Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-06 / 183. szám

Szombat, 2005. augusztus 6. SZIESZTA 11 SÍPOS MIHÁLLYAL A DÉLÉPRŐL, A HÁZGYÁRI LAKÁSOKRÓL, A CSŐDBE MENT VÁLLALKOZÁSOKRÓL Nyugdíjba készül a panelkirály Nézetei vitathatók? Senki nem tagadja. Véleménye el­gondolkodtató? Azt hiszem, ezzel sem lehet vitába szállni. Ugyanis Sipos Mihály olyan korban volt Csongrád megye életének egyik meghatározó személyisége, amelynek tény­szerű, indulatoktól mentes értékelése még ma is várat magára. Egy biztos: a Délép volt vezérigazgatója, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának egykori tagja ma sem köntörfalaz. Úgy véli, igenis dicséretre méltó munkát végzett cége három évtizeden át, s óriási hiba volt pa­rancsszóra szétveretni a jól üzemelő nagyvállalatokat. Igencsak ellentmondásos véleményeket köthettem csokorba Sipos Mihályról most nyáron. Volt, aki azt hallván, a Délép egykori ve­zérét szeretném szóra bírni, úgy fogalmazott, kiváló szakember volt, remekül irányította a rábízott válla­latot. Más úgy emlékezett rá, mint olyan emberre, aki­nek a kezében túl nagy ha­talom összpontosult. De olyat is hallottam - utalva a Délép által felépített több tízezer betonházra -, hogy ő volt a panelkirály. Ám nincs ebben semmi különös, sze­mélye már a hetve­nes-nyolcvanas években is igencsak megosztotta a köz­véleményt. Amit viszont senki nem vitatott el tőle: az ő irányítása alatt lett a Dé­lép az ország egyik legna­gyobb építőipari vállalata. Volt olyan időszak, amikor 7500 munkást foglalkozta­tott ez az óriáscég, saját házgyárral, sportkomple­xummal büszkélkedhettek, a legjobbak között vitézked­tek sportolóik, néptánccso­portjuk a világot járta, s elég körbenézni Csongrád me­gye lakótelepein ahhoz, hogy elismerjük, nagyon is maradandó nyomot hagytak világunkon. Iskolák és olcsó panellakások De vajon mennyire elége­dett teljesítményével ennyi év távlatából visszatekintve ma­ga Sipos Mihály? - tettem fel a kérdést a ma is aktív, saját vállalkozását nem lanyhuló lendülettel vezető 77 éves épí­tészmérnöknek újszegedi ott­honában. - Úgy érzem, büszkén te­kinthetek vissza a magam mögött hagyott évekre, mert olyan vállalatot irányíthat­tam, ami a szocialista viszo­nyok között is nyereséget tudott produkálni, folyama­tosan nőtt, terjeszkedett. Volt olyan év, amikor egy esztendő alatt 2500 lakást építettünk fel, ebből ezret Szegeden. A mi dolgozóink derekas munkájának kö­szönhető, hogy számos is­kola, középület, sport- és gazdasági létesítmény is ki­nőtt a földből - összegezte tömören a délépes eredmé­nyeket Sipos Mihály. Amikor pedig közbevetettem, hogy a ma élők már korántsem ítélik meg olyan egyértelmű sikerként a Délép által fel­húzott panelvilágot, így vá­laszolt: - Nézze, a hatvanas, het­venes és nyolcvanas évek­ben azt várták el tőlünk, hogy minél több családnak juttassunk új otthonokat, elfogadható áron. Erre a pa­nelos technológia kínálko­zott a legalkalmasabbnak, s tervezőink mindent megtet­tek annak érdekében, hogy ebből az építési módból a lehető legjobbat hozzák ki. Elsők között színeztük a há­zakat, a Délép házgyárában idővel már nagy erkélyes otthonok készültek. Egyéb­ként is úgy vélem, nem le­het a mai kor igényei sze­rint megítélni a hetvenes években készült házakat. Gondoljon csak bele, akkor a családok nagy része szo­ba-konyhás, komfort nélkü­li lakásokból költözött hi­deg, meleg vizes, tapétás, szőnyegpadlós, távfűtéses összkomfortba, s ez igenis hatalmas előrelépésnek szá­mított. Megjegyzem, a sokat bírált panel az akkori építé­si normáknak mindenben megfelelt, s állítom, hogy ezek a házak még kétszáz év múlva is állni fognak, csu­pán gépészeti berendezé­Sipos Mihály szerint a panelházak még kétszáz év múlva is állni fognak seiket kell felújítani, s a szi­getelésüket kell megoldani. Ott volt a fontos döntéseknél Sipos Mihály kitért arra, hogy a cég belső élete is fo­lyamatosan formálódott. - Én voltam az első nagyvál­lalati vezető, aki egyes részfel­adatok teljesítése esetén pré­miumban részesítette a dolgo­zóit. Volt, amikor táskában vit­tem ki a pénzt a munkásoknak, hogy ne kelljen még a irodahá­zig se bemenniük a forintokért. Komócsin Mihály jól le is szi­dott érte, mondván, mit szó­rom én egy állami vállalat pén­zét. Én meg azt válaszoltam: nézze, Komócsin elvtárs, én csak azt fizetem ki a munkás­nak, amiért megdolgozott. Egyébként is: a vállalat irányí­tását csak bízza rám, amíg nye­reséget produkálunk. Sokan azt állítják, Komócsin akkora úr volt abban a világban, hogy nem lehetett vele vitatkozni. Erre azt mondom, én bizony sokszor összeakaszkodtam ve­le, de mégsem váltatott le. Ta­lán, mert úgy látta, nem találna helyettem jobbat - emlékezett Sipos Mihály, aki azt sem ta­gadta: a megyei pártbizottság tagjaként jómaga is ott ült a legfontosabb döntések meg­hozói között. - Mondhatnak bármit ellen­ségeim, mert annyi év alatt minden bizonnyal ilyenekre is KOVÁCSMESTER EPITESZ FIA Sipos Mihály 1928-ban született Szarvason. Apja kovácsmester volt, akárcsak nagyapja. A Délép későbbi vezére szülővárosában érettségizett, úgy, hogy közben kitanulta hadifogságban lévő apja szakmáját Is, s vezette a kovácsműhelyt. Az ötvenes évek elején Sipos Mihály a fővárosba került, dolgozott a mélyépítési tervező vállalatnál, s munkája mellett elvégezte a műszaki egyetemet, építészmérnöki diplomát szerzett. Nem sokkal később Szegedre költözött, a Szegedi Tervező Vállalatnál kapott munkát, majd egyik alapítója lett a Csomitervnek. Komócsin Mihály pártvezető fel­kérésére vállalta el, hogy az akkor veszteséges ÉM Csongrád Megyei Állami Építőipari Vállalat élére áll. A céget az ő ötlete alapján keresztelték át Dél-magyarországi Építőipari Vállalattá (Délép) 1970-ben. Miután a cég magába olvasztotta a mély­építéssel foglalkozó Alépet, 1975-ben már a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat vezérigazgatója lett Sipos Mihály, egészen nyugdíjazásáig, 1987-ig. Ezt követően Budapesten dolgozott tanácsadóként, majd Szegedre visszatérve saját vál­lalkozást alapított, káeftéje ma is építkezésekkel foglalkozik. szert tettem, de én nem éltem vissza ezzel a hatalommal, nem loptam össze magamnak semmit, előfordult olyan esz­tendő, amikor nyolcvanadik voltam a Délép fizetési listáján. Hogy a nyolcvanas évek vé­gére akkor mégis miért lett annyi haragosa, s miért került a támadások kereszttüzébe? Ezt Sipos Mihály így kommentálta: - Sok volt az irigyem. Folya­matosan piszkáltak, én meg úgy döntöttem, nem csatázom tovább, inkább nyugdíjba me­gyek. így aztán már nyugdíjas­ként nézhettem végig, hogyan esik darabjaira egy annyi mun­kával felépített vállalat. Mond­hatom, igencsak fájt a szívem. Ma is azt állítom, nagyon hibás döntés volt parancsszóval szét­veretni a nagyvállalatokat, kita­lálni a jelszót, kis országnak kis cégek kellenek. Miért nem bíz­ták ezt a piacra? Az életképte­len vállalkozások úgyis tönkre­mentek volna, de meggyőző­désem: a Délép, korszerűsítve, felhasználva az új technológiá­kat és építőanyagokat, állta volna a versenyt. Már akkor számtalan külföldi megrende­lésünk volt, jómagam egy ma­gyar-francia vegyes vállalat lét­rehozásában gondolkodtam, ami Nyugat-Európában, éppen az olcsóbb magyar munkaerő miatt teret hódíthatott volna. Ehelyett merre fordult a világ? Kis magyar építőipari cégek próbálták felvenni a versenyt a FOTÓ: GYENES KÁLMÁN multikkal, s csodálkozunk, hogy ebben a harcban alulma­radtak. Ezután sem szakad el a szakmájától Beszélgetésünk végén Sipos Mihály már sorra illesztette egymás mellé bíráló mondata­it. Elmondta: a fejlődés ellenére ma is számtalan minőségi kifo­gás merül fel az építkezéseken. A vállalkozások körbetartozásai sok kis céget a csődbe juttathat­nak, a tőkeszegény kis- és kö­zépvállalkozások egyszerűen képtelenek megbirkózni a sok­szor hatvan napnál is hosszabb fizetési határidőkkel, miközben feketemunkások árasztották el az építőipart, egymást érik a perek, a sokszor átláthatatlan alvállalkozói rendszerben égbe szöktek az árak. - Egyszóval van baj bőven. Meg az is fáj, hogy az egészsé­gem sem a régi, megkoptak már az izületeim, meg a csontjaim. Ezért is határoztam úgy, hogy ez év végén befejezem aktív mun­kámat, s 77 évesen most már tényleg nyugdíjba vonulok. De abban biztos lehet, hogy halálo­mig nem szakadok el az építé­szettől, mert engem még úgy neveltek, hogy a munka ad ér­telmet az ember életének. Na­gyon sajnálom, hogy sok mai fiatalt ezzel az igazsággal nem ismertetnek meg a szülei - kö­szönt el tőlem Sipos Mihály. BÁTYI ZOLTÁN 06-30/30-30-443 nms3 delmagyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! I legjobbakat megjelentetjük! • Végre egy bokor bl-7 jjt' »lassan elkészül a báli frizurám Kedvei Olvasói | ÚsúedzéS 4 megjelenés, bei a beküldő egretértésén hlriil a képen lálhaté személy (kiskorúaknál a törvényes kép­viselő) hozzájá­rulása szüksé­ges. • Álom, édes álom C/inbolai Gálsorné Szeged DÉ1AMGYARCRSZÁG DÉlYILÁt, A DÉLMAGYARORSZAG és 2 DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Moblle Rt. •F » »¡VIIlíllIP" * • Partner a világörökség listavezetője Olaszország lett a világörökség listavezetője, miután az UNESCO Világörökség Bizottsága a dél-afrikai Durbanban tar­tott legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy Siracusa és Pantalica barlangsírjai is méltók a címre. Negyven ilyen elismeréssel a világ egyetlen országa sem büszkélkedhet. A szakértők azzal indokolták döntésüket, hogy a siracusai kolónia, ahol előzőleg kifejlődött Pantalica történelem előtti civilizációja, a Földközi-tenger térségének nagy központjává vált, megelőzve olyan vetélytársákat, mint Karthagó vagy Athén. Siracusa a görög kortól a barokkig kivételes egyetemes értéket képviselt - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A lista júliusban 49 új kulturális és természeti kinccsel gazdagodott. Köztük vannak Norvégia nyugati partjainak fjord­jai, a panamai Coiba nemzeti parkja, Macao történelmi mű­emlékei, az oroszországi Jaroszlavl régi városközpontja és a híres katalán építésznek, Gaudínak a korábbi három mellett további négy műve, a Casa Vicens, a Casa Batllo, amely formái és színei miatt Barcelona egyik turisztikai látványossága lett, a Sagrada Familia katedrális homlokzata és kriptája, valamint a Santa Coloma de Cervello Güell templomának sírboltja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom