legtöbben csak legyintenek a faluban. Javasolta például hivatalos fórumokon, hogy a villanykarókon lévő gó­lyafészkeket emeljék meg, mert sok madár pusztul el amiatt, hogy beleakad a vezetékbe - de semmi sem történt. Előfordult, hogy hoztak neki egy emiatt se­besült fiatal gólyát, ám segíteni sajnos már nem lehetett rajta. A palotai gólyák patronálója könyvet is írt kedves madarai­ról. Ebben egyrészt személyes élményeit adta volna közre, másrészt megfigyeléseinek eredményeiről szeretett volna számot adni. A kötet azonban mindmáig nem jelent meg, a kézirat viszont CD-n megvan nála. Különböző lapoknak is sok olvasói levelet írt a termé­szetvédelem fontosságáról. A lelkes madárbarát azt reméli: ha a könyv esetleg nem is jele­nik meg, az emberek előbb-utóbb anélkül is megér­tik, milyen értéket jelentenek a gólyák és a többi madár. SZABÓ IMRE HÍREK SZEMKÖZT PUKÁNSZKY BÉLÁVAL Szerda esténként fél 8-tól látható a Városi Televízió és a Délmagyarország közös műsora, a Szemközt. Ma Pukánszky Béla, a Szegedi Tudományegyetem oktatási rektorhelyettese válaszol lapunk főmunkatársa, Oláh Zoltán és a televízió szerkesztő-riportere, Márok Tamás kérdéseire, amelyek természetesen érintik a nagy vihart kavart új felvételi rendszert és a diákok pótfelvételi lehetőségét is. SINKÓ JÁNOS TÁRLATA A balassagyarmati Szerb Templom Galériában Tandi Lajos művészeti író nyitotta meg Sinkó János szegedi festőművész kiállítását. A tárlat szeptember 29-éig tart nyitva, hétfő kivételével naponta 14-től 18 óráig látogatható. A KÖNYVTÁRBAN NEMJELZÖZNEK Valóban használja a Somogyi-könyvtár illemhelyeit számos turistacsoport, de a könyvtár dolgozói sohasem illették semmilyen jelzővel e határozott céllal érkező látogatókat - cáfolta augusztus 4-i cikkünk állítását Igaz Antal, a könyvtár rendésze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom